Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-24 / 121. szám

2 Kelet-Magyarország 1983. május 24. TI7('NNf'fíY |//SpiJC részvételével rendezték meg május 22-én Fehérgyarmaton az ének-zene tagozatos isko- ■ I IxV/nUO Iák X. megyei kórustalálkozóját. A színpompás és sokszáz gyerek számára élményt nyújtó találkozó a Kórusok Országos Tanácsa által indított „Éneklő ifjúság” mozgalom része, és az amatőr művészeti szemlék méltó „befejező akkordja”. A ragyogó időben rendezett dalosünnepet a nyíregyházi Ifjú Gárda-zenekar szabadtéri hangversenye nyitotta, majd a köszöntő szavak után közös énekléssel kezdődött el a kórusok bemutatkozása. Képünkön Szabó Dénes, a Nyíregyházi 4. sz. Általános Iskola karnagya vezényli az egyesített kórust. (Erdélyi Tamás felvétele) Kisvárdal kezdeményezés Verseny a vásárlóért Painó a huszárokról Domonkos Imre festő a készülő pannó előtt. Gyakran találkozunk szer­ződéses formában üzemelte­tett, vagy bérbe vett boltok­kal, s sokszor hallunk mind­ezzel kapcsolatosan elismerő szavakat. De nem kevés a kifogás sem. A jelek azonban azt mutat­ják, hogy egyre több az erő­feszítés az alapvetően na­gyon jó tendenciák mederbe szorítására és ennek érdeké­ben a már jól bevált formák, egyebek között a munkaver- seny-mozgalom is jól fel- használhatók. Erről tanúsko­dik az a versenyfelhívás is, amit a Kisvárda és Vidéke Általános Fogyasztási és Ér­tékesítő Szövetkezet bocsá­tott ki. A felhívás célja pe­dig: a szerződéses egységek dolgozóinak bevonása a ver­senymozgalomba. A tét a „Szövetkezet kivá­ló szerződéses boltja” cím el­nyerése, amihez azonban a versenyben részt vevőknek számos feltételt kell teljesí­teniük. Első helyen szerepel ezek között a szövetkezettel kötött szerződésben foglaltak maradéktalan teljesítése, ezt A bontóper elég simán zajlott le: a bíróság a lakást pedig úgy osztotta meg közöttük, hogy az egyik szobát a tisztviselő exférj- nek ítélte. Csakhogy az asszony, még az ítélet kimondása előtt fél évvel, a lakásból elköltözött. Ezt azzal indokolta, nogy válási szándéka komolyságát ezzel is bizonyítani kívánta, továbbá, mert a férjével kialakult feszült helyzetet meg akarta szüntetni. Még arról tárgyaltak, hogy a la­kást két kisebbre elcserélik. Amikor azonban a válóper után gyermekével vissza akart költöz­ni, volt férje ebben megakadá­lyozta. Ezek után indult meg a máso­dik per, amelyet az asszony bir­tokháborítás megszüntetéséért indított a tisztviselő ellen. A bí­róság a férfit kötelezte, hogy volt feleségének kulcsot adjon és ingóságait a saját szobájában helyezze el. A tisztviselő azonban ebbe nem nyugodott bele. A jogerős ítéletnek kénytelen volt eleget tenni, de a válóperi ítéletnek a közös lakáshasználat rendezésé­re vonatkozó döntésének módo­sításáért pert indított. Azzal ér­velt, hogy volt felesége a lakás­követi az áruellátás színvo­nalának növelése, az álló­eszközök védelme, a megfe­lelő környezeti kultúra és a higiénia, a munkavédelmi előírások betartása, a vevők kifogástalan kiszolgálása, és számos egyéb, a szövetkezet­politika, vagy éppenséggel a művelődés körébe tartozó feltétel teljesítése. A versenyfelhívás termé­szetesen tartalmazza a kizá­ró körülményeket is. Az el­ső verseny értékelésére a jövő évben, március 31-ig kerül sor. A tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy a kezdeményezés magja jó ta­lajba hullott, hiszen eddig tizenhét szerződéses bolt, vendéglátóhely csatlakozott a felhíváshoz. A példán érdemes másutt is elgondolkodni, mert ha valóban eredményt ért el a verseny — ennek pedig aka­dálya nincs —, akkor a le­hető legszélesebb körben kell majd elterjeszteni, hi­szen ennek haszonélvezője lehet vevő, szerződéses üze­meltető és természetesen az áfész is. ból végleges jelleggel távozott, azért annak kizárólagos haszná­lata őt illeti meg. Az alsó fokú bíróságok ellentétes döntései el­len emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a keresetet elutasította. A határozat indokolása sze­rint, amennyiben a volt férj igé­nyének helyt adnának, nemcsak elvált felesége, hanem kiskorú gyermeke lakhatása sem lenne biztosítva. Ez pedig családvédel­mi szempontból megengedhetet­len. Érthető, ha az asszony az életközösség megszűnése után ki­alakult feszült helyzetben kisko­rú gyermeke nyugalmát biztosí­tani kívánta és a lakást időle­gesen elhagyta. Az, pedig, hogy ezután cseréről tárgyaltak, a la­káshoz való ragaszkodását bizo­nyítja. Távozása után, átmeneti­leg, szívességi lakáshasználóként, egy megüresedett öröklakást bé­relt. De nem várható el tőle, hogy anyagi erejét meghaladó súlyos terheket vállaljon csak azért, hogy a lakás volt férjéé legyen. Erre még akkor sem lehetne kötelezni, ha az örökla­kás tulajdonosa a bérletet to­vábbra is hajlandó lenne bizto­sítani, amire egyébként a perben adat nincs. Szinte hallom, amint fel­horkannak a vágtára sarkallt paripák. Elszántság a lova­sok arcán. Fény ragyog a vérteken, pajzsokon, hátul lobogókba kapaszkodik a szél. Minden ellenállást elsöprő roham kavarog szemem előtt. A nyíregyházi Jósa András Múzeum egyik termében Do­monkos Imre festővel, mű­vészettörténésszel állok a hat méter hosszú, másfél méter széles készülő pannó előtt. Álomszerű jelenet, fantázia szülte rohamcsapat formáló­dik az ecset nyomán. Hiszen csak a képzelet vetítheti egymás mellé a muhi csatá­ba a tatárok elé igyekvő lo­vas alakját, a törökre lest vető végvári vitézével, vagy a táblafestmény közepén kardját magasra emelő ku­ruc katonáét az 1848-as, 1919-es huszáréval. — Felkértek, hogy egyet­len nagy képben készítsem el a magyar huszárság tör­ténetét — mondja Domonkos Imre. — Régi tervem való­síthatom meg. A történelmi katonatárgyú festészettel év­tizedek óta foglalkozom. Szá­mos munkám található a Hadtörténeti Múzeumban és a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban. Könyveket is illusztráltam, többek között az 1950-ben kiadott, A ma­gyar szabadságharc katonai egyenruhái címűt. Április elején fogott a nagyméretű kép megfestésé­hez. Előbb színvázlatot ké­szített, majd azonos méret­ben megcsinálta az egészet grafikailag. Ezután vitte fel az alakokat a vászonra ecsettel. A teljesen befejezett képen összesen közel har­minc lovast és ennél valami­vel több katonát számolha­tunk majd össze. Nemcsak a katonaruháknál ügyel a fes­tő a korhűségre, hanem az egyes lótípusok esetében is. Vaskos telivérek hordozzák hátukon a nehéz vértbe öltö­zött katonát a középkor csa­taterein, karcsúbb, kecsesebb lovak ficánkolnak a Napó­leont üldöző, illetve az oszt­rákokat rohamozó huszárok alatt. A napóleoni háborúk­hoz kapcsolódva érdekesség, hogy a korhű jelmezben lo­vaglók mögött a szabolcsi nemesi felkelők múzeumban őrzött korabeli zászlóját is megörökíti Domonkos Imre. — A kép megszerkesztésé­nél a hatalmas rohammal járó lendületet igyekeztem hangsúlyozni. Csattanó fé­nyekre törekedtem, a villanó kardokkal, az arcok szenve­délyességével fokozom a pannó feszültségét. — Mikből merít az egyen­ruhák, a fegyverek megfes­téséhez? — Sokféle forrást haszná-‘ lók. A Képes Krónikától kezdve több régi ábrázolást tüzetesen áttanulmányoztam. Megfigyelem a régészeti ása­tásokkal feltárt töredékeket, olykor még a díszes kályha­csempék is jól hasznosítha­tók. Hamarosan kész a szokat­lan témájú festmény. A Jó­sa András Múzeum forra­dalmi-katonai hagyományo­kat bemutató kiállítása előtti folyosót fogja díszíteni. Al­kotója pedig tovább dolgo­zik a Corvina Kiadónál elő­készületben levő könyv raj­zolásán, ami a magyar had­viselet alakulását követi nyomon a honfoglalástól napjainkig. Talán belső bo­rítóján viszontlátjuk ezt, a magyar huszárság rohamát megörökítő festményt is. R. G. Lopott fogattal, ittasan A tárgyaló­teremből Január 9-én Gulácsra indult Péntek Lajos nyíregyháza-kordo- vánbokori alkalmi munkás, — egyébként többszörösen büntetett előéletű, — hogy a tsz istállójá­ból lovat lopjon. (Ismerte a te­repet, 1978-ig Gulácson élt.) Este 9 után besétált a tarpai Esze Ta­más Tsz Szarka-tanyán lévő ló­istállójába, elkötött két — nyil­vánvalóan értékes — pej kancát, felszerszámozta őket, stráfba fog­ta, s azzal a céllal indult Nyír­egyháza felé, hogy valahol érté­kesíti a két lovat. Vásárosnaményban igazoltatta a rendőrjárőr, mert kivilágítat- lan volt a fogat, s mint kide­rült: Péntek meg ittas. Személyi igazolványt nem tudott mutatni a rendőröknek, egy gulácsi la­kosnak nevezte magát, végül a rendőrök figyelmeztetésére vál­lalta, hogy egy fuvaros lakására hajt, s annak az udvarán várja meg, míg szűnik az ital hatása. De Péntek nem a fuvaros ud­varára hajtott, hanem folytatta az útját immár a 41-esen (ahol lovaskocsival egyébként tilos közlekedni), Nyíregyháza felé. Nem lehetett szerencsés napja, mert ismét találkozott a rend­őrökkel, s most már kénytelen volt a fogatot valóban a fuvaros udvarára vinni. Ott kifogott, az egyik kancát letakarta pokróccal, (megsántult szerencsétlen állat az éjszakai bolyongásban), a másikra pedig felült, s hajnalban már a vajai TÜZÉP-telepen alkudott egy is­meretlen fuvarossal a lóra: ő adott volna érte 22 ezer forintot, (mármint a lóért és szerszámért), viszont Pénteknek el kellett vol­na vinnie Kántorjánosiba. Ezt azonban Péntek — föltehetően a rendőrökre gondolva, — nem vál­lalta. Egy másik fuvarossal üzletet kötött, elcserélte a lovat a fuva­ros sokkal gyengébb igására és kétezer forintra. A cserébe ka­pott lovat eladta négyszáz (!) fo­rintért, aztán autóstoppal jött Nyíregyházáig, a pénzt meg el­itta és elkártyázta. A tsz-nek okozott kár elérte a százezer forintot, de megtérült. A Vásárosnaményban stráfhoz kötött ló elszabadult és haza­ment, a többit a rendőrség jut­tatta vissza a tsz-be. — Az istálló ki volt világítva Szarkatanyán — mondta a tár­gyaláson az egyébként mindent beismerő Péntek, — de az éjje­liőrt nem láttam. A Vásárosnaményi Járásbíróság dr. Pataki Béla tanácsa Pénteket a lopás miatt két év és nyolc hónap fegyházra büntette és há­rom évre eltiltotta a közügyek­től. Az ítéletet a Nyíregyházi Megyei Bíróság helyben hagyta, így az jogerős, (ts) A Legfelsőbb Bíróság döntéseiből A tét: egy lakás Ilyen tömeges nyilvános­ságot aligha kaphatott még főpap Magyarországon, mint dr. Lékai László esztergomi érsek, bíboros prímás a te­levízió jóvoltából. „A meg­nyesett fa kizöldül” című, szerdán sugárzott dokumen- tuimfilm az egyszerű faze­kascsaládból származó, leg­magasabb hazai katolikus méltóságot elért személyi­ség pályaívének, kiegyen­súlyozott egyéniségének né­zőközeibe hozásával több tanulsággal is szolgált. Hadd emeljem ki ezek kö­zül a haladóan humánus tiszteletreméltóan követke­zetes gondolkodásának, ma­gasrendű erkölcsiségének példáját. S .ami számunkra a leg­fontosabb: az egyház (nyil­ván nemcsak a katolikus egyház!) és az állam har­monikus viszonyának a be­mutatását ország-világ nyil­vánossága előtt. Hogy a legteljesebben szabad mai­hazai vallásgyakorlat meny­nyire fűződött össze dr. Lékai János személyes sor­sával, nos, ez a kitűnő portréfilm maradéktalanul érzékeltetni tudta, mert egyszerre volt tapintatosan bensőséges és igencsak közérdekű. Dr. Hálák László szerkesztő, Lintner Sándor riporter, Szilágyi Virgil operatőr és Bakó Róbert rendező teljesítménye di­cséretet érdemel. Az elmúlt műsorhét — feltehetően — leginkább nézővonzó tévés eseménye a Ki mit tud? I. elődöntője volt. Az igen rangos, ta­pasztalt zsűriben régi „ki- mittudos” ismerősöket is láthattunk viszont öröm­mel, mindenki által elfo­gadott ítészként. Gálvölgyi János a tőle megszokott könnyed közvetlenséggel ve­zette a műsort. S a mostani vetélkedő általános szín­vonala? Nagyon kirobbanó produkció nemigen akadt. Hát majd meglátjuk a to­vábbiak során. Mindeneset­re sajnáljuk a nyíregyházi Pókháló poprock együttes kiesését — bár a bölcs zsűri ítéletéihez nem férhet két­ség. A szakszervezeti mozga­lomról szóló, hatrészes do- kumentumfilm-sorozat az „Ez az a munkásság.. ötödik adása lényegi for­dulópontokat ragadott ki, a Láng Gépgyár szakszerve­zet-történetéből. A szak- szervezeti bizalmiakkal és a többi munkással való be­szélgetésben szó esett a géppark 1944-es megmene- kítéséről a kihurcolás elől az 1945-ös nehéz, ám lelkes indulásról (a „gyártáji” kertgazdálkodásról az élel­miszer-ellátás érdekében például), az államosításról. A riportalanyok őszintén beszéltek a kezdeti munka­verseny és a későbbi szta- hanov-mozgalom hibásan egyoldalú mennyiségi köve­telményeiről, majd arról, hogy mennyire összerango- sodott, teljesen formálissá vált a bizalmiak jogköre az ötvenes évek elején. A meg­nyilatkozások történeti sorrendben folytatódtak az 1953-as megélénkülés, az 1956-os ellenforradalmi koncepció (párttól, államtól független szakszervezetek) elleni harcon át a bizalmi­ak mai sokrétű tevékenysé­géig. A műsor forgató­könyvíró riportere, Benedek István Gábor teljesen hát­tériben maradva, jó érzé­sekkel hagyta a munkáso­kat beszélni. Külön kiemel­hetem Forray Tibor kiváló, emberközeli operatőri mun­káját. Merkovszky Pál Különös szerzet az az ember, akiről a Mese az ezerarcú öregemberről cí­mű dokumentumgroteszk készült Oláh Gábor mikro­fonjával. Dramaturgja Bo- renich Péter volt. Az ő ne­vét nem azért említem, mintha ezáltal valamiféle menlevelet kapna ez a do­kumentumműsor. Az vi­szont szentigaz, hogy nehe­zen lehetett az öregen, Fe­ri bácsin kiigazodni. Ennek az öregembernek az esete, viselkedése, szem­lélete, feleségéhez és má­sokhoz való viszonya egé­szen különleges, de még­sem mondhatni, hogy telje­sen egyedi. Más olyan ese­tekről is hallhatott már bárki, hogy férj a feleségét kijátszotta a válás után, hogy szeretőjét (szeretőit) a közös lakásba hordta fel, hogy kiüldözte a feleségét az annak tulajdonában lévő lakásból és még sok más hasonlót is hallottunk már. Hogy mégis miért került a mikrofonnal vadászók „puskavégére” ez az öreg­ember, annak alighanem ellentmondásos jelleme, magatartása lehet az oka. Mert hogy különösebb ta­nulságát nem találtam az ügynek. Hacsak azt nem, hogy jól nézze meg, kihez köti sorsát hivatalos házas­ság által az idős ember (legyen az nő vagy férfi), meg hogy lakva ismeri meg egymást az ember. Minden valószínűség sze­rint az a tény is közreját­szott az öregember — mint téma — feldolgozásában, hogy afféle nagyot mondó obsitosnak, Hári Jánosnak mutatkozott ez a Feri bá­csi. Többször tetten is érte a riporter. Azt hiszem mi, hallgatók is észrevettük ezeket a momentumokat. Sok mindenkit megkér­dezett a riporter Feri bá­csiról és sokfélét kérdezett, annak azonban nem nézett utána, igazak-e az öregnek azok az állításai, melyekkel elvált felesége, Rózsika né­ni iránti figyelmességét bi­zonygatta. Mint ahogy nem derült ki az sem, valóban olyan nehéz természetű-e a néni, mint ahogyan volt férje állítja. így — ha ezeknek utánajár — való­színűleg teljesebb kép ala­kult volna ki bennünk nem csupán a csaknem nyolcvan éves férfiról, hanem fele­ségéről is. A Táskarádió legutóbbi adásában számos érdekes riport hangzott el. Egyebek között egy most huszonöt éves fiatalemberről, akinek a története kísértetiesen ha­sonlít annak a fiatal férfi­nek a történetéhez, akiről a Berkesi-regényből — megtörtént eset alapján — Ha az igazságra esküdtél című tévéfilm készült. A Táskarádióban meginterjú­volt fiatalembert is ártatla­nul ítélték el, emberölés vádjával, csak nem huszon- egynéhány éve, hanem a közelmúltban. Az igazság kiderült, s négy év után most felmentették a vád alól. Az 1979-ben kiszabott 16 évből négyet azonban börtönben töltött, ez alatt egészsége tönkrement. Mint mondotta — a riporter kér­désére — nem rendült meg hite az igazságszolgáltatás­ban, azonban — úgy gon­dolja — arra nagyon kelle­ne vigyázni, hogy ne kerül­hessenek oda, ne kapjanak hatalmat, lehetőséget olya­nok, akik egy-egy nehéz ügy gyors lezárásával akar­ják karrierjüket megala­pozni vagy éppen megcsi­nálni. Seregi István KÉPERNYŐ A HMM MELLETT

Next

/
Oldalképek
Tartalom