Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-24 / 121. szám

1983. május 24. Kelet-Magyarország 3 Kötődés A BFK Mátészalkai Gyárának kulturális bi­zottsága a gyári dolgozók gyermekei részére szín­házlátogatást szervezett a nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színház gyermek- előadására. Két megye határán Összefoiott gyár és fali A legfőbb tényező tározatainkban az emberi tényezőkre. Pedig jogos igény, hogy a határozatok végrehajtására komplexen térjünk vissza. Amennyi­ben valamely városi-járási párttestület értékeli példá­ul az üzemi pártbizottság munkáját arról, mit tett a Központi Bizottság 1978. március 15-i, a mezőgazda­ság és az élelmiszeripar helyzetéről, továbbfejlesz­tésének végrehajtásáról ho­zott határozatában, akkor számot kell adnia a terme­lőszövetkezetekben dolgo­zók eszmei-politikai neve­lőmunkájáról szóló határo­zat végrehajtásának tapasz­talatairól is. Az elért eredmények, a megtermelt mezőgazdasági termékek mennyisége, ér­téke ugyanis nem választ­ható el attól a tudati fejlő­déstől, ami a termelést folytatók körében végbe­ment. Országos áttekintés­ben véve, ugyanígy nem le­het a VI. ötéves terv gaz­dasági, gazdaságpolitikai célkitűzéseit, életszínvonal­politikai, tudományos vagy oktatáspolitikai, kul­turális programját sem tel­jesíteni, ha elfeledjük a legnemesebbet, az emberi alkotókészséget. Valamennyi politikai, társadalmi szerv feladata, hogy ne csak számoljon az egyes ember, az alkotó kö­zösségek, a kollektívák ere­jével, tettrekészségével, ha­nem magas fokon mozgósít­sa őket társadalompolitikai céljaik elérésére. Egyetlen vezető pártszerv, -testület sem mondhat le arról, hogy a központi bizottsági és a megyei határozatok értéke­lése, a jövő feladatainak meghatározása kapcsán konkrétan adják meg a pártalapszervezetek az egyes kommunisták sajátos tennivalóit a hatékonyság növelésében, az új termelé­si eljárások kidolgozásá­ban, az importhelyettesítő anyagok előállításában, vagy új, jól értékesíthető termékek kivitelezésében. Lassanként szinte már új, szokatlan feladatnak tűnik, hogy a kommunistáknak, műszaki szakembereknek, kiváló szakmunkásoknak, kinek-kinek olyan jellegű termelési feladatot adjunk, amely előre viszi mind a helyi kollektíva, mind pe­dig a népgazdaság érdekeit. Arról van szó, amiről a párt Központi Bizottsága április 12—13-i határozatá­ban így ír: „Társadalmunk­ban meghatározó a mun­kásosztály szerepe. Folya­matosan gyarapodik mű­veltsége, erősödik szocialis­ta tudata. A termelőszövet­kezeti parasztság munkája, életformája tovább közele­dik az ipari és értelmiségi dolgozókéhoz. A követke­ző években nagyobb figyel­met kell fordítani arra, hogy a gazdaságban végbe­menő változások következ­tében hogyan módosul tár­sadalmunk rétegződése, és ebből milyen következteté­sek adódnak a politikai munka számára.” |e tévesszük ezért szem elől, hogy az ipari munkás, az esztergá­lyos, a lakatos és a műsza­ki, a mérnök alkotó mun­kája összefügg. Ne felejt­sük el, hogy a tsz munká­jának eredményessége a növénytermesztő szakmun­kásé, az agronómusé, a megtermelt termék a falu, a város és végső soron az egész ország jobb életlehe­tőségeit szolgálja. Vala­mennyiünk munkája, párt­tagok és pártonkívüliek összefogása az alapja nem­zeti egységünk összeforrott- ságának, társadalmi fele­melkedésünknek. A szocialista építőmun­ka feladatai mind ne­hezebbé váltak az is­mert nemzetközi feszültsé­gek, a világgazdasági vál­ság jelenlegi periódusának hazánkra is kiható jelensé­gei következtében. A min­dennapok eredményeiben, fejlődésünkben azonban mindenkor ott van a párt- szervezetek, a kommunis­ták és a kollektívák, az egyes emberek alkotó mun­kája. Ezt is tiszteljük, be­csüljük úgy, hogy a jövő még összetettebb feladatai­nál minden fokon elsődle­gesen számítsunk a legfőbb tényezőre: a dolgozó em­berre. Dr. Arató András Közlekedés, ügyelet, szervezés Az „ötnapos“ Gyarmaton ... Igaza van, drága telep­vezető kartárs, tökéletesen igaza van! Hétfőn a kettes raktárban egy nagy darabon leszakadt a vakolat a meny- nyezetröl, értékes műszere­ket, alkatrészeket tett tönk­re, és ma már szerda van, a kőműves pedig még mindig nem kezdte el a plafon be­vakolását. Tudom, azt is tet­szett kérdezni, hogy per mo­mentán mit csinál az az em­ber. Kérem tisztelettel, ha szabad véleményt mondani a dolgok folyásáról, szóval Fe­ri bácsi, a kőműves egy vég­telenül szorgalmas ember... Ezt én mint a telep gondno­ka tanúsítom!... ö most is dolgozik, kérem tisztelettel, ő nem tehet a késésről, ö mindig azt csinálja, amit mondanak neki... Ahogy én ismerem az öreget, ö már rég megreparálta volna azt a francos mennyezetet, de ha egyszer máshová küldték őt dolgozni! Igazam van, telep­vezető kartárs? Mert szegény, megboldo­gult nagyanyám szorult hely­zetben mindig emlegette azt munkahétre, s a megfelelő előkészítő munka eredmé­nyeként csak néhány helyen volt szükség bizonyos változ­tatásokra. A TITÁSZ-nál pél­dául szombati ügyeletet szer­veztek. a Volán segített az asztalos és vasipari szövetke­zetben második műszakban dolgozók hazaszállításában de további módosításokra is szükség lenne, hiszen a la­kosság igényelné az Olcsva- apátiba és Tunyogmatolcsra induló délutáni járat idő­pontjának módosítását, a he­lyi járat sűrítését, a SER- KÖV bekapcsolását a helyi, vagy távolsági járatba. A boltok nyitvatartási ide­je is jól alkalmazkodik a la­kosság igényeihez, s megfe­lelő vásárlási lehetőséget nyújt a helyi és a bejáró dol­gozók számára is. Jól hatá­rozták meg a gyermekintéz­mények nyitási és zárási ide­jét, s megszervezték a hétvé­gi ügyeletet is, ám igény hi­ányában szeptember elsejé­től meg is szüntették a szom­bati nyitvatartási. Az egészségügyi ellátásban nemigen hozott javulást az ötnapos munkahét bevezeté­se, hiszen növekedett a ren­delők terhelése, s kevesebb lett a kórházban a szakvizs­gálatok ideje. Hozzájárult eh­hez a szakorvoshiány is, de az is, hegy a szükséges lét­számnak és bérnek csak a felét kapta meg a kórház, a többit szervezéssel és több­letmunkával kell pótolniuk. Mohóság A z autós egy csomagra lett figyelmes Csenger- sima határában. Ki­szállt, s legnagyobb örömére azt gondolta, hogy talált őt kiló granulált nescafét. Meg­érkezvén Fehérgyarmatra azonnal ki is próbálta. A ha­tás leírhatatlan volt. A gra­nulátumról kiderült, persze csak a laboratóriumi vizsgá­lat és a zsákocska szemrevé­telezése után, hogy az nem más, mint egy talajfertötle- nitő, a karbofurán. Nem sok­kal járt jobban az a gépko­csivezető sem, aki kóla he­lyett jót húzott a gromoxon- ból, ami megtévesztően olyan, mint a barna üdítő. Amikor hallgattam az ese­teket, jó pár kérdés merült fel bennem. Az egyik: mi­ként heverhetnek országút­jaink mellett —, elhagyott vagy forgalmas helyeken — mérgek? Értelmes és elfo­gadható választ erre nem tudtam kigondolni. A másik, talán ezzel egyenértékű prob­lémám: miért olyan mohók az emberek, hogy mindennek megörülnek, amihez potyán hozzájutnak? Alig valakinek fordul meg a fejében, hogy amit találnak, az lehet veszé­lyes is. HaUunk veszélyes és ke­vésbé vészes esetekről, me­lyek azt mutatják: az embe­rek kritikátlanul összeszed­nek mindent, ami a kezük ügyébe esik. Országúti szé­lességjelzőtől méregig, vas­úti pálya köveitől fenyőig, mérget tartalmazott mű­anyaghordótól ismeretlen fo­lyadékot magába záró üve­gig. Nem azért szedik ezt össze, mert rászorultak. Csak egy indíték van: ott hever, nekem kell, nem keresi sen­ki. Hogy köztulajdonról van szó? Nem érdekes. Hogy ve­szélyes lehet? Józan értékítélettel aligha találkozhatunk ezekben az esetekben. Nem is az anya­giak hiánya motiválja a szerzéseket. Csak egyszerűen a mohóság, (bürget) N apjaink gyakorlata, hogy párt-, állami testületek, gazdasági szervek, vezetők tanácsko­záson értékelik a vállalat, intézmény munkáját, és meghatározva a tennivaló­kat, megfelelő következte­téseket vonnak le. Tonnák­ban, forint- és devizaérté­kekben gondolkoznak, im­port és export mennyisége­ket mérnek hazai és kül­földi fizetőeszközökben. Termelési érték, hatékony­ság, nyereség jövedelmező­ség ... — ezekkel számol­nak pozitív vagy negatív értelemben. Ez mind nagyon helyes, ám gyakran tapasztaljuk, hogy akár állami, akár párt­vezetők, néha még testüle­tek is, megfeledkeznek ró­la: a tonnákat, a termelési értéket, a nemzeti jövedel­met — a beszámolókban csak munkaerőnek nevezett — munkások, termelőszö­vetkezeti parasztok, az egyének, a szocialista bri­gádok igen kemény mun­kával termelik meg, állítják elő. Az összefüggésekről so­hasem szabad megfeledkez­nünk. Gyakran például a hatékonyság, a jövedelme­zőség csak fogalomként je­lenik meg a szavakban, és hajlamosak vagyunk meg­feledkezni a kettő kölcsön­hatásáról: mit, mennyiért, milyen költséghányaddal állítottunk elő. Hasonlókép­pen megelégszünk sokszor a többlettermékkel, a nö­vekvő mennyiséggel, eköz­ben megfeledkezve az em­beri tényezőkről. Helyesen beszélünk megfelelő alkal­makkor a párt vezető sze­repéről. Konkrét esetekben azonban, amikor számot adunk gazdasági eredmé­nyeinkről, egy adott terü­let munkájáról vagy a Központi Bizottság egy-egy határozatának a végrehaj­tásáról, nem mindig ele­mezzük, értékeljük az ille­tékes területi pártbizottsá­gok, pártalapszervezetek, az egyes kommunisták e té­ren kifejtett tevékenységét. A kelleténél kisebb fi­gyelmet fordítunk az érté­kelő. a jövő feladatait meg­határozó munkánkban, ha­L a nagy igazságot, hogy lében unc lébenc lassen, ami ma­gyarul annyit tesz, hogy ne szólj szám és nem fáj a fő­nököm feje! Csak azért idé­zem klasszikusainkat, mert tetszett kérdezni, hogy most hol dolgozik az az aranykezű munkaidejével. Kezdem az­zal, hogy a múlt héten ennek az aranykezű embernek az összes vállalati munkája any- nyi volt, hogy húzott két ra- bicfalat a központban, aztán usgyi, tüneményes gyorsaság­gal a Szelidi-tó partján ta­Feri bácsi. Nem akarok ün­neprontó lenni, de hétközna­pi egyszerűséggel azt kell mondanom, hogy ha jól em­lékszem, hétfő óta a telepve­zető kartárs szíves engedel- mével Adamec telepvezető- helyettes kartárs hétvégi farmján, a Duna-kanyarban tüsténtkedik a keresett dol­gozó. És azt is tudja, drága te­lepvezető kartárs, hogy én precíz ember vagyok. Mivel már beindult a nagy nyári szezon, így hát ebben az épí­tőipari kapacitáshiánnyal kínlódó világban napraké­szen elszámolok Feri bácsi lálta magát a kisöreg a fő­könyvelő társaságában. Hogy miért ilyen kapós munkaerő Feri bácsi? Kérem, a különböző beosz­tásban dolgozó kollégáink egész serege tanúsítja, hogy ez az aranykezű mester a te­tőbeépítéstől a derítők, emésztő gödrök építéséig minden kőművesmunkához kitűnően ért. Elég csak olyan illusztris neveket említenem, mint Puskás doktor, a válla­lat jogásza, Faludi osztályve­zető kartárs, Soponyai Bol­dizsár üzempszichológus, és még sorolhatnám a Feri bá­csi nevét imába foglalók név­sorát, akik rendszeresen ide­szólnak magának, hogy drá­ga telepvezető kartárs, Bé- luskám, aranykomám, küldd már ki hozzám azt a bácsit, tudod, aki a múltkor is kint dolgozott a telkemen. Es ilyenkor a telepvezető kar­társ sem tehet mást, szól ne­kem, a gondnoknak, mert ugye a karbantartók hozzám tartoznak, én meg küldöm az öreget oda, ahová az urak, akarom mondani, a kedves kollégák parancsolják. Nem akarom elkeseríteni, telepvezető kartárs, de még a jövő héten sem tudjuk megjavítani a mennyezetet. Hétfőn az öreg a központban bevakolja a rabicfalat, az kétnapi munka, szerdán us­gyi, kezdődik az országjárás: most a dadogás Nádori kar­társ viszi magával vidékre az öreget... Azt kérdi, mit le­het tenni? Nagyon egysze­rű! ... Őszig egy ember fog­ja a plafont, hogy le ne sza­kadjon. Ha meg beáll a rossz idő, valahonnét majd csak előkerül az az aranykezű Fe­ri bácsi/ Kiss György Mihály Hajdúsági Iparművek: sok szabolcsi dolgozó munkahelye. A képen: automata mosógép készül a szalagon, (elek) Hosszabb időn át hagyo­mány volt, hogy a Hajdúsági Iparművek a vonzáskörzeté­ben levő szabolcsi települé­sek vezetőivel együtt értéke­lik és hangolják össze a gyár és a községek időszerű közös feladatait. Háromévi szünet után erre ismét sor került — olvastuk a Hajdúsági Mun­kás c. üzemi lapban. A leg­utóbbi három év alatt az együttműködési szerződés alapján mindkét fél igyeke­zett teljesíteni a vállalt fel­adatokat. Brigádok az iskolákban A Hajdúsági Iparművek az új fehértói gyermekintézmé­nyek bővítéséhez 25 ezer fo­rinttal járult hozzá. A válla­lat közel 200 ezer forint ér­tékben szállított lapradiátort az új iskola fűtési rendszeré­nek kiépítéséhez. A szocia­lista brigádok az általános iskolákban és óvodákban mintegy 10 ezer forint érték­ben végeztek társadalmi munkát. A nagyközségi tanács a • vállalat dolgozóinak gyerme­keit óvodában, iskolában el­helyezte. Az elmúlt három évben a nagyközségi tanács közreműködése révén 155 munkás felvételére került sor a gyárban. Autóbusz a gyerekeknek Március elejéig 150 ezer forintot utalt át a vállalat a Bökönyi Községi Tanácsnak gyermekintézmények bővíté- sére. A vállalat évenként egy napra kiránduláshoz autó­buszt bocsátott a község ren­delkezésére. A szocialista brigádok 1980. és 1981-ben Negyvenkét gyerek készült boldogan. Negyvenkét kis­ember ment ki a „GYÁR”- ba, ült autóbuszba, nézte az üvegen át az elrohanó tájat, topogott a színház előcsarno­kában, hősökért izgult, hő­söknek tapsolt a nézőtéren, aztán ült újra autóbuszba és ért haza épen, egészségesen, egy nagy élménnyel gazda­gabban. Hol a haszon, kérdezhetné most az, aki csak a számok­hoz ért? A gyár vette a színházjegyet, az autóbusz kilométereit is a gyár fizet­te. A kulturális bizottság tag­jai, a szervező és kísérő szakszervezetiek, KISZ-esek el sem számoltatták a túl­óráikat. A gyerekek pedig majd elfelejtik ezt az él­ményt, mint annyi mást. Ennyi pénzért megjavíthat­tunk volna egy mosdót, egy- egy apró ajándékot adhat­tunk volna minden, a gyár­ban dolgozó édesanyának, vagy a mindig befakuló tük­rök helyére vélencei tükrö­ket vehettünk volna az öltö­zőbe ... Mit nyert a gyár? Mit nyert a társadalom? Egy bizonyos: a negyvenkét gyer­mek bármennyire is elfelejti az előadást, élményrendsze­rébe elfelejtetten is beleépül minden, amit megélt, és töb­bet érő felnőtt lesz valami­kor. Ezzel hát nyert a társa­dalom. És a gyár? Naivság volna abban bízni, hogy azok a gyerekek, akik e buszon utaztak, a textiles szakmát választják majd, ha akkorá­ra nőnek. Nem olyan jól fi­zetett szakma ez, hogy ilyes­mi bármikor is igaz lehes­sen. És ,ha nyerne egy-két ipari tanulót a gyár, ez a nyereség talán nincs is arány­ban a kirándulás költségei­vel. Életünk minősége pusztán számadatokkal leírhatatlan. Az emberi jóérzések nem fogalmazhatóak forint össze­gekké. A gyárban 960-an dolgoznak. Ennek a kirándu­lásnak, gyermeke örömének 42 édesanya örült. A gyárból 42-en kapcsolódtak egymás­hoz egy új kötéssel. Más lesz az élet minősége azokban a családokban, ahol a gyermek lelkendezve me­sél az őneki nagy kalandról. Útról, színházról, színészek­ről. Negyvenkét munkást köt össze ez a másfajta élmény, ennyien kötődnek így jobban az üzemhez, és ha nem szá­mítják is ki, negyvenketten tehetnék a fizetésükhöz en­nek a nagyon okos útnak a költségeit. Bartha Gábor az általános iskolának 50 fo­gast készítettek, emellett 17 ezer forint értékben egyéb társadalmi munkát végeztek a brigádok. A bökönyi óvo­dának 290 óra, a művelődési háznak 60 óra társadalmi munkát végeztek. 1982-ben a brigádok 276 társadalmi munkaórával segítették az intézményeket. A községi tanács a vál­lalat munkaerő-gazdálkodási gondjainak enyhítése céljá­ból évente 25 fizikai munkás felvételének elősegítését vál­lalta. A teljesítés az elmúlt három évben 162 volt. Emel­lett évente 5 általános isko­lát végzett tanuló beiskolá­zását vállalta a tanács. A tel­jesítés: 21 fő volt. Munkásfelvételt szerveznek Geszteréd községben a Hajdúsági Iparművek szoci­alista brgiádjai jelentős tár­sadalmi munkával járultak hozzá a község fejlesztésé­hez. A vízműtársulásnak 50 óra, a sportkörnek 200 óra, a községi tanácsnak 240 óra, az iskola és óvoda patroná- lására 190 óra társadalmi munkát végeztek a brigádok kb. 50 ezer forint értékben. Emellett két autóbuszváró is megépült. A községi tanács a tárgyalt időszakban 65 fizikai mun­kás felvételének lehetőségét biztosította. A szakmunkás- képzésben a községi tanács 10 általános iskolai tanuló beiskolázását vállalta, segí­tette elő. A vállalat és a települések vezetődnek tanácskozásán el­hangzott, hogy hasznos és gyümölcsöző együttműködést az elkövetkezendő években is folytatják, (o) Az ötnapos munkahét ta­pasztalatait értékelték a na­pokban Fehérgyarmaton. A városban a múlt év január elsején tért át a munkahe­lyek többsége az ötnapos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom