Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-14 / 113. szám
o SZABOLCSI SIKEREK PATAKON 1983. május 14. Tavaszi diákünnep Madrigálkóras a Kossuth és a Krúdy Gimnáziumból ig, az eredményhirdetésig még egy óra van. (A Diáknapi Krónika szerkesztő bi- zottságában egyébként 11 „újságíró” között két nyíregyházi is van. Katrinyák Krisztina, az építőipari és vízügyi szakközépiskolából és Váradi József, a Kölcsey Gimnáziumból. Nem irigyeltem őket. „Naprakészen” kellett dolgozniuk.) Végre elérkezik a záróünnepély ideje. A Rákóczi vár magas erkélyén a szabolcsi madrigálkórus gyülekezik, a színpadon pedig az Iris. Bach H-moll szvitjének bravúros fuvolaszólójában gyönyörködik a gyülekező közönség, majd felvonul a diáktanács és eredményt hirdet. Sokan nem hisznek a fülüknek. Két kategóriadíj, a közönségdíj és a fesztivál nagydíja, a három hatalmas tálca „Rákóczi túrósbéles” is a szabolcsiaké. Műfajában kategóriadíjat vesz át a Kossuth—Krúdy madrigálkórus és az Iris együttes. A közönségdíj is az Irisé. Utoljára hirdetik ki a megyék nagydíját és a szabolcsi fiatalok öröme határtalan. A tálcák pillanatok alatt kiürülnek. Mindenkinek jut egy szelet a praktikus jutalomból. Elégedettek a delegáció vezetői is. Nagy munka fekszik ebben a győzelemben és körültekintő előkészítés. Közel ezer fiatal mozdult meg me- gyeszerte, a járási és megyei versenyeken és a Ki mit tud? selejtezőin. Pedagógusok, KISZ-vezetők és művelődési szakemberek igyekeztek megtenni mindent,, vállaltak áldozatot, hogy tehetséges fiataljaink sikerélménnyel gazdagodva térhessenek meg a XII. sárospataki diáknapokról. Munkájuk eredményes volt. A díjkiosztást követő fogadáson a Borsod megyei rendezők kiemelték a szabolcsi szólisták és együttesek kitűnő felkészültségét, a bemutatkozó műsor egységesen jó színvonalát, s azt a műfaji változatosságot, melyet fiataljaink mind a fesztiválprogramban, mind a versenyen kívüli fellépéseken produkáltak. Vasárnap hazaindult a népes delegáció. Én* szóval búcsúzta'.; a várostól « a reménnyel, h .gy két e, múlva is hasonló élményben lehet majd részük. Címek cserélnek gazdát, „Legközelebb veletek ugyanitt” — mondogatjuk, vajon találkozunk-e még, irunk-e egymásnak egy képeslapot legalább. Mert nemcsak verseny volt ez a fesztivál. Mint eddig, most is' az if jós lg, és á barátság ünnepe. Irta és fényképezte Mester Attila szvitjéből készült számuk fergeteges dobszólói elhaltak, megtelt a nagyterem. A jó kezdés fél siker — mondják a színházi szakemberek. A szabolcsi műsort színházi szakember szerkesztette, ren- dezte és „fegyelmezte”. Nagy András László hetek óta személyesen ismeri a szabolcsi zott, hogy tulajdonképpen elégedett a gyerekekkel. A műsor egységes, nincs gyenge pontja. Ezzel még nyerni is lehet. — Nem tudtuk akkor, hogy „aranyat szólt”. Molnár Valéria nyíregyházi Széchenyi szakközépiskolás beköszöntője adta meg_a bemutatkozó műsor alapgonA közönségdíjas Iris együttes nem fért bele a szerkesztett műsorba. Annál nagyobb sikere van itt a szabad ég alatt. Jóízű, jókedvű vásári komédia, s a V j iégsiker vitathatatlan. Matyasonszki József az egyik szeleburdit játssza, s a szép számmal összeverődött nézősereg, minden akcióját félsz .dúlt nevetéssel, tar b sál jv'T ^ za. 13ásztor Beáta, Ko. iyóné szolgálólányának szerepében mókázik igen kedvesen és megnyerőén. Mindketten egyetemre jenem csupán énekel, átérzi a dalt” — írja az ifjú riporter, és a kedélyek kezdenek megnyugodni. Aztán a harmadik napon ismét felzúd' lnak. A diákújság következő számában valaki kegyetlenül „megglosz- százza” a Hamupipőkét. Nem írta alá a n ét s így nem lehet „tetem hívni”. Zenészeinkről v;_.ut felsőfokon szól a hiraáís, és egy ifjúgárdista is úgy nyilatkozik, •hogy a szabolcsiak műsora tetszett a legjobban. Tíz óráA diáktanács lentikeztek. Beáta a budapesti Eöitvösre, Matyasovszki József pedig a szegedi egyetemre. A Karnyóné —, mondják — eredetileg az iskola szalagavatójára készült. Fel akarták eleveníteni azt a régi szép szokást, amikor még a középiskolák minden évben színrehoztak egy-egy hosszabb darabot, s ezzel búcsúztak az alma matertől. — Két évvel ezelőtt voltam itt először — mondja Beáta. — Akkor pol-beatet énekeltem. Nagyon szeretem ezt a fesztiválhangulatot. Ev közben oly kevés időnk van egymásra. itt lélekben is együtt vagyunk. Nem sok idejük van a beszélgetésre, be kell rendezni a színpadot. Délután ismét közönség elé lépnek Karinthy Frigyes Lepketáncával. Délben eleredt a zápor és tisztára mosta az utcákat, aztán a kellő időben el is állt. Energiatakarékps megoldás. Pihenhettek a loesolókocsik. (Ezt is a diáktanács intézte el? Két év múlva újra kell őket választani.) A fiatalok között már kézről kézre jár a fesztivál újságja, a Diáknapi krónika, benne Túri László budapesti diákújságíró tollából egy interjú Farkas Katalinnal, a Vasvári Gimnázium tanulójával, aki a szabolcsi műsorban Kodály Zoltán: A rossz feleség című dalát énekelte. „Kati... „csapat tagjait”. Zsűrizte a járási bemutatókat, végigjárta a több helyszínen rendezett megyei döntőket, és válogatott. Fejében már az április 22-i megyei gálán kész volt a Sárospatakra küldhető műsor, csak finomítani kellett. Volt versmondó, akinek más verset adott, melyről úgy gondolta, hogy jobban illik az előadó egyéniségéhez, volt akinek azért adott mást, hogy a műsor gondolati ívéhez illeszkedjék jobban. A pénteki kora délutáni próbán még „ráncbaszedett” egy-két produkciót, intézkedett a világításról, mikrofonok helyéről, s úgy nyilatkodolatát: „megyénkről vallani”. Legmagasabb színvonalon a zenészek, énekesek szerepeltek. A Vasvári énekkara, a Kossuth és a Krúdy Gimnázium madrigálkórusa, Bódi László és Sipos Beáta kitűnően reprezentálták megyénk zenei életét, mely az amatőr mozgalomban most a legszervezettebb, s az ének- zenei tagozatos iskolák évek óta tartó munkájának eredményeképpen mind alaposabb felkészültségű szólistákat, együtteseket tömörít. Jók voltak versmondóipk is, Tóth Zoltánnal az élen, aki Illyés Gyula hosszú és nehéz versét, „A reformáció genfi emlékműve előtt” címűt úgy tudta elmondani, hogy pisszenés, mocorgás sem volt a nézőtéren. Sikerük volt a nagyállói óvónői szak- középiskola III. c. osztályos lányainak is, a Hamupipőke paródiával. Krúdy« táncospár „Szövegesincs”, rögtönzött játékuk, már-már szertelen diákhumoruk még vitákra is okot adott, voltak ugyanis akik „túl soknak” találták a poént, ebben az egyébként komolyra hangszerelt műsorban. A bemutató műsor —v nagyon stílusosan — a 110-es szakmunkásképző intézet és a kereskedelmi szak- középiskola és szakmunkás- képző táncegyüttesének produkciójával ért véget. Németh Lili ököritói fergetegesét táncolták, valóban „fergetegesen”, mert a befejező „kopogóst” a közönség végig tapsolta. Estére megint megzendül- tek a gitárok szerte a városban és a várkertben. Fáradt, de csillogó szemű fiúk, lányok ültek a lépcsőkre, s „milyenek voltunk?” kérdezgették —, „milyenek voltunk ?” Vasárnap reggelre kiderül, kié a nagy díj. Budapest műsora most folyik, szombaton Borsod és Heves következik. „Milyenek voltunk?” — kérdezik a nagykállói buda- is lányok is, Rinyu Erika, Balogh Annamária, Erdei Zita, Marofka Kati és a többiek, akik HMP feliratú emblémát viselnek blúzukon. — Ez valami új együttes? — kérdezi tőlük valaki. Igen — mondják — a Hamupipőke együttes. Az a lényeg, hogy jól érezzük magunkat. Az eredmény várhat. Nagyon jó itt lenni, mindenki oda megy, ahova akar, mindenütt van valami érdekes, és az ember gyakran úgy érzi, hogy vadami fontosról lemarad. Igazi diákünnep ez —, csak az a rossz, hogy hétfőn újra kezdődnek a hétköznapok. Másnap a Krúdy Gimnázium színjátszói szerepelnek a művelődési ház előtti téren. A Karády Zsolt rendezte Karnyóné nem a színvonala, hanem időtartama miatt z utcákon, amerre járunk, mindenütt énekszó, zene. „Csínom Palkó, Csínom Jankó, csőn- tos karabélyom.” A gépkocsik óvatosan közlekednek, mert a KRESZ most nem érvényes. Az úttestet diákok lepik el —, hányán lehetnek? Ezren? Sokezren? — Egyáltalán hány diák fér el ezeken a hangulatos kis utcácskákon „faltól falig”? Hosz- szú évek óta sikere van a Sárospataki Diáknapoknak. Zarándokolnak ide az ország szinte minden tájáról a fiatalok, jönnek kocsival, kerékpárral, stoppal és gyalog, ezért a megyék „hivatalos” küldötteinek számát nyugodtan meg lehet szorozni kettővel. És hogy milyen türelmesek a sárospatakiak. Az áruház előtt este 10 órakor még szól egy magas, éles hangú furulya. Konga- dob kíséri. Szépen, ügyesen muzsikálnak, no de mégis. A szemközti házban már villanyt oltogatnak a behúzott függönyű ablakok mögött. Ám a pataki emberek nem haragszanak. Rendőr jön, talán szólni fog, de nem. Megáll, s hallgatja egy darabig az ízléssel cifrázott dunántúli ugrást, és az „őslakosok” másnap is, harmadnap is mosolyogva nézik az utcákon hullámzó színes forgatagot. Szép is ennyi fiatal együtt. Kivirul tőlük a város. A táncosok népviseletben járnak, a diáktanács tagjain —, akik három napig Sárospatak „urai” — panyókára vetett mente, rókaprémes dolmány a farmernadrág fölött. Rangjuk megkülönböztető jele ez, és igen büszkén viselik. Az idei diáknapok különlegességei hogy a programok most már az új művelődési központban zajlanak, melynek homlokzatán nemes egyszerűséggel ez áll: A művelődés háza. Akik tervezték, bizonyára gondoltak a diáknapokra. Az épület tágas teret ölel, mely ügyesen szerkesztett feljárataival, lépcső- pihenőivel kitűnő lehetőséget ad a különböző tervezett és rögtönzött szabadtéri bemutatóknak, térszínházi előadásnak, vagy csak annak, hogy leüljön az ember egy lépcsőfokra és kicsomagolja a gitárt. A népművészek sátrai is elférnek ezen a téren. Gyöngyfűzők, fazekasok, népi hangszerkészítők árulják portékáikat a sárga-piros csíkos sátrak alatt. A megyék programjait a nagyteremben rendezték. Elsőnek Szabolcs-Szatmár mutatkozott be, pénteken délután fél négykor. A gondosan szerkesztett program a Krúdy Gimnázium Iris rock- egyfittes énekszereplésével kezdődött. A rendkívül jó képességű zenészekből álló zenekar egycsapásra meghó- .dítötta a gyülekező közönséget, és mire Grieg: Peer Gynt KM HÉTVÉGI melléklet
