Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-14 / 113. szám

KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1983. május 14. Egy alkoholmérgezés anatómiája „... egyre fiatalabb kor­osztályokban üti feL a fejét ez a súlyos szenvedélybeteg­ség. Az önkéntes elvonókú­rára jelentkezők 20 százalé­ka huszonéves. A zárt inté­zetbe kerülő alkoholisták 70—75 százaléka már a gyer­mek- és a serdülőkorban hoz­zászokott az iváshoz . ..” (Igazságügyi Elmekórtan Tanfolyam 1974, dr. Kardos György.) 1982. október 11. 15 óra 30 perc. Megyei kórház, gyer­mekosztály. Az osztályvezető főorvos szívélyes, szolgálat- kész. Ad egy fehér köpenyt, kísér az ambulanciára és fel­világosít: — Nem ritka az alkohol­mérgezéssel. a gyógyszer­mérgezéssel, a felvágott erek­kel behozott gyerek! Aki itt dolgozik, az már kevésbé le­pődik meg dolgokon. Bent folyik a munka: gyo­mormosás. Kívülállónak el­viselhetetlen látvány .. . A spiritusz tágítja a bőr- ereket. Kezdetben szaporodik a szivlökések száma, nagyobb mennyiség után gyérül, alko­holmérgezésnél megáll a szív. Hasonlóképpen izgatja a légzőközpontot is. Gyorsan romlik a szervezet hőszabá­lyozása, s ez olyan súlyos le­het, hogy fagypont felelt is „fagyhalál” következhet be. Nyílik az ajtó, hordágyon kitolnak egy szőke, kellemes arcú gyereket. Á gyerek egyenletesen alszik. Virág- mintás flanellpizsamájából kicsúszik vékony karja, a vérvétel helye vattapólyács- kával leragasztva. Elhalad­nak mellettem. Vajon mi ba­ja lehet? Ekkor megfogja a vállam a főorvos: — Már kész is a fiú. Súlyos alkoholmérgezés. Élláttuk. Most aludhat reggelig. Reg­gel majd beszélhet vele. el­meséli majd magának is az alkoholmérgezésének törté­netét. így szokták. Szívesen mesélnek. Mit, hol, kivel, ho­gyan ittak. Csak azt nem mondják el, hogy miért . . . 1982. október 12. kedd. — D. Istvánnak hívnak. Júniusban múltam tizenket­tő. Apám Pesten dolgozik. Ritkán jár haza. Anyám ker­tészetben dolgozik. Nagyon erős. Bal kézzel hatalmasa­kat tud ütni. A férfiak is tar­tanak tőle. Vele is ritkán ta­lálkozom. Október 11-én nem voltam iskolában. Tibiékkel csavarogtam. Tibi már dol­gozik, aznap kapta a fizeté­sét. Azt mondta Tibi, hogy vegyek egy kétdecis barac­kot. Vettem. Megittuk. Azu­tán cseresznyét vettem. Azt is megittuk. Akkor láttam, hogy rum is van kétdecis- ben. Olyat is vettem. Tibi mondta, hogy a konyak is hasonló. Az ízére már nem emlékszem. Tibiék elhúztak a bolt elől. Közben rugdos­tak. Féltek, lebuktatom őket. én még kiskorú vagyok. Sze­retnék hazamenni. Azt mondják, hogy csak akkor mehetek, ha valaki értem jön. Anyu nem fog. De job­ban szeretném, ha hazame­hetnék egyedül. Kicsi korom óta mindent egyedül csiná­lok. A spiritusz kihat a családi életre és a gyerekek fejlődé­sére. Az alkoholt fogyasztó gyermek nehezen tudja fi­gyelmét összpontosítani, rossz magaviseletű, tanulmá­nyi előmenetele gyenge. Rendszerint az iskola peda­gógusaira vár. hogy megbir­kózzanak a szülői felelőtlen­séggel, de többnyire elkésik a segítség. A gyermek gyógy­pedagógiára kerül. D. István 1982. október 11- től 17-ig feküdt a kórházban. Ez alatt az idő alatt senki nem kereste. Október 17-én a kórház egyik nővére saját felelősségére hazavitte D. Istvánt. A lakásban senki sem tartózkodott, így a szom­szédban aludt. D. István kórházi jellemzé­se: csendes, halkszavú, fel­nőttekkel szemben tisztelet­tudó. Nehezen oldódik. Szo­batársaival udvarias, szolgá­latkész. Kérdésekre tőmon­datokkal válaszol. Figyelme leköthető, emlékezete kissé hiányos. Magatartása benn- tartózkodása alatt nyugodt, fegyelmezett. Érzelmileg jól megközelíthető, egyébként zárkózott személyiség. .Csalá­di életéről nem szívesen be­szél. Boldog egyszer volt: mi­kor az iskolában az egyik osztálytársa odaadta neki egy körre a kerékpárját. De ez még valamikor kicsi korá­ban. elsőben volt. Egyszer nagyon elkeseredett volt. mert a szomszédék kiskutyá­ját elütötte egy autó. Akkor azt gondolta, hogy milyen igazságtalan is ez az élet. . . Az alkoholisták gyermekei gyakran válnak maguk is al­koholistákká. A sajátos örök­lődéslánc: a hajlam (geneti­kai meghatározottság) mel­lett a szülői magatartás, mint modell döntően befolyásolja, meghatározhatja az utód éle­tét... 1982. november 11. Kisegítő iskola. Nyíregyháza, igazga­tói iroda. Szép Tibor igazga­tó: — Nagyon örülök, hogy jött, hátha történik valami. D. István osztályfőnöke táp­pénzen van, de magam is jól ismerem az ügyet. Lassan már két éve húzódik, és saj­nos nem is ez az egyetlen. És teljesen tehetetlenek va­gyunk. Leadjuk az igazolat­lanul hiányzók listáját a ta­nács szabálysértési osztályá­ra, nem jön visszajelzés. D. István okos, értelmes gyerek lenne, ha ..., ha itt lenne . . . Mert nem jár iskolába. Múlt évben osztályt ismételt. Iga­zolatlan mulasztásai miatt nem tudtuk leosztályozni. Ebben az évben is már 38 napot hiányzott. Igazolatla­nul. A kórházi bentiétét nem számolom bele, mert azt iga­zolta. És még csak november eleje van. Ma sincs itt, a múlt hetet végighiányozta. És nincs partner, akivel ér­demlegesen tárgyalhatnánk. Az apa Pesten dolgozik, az anya sem a családlátogatás, sem pedig a kétszeri iskolai találkozás alkalmával nem volt tárgyalóképes. 1980-ban javasoltuk a gyámhatóság­nak D. István állami gondo­zásba vételét, ami formailag talán meg is történt. wamammmmmam Szombat, koradélután. Vá­rosszéli ház. ajtaja nyitva. A konyhaasztalon ételmaradé­kok: kenyér, kevés szalonna, hagyma. A sarokban mosat- lanok, a tetején iskolakö­peny. A gázrezsón fazék, is­kolatáska. Ruhadarabok leír­hatatlan összevisszaságban. A kötélen száradó melegítők viszont arra utalnak, hogy időnként van gazdája a por­tának. A szomszéd készséges: — D-éket keresi? Azokat ugyan hiába. Ha szerencséje van, megtalálja D-nét itt a másik utcában, a bisztrónál. Nagy, magas asszony. Nem nehéz felismerni. A söntés pultjára dőlve magas, férfias vonású nő. Egykedvűen bámul maga elé, időnként mintha poharával beszélgetne. Az azonosítás szerfölött könnyű: egyetlen női vendég az üzletben. Kö­szönésemre szúrósan kérdi: — Ismerjük egymást? — Nem, a fiát ismerem . . . — No hiszen, azt ismerhe­ti. Az tönkreteszi az élete­met. Nem is érdemes gyere­ket hozni a világra, én mon­dom, nincs benne semmi kö­szönet. Tessék, én kidolgo­zom magam látástól vakulá- sig, nézze meg a kezem, fizi­kai munkát végzek. — Hol van most a fia? Napok óta nem jár iskolába! — Hol van, hol van, hát mit tudom én, jó, hogy má’ nem engem hibáztat ezért is, hát tehetek én róla, hogy csavarog? Kész kékfény már az a fattyú. Hát igen, tehetne már valamit, azok a pedagó­gusok is csak felveszik azt a temérdek sok pénzt, nem tesznek az ember kölykéért semmit. Az ő dolguk, hogy neveljenek, hát mit tudok én csinálni? Balia Anna CSIZMADIA ZOLTÁN: FD VOLAS LÁNY. Értelmiségi a közéletben Hogyan lehet valaki lakóhelyének szenvedélyes patrónusa, köztiszteletben álló személyisége, amikor nem is ott született? Jócskán szolgáltat példákat az élet arra. hogy a választott lakóhely majdnem olyan közelivé tud válni, mint a szülőhely. Mi kell ehhez? Együtt kell élni, lélegzeni, dolgozni a községgel, az emberekkel. .. E közhelyízű tanulság igazát példázza dr. Pásztor Benjámin kemecsei körzeti ál­latorvos életútja, munkássága is. A tiszada- dai parasztfiú küzdelmes utat tett meg. amíg eljutott az egyetemig, a diploma meg­szerzéséig ... A tiszadadai községháza mel­lett órákig el tudta nézni a beteg állatokat. Idehozták a falubeliek szekéren, lábon a te­heneket, lovakat, amikor egy-egy napon az állatorvos kiszállt rendelésre. ~ — Én mint gyermek nem tudtam, mit ki­fogásolok az idős állatorvos munkájában, csak azt éreztem, ha én állanék a helyében, másképp bánnék a beteg állatokkal. Mond­tam is a szüleimnek, hogy én bizony állat- orvos szeretnék lenni, de másmilyen, mint ez a doktor bácsi . . . A gyermekkori álom kis híján füstbe ment. Hiába felvételizett jó eredménnyel az állatorvosi egyetemen, helyhiány miatt nem vették fel. Dolgozott, nevelte az állatokat, aratott, kapált, aztán újra megpróbálkozott a továbbtanulással. Nem merte újra az ál- latorvosi egyetemre küldeni a jelentkezési papírjait. Félt a kudarctól. De hű is akart maradni önmagához; a debreceni Mezőgaz­dasági Akadémia állattenyésztési szakán próbált szerencsét. Elutasították. — Az édesapám már rég nem élt akkor, nagyon nehezen boldogultunk. A fűzkiter­melő gazdaságba mentem dolgozni, munka­vezető lettem. Két évig dolgoztam ott. na­gyon megszerettem ezt a munkát és az em­bereket. Innen vonultam be katonának, öt­venhatban szereltem le. Egyszer összetalál­koztam a gimnáziumi osztálytársaimmal, akiknek sikerült az állatorvosi. Addig biz­tattak, még egyszer próbáljam meg, hogy hosszas vívódás után nekiláttam újra a fel­készüléshez. Innen már valamivel egyenesebb az út. de nem könnyű. A sikeres felvételi után egy fiatal feleséget és egy csöppséget itthagyni, öt évre beköltözni az egyetem kollégiumába, sem lelkileg, sem anyagilag nem volt kocká­zat nélküli. Emlékszik, hogy a felesége ak­kori pedagógusfi/.etése 680 forint volt. Hatvanháromban kapta meg a diplomáját. Hamarosan bedobták a „mély vízbe”, a Ke­mecsei Állami Gazdaságban lett állatorvos, majd egyszemélyben főállattenyésztö és ve­zető állatorvos. Tíz évig élt és dolgozott a gazdaságban. Tőmondatokban említi, milyen leromlott állományt vett át, és milyen egész­ségeset adott át utódjának, amikor 1973-ban felkínálták neki a községi körzeti állatorvosi állást. Azért is töprengett, mert egy köztisz­teletben álló elődtől. Kolonay Lászlótól kel­lett volna átvennie a munkát, aki negyed- százada élt együtt a faluval... — Először el kellett fogadtatni magam — emlékszik a tíz év előtti élményekre. — So­kan ismertek engem korábban is, főként akik az állami gazdaságban dolgoztak. De a falubeliek nem nagyon. Egy jó fél év. egy év után kezdtem úgy érezni, hogy bíznak bennem, befogadtak. Azóta beköltöztem a gazdaságból a faluba, a feleségem pedagó­gus, kedvezményes kölcsönnel házat építet­tünk. Itt élünk, innen járom a községet, s lassan már engem is amolyan családtagnak tartanak, akivel nemcsak a beteg állatok­ról, hanem a saját, a község gondjairól is érdemes szót váltani. Ezekben a napokban különösen sok a munkája, a különféle állatbetegségek elleni védőoltások kora reggeltől estig lekötik. Csak Kemecsén 450 háztáji szarvasmarha, 1800 sertés, 80 ezer baromfi, 4—500 juh. a közösben 2400 juh, 800 szarvasmarha és más állatok egészségügyi gondozása, gyógyítása, oltása vár rá. A szomszédos vasmegyeri Mi­csurin Tsz-nek is ő az állatorvosa. Háza, a pincében berendezett kis műtője, amolyan mini állatkórház, ahol az úttestről felszedett, törött csontú állatok gyógyulásra találnak. A gólyától az őzikéig, a tengeri­malacig igen sokféle két- és négylábú beteg él itt, illetve „távozott” gyógyultan. Van, amelyik ottmarad, mint az a kutya, ame­lyiket kedvünkért ölbe vett. Csöpit egy ko­csi ütötte el. alig volt már élet benne, ami­kor egy téli reggelen meglátta a doktor úr az úttesten, hazahozta. Igaz, az egyik lábát amputálni kellett, de jól elboldogul három lábbal is, és nem hajlandó megkeresni a ré­gi gazdáját. DR. PÁSZTOR BENJÁMIN — Vidéken bizony egy kicsit magára van utalva az ember a szakmai fejlődését illető­en. De nem törvényszerű, hogy ne tartson lépést, ne ismerje és ne alkalmazza a leg­újabb megelőző és gyógyító eljárásokat. Oly­kor egy jól kikísérletezett vizsgálati mód­szer is segíthet, ami meggyorsítja a beteg állatok kiszűrését. Czövek László állatkór­házi igazgató irányításával nálunk is meg­honosítottunk egy vizsgálati módszert, ame­lyet az országos értékelés után másutt is al­kalmazásra ajánlanak a szakmai szervek. Ez a brucellózis, e veszedelmes állatbeteg­ség kiszűrésében és visszaszorításában segít­het az orvosnak. Az állatorvos a közös nemzeti vagyon vé­dője is, amikor az értékes állatok százait, ezreit menti meg a pusztulástól. Rég a sze­gény családok megélhetése, sorsa fügött at­tól, nem pusztul-e el az egvtlen tehénke, ló, sertés. S ma már csak keserű emlék, hogy éppen ezért a parasztemberek közül sokan előbb gyógyíttatták meg a nélkülözhetetlen állatkákat, mint saját magukat. Dr. Pásztor Benjámin a falun elő embe­rek életének jó ismerője. Élőben, közvetle­nül meríti mindennapi tapasztalatai! gon­dolkodásról, életformáról, a régit felváltó értékrendekről, a faluközösség örömeiről, gondjairól. Ö a helyi népfronbizottság elnö­ke, társadalmi tanácselnök-helyettes, a nép­front megyei bizottságának tagja. De nem a tisztségek száma jelzi nála a közélet ise- get, hanem a tényleges munkálkodás. Bol­dogan említi, hogy sok ember összefogásával az idén már egészséges vizet isznak a ke- mecseiek. Ö is egyik pártolója volt a vízmű- társulat megalakításának. Sok ember: kellett meggyőzni róla, miért kell a jó ivóvíz. ? ér­demes vállalni az anyagi áldozatot is. — Ma már mindenki örül a vezet -s víznek. Érdemes volt szorgalmaznunk. jv jártunk ezzel is, mint a villannyal. Az .,:v- genkedést felváltotta a ragaszkodás. Minden lépés, ami előrevisz, eleinte egy kicsit bi­zonytalan. Sajnos vannak azonban olvan gondjaink is, amin saját erőnkből nemigen tudunk változtatni. Ez pedig a község bolt­jainak tűrhetetlen állapota. Valamennyi bolt ötven-hatvanéves vagy ennél is öregebb parasztházban van. Rég megérdemelte volna a község a megígért ABC-t. Pásztor doktor lassan tíz éve vállalja és állja Kemecsén a közért munkálkodó ember­re háruló terheket, az ütközéseket is. A megalkuvás, a beletörődés idegen tőle, s eb­ben hűséges társa a felesége, akivel korban is egyidősek, 20 évesen kötöttek házasságot. Két gyermekük van és egy kisunoka. Az idősebb fiú. László 28 éves, villamosmérnök. Pesten él. A fiatalabb. Zoli az idén érettsé­gizik és rajongásig szereti az állatokat, ő asszisztál az otthoni kisebb műtéteknél. Zoli az apja hivatását szeretné folytatni, nagy út előtt áll. küszöbön az érettségi ... A szülők szinte lehetetlennek tartják, hogy fel­vegyék az állatorvosi egyetemre a nagy túl­jelentkezés miatt. De ha örökölt valamit a szülők kitartásából, céltudatosságából, az ő álma is bizonyára teljesülhet. Páll Géza ■f á w Üas -'i ' • Jf’rf; fai í W fi - ^ -4K» * L vjfij M i 5 -m, tü Wj 1 I A *

Next

/
Oldalképek
Tartalom