Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-26 / 97. szám
1983. április 26. Kelet-Magyarország 3 Miért (nem) becsülik a népművelőt? Az illet presztízse A nyírkarászi Béke Termelőszövetkezetben 120 hektár közös és 40 hektár háztáji burgonyát ültetnek. (Jávor László (elvétele) AKADNAK TANÁCSKOZÁSOK, AMELYEK NÉHÁNY PERC MÜLVA SEMMITMONDÁSBA FULLADNAK, S VANNAK OLYANOK, AMELYEK FELVILLANYOZNAK, MERT AZ EMBEREK ŐSZINTÉN KITÁRULKOZNAK. Smink helyett az igazit MINDEN SZAKMÁNAK MEGVAN A MAGA PRESZTÍZSE. A közvélemény olyanokat tart nagynak, értékesnek, mint például az orvos, ügyvéd, de előkelő helyet foglalnak el a szociológusok ranglistáján olyanok is, mint táncdalénekes, focista. A lista végeidé felfedezhető a „nemzet napszámosa”, a pedagógus is, de a népművelőt már nem találjuk. Ezt a foglalkozást senki sem irigyli. Miért becsülik, vagy miért nem becsülik a népművelőket? Az okokat keresve me- gyeszerte érdeklődtünk, szakmabeliektől, kívülállóktól is. Szabolcs-Szatmárban akut betegségeket takar ez a téma: sok a szakképzetlen a pályán, nagy az elvándorlás, cserélődés, egyes helyeket éveken át nem tudnak betölteni, másutt dilettánsok kísérletezgetnek, s túl sok az életveszélyes, kidült-bedült, ócska épület, amit sajnos a kultúra házának kényszerülünk nevezni. Több jeles szakember fejtette ki a közelmúltban a véleményét a népművelők szakmai lapjában, a Kultúra és közösségben a megbecsülésről. Ezekkel a megállapításokkal zömmel egybeesnek a mi, megyei tapasztalataink. Már az elején, a népművelőképzésnél kiderülnek tipikus gondok. Az egyetemek, főiskolák tanszékei a világon mindenre meg akarják tanítani a leendő népművelőket, legalábbis elméletben. Ebből is adódhat a népművelők egy csoportjának csalódása, amikor úgy érzik, szellemi kapacitásukat nem használják ki, sokkal többre lennének képesek, mint amit kívánnak tőlük. Sokat közülük váratlanul ér az aprómunka — teremberendezés, plakátragasztás stb. AZ ÖTLET, A KEZDEMÉNYEZŐKÉSZSÉG talán a legnagyobb adomány ezen a pályán. Megyénk egyik legjobb népművelőjét éppen azért tisztelik a kollégái, mert kifogyhatatlan az ötlettára, s negyedszázados pályafutás után is képes naponta megújulni. Az ilyen embert becsülik a felettesei is, az utca emberei is. S itt kettéválik a népművelők megbecsülésének értelmezése. Ügy tűnik, valami „tudathasadásos” állapot ta- rfúi'vagyunk, a jelenlegi gazdasági és egyéb körülmények miatt. Igyekeznek ugyanis a népművelők a nagyközönség igényeit kielégíteni, de a felettesekét is, s ez a kettő gyakran nem esik egybe. Így adódik, hogy valaki az év 365 napján át folyamatosan, jól dolgozik, ám ez „fentről”, ahonnan az elismerés és a pénz jön, nem biztos, hogy látszik. Ezért olyan programokat, látványos nagyrendezvényeket is igyekeznek szervezni, amelyre már kijárhat a felettesek dicsérete és anyagi támogatása. Olykor ebbe túl sok energiát ölnek bele, nem marad az aprómunkára, s előfordult, nem is egyszer, hogy megérkezett a kitüntetés, de közben elveszett az emberek érdeklődése, bizalma. Art a népművelők TEKINTÉLYÉNEK, hogy erősen felhígult a pálya. Protekcióval, főleg a falvakban, beültetik a népművelő székébe a tsz-elnök, a tanácselnök stb. pereputtyát — ehhez úgyis ért mindenki jelszóval —, s felbecsülhetetlen, mérhetetlen kárt okoznak. A fizetéssel általában elégedettek a népművelők, főleg a nagyobb intézmények tapasztaltabb szakemberei. Igen sokan sérelmezik viszont, jogosan, hogy a kitüntetések odaítélése nem körültekintő, gyakran a felszínen nyüzsgő, de tartalmában jelentéktelen munkát végzőnek adják az érmet és a pénzt, a csendes, kitartó, értékes munka nem nyeri el jutalmát. Élet- és munkakörülményeiket nézve a pedagógusoknál hátrányosabb helyzetben vannak, általános megbecsültségüket tekintve pedig ki sem állják az összehasonlítást a többi értelmiségivel. Olyko-r erről maga a népművelő tehet — tartására, fellépésére, kapcsolataira, tekintélyére magának kell ügyelnie, viszont sokkal több figyelmet érdemelnek a megyei illetékesektől. TEKINTÉLYT TÖBBNYIRE AZOK SZEREZTEK, akik az egyszerű emberek bizalmát élvezik, s viszonylag kevesebbet mutogatják magukat a feletteseiknek. A jövőben jó lenne őket is jobban megbecsülni, mert nem mindegy, milyen több száz népművelő közérzete. Ez utóbbi volt a jellemző a Kelet-magyarországi Faipari Vállalatnál megtartott szocialista brigádvezetői tanácskozásra. Vajon miért? Maróthy Éva: „Nálunk családias a hangulat, őszinték az emberek, mert tudják, hogy amit javasolnak, az nem marad szó nélkül.” Kulcsár Imre: „Nem vezethetünk a munkások javaslata nélkül.” Zólyomi László: „Nem lehet megkérdőjelezni a munkásoknak a vezetésben való részvételét.” így fogalmazott a szocialista munkaverseny- felelős, az új, fiatal igazgató és a párttitkár. A Kelet-magyarországi Faipari Vállalatnál 24 szocialista brigádvezető elmélkedett a mozgalom sorsáról, jövőjéről és gondjairól. Ez a tanácskozás nem csak visszatekintés volt a 25 éves szocialista brigádmozgalomra. Itt voltak a régiek, a nyugdíjasok is, közöttük a negyedszá- * zaddal ezelőtt első szocialista brigádot alakító Kresztyankó Imre. Ö ma is dolgozik, akárcsak Agócs Károly régi munkás, a törzsgárda tagja. — így tartottuk tisztességesnek, hiszen ők indították el vállalatunknál a mozgalmat. S még mindig segítettek. Tanácsokkal, ötletekkel látták el a brigádokat — veti közbe Maróthy Éva. Eljöttek a nyugdíjasok is Lendíthet a műszaki A vállalat gerince — Lehet vitatkozni sok mindenen, csak a szocialista brigádmozgalom létjogosultságán nem — summáz Zólyomi. Ezt igazolták az. ötletek, kezdeményezések. Sokan szót kértek. S olyan tanulságokkal szolgáltak, amelyek megszívlelendők a jövőben is. Kolozsi János brigádveze- tő-helyettes: — Saját kárunkon döbbentünk rá, hogy nem szabad még az ifjúsági brigádból sem kirekeszteni az idősebbeket, mert csődöt mond a kollektíva. Mi, fiatalok külön akartunk bizonyítani. Nem sikerült. Együtt kell dolgozni a generációknak, figyelembe kell venni az idősebbek tapasztalatait. Ezt tanultuk meg, így szerveztük újjá a brigádot, s szeretnénk elérni jövőre az ezüstfokozatot. Szerződést kötöttünk a konkrét vállalásokra, ezeket forintban mérik, s ez is lendítő erőt ad. Annyit illik tudni erről a brigádról, hogy ők azok. akik lelkesen patronálják a Dózsa György utcai öregek napközijét. Költözködésben segítik az idős embereket, ajtókat, ablakokat javítanak részükre, ha szükséges. S olykor egy-egy teadélutánon ül asztal mellé a brigád az öregekkel. Szokol Sándor brigádvezető: — Kollektívánknak azért van különös jelentősége, mert ebben dolgozik a technológus, a művezető, gyártáselőkészítő, a termelési vezető, a meós. az üzemvezető. Csupa műszaki ember. S mindegyik külön is patronál szocialista brigádot. Ezt az együttműködést fontosnak tartom. Bizonyítja egyebek között az újítómozgalom sikere. Nyolc újítást adtak be a brigádok. Ebből hatot fogadtak el, s alkalmaznak. Kivitelezésben a műszaki brigád segített. Tovább lendítheti a mozgalmat a műszakiak és a fizikai munkások ilyen együttműködése is. Kresztyankó Imre gépmunkás: — Negyedszázada múlt, hogy a vállalatnál dolgozom. Én nem tapasztalom, hogy a brigádmozgalomban csökkent volna a lendület. Egy tény: ébren kell tartani! Változatlanul nem szeretik az adminisztrálást, amely sokszor „sminkel” a brigádon. S olykor ezt jobban értékelik, mint a valódi munkát. A fiatal szakmunkások elvándorlásával kapcsolatban megjegyezte: — Több törődést igényelnek. A brigádok feladata, hogy beilleszkedésüket segítsék. Igaz, hogy szabadulás után a magasabb órabér reményében eltávoznak, de 2—3 év után visszatalálnak a fészekbe. Gaál Sándor brigádvezető: — Brigádunk 90 százaléka asztalos. Tavaly elértük a vállalati kiváló címet. Huszonöt esztendeje él a brigád, s ha el is mennek nyugdíjba, mindig tudunk újítani. Tizenegyen vagyunk, ketten miniszteri kitüntetést kaptak, van SZOT-elismerés, s kilencen kiváló dolgozó jelvénnyel rendelkeznek. Olyan gerinc ez a vállalatnál, amelyre mindenkor lehet számítani. Itt nevelődik a legképzettebb fiatal gárda, itt végeznek a legtöbb társadalmi munkát. S ha segíteni kell lakásépítkezésben, ez a brigád vállalja társadalmi munkában az ajtók, ablakok gyártását. Kulcsár Imre ez év január-' jától ül az igazgatói székben. Ezt vallja: — Becsülöm és tisztelem azokat az embereket, akik véleményt mondanak, ötleteikkel, kritikájukkal segítenek. Ez'cselekvésre ösztönöz. Megakarjuk valósítani a brigádvezetői tanácskozáson elhangzott javaslatokat. A brigádokkal szerződést kötöttünk konkrét vállalásaikra. Ezeket rendszeresen értékeljük és a teljesítésekért fizetünk. Érdekek A z egyik kiváló szocialista brigád vezetője mondta: Minden értékelésnél följebb tornázzák magukat a versenyben, pontosan tudják, hogy ehhez mit, és főként menynyit kell tenniük. Többet nem érdemes kiadni magukból, mert akkor hamar elkönyvelik őket: bekerülnek az „úgyis megcsinálják, ha esik, ha fúj" kategóriába. Csak látszólag hízelgő ez a számukra, mert nem lesz egy perc nyugtuk sem, míg a többiek esetleg a lábukat lógázzák. A fizetéskor viszont szinte jelképes a különbség. Ez a brigádvezető nem híve az elvtelen egyenlősdinek. Igyekszünk kiszűrni életünkből az egyenlősdit, mert beláttuk, hogy visszafogja a teljesítményt, leszoktat az igényességről, az ésszerű kockázat vállalásáról, sőt egy ponton túl a fejlődésről is. Közben azonban továbbra is, akár egy man kora, úgy támaszkodunk az átlag biztonságra. Még mindig, léteznek „átlagbérbrigádok”, van „vatta-létszám", azaz olyan szakképzetleneket foglalkoztatnak jól gazdálkodó vállalatok is, akiknek alacsony bérével sikerül „szinten" tartani a bérszínvonalat. Pedig tudják, hogy ők a vándormadarak, a munkafegyelem bomlasztói, akikre ráadásul a munka jobb megszervezésével nem volna feltétlenül szükség. Miközben a vállalkozói lehetőségek könnyítésétől kezdve, a szabályozók változtatásáig örvendetesen sok intézkedés történik «z elosztás valódi, szociálisa elvek szerinti gyakorlato ■ nak országos elterjesztésére, a kedvező változásokat valamiféle össznépi társasjáték kíséri. Féltékenyen figyeljük egymást, a szintek szigorú betartásával. A vállalatvezető a társcéget, de nemcsak mint konkurenciát, avagy éppen lehetséges partnert, hanem azt is, nehogy túlságosan fölötte vagy alatta maradjon ásóját portáján a termelés. A z üzemek, miközben legtöbb helyen versengenék, arra is ügyelnek, nehogy utcahosz szál kerüljenek a többiek elé. És folytathatnánk a sort egészen addig, hogy lessük egymást a gépek mel lett, az irodákban, és aki kiugrót teljesít, annak még ma is számítania kell az irigyek ellentámadására. Makacsul tartja magát az a nézet, ami szerint, aki a vonalon halad, azt nem érheti baj, annak viszont, aki alatta, vagy fölötte lépdel a középszer átlagának, könnyen kifordulhat a bokája. A szemlélet áttöréséhez a szabályok — akár tiltanak, akár engednek — önmagukban nem elegendőek. G. L. Baraksó Erzsébet Nyebálujev főrendező egyszer az irodába magához kérette a színház egyik művészét, Hromovot. — No, fiatalember, — kérdezte Nyebálujev, — milyenek is az önnel kapcsolatos terveink? — Ha én ... Mint öntől.. . — zavarodott bele Hromov. — Helyes. így helyes ... Mégis, mihez vonzódik jobban: a klasszikusokhoz, vagy a mái témákhoz? — Ha lehetne ... Akkor mai hősöket szeretnék alakítani. — Mint minden, maguknál fiataloknál, minden végtelenül egyszerű! Gyerünk, vegyünk egy kortárs figurát, és már játszuk is! A színházban ennél semmi sem egyszerűbb. Ám ehhez sokat kell dolgozni... — A munkának én nem mondok ellent. — Még hogy nem mond ellent. De íme itt a kérdés: egyáltalán képes rá? Ön például alkalmas a kezében kalapáccsal dolgozni? — Ha kell, igen! — És fűrészelni képes lenne-e? — Természetesen tudok, és jól forgatom az asztalosszerszámokat. Valaha ebben a szakmában voltam inas. — Igen. Erről már szólt nekem. Mielőtt rábíznék önre egy új szerepet, előbb el kel önnel beszélgetnem a dolgokról. Kérem, holnap reggel jöjjön ki hozzám a ,víkendtelkemre. Ott nekem elő kell készíteni a tavaszi munkákat. Remélem, hogy egy hét elég lesz önöknek együtt Mordvinkonnal felásni a kertet, elültetni az uborkát, elegyengetni a földet, megmetszeni a fákat. En meg majd keresek magának valamit! Valamilyen jó szerepet a Cseresznyés kertből. Van valami kérdése? — Nincs Nyikoláj Jegoro- vics. En éppen ajánlani akartam: valami olyan szerepet válasszon nekem, ami beillik az ön és a színház koncepciójába. — Van nekem egy hobbis autószerelő ismerősöm is egyik járásban. De maga Hromov, nem ért-e a Zsigulihoz? A gyújtást nem tudná beállítani? — Azt még nem sikerült megtanulnom. — Kár. Nagy kár. És senkit nem tud felkutatni az ismerősei között, vagy nincs valaki az új színészek között, aki értene a ■ motorjavítás- hoz? — Tudok. Zaborova elvtársnő másodosztályú szerelő. — Azonnal küld hozzám. Jelentős szerepet adok neki az Őrjárat a garázsban című filmben. És ne felejtsd el megmondani a teljes nevét sem. . — És olyanról nem tudsz, aki az ablakot tudná megcsinálni? — Szerintem erre Fityul-- kova lenne a legalkalmasabb. — Nagyszerű. Mi a véleményed róla? — Igazi mesterként űzi a szakmát. — Igaz. Akkor rendben van. Jöjjön ő is. Keresek neki is valami szerepet A játék a barkácsboltban című darabban. Még mondják, hogy az ifjúság semmire sem használható. Fordította: Sigér Imre F. K. Kisiparosok Fehérgyarmaton A jó munka — nem szívesség Március végén, április elején több, mint félezer fehér- gyarmati és járásbeli kisiparos hallgatta meg küldött-taggyűléseken és iparosgyűléseken a KIOSZ vezetőségének igen kritikus beszámolóját. Az utóbbi félévben 48 iparkiadás és 38 megszűnés volt. Fehérgyarmaton és a járás területén 577 kisiparos dolgozik; 1982-ben több, mint 100 millió forint termelési értéket produkáltak. Nem szívességet tesz az a kisiparos, aki a megrendelőnek jó minőségi munkát végez, hanem ez mindenkinek becsületbeli ügye kell legyen. Ezért néhányan név szerinti dicséretben részesültek. Közös összefogással remélik a fehérgyarmati kisipari szolgáltatóház mielőbbi felépítését. Támogatják a kisiparosok alkalmi munkaközösségeit; áru- és alkatrész-beszerzési közösséget, vagy éppen egy megrendelés-felvevő iroda létrehozását.
