Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-26 / 97. szám

4 1983. április 26. Kelet-Magyarország Jurij Andropov interjúja a Spiegelben A szovjet sajtó hétfőn köz­zétette Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának a Der Spiegel című nyugatné­met politikai hetilap kérdé­seire adott válaszait. Az európai közepes hatótá­volságú nukleáris fegyverze­tek korlátozásáról Genfben folyó tárgyalásokról szólva Jurij Andropov megállapítot­ta, hogy azok zsákutcába ju­tottak. A tárgyalásokat a Szovjetunió javasolta, s azzal az elhatározással kezdte meg, hogy el lehet érni a Szovjet­unió és a NATO-országok európai közepes hatótávolsá­gú nukleáris eszközeinek csökkentését, a nukleáris szembenállás szintjének radi­kális, kölcsönös leszállítását. Az Egyesült Államok célja a genfi tárgyalásokon, mint ki­derült, az volt, hogy — bár­milyen áron is —, jelentősen tovább növelje a NATO meglévő nukleáris arzenál­ját. Csökkenteni csupán a szőttjét rakéták számát akarja. Az Egyesült Államok kor­ín s. nyzata kitart korábbi egy­oldalú álláspontja mellett, s a legkisebb szándékát sem mutatja annak, hogy figye­lembe vegye a másik fél tör­vényes érdekeit és becsüle­tes, kölcsönösen elfogadható megoldást érjen el. Javasla­tait előterjesztve az Egyesült Államok minden esetben ar­ra törekszik, s ez számára a legfőbb, hogy kárt okozzon a Szovjetunió biztonságának és saját javára bontsa meg a ki­alakult egyensúlyt. Ez az alapvető oka a genfi sikerte­lenségnek. Az utóbbi időben az Egye­sült Államokban, és néhány más NATO-országban a Szovjetunió hajithatatlansá- ga'ól beszélnek. De hát való­jában miben is kellene en- p tünk? Azt követelik tő­lünk, hogy csupán a rakéták­ról kössünk megállapodást — a meglévő közepes hatótávol­ságú szovjet rakétákról, és az Európába telepíteni szándé­ka rótt amerikai rakétákról. Az amerikaiak egyszerűen elutasítják a megállapodást a közepes hatótávolságú nuk- lec is eszközök más fajtáiról. K olentik: erről nem aka­runk tárgyalni, és kész. Azt kívánják tőlünk, hogy úgy tegyünk, mintha nem lenne tudomásunk a tengeri és szá­razföldi telepítésű, a Szovjet­unióra és más szocialista or­szágokra irányított angol és francia rakéták több, mint négyszáz robbanófejéről. A tárgyalások általánosan elfogadott normáinak meg­sértése, a kölcsönösen elfo­gadható megállapodás eléré­sétől való vonakodás abban is megnyilvánul, hogy az amerikai kormányzat nem­csak Nyugaton, Európában, hanem Keleten, Ázsiában is egyoldalú leszerelésünkre tö­rekszik. Washington feltéte­leket akar diktálni nekünk, azt 'követeld, hogy ne helyez­zük el közepes hatótávolságú rakétáinkat a Szovjetunió ázsiai részén. Az amerikaiak hallgatnak arról, hogy sok nukleáris eszközt összponto­sítottak ellenünk Ázsiában, a Csendes- és az Indiai-óceá­non, a Távol-Keleten, az Egyesült Államok olyasmit követel a Szovjetuniótól, amit ő maga nyilvánvalóan nem kíván megtenni. Ha a Nyugat elfogadná a múlt év decemberében elő­terjesztett javaslatunkat, ak­kor a Szovjetuniónak és a NATO-tagországoknak 162 rakétája maradna, vagyis pontosan annyi, amennyivel ma a NATO — Anglia és Franciaország — rendelke­zik. Mindkét félnek megma­radna 138 közepes hatótávol­ságú repülőgépe is. Hangsú­lyozni szeretném, hogy ezek a számok nem számítanak szentnek és sérthetetlennek. A kölcsönösség elve alapján Gáspár Sándornak, a SZOT főtitkárának vezetésével va­sárnap szakszervezeti küldött­ség érkezett Jugoszláviába. A küldöttség a rendszeres határ menti találkozók keretében megbeszélést folytat a Jugo­szláv Szakszervezeti Szövet­ség Bogoljub Nedeljkovics, a központi tanács elnöksége elnöke vezette küldöttségével. Az Afganisztáni Népi De­mokratikus Párt Központi Bizottságának és az Afga­nisztáni Demokratikus Köz­társaság Forradalmi Taná­csának meghívására Bor- bándi Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága tagjá­nak, a Minisztertanács elnök- helyettesének vezetésével va­sárnap párt- és állami kül­döttség utazott Kabulba, hogy részt vegyen a forradalom ötödik évfordulója alkalmá­ENSZ-körökbert lehangolt- ság, már-már reményvesz­tett hangulat uralkodik ana- míbiai rendezés hosszú évek óta húzódó ügyében. A Pá- rizsbah hétfőn megnyílt nemzetközi Namíbia-konfe- rencia célja éppen ezért az, hogy ébren tartsa a délnyu­gat-afrikai terület sorsa irán­ti figyelmet. csökkenteni lehetne őket, ha a NATO ebbe beleegyezne. A Szovjetuniónak mindezek a javaslatai érvényesek ma is. Biztosítják a vaiódi egyenlő­séget és a valódi egyensúlyt. A Szovjetunió továbbra is következetesen arra törek­szik, hogy megtalálja a kö­zös nyelvet az amerikai fél­lel. Korábban tett javasla­taink továbbra is érvényben maradnak. Ha az amerikai kormányzat valamely problé­mával kapcsolatban olyan ja­vaslatot terjeszt elő, amely az említett kérdésnek az egyen­lő biztonság szellemében tör­ténő megoldására irányul, akkor mi azt feltétlenül ked­vezően fogjuk értékelni — hangsúlyozta az SZKP KB főtitkára a Der Spiegel nyu­gatnémet hetilapnak adott nyilatkozatában. A határ menti találkozót követően a SZOT főtitkára a Szlovén Köztársasági Szak- szervezeti Tanács meghívá­sára Ljubljanába látogat, s ott a köztársaság szakszerve­zeti aktivistáinak előadást tart a magyar szakszerveze­tek tevékenységéről és fel- adatáiról. Kabulba ból rendezendő ünnepsége­ken. A küldöttség tagja Kornidesz Mihály, a Közpon­ti Bizottság tagja, a KB osz­tályvezetője és Kiss Dezső, hazánk kabuli nagykövete, aki az afgán fővárosban csat­lakozik a küldöttséghez. A küldöttség búcsúztatá­sán a Ferihegyi repülőtéren jelen volt Jeelani Bakhtari, az Afganisztáni Demokra­tikus Köztársaság budapesti nagykövete. Az ENSZ közgyűlése ál­tal kezdeményezett ötnapos tanácskozáson számos kor­mány, több nemzetközi és társadalmi szervezet képvi­selői elsősorban azt vitatják majd meg, hogy milyen új, az eddigieknél hathatósabb eszközökkel fejthetnek ki nyomást a namíbiai rendezést akadályozó dél-afrikai rend­szerre. Határ menti találkozó Gáspár Sándor Jugoszláviában Magyar párt- és állami delegáció utazott Namíbia-konferencia Elismerések ió munkáért (Folytatás az 1. oldalról) A selejt csökkentése, a hul­ladék újrahasznosítása érde­kében a termelésben dolgo­zók és irányítók részére ösz­tönző bérrendszert alakítot­tak ki. Jelentős volt az anyagmegtakarításuk, közel tizenöt százalék, energiából is kevesebbet fogyasztottak, mint az előző évben. A több mint 46 milliós árbevételük csaknem nyolcmillió nyeresé­get eredményezett, annak el­lenére, hogy létszámuk há­rom százalékkal csökkent. Jó munkájukat az OKISZ el­nöksége vándorzászlóval is­merte* el, amelyet ugyancsak Aranyosi Béla nyújtott át tegnap Czihály Lajosnénak, a szövetkezet elnökének. lalat igazgatójának. Hétfőn tartotta meg kül­dött taggyűlését a KIOSZ nyíregyházi szervezete, mely­nek kollektíváját a múlt év­ben végzett jó munka elis­meréseképpen a „Kiváló KI- OSZ-alapszervezet” címmel tüntették ki. A kitüntetést dr. Baranyai György, a KI­OSZ országos központjának osztályvezető-helyettese adta át a nyíregyházi alapszerve­zet titkárának, Tóth Tibor­nak. A tagok közül „Kiváló kisiparos” címmel tüntették ki Horváth István kőművest, „Kiváló szakszervezeti mun­káért” kitüntetést kapott Prá- vicz Béla kőműves, Mihály János bádogos, Dankó Tamás központifűtés-szerelő és Fá­bián Sándor lakatos. A hu­szonöt éves munkásságért já­ró ezüstgyűrűt hárman, az „Ipar kiváló mestere” címet pedig hatan vehették át. Á I. Péter cár emlékére. „A síkon, halmon ágyúszó, / A bíborszín­ben átúszó / Füst leng a fénylő nap alatt. / Az ezredek felállónak. / Búvik a lövész a bokor­ba, I Golyó sziszeg, gu­rul a bomba, / S hű fiai a győzelemnek, A hús szuronyok felmerednek. I Árkok tüzében küzd a svéd, I Könnyű lovas­ság zúg előre, / A gya­logság nyomába lép, / Nehézkes tömbben ne­kidőlve I Nyomja a me­net ütemét. I S a tragi­kus, nagy harci tér / Csupa láng s dörgés, csupa vér;" (Puskin) Évszázadokat visszaperge­tő bűvölet kerít hatalmába, ahogy állok a tengernyi zöld réten, a poltavai csata szín­terén, ahol 1709. június 27- én I. Péter csapatai legyőz­ték a fiatal svéd uralkodó, XII. Károly seregét. Szép nevű idegenvezetőm, Tamila, olyan megelevenítő- en beszéli el a két és fél órás ütközetet, hogy szinte látom a több irányból táma­dó orosz, ukrán hadat, a pi­ros ruhás tüzéreket, a zöld uniformisú gyalogosokat, ahogy a hátráló szőke svéd katonákkal küzdenek. Har­sogó trombiták, dobpergés, kozák lovak nyerítése, ágyú­szó... A harc durva, őrjön­gő zavara lassan elül, s a győztesek harsány hurrával köszöntik Péter cárt. Poltava a dicsőséges ütkö­zettel beírta nevét a világ- történelembe. Szovjet-Ukraj- na több mint 800 éves váro­sa hűen őrzi a hősök emlé­két, külön hadtörténeti mú­zeumot hoztak létre, amely­ben a poltavai csata 42 ez­res svéd és 27 ezres orosz seregének összecsapását meg­örökítő 17 méter széles, 4,5 méter magas dioráma látha­tó. Poltavában tíz emlékmű­vet emeltek a csatamezőn elesett orosz és svéd harco­sok tiszteletére. Az egykori négyezer lako­sú -erődítmény, a több mint két és fél évszázad alatt nagyipari központtá fejlő­dött. Háromszázezren élnek itt. Autógyár, olajfinomító, kohászati művek, lámpa­gyár, textil, ruházati, számí­tástechnikai üzem, hús- és tejfeldolgozó kombinátok ad­nak munkát a lakosságnak. Nyolcvanöt ország piacán értékesítik a termékeket. Hí­res a környék mezőgazdasá­ga is, cukorrépa-termelésben és lótenyésztésben kiemelke- dőek. Kedves, tiszta város. Virá­gos, hangulatos utcáit járva megállásra késztetnek az elegáns épületek. A 900 sze­mélyt befogadó fehér osz­lopfős zenei és drámai szín­házat Gogolról nevezték el. Érdekes megjelenésű az uk­rán stílusban épült kerámia burkolatú tájtörténeti múze­um is. Ez utóbbiban a láto­gató meggyőződhet arról, hogy a poltavaiak minden korban küzdöttek az igazság oldalán. Lenin feleségének, Krupsz- kajának közvetítésével itt szervezték meg a párt lap­ját, az Iskrá-t, itt látott nap­világot a párt első program­ja. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom idején Pol­tava szülöttjei is ott voltak Petrográdban, majd a pol­gárháborúban harcoltak a fehérgárdisták ellen. A Nagy Honvédő Háború idején erős volt a partizánmozgalmuk. A múzeumban a poltavai táj, az itt élő nemzetiségek folklórművészetéről is képet kapunk. Érdekes, színes Ukrajná­nak ez a vidéke. A városban sétálva azt hihetnénk, hogy egy hatalmas ligetbe épültek a házak: húsz parkja van, s a zöldövezetből 32 négyzet- méter jut egy emberre. Éj­szakánként sokan keresik fel a Szovjet Tudományos Aka­démia gravimetriai obszer­vatóriumát és a teleszkópok­kal betekinthetnek a csilla­gok világába. — Poltava ismeretlen a magyar turisták előtt, felfe­dezésre váró város idegenfor­galmi ' térképükön. Évente ötezer turista érkezik hoz­zánk a szocialista országok­ból, Nyugat-Európából, Skan­dináviából, szívesen látnánk a magyarokat is — jegyzi meg kedvesen az Intourist idegenvezetője. Valóban, Poltava amellett, hogy páratlan történelmi él­ményt nyújt a turistáknak, színes, változatos programo­kat is kínál. Ottjártunkkpr jövünk rá, hogy nem is ide­gen nekünk ez a város, is merjük nagyjait az ukrán irodalomból: öt felsőfokú intézete (mérnök, orvos, ag­rár, közgazdász, pedagógus), közül a tanárképző főiskola Korolenko nevét viseli. Ebben az intézetben tanult Makarenko, aki 1920-ban a család nélkül maradt gyer­mekek poltavai kolóniáját vezette. S ki ne ismerné Kotljarevszbij, a költő és drámaíró poltavai Natalká- ját? Sevcsenko költő és fes­tőművész nevét pedig a vá­roskörnyéki szovhoz vette fel, ahol a véletlen összeho­zott egy éppen náluk ven­dégeskedő 20 tagú svéd me­zőgazdász csoporttal, akik nagy elismeréssel nyilatkoz­tak a szövetkezet gyümöl­csöséről, almáskertjeiről, a korszerű tárolókról, aszaló­üzemről. Évente 1300 tonna gyü­mölcsöt értékesítenek. Fog­lalkoznak növény- és állat- tenyésztéssel is, kétmillió ru­bel tisztajövedelmük van egy évben. Sajnálattal emlí­tették, hogy még nem járt náluk magyar szakember, pedig bizonyára tudnának egymástól tanulni. Színvonalas kultúrműsorral szórakoztattak bennünket, reggelig elhallgattuk volna a népi bandolazenekart, tréfás dalokat a legényfogó híres poltavai haluskáról, s szép, gömbölyű asszonyokról. (Pol­tavában ugyanis az a mon­dás járja a sovány nőről, hogy „vagy beteg, vagy éhez­te tik”.) A poltavai réten, a tó partján folytatódott a viga­lom. Akár egy majális — néztem körül a színes, zson­gó forgatagban. „Piknik” — örvendeztek a svédek. A pá­zsitra terített fehér ab/oszo- kon salátástálak, omlós, ro­pogós nyársonsültek. A po­harakban vodka, s nem telt bele fél óra, a harmonika­szóra együtt polkázott a tár­saság. Ha ezt Péter cár lát­ná! — futott át az agyamon. — Hm. Valószínű cseppet sem lepődne meg. Elvégre csata után vendégül látta a svéd tábornokokat, s évtize­des háborúskodásukra utal­va, pohárköszöntőjében így szólt: „Azok egészségére iszoim, akik megtanítottak harcolni!” • A /poltavaiak meg azóta is ápolják a békés hagyomá­nyokat. Horváth Anita Az obeliszkcsoporttól ellátni a harcmezőig. A fegyverkezésiül, a leszerelésről Piknik a csatamezén Gogol Zenei és Drámai Színház. Április 25-én Nyíregyhá­zán, a Szabolcs megyei Álla­mi Építőipari Vállalat bizal­miküldöttei testületi ülést tar­tottak, ahol értékelték a kol­lektív szerződés végrehajtá­sát. A testületi ülésen került sor szovjet elismerés átadásá­ra is. A SZÁÉV évek óta ered­ményesen vesz részt a Kár- pátontúli terület fejlesztésé­ben. Ezért a Kárpátontúli te­rületi pártbizottság első titká­ra, a szakszervezetek területi elnöke, a Komszomol területi titkára és az Ungvári Városi Tanács elnöke oklevelet ado­mányozott a vállalat kollek­tívájának. Az oklevelet Var­ga Gyula, a nyíregyházi vá­rosi pártbizottság első titkára adta át Kanda Pálnak, a vál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom