Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-26 / 97. szám
2 Keíet-Magyarcrszág 1983. április -26. Tisztelt Szerkesztőség! A február 23-i Mindig van visszaút című cikk nagyon megrázott. Minden sora igaz, a valóságot tükrözi. Sajnos, az én családomban is nagy tragédia az alkohol, és mint a cikkíró is helyesen kitért iá, a szennyest nem akarjuk kiteregetni. Súlyosabbá teszi a helyzetünket, hogy tehetetlenek vagyunk. Ha félretennénk a szégyent, a megvetést és megpróbálnánk intézkedni a hatóságoknál, akkor jaj lenne a családnak. A férjem az elvonókúrára történő legkisebb célzásra is olyan indulatba jön, hogy az életünket kell tőle félteni. Minden hét végén — sok esetben hét közben is — lerészegedik, olyankor nemcsak engem, a szüleit is veri, és a kislányunknak is nekimegy. Munkahelyén is problémái vannak. Oda nem merek segítségért fordulni, mert mint a cikk is kitért rá, igyekeznek megszabadulni az ilyen dolgozótól. Érthető is ez, miért bajlódjanak egy alkoholista dolgozóval, az indok megvan rá, hogy megszabaduljanak tőle. A munkahely nem tűrheti, hogy a dolgozó italozzék. Szerintem a munkahely sokkal többet tudna tenni annak érdekében, hogy az italozó dolgozó megváltozzék, hogy elmenjen elvonókúrára. Amit a családtól az alkoholista nem tűr el, a főnökétől esetleg tudomásul veszi. Igaz, azt olvassuk a sajtóban, halljuk a tévében, hogy az alkoholizmus betegség, és meg a börtönből szabaduló bűnözőket is segítik beilleszkedni, akkor a munkahely is előbb próbáljon intézkedni alkoholista dolgozója érdekében javasolja kényszerelvonásra. Családunk pusztul bele a bánatba, hogy egy jó képességű, fiatal, tanult férfi szemünk előtt megy tönkre, egyre lejjebb csúszik a lejtőn. Engem késsel dobott meg, mikor nem akartam a megmaradt kevés pénzemet odaadni italra, és bizony a véletlenen múlott, hogy nem a szemembe ment a kés. Nagyon sírtam, amikor olvastam a cikket. Szerintem is a munkahelyeknek kellene kezdeményezni a gyógyító eljárást az alkoholistákkal szemben. Esetleg rendőrségi figyelmeztetést is kellene alkalmazni velük szemben. A férjem a fizetését az utolsó fillérig, elissza. A lelkiismeretlen munkatársak, kihasználva gyenge jellemét, ittasságát, fizetéskor kölcsönöket is kérnek, amit aztán soha nem adnak meg. A család pedig tengődik egy fizetésből, vagy még abból sem, mert kiveri belőlem, ha a fizetését elitta. Szüleim segítsége nélkül nem is tudom, hogy élnénk. Munkahelye egy nyíregyházi vállalat, de sajnos félek, hogy ők is csak megszabadulni akarnak tőle. Akkor oda lesz minden remény, meghasonul önmagával, és csak tragédia történhet. Lehetőség arra sincs, hogy otthagyjam — veszélyes is lenne —, nincs hova menni, keservesen megszerzett kis otthonunkat nem akarom elhagyni. Igaz, mondhatja minden munkahely, vállalat, hogy nem jótékonysági intézmény, de ha próbálna tenni az alkoholista vagy az alkoholizmus útjára lépő fiatal érdekében, nemcsak azt az embert, hanem a családját és gyermekeit is megmentené! A sajtp is sokat tehet, ha hasábjain nyilvánosságot ad, hogy a vállalatok erélyesebben intézkedjenek az alkoholista fiatalok érdekében. A szórakozóhelyeket pedig a rendőrségi szerveknek fokozottabban kellene ellenőrizni. A tanácsoknak hivatali titokként kellene kezelni az alko- . holisták ügyét, akár jószán- ■ tából, akár kényszer alapján kell intézkedni. Vigasztalást és tanácsot is adott a Mindig van visszaút című cikkük, és reményt is, hogy talán lehet még segíteni az ilyen kallódó, de jobb sorsra érdemes fiatalokon. A férjem is 23 éves, még meg lehetne menteni, minősíthetetlen italozó viselkedése ellenére is, a családjának és a társadalomnak. A munkahely tehet a legtöbbet ez ügyben. Ne válasz- sza a könnyebb megoldást, hogy kirúgja a beteg embert (hiszen úgy tudom, az alkoholizmus is betegség), hanem hathatósan intézkedjék is, mert az elbocsátás és a kiközösítés újabb ok az ivásra. Tisztelettel: H. I.-nc Nyíregyháza Tiszavasvári: vízforgató Fiatalodik, megszépül a tiszavasvári strand ezekben a napokban. Április 20-án vette át a Szabolcs megyei Víz- és Csatornamű Vállalat a helyi tanácstól üzemeltetésre a strandot. Nagyszabású munkálatokkal igyekeznek a tiszavasvári fürdőt is a megye többi strandjával egy- szintre hozni. Vízvisszaforgató berendezést építettek, ami a víz tisztaságát garantálja. A zuhanyozóban ezentúl a meleg csapot is megengedhetik a vendégek. Átalakítják a kútfejet, parkosítanak, járdát építenek, kerítést készítenek, s a szükséges karbantartásra is sor kerül. A május 1-én vagy 15- én nyitó strandra 3,5 millió forintot költ a vállalat. ,AZ ELSŐ „FECSKÉK”. Tucatnyi szatmári érettségizett tizenéves új életének kezdetét jelentette az a lehetőség, melyet a fehérgyarmati szakmunkásképző intézet teremtett. Üj üzemek a városban, új elh elyezkedési lehetőség — ez motiválta a ma még a METRIPOND tanműhelyében tanuló, Csoknyai Károly irányításával a vasas alapismereteket elsajátító fiatalokat. (M. K.) A mérlegkészítés nemes szándékával immár évről évre megrendezik tavasszal a végzős rajzszakos tanárjelöltek zárókiállítását. A tárla- tot a megyei és városi művelődési központ Lenin téri kiállítótermében április kö- . zepén nyitották meg. Az 1983-ban diplomát szerző fiatalok munkái mit mondanak a látogatóknak? Mindenek előtt általuk bepillanthat a néző a főiskolai rajztanszék oktató-nevelő munkájába, nyomon követheti azokat a lépcsőfokokat, amiket a mesterségbeli tudásért a négy esztendő alatt végigjártak a hallgatók. Ha nem is éles tagoltságban, megfoghatók azok a szakaszok, stúdiumok, amik a különböző ábrázolási, kifejezési technikák elsajátítását szolgálták. Sorakoznak a falakon anatómiai és akttanulmányok, portrék, színes nyomatok, batikok, a kézügyességen, szakmai tudáson túl igényességet, gondolati árnyaltságot tükröző kisméretű tusrajzok, A zárókiállítás részlete. valamint festmények, festményvázlatok. A témákat, a kifejezési formákat tekintve nagyon is válogatottnak tűnik ez a zárókiállítás. A hallgatók kísérletező kedvét felvillantó múnkák nem váltak volna az összegzés hátrányára. Zavaró hiányosság, hogy a képek alatt nincs ott a hallgatók neve, nem tudni, hány leendő általános iskolai rajztanár ad számot felkészültségéről. Kár, hogy a négy év kemény munkáját, magukban hordozó munkák készítői névtelenségbe, burkolóztak. Kisszövetkezet terve Járógép — hamarabb Néhány éve még komoly problémát jelentett a gyó- gyászati segédeszközökkel való ellátásban, hogy a sokak számára szinte létszük- ségletet jelentő gyógycipők átfutási ideje rendkívül hosszú volt. Egy-egy rászoruló tizennégy hónapig is várhatott, míg hozzájutott a lábbelihez. Szerencsére ez már a múlt, mert most fél év is elegendő a cipők beszerzéséhez. Ennek két oka is van. Az egyik: javult a munka, de hozzájárult az is, hogy az úgynevezett C—13-as gyógy- cipő (a bokasüllyedésesek használják) térítési árát a szaktárca tetemesen megemelte, így kevesebben is rendelik meg. Ugyanakkor a komolyabb esetekhez szükséges gyógycipők térítési díA tárgyalóteremből Elemelte az üvegfalai A/ elítélték ranglistáján előkelő helyet foglal el minden bizonnyal a nyírbátori Hamvas Károly. Huszonöt éves korára nyolcszor állt bíróság előtt, ösz- szesen hat év és négy hónap szabadságvesztést szabtak ki rá. Garázdaság, rongálás, lopás, könnyű testi sértés van a számláján. Különösen gyorsan követte egymást két legutóbbi bűn- cselekménye, a nyírbátori bíróság dr. Ülés Béla tanácsának február elsején és március elsején is adott munkát. 1982 novemberében szabadult legutóbbi büntetéséből, január végén már újra lopott a nehezen javítható fiatalember. A he- ,yi TÜZÉP-telepről elemeit egy üvegfalat, öt nappal később ismét arra vitt az útja, s a bevált módszerrel, a kerítésen átmászva megintcsak üvegfalat vitt el. Kis idő múltán visszatért, ekkor egy ablakot cipelt haza Két és fél ezer forint kárt okozott ezzel a vállalatnak, szerencsére a gyorsan eladott holmit megtalálták és lefoglalták. Február elsején már az ítélet is megszületett, tíz "hónap szabadságvesztést kapott. A büntetés letöltését későbbre halasztották. Hamvas Károly ezt az időt sem töltötte tétlenül. Három héttel a tárgyalás után bemászott az ablakon egy lakásba, és elvitt egy porszívót, egy centrifugát, valamint • mübőrkabátot. kardigánt és zsebórát. A gyanútlan (?) ismerősöknek a porszívót ötven. a kabátot és a kardigánt hetvenöt forintért adta el. Ugyanezen a napon még egy mosógépet is elemeit. A sértett most a saját édesanyja volt . . Ezért a gépért már száz forintot kapott, összesen ötezer forint kárt okozott, az eladott dolgokért pedig kétszázhuszonöt forintot tehetett zsebre. (A centrifuga és a zsebóra nem került elő.) A Nyírbátori Járásbíróság lopás vétségéért, mint többszörös visszaesőt egy év szabadságvesztésre ítélte Hamvas Károlyt, aki börtönben fogja letölteni büntetését. A közügyektől mindkét ítéletben két évre tiltották el. (p. d.) ja 350 forint mindössze. Érdemes megjegyezni, nem csak a cipők esetében, de általában is hamarabb lehet beszerezni a segédeszközöket. Javuló tendenciáról esett szó, de ez korántsem jelent gondnélküliséget. -Mert egyre kevesebb a szakember, az utánpótlásról gondoskodni szinte lehetetlen, hiszen ez elsősorban kézi munka, és nem is a -legkönnyebbek közül való. A szakember-utánpótlás megoldására azonban nagyon is ésszerű javaslat született, és remélhetőleg nem lesz akadálya a megvalósításnak. A terv, hogy a mozgássérültek közül képeznek ki szakembereket, illetve keresik meg a szakmához már értőket, akiket öt-hat dolgozóból álló kis szövetkezetbe tömörítenék. Az itt dolgozók természetesen saját részükre is elkészítenék a szükséges kelléket, s gyártanának másoknak is. A gyógyászati segédeszközök nyíregyházi üzeme évente mintegy 5—6 millió forintnyi értéket állít elő. Ebben 600—700 darab járógép és protézis, közel hatezer talpbetét és több mint háromszáz csípőficamszűrés is szerepel. A beszámoló végére pedig egy figyelemre méltó érdekesség kívánkozik: míg a balesetek miatti segédeszköz-ellátás csökken, addig az érrendszeri megbetegedésből származó segédeszközt igénylő bajok száma növekszik. A KÉPERNYŐ ELŐTT Hű krónikát varázsolt a képernyőre ezúttal is a hét bel- és külföldi eseményeiről — címének megfelelően — A hét magazin. Ezt a most vasárnapi adást a szokásosnál arányosabbnak vélem a hazai és nemzetközi eseményekbe való beavatkozásunkban, s az egyébként előre aligha kiszámítható egyensúlyt illetően. Kezdjem mindjárt egy szomorú aktus, a minap elhunyt nagy költőnk, drámaírónk, esszéistánk és hadd tegyem hozzá: népe, nemzete iránt mély felelősségtudattól áthatott közéleti gondolkodónk, Illyés Gyula temetési gyászszertartásának megörökítésével. A televízió jóvoltából lélekben ott lehettünk a temetésen és tiszteleghettünk az író emlékének. Ezzel a kiválóan, minden fölös patetikusság nélkül fényképezett és rendezett adással tévénk az elhunyt súlyához, művészi rangjához méltóan érzékeltette egy ország, egy nép megbecsülő kegyeletét. Köszönet érte. Még annyit, bár az elhangzott szép nekrológokat (a Köpeczi Béláét, az Illés Endréét és a Sütő Andrásét) olvashattuk a szombati sajtóban, Illés Endre búcsúszavainak alap- gondolatát azonban az ily- lyési életmű vezérlő eszméjéről itt is kiemelném: „Hogyan kell magyarnak lenni, és mi ebben a költő feladata?” A belföldön történteknél maradva, nekem legjobban két riport tetszett. Az egyik a „potom” 440 ezer forintos, ún. személyi számítógép lehetséges alkalmazásait villantotta fel, mintegy a jövő útját is kirajzolva. A másik, a pécsi körzeti stúdió beszámolója az egykori (ötvenes évekbeli) traktnrista lányok, ma megállapodott korú anyák és nagyanyák találkozójáról. Már önmagában az is rokonszenves ötlet volt, hogy valahol, valakinek eszébe jutott egy történelmi-gazdasági korszakváltás egykori munkahőseit, akkor reflektor- fénybe állított szereplőit összehívni — és megadni nekik a ma is megérdemelt elismerést. Mert egy — igaz, hogy hibáktól terhes — korszak jelképes alakjává magasodtak ők az időben. Betöltötték történelmi feladatukat a szocialista típusú nagyüzemi mezőgazdaság térhódításában, s nem utolsósorban a női egyen^ jogúság, egyenértékűség bizonyításában. A műsor legfőbb érdeme, hogy mindennek hangot, pontosabban kellő hangsúlyt adott, és a találkozó résztvevőinek, a riportalanyoknak érezhetően jól esett fez a késői elismerés. Nekünk is jóleső volt látni-hallani. A megszokottan színvonalas külpolitikai heti krónika után a felszabadulási emlékünnep alkalmából KISZ-díjjal kitüntetett Sándor István igen tartalmas riportját élvezhettük az ausztriai választási finisről. Az egyre inkább egyéni hangot és stílust ta- láló, tehetséges fiatal riporterre, külpolitikai kommentátorra már A hét korábbi adásaiban is felfigyelhettünk néhányszor. Nem különben érdekes, ökonomikusán összefogott volt a portugáliai politikai helyze: tét bemutató blokk, majd Jurij Andropovnak, az SZKP főtitkárának a szovjet mezőgazdaság feladatairól szóló, legutóbbi beszédének az illusztratív ismertetése tarthatott számot nagy érdeklődésre. Merkovszky Pál Pályakezdő artisták, körzeti orvos, operaénekes, költő, volt vasúti bakter, katona szólaltak meg a Szivárvány műsorában, melyben a pályáról vallottak. Az élet a maga színes mivoltában jelentkezett a riporterek válogatása és kérdései nyomán. Csaknem minden riportban volt valami közérdekű gondolat, a .közös témán — az életpályán — kívül ez a közérdekűség fogta össze ezt a műsort. A dabási körzeti orvos — dr. Molnár Imre — az egészségnevelés fontosságáról, mint a körzeti orvosi „ pálya legszebb részéről szólt. Arról tulajdonképpen, hogy a körzeti orvosnak iparkodnia kell azon is. hogy megváltozzon a rábízott emberek egészségügyi szemlélete, s ennek következtében életvitelük, élet - módjuk. Hogy éijék az életet, élvezzék szépségeit, s ne csak . folytonosan az anyagiakért „hajtsanak”, hogy egészségesen táplálkozzanak, hogy rendeltetésének megfelelően használják a minden komforttal ellátott, felszerelt lakást, s ne csupán a nyári konyha legyen az otthoni élet színtere, lakják az egesz lakást, éljenek benne kényelmesen. Az orvos a gyógyítással párhuzamosan nevelő is lehet, s kell, hogy legyen, egy falu vagy a rábízott kisebb közösség nevelője. A harmincas életévei közepén járó fiatal operaénekes — Póka Balázs — pályájának alakulásában (és magatartásában!) nem csak az a megragadó, sőt elsősorban nem az, hogy pályát változtatott: orvosból énekes lett. Sokkal inkább az. hogy hallgatott (szintén orvos) apjára, s addig nem hagyta el az orvosi pályát, míg be nem bizonyosodott: valóban jó nekes. Mind eközben szakorvosi vizsgát is tett. Mondjam azt, hogy nem túl gyakori, amikor diplomás gyermek megfogadja szülei hasznos tanácsát? A Kossuth-díjas költőnő, Nemes Nagy Ágnes gondolataiból kettő ragadott meg különösen Az egyik az, hogy akiből hiányzik az emberek, minden élőlény, sőt a tárgyak iránti szeretet, az ne fogjon tollat a kezébe. Bármelyik műfajt művelje is. Mert nemcsak a költőt, hanem a regény- vagy a drámaírót is a világ meg- jobbításának szándéka is vezeti. A másik rokonszen- vés gondolata inkább: alapállása az. hogy elsősorban nem másokban, hanem önmagában látja annak okát, hogy keveset ír A felszabadulás óta publikál és azóta mindössze öt kötete jelent meg. Ennek a pályákról szóló Szivárvány-műsornak két olyan darabja is volt, melyek nem életpályákról beszéltek, hanem a szó első jelentése szerint út- és vasúti pályáról. Mindkettőben egy nagyobb közösség gondja kapott hangot. Az egyikben az újonnan elkészült autópálya zavarta meg az annak mentén lakó embereket (azonkívül, hogy hasznukra is lett az, új út), a másikban ezzel ellentétben egy vasúti vonal megszüntetése által okozott nehézségekről beszéltek. Helyes volt, hogy egyiknek a riportere sem akart igazságosztó lenni. Seregi István /vissz|!M?rc¥ Merre van a visszaút? Végzősök zárókiéUítése Pillantás a tanszék „titkaiba“ A H1TM MELLETT-------I i3m-------------------------------------- — ---------------- -
