Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-20 / 92. szám

1983. április 20. Kelet-Magyarország 3 Baromfigondok MlG SERTÉSTENYÉSZ­TÉS DOLGÁBAN nagyjá­ban-egé$zében jól áll a ma­gyar mezőgazdaság, hozzá­vetőleg esztendeje már an­nak, hogy egy roppant gyor­san fölívelt állatfaj, a ba­romfi esetében nem pusz­tán gondokról — folyton- folyvást felhösödő prognózi­sokról hallunk. De míg 1982 elején a világpiaci előrejel­zéseket — sajnos! — maguk a Baromfitermelők Egye­sülésének taggazdaságában is csak ritkán vették figye­lembe, az óesztendő mérlege már megroppantotta őket. Decemberben a Hét című műsorában szó esett a Zala­egerszegi Baromfifeldolgo­zót fenntartó tsz-társulás veszteségeiről, amiről ugyan a megyei tsz szövetség el­nöke a TOT egyik ülésén azt találta mondani, hogy a televízió nem adott hű ké­pet. De a tényt sem tagad­hatta — a csőd beállt .. . Mi történt? Aki valame­lyest is figyelemmel kísérte az elmúlt évtizedben a ba­romfi-, benne a broyler- csirkeproduktumok alaku­lását, föl kellett, hogy fi­gyeljen, a „brazil veszede­lemre”. Arra ugyanis, hogy éghajlati adottságaikat ki- j aknázva, roppant ütem­ben haladnak előre — egy­szersmind törik le az ára­kat — a brazilok, akik ta­valy például már tonnán­ként 800—850 dollár körüli árakon adtak el Iraknak százezer tonna csirkét. A magyar baromfiért 1981-ben még 1300 dollárt kaptunk — a Szovjetuniótól, nagy tétel­re 1500 dollár —, de tavaly már csak 1000, az idén pe­dig csupán 840—850 dollár körüli ez az összeg. Ennek következményeként a hiz­lalásra vállalkozó már nem 34, hanem legföljebb 30 fo­rinthoz juthat egy kiló ba­romfihúsért. ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT — mert nem pusz­tán a broylert érintik a ked­vezőtlen hatások! — mit te­gyen az a tsz-elnök, aki li- batenyésztésre vett föl bankhitelt, s a szerződésben aláírta, hogy amennyiben ezt a pénzt nem a megha­tározott célra használja föl, úgy retorzió következik?! Nem kicsi a gondja, hiszen a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium nem ok nélkül tanácsolja: min­denekelőtt azok foglalkoz­zanak a kislibával, akik le tudják szorítani a költsé­geket, s megőrzik verseny- pépességüket. A statisztika szerint mi magyarok évente átlagban 18 kiló baromfihúst eszünk meg. Ez a legolcsóbb piaci húsportéka. Ezért érthetet­len, hogy Tatabányán, sőt Pesten, az Élmunkás téri pi­acokon olykor hiányzott a pultokról A MÉM 1983-BAN kere­ken tíz százalékkal, százezer tonnával szeretné növelni a honi baromfifogyasztás mértékét. Ez bizony nem lesz könnyű, hiszen az ál­lam már tavaly is ösztönöz­te a csirkevásárlást. A töb­bi között oly módon, hogy külön dotációt nyújtott ezért az üzemi konyháknak. Saj­nos, néhány túlbuzgó étkez­de annyi baromfit tálalt fel ezután ebédre, hogy az bi­zony megfeküdte még a csirkecombért rajongók gyomrát is __ Az utóbbi hónapokban azonban új és életrevaló ötlet támadt az Állatforgal­mi és Húsipari Tröszt ber­keiben: ha sertést tudunk exportálni, baromfit bajo­san — mi lenne, ha bizo­nyos határokon belül, s ter­mészetesen a vevő tudtával! — egybeötvöznék a kettőt? Vagyis baromfihúst adagol­nának a sertéshez, nyilván kicsiny arányban persze. A kísérletek sikeresnek mondhatók, sőt éppenség­gel még élvezetesebb és egészségesebb falatok kre­álhatók ily módon. UTAK, MÓDOZATOK KERESÉSÉBEN tehát nincs hiány. Magyarországon az iparszerű állattenyésztés „modellállatának” tekint­hető baromfi meg- és át­menthető egy remélhetően mihamarább beköszöntő gazdasági föllendülés ide­jére. A tenyésztéstől a kül­kereskedelemig terjedő ha­tókörben kívánatos továb­bi új lehetőségek fölkuta­tása. Már eddig is jelentős si­kereket értek el a mini- broyler meghonosításával. Az úttörők közé tartozik eb­ben a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát, éppúgy, miként a hernádi Március 15-e Ter­melőszövetkezet, ahol dr. Horn Péter főiskolai tanár irányításával folytatnak kí­sérleteket. Ugyancsak Her- nádon láthatni olyan fó­liatelepeket, amelyekben nem prímőrzöldség érik, hanem Hybro-csirke hízik. Mégpedig korántsem pusz­tán nyaranta, kemény hi­degben is, aminek értékét aligha kell komentálni. MAGYARORSZÁGON AZ EGY FŐRE JUTÓ BAROM­FITERMELÉS 1978-ban 32, tavalyelőtt már 34 kiló volt; ezt a világon egyedül az USA múlja fölül. Európá­ban Hollandia és Dánia a két legfőbb, de a szóban forgó listán utánunk kö­vetkező állam. Kétségtelen, hogy van még gazdaságossági, oí- csobbsági, minőségi és egyéb lista is. Hogy valamennyi­ben helytálltunk e nemzet­közi versenyben, most ez a nem csekély feladat. K. N. Afrikába készülnek Manőverező vezérkar Munkások és vezetők az exportért Lagos és Rakamaz között sok ezernyi kilométer a tá­volság, a nigériai fővárosról mégis egyre gyakrabban beszél­nek a Tisza-parti községben. A fa- és fémipari szövetkezet szakemberei ugyanis hamarosan útrakelnek, hogy felállít­sák az afrikai ország fővárosában azt a speciális oktatási intézményt, melynek szerkezeti elemei itt hazánkban, Ra- kamazon készültek. Méghozzá terven felül, rekordidő alatt. A szövetkezet műszaki ve­zetőjének, Glück Miklósnak a grafikonokkal, kimutatá­sokkal, tervrajzokkal telezsú­folt irodájában ülünk, a múlt év „nagy fogásáról”, a nigé­riai üzletről beszélgetünk. A vak tyúk is talál szemet — jár a közismert mondás az idegen fejében, aztán kiderül, szó sincs itt a szerencséről. Sok évig tartó alapos munka előzte meg a sikert. Kis üzlet hozta... — Nigériában most próbál­ják kialakítani a szakmun­kásképző intézetek hálózatát, e munkába szálltunk be, a mi szerény lehetőségeinkkel — fogalmaz a műszaki vezető. — Tulajdonképpen már har­madik éve állunk kapcsolat­ban velük, különféle iskolai munkaasztalokat készítet­tünk megbízásukból. Nem volt ez különösképpen nagy tétel — legalábbis a mások szemében —, tavalyelőtt pél­dául mintegy hatmillió forint értékű exportmunkát végez­tünk, de örültünk ennek is. Azt bizonyította ugyanis, hogy a kollektíva képes ele­get tenni az igényes megbí­zatásoknak is. A szövetkezet, közismert nevén a RAFAFÉM, nem tartozik a megye nagy ipari üzemei közé, múlt évi terme­lésük értéke is éppen csak elérte a nyolcvankét millió forintot. Ám van egy ügyesen manőverező vezérkaruk, s egy megbizható, áldozatokra is hajlandó szakembergárdá­juk, akik igent mondtak, mi­kor megtudták, szombatjuk, vasárnapjuk jó részét is mun­kával kellene eltölteniük, hogy sikerüljön a terven fe­lüli export. És sikerült is. Például festék... — Valamikor szeptember elején irtuk alá a szerződést, melyben a megrendelő azt jB.em tudom, ki mi­llf kent van ezzel, * de amióta sokati olvasnak újságot, hall­gatnak rádiót, néznek te­levíziót, es amióta min­den újságnak, rádiónak, minden heti televízió­műsornak van egészség­ügy i rovata, azaz minden nap kapunk valamilyen hasznos egészségügyi jó tanácsot (útmutatást, előírást, fenyegetést, pa­rancsot) megszaporodtak a frontok. Régen, ha sütött a nap és madár kiabált hajnal­ban az ablakom előtt, akkor jókedvűen ébred­tem, és vidáman indul­tam. el hazulról. Most? Most az eszembe jut, hogy tegnap rossz idő volt, fújt a szél, esett az eső és ettől sajogni kezd a lábam fáj a fejem, mert nyilvánvaló a jó­ból. hogy az a jó vala­mi rossz, valami front, ciklon vagy egyéb. Front van Régen, ha sütött a nap, kedvesen búcsúztam el a családtól, mert hiszen jól éreztem magam. Most? Most befelé figye­lek, gyanús vagyok ma­gamnak, kifelé figyelek, mert mindenki gyanús körülöttem, hiszen ol­vastam, hallottam, lát­tam, hogy most ingerlé­kenyebb vagyok, szóródó a figyelmem, rossz a közérzetem hiszen front van , . . Vagy én hazudok, vagy ők hazudnak, ha nem vagyunk ingerléke­nyek, és egyszeriben in­gerlékeny leszek a felfe­dezett csalástól. Idegességemben rá­gyújtok, de eldobom a cigarettát, mert mindent tudok a veszélyfakto- rokról. Lehajtok egy korty konyakot, mert csökkenteni szeretném a kibirhatatlanná sűrűsö­dő feszültséget, de nem merem lenyelni, mert ilyen veszélyes idősza­kokban már a reggeli kávém is vagy hatféle betegséghez elég. A fal mellé lapulva lo­pakodók az utcán, meg­rezzent minden távol­ban feltűnő gépkocsi, hiszen nem tudom, hogy a hidegre vagy a meleg­re frontérzékeny az a másik. Sokáig állok a hi­vatal ajtaja előtt, de nem merek benyitni, mert a főnököm' ablaka előtt is laknak madarak, és ő is látta tegnap az esőt. te­hát benne is front van. . # rtam már, nem tudom, ki hogy van ezzel, de amikor front jön, rám a fronttól jön a front... A FRONT, a front. Bartha Gábor kérte, december 10-re útra- készen álljanak a konténerek, konténerházak — eleveníti fel az elmúlt hónapok történetét a főkönyvelő, Pólyák Antal. — S megkezdődött a verseny- futás az órával, hiszen ha nem teljesítjük időre a part­ner kivánságát, lemondhatta volna az üzletet, s akkor most nemigen beszélgetnénk itt ilyen nyugodtan. Kárba ve­szett volna egy csomó mun­ka, nem beszélve az anyag­ról, melynek beszerzése kü­lönben is elképzelhetetlenül sok utánjárást igényelt. Sok más alapanyag mel­lett csak a festéket említik. Aláírva a szerződést egyik nagy vegyigyárunkhoz fordul­tak, ám ott sajnálkozva tár­ták szét karjukat: a kért fes­téket már negyed éve nem gyárthatják, hiányzik egy fontos, csak külföldről besze­rezhető komponens. Nyakuk­ba vették hát az országot, s szó szerint kilónként szede­gették össze a szükséges mennyiséget. — A jó üzlet után furcsá­nak tűnik talán a panaszko­dás, de nem hagyhatja szó nélkül az ember: az ilyen kis üzem, mint a mienk is, sok­szor kerül kiszolgáltatott helyzetbe — mondja a. mű­szaki vezető. — Mert hiába próbálunk mi rugalmasan gazdálkodni, ha néhány ne­vetségesen olcsó, de fontos alapanyag hiányzik. Export­siker — Hiúsult már meg hi­ányzó alapanyag miatt ex­portjuk? — Mi ezt nem engedhet­jük meg magunknak! A kül­kereskedelmi vállalatok talán éppen azért ajánlanak min­ket a külföldieknek, mert tudják, igyekszünk maximáli­san eleget tenni a szerződés­ben foglaltaknak. — Mennyi volt a szövetke­zet exportja tavaly? — Tizenegy és fél millió forint — lapoz jegyzeteibe a főkönyvelő. — A konténerek, konténerházak értéke 6,2 mil­lió, a szintén Nigériába szál­lított iskolai munkaasztalain­ké úgy négy, az Irakba vitt hűtőházi fémszerkezetek pe­dig egymillió forintot hoztak. Láthatja, ezek valóban nem nagy összegek, de ha jő mi­nőségű munkát végzünk, ma­gukban hordozzák az újabb üzletek lehetőségét, amit a hirtelen jött konténerek is bi­zonyítanak. Gondolja, ha a munkaasztalokkal nem lettek volna megelégedve a nigé­riaiak, bennünket választa­nak a jelentkezők közül? — Az idén mégis csak 6,5 milliós exportot terveznek! — A piacot ismerve ennyit tartottunk reálisnak, hiszen nem számíthatunk mindig olyan váratlan lehetőségre, mint a múlt évi volt. Még ebből a hat és fél millióból is mindössze egymillió a biz­tos ... — Dehogy egymillió! Itt az üzenet, pienni fog az algériai üzlet is — toppan be várat­lanul a szövetkezet elnöke. Rudi László, aki egy másik tárgyaláson ült eddig. — Hű­tőházi berendezésekhez négy­millió forint értékű alkat­részt kell gyártanunk Algé­riába. Gyorsaság, alkalmazkodó­képesség, rugalmasság — a rakamazi exportsikerek titka. Mert hogyan jött létre ez az algériai üzlet is? Még a múlt év derekán Pesten járt az el­nök, s szinte már-már meg­szokásból, benézett néhány külkereskedelmi vállalathoz, hátha hall valami érdekeset. Ekkor kérdezték meg tőle, nem lenne-e kedvük egy ki­sebb iraki exporthoz? Volt. Egy hónap múltán már útra készen álltak az alkatrészek. S ezt a rekordmunkát nem felejtették el az üzletkötők, következhet tehát most Al­géria. — De nem hanyagolhatjuk el Nigériát sem — mondja figyelmeztetőleg az elnök —, az ottani kapcsolatainkat még tovább szeretnénk szélesíteni. Jó néhány mintadarabunk éppen most vizsgázik a nigé­riai szakemberek előtt, re­méljük egy-kettő elnyeri majd a tetszésüket. De erről még korai beszélni, az viszont biztos, rajtunk nem fog múl­ni... Balogh Géza Az Elekterfém Szövetkezet nyíregyházi központi telepé­nek villamos kísérleti műhe­lyében közel egy éve kezdték a trolibusz meghajtómotorok felújítását. Jelenleg a Buda­pesti Közlekedési Vállaiaí megrendelésére öt m«^ort újítanak fel. Képünkön: Sen­ke Tibor a kollektorokat tisz­títja. (Császár Csaba (elvéte­le.) Brlgádvetélkedi a ZÖLOÉRT-nél A tele sem igaz címmel rendezett játékos vetélkedőt Nyíregyházán a Zöldért Vállalat Haladás szocialista brigádja. A KPVDSZ székházban megtartott vetélkedőn első lett a vállalat Augusztus 20. szocialista brigád­jának csapata. Folraborsó — diplomához? „Szabolcsba szívesen jövünk... Az egyetemekről, főisko­lákról kikerülő frissdiplomá­sokra szűkebb környezetük­ben, főképp a falvakban úgy is számítanak, mint a közélet aktív résztvevőire, a közmű­velődés lelkes patronálóira. Ezért kezdeményezte a Nép­művelési Intézet a felsőokta­tási intézményekkel és azok KISZ-szervezeteivel együtt, hogy orvostanhallgatók, ta­nárjelöltek, leendő agrármér­nökök is „tanulják meg" a népművelést, speciális kollé­gium keretében. Ennek tíz- esztendős megyei tapasztala­tairól kaptunk tájékoztatást Tóth Lászlótól, a Megyei és Városi Művelődési Központ főmunkatársától. Szabolcs-Szatmárba a Deb­receni Agrártudományi Egye­temről, a Debreceni Orvostu­dományi Egyetemről, a Kos­suth Lajos Tudományegye­temről, valamint a nyíregy­házi tanárképző főiskoláról jönnek rendszeresen leendő orvosok, agrármérnökök, tu­dós- és tanárjelöltek. A rész­vétel önkéntes, az elosztásról a körzet gazdája, a Hajdú- Bihar megyei Tanács gondos­kodik. Általában 20—30 hall­gató érkezik a hagyományos helyszínekre, Tarpára, Vajá­ra, Kisvárdára, Vásárosna- ményba, Nagykállóba, de éveken keresztül fogadott vendégeket Mátészalka, Fe­hérgyarmat. Űjfehértó, Nyír­egyháza is. Ennek a képzés­nek az a célja, hogy a leen­dő értelmiségiek felkészül­hessenek egyfajta közéleti szerepre. A gyakorlóhelyeken megismerkednek az adott településen lakók életmódjá­val, kulturális szokásaival, az ottani értelmiség szerepével, a művelődési ház munkájá­val. Korábban lehetett olyan hí­reket hallani, hogy ezt a „tantárgyat” azért választják szívesen, mert afféle mellé­kes dolognak tartják a köz- művelődést, amelynek kollok­viumi követelményeit vi­szonylag könnyű teljesíteni. Ám a gyakorlat azt igazolta, hogy mind a művelődési in­tézmények, mind a hallga­tók igen komolyan vették ezt a munkát. A tapasztala­tokról a hallgatók zárójelen­tést készítenek, azokat eljut­tatják az egyetemi, főiskolai tanszékekre, KlSZ-bizottsá- gokra és a megyei tanácsok művelődésügyi osztályaira. Az elmúlt 10 év azt igazolja: a legtöbb helyen figyelembe vették ezt a feladatot, a kri­tikai megjegyzéseknek volt később foganatja a gyakorlás színhelyén. Több helyen szép eredményekkel büszkélked­hetnek a gyakorlatok szerve­zői : szaporodtak az egészség- ügyi felvilágosító előadások — az orvostanhallgatók jó­voltából —, s főképp i kert­barátmozgalomnak használt az agrárosok megjelenés* Persze olyan eseteket is tud­nak, amikor a népművelési gyakorlat valóban csak fal raborsó a diplomához. Nagy „kaland” i legtöbb résztvevőnek ez a tíz aap. A legtöbb helyen a művelődési házat alakítják át ú/enkor alkalmi szállodává, mivel a központi ellátmán ni 50 forintjából nem sok minden­re jut. így a művelő*!':jí ott­hon valóban „otthonná” vá­lik... Ma már egyre többen kér­nek részt a, népművelő mun­kájából. Soha ennyi orvos, agrárszakember, pszicholó­gus, jogasz, építész nem tar­tott még előadást, ankétot, tanfolyamot, vitát a nagykö­zönségnek, mint most. Köz­vetlen kapcsolat legkevésbé a műszaki értelmiséggel alakult ki, de úgy látjuk, ha értel­mes feladatra kérik föl őket, általában nem mondanak ne­met. A legaktívabb réteg per­sze a pedagógusoké, de ez ta­lán természetes is, hiszen foglalkozásuknál fogva ők állnak a legközelebb a nép­műveléshez. Partnerek sere­ge segíti ma már a népmű­velő 'munkáját. S jó azt hal­lani debreceni egyetemisták­tól, hogy „Szabolcsba szíve­sen jövünk.. Baraksó Erzsébet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom