Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-20 / 92. szám

2 Kelet-Magyarország 1983. április 20. Nyartoa a vavö Nem konkurrencia, jobb ellátás! Új folyamat indult meg az utóbbi két-három évben Vá- sárosnamény kereskedelmi el­látásában. Korábban a fo­gyasztási szövetkezet szinte egyeduralkodóvá vált, vala­mennyi boltot ő üzemeltette. Ma viszont sorolni lehet azo­kat az üzleteket, amelyeket más vállalatok kezelnek. A sort a sütőipari vállalat kezd­te, majd az új lakások alatt a Zöldért nyitott boltot, míg az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat az édességbolt után a hús- és hentesáru boltot is megnyitotta. Az Áfész pedig az OFOTÉRT-tel együtt ho­zott létre egy új üzletet. Mindez a városközpontban, a Szabadság téren formálta át a boltok arculatát. A külső részeken viszont öt magán- kereskedői engedélyt adtak ki élelmiszerbolt nyitására, il­letve zöldség-gyümölcs áru­sítására. A gemzsei termelő- szövetkezet pedig egy virág­árusító pavilont nyitott. Természetesen ma is a fo­gyasztási szövetkezet jelenti a kereskedelmi ellátás gerin­cét. Azonban az új üzletekkel színesedett a kereskedelmi el­látás, a választási lehetőség mindenkit arra ösztönöz, hogy minél több vevőt nyerjen meg magának. Végső soron a vevők nyertek azon, hogy a tanács szervező tevékenysége révén többszektorú lett a ke­reskedelmi ellátás. üveges táncot járnak a néptánccsoport tagjai Az anyakönyvvezetőnél kö­tött ki három pár is. öt éve, amikor Vaskó Imréné, a for­gácslapgyár főkönyvelője megszervezte a gyári fiata­lokból a néptánccsoportot, maga sem gondolt ilyen ered­ményre. Az eltelt évek igazol­ták a várakozást: az amatőr csoport sikeresen szerepelt nemcsak a vásárosnaményi városi rendezvényeken, a gyári eseményeken, hanem Zánkán, a nagyvállalati kul­turális seregszemlén is két­szer hozták el az első helye­zést. Színes fényképek tucatjain látni a táncosokat. Népvise­letük, ruháik gazdag fantá­ziáról tanúskodnak. — Pedig ez legalább any- nyira amatőr munka, mint a csoport élete — mondja Vas­kó Imréné. — A legelső öl­tözékhez vettünk egy garni­túra leértékelt piros csizmát a bizományiban, bordűrös anyagból magunk varrtuk a szoknyát. Esténként én varr­tam, szabtam a ruhákat, a lányok segítettek beráncolni. Közösen hímeztük a mellé­nyeket. Ma már két tánchoz is tudnak a fiúk is, a lá­nyok is szép ruhát felvenni. életében — folytatja a gon­dolatot Vaskóné —, hogy igen jó közösség alakult ki a táncosokból. Köztük szó sincs olyan — nyíltan vagy hallga­tólagosan meglévő — ellen­tétről, amely időnként a fi­zikai és az adminisztratív dolgozók közt fellép. Itt együtt próbálnak, s azt hi­szem, hamar kiközösítenék azt, aki a munkakörét fitog­tatná a másik előtt. A fprgácslapgyár táncosai­nak már nemcsak a vásáros- naményiak tapsoltak. Rend­ien nyolcadikosok — is tanít- gatnak a táncokra, s termé­szetesen ők is gyakorolták az üveges táncot. Amikor a pró­bán meglátták őket, fogadást ajánlottak egy páran: bizto­san a fejükre erősítették a boros flaskát. A kislányok azonban — akárcsak a töb­biek — elegáns mozdulattal emelték le kendőjükről az üveget. . . Vaskóné évek óta szervezi a néptáncosokat, előtte az irodalmi színpadot. Hozzá A fizikai dolgozók mellett az irodai alkalmazottak is részt vesznek a csoport mun­kájában. Hetente egyszer próbálnak. Mindössze nyolc pár táncol, így érthető, hogy aki éjszakás műszakba jár, délután korábban bejön a próba miatt. S még az is ne­hezíti a próbák szervezését, hogy többen vidékről bu- szoznak be a gyárba. — Azt tartom igen fontos­nak a néptánccsoportunk szeresen meghívják őket já­rási rendezvényekre, s most már hagyomány, hogy évente Zánkán is bemutatják a tu­dásukat. Elismeri őket egész Vásárosnamény: a VOR fia­taljai például felajánlották, hogy társadalmi munkában varrnak nekik mellényeket. Repertoárjuk csárdást, né­pi táncokat tartalmaz, de be­mutatták már az üveges táncot is. Két kislányt — mindket­fordulnak, ha a szavalat hangsúlyozásában nem biztos a versenyző, számtalanszor készítette már fel szellemi vetélkedőre a csapatokat. A főkönyvelőnő példája a bizo­nyíték rá, hogy a számok tengere nem jelenthet elzár­kózást, s a társadalmi meg­bízatások legalább annyira hozzátartoznak a napi mun­kájához, mint a gyár gazda­sági életének ismerete. T. K. rr Őrizni a táj hagyományait A beregi emberre mindig is jellemző volt, hogy büsz­ke az ősi földre; műemlékei­re. Ezt az érzést sikerült át­plántálni nemzedékekről nemzedékekre, egészen a mai fiatalokig. A táj hagyományának meg­őrzéséről, a jövő terveiről beszélgettünk Szűcs Ilona városi-járási úttörőelnökkel, Fazekas Tiborral, az MSZMP városi-járási Bizottsága tit­kárával és Szűcs Gyulával, a KISZ városi-járási bizott­sága titkárával. ' ' Szűcs Gyula — Mozgalmunk fontos fel­adata a hagyományok kuta­tása, ápolása — kezdi a be­szélgetést az úttörőelnök — A beregi keresztszemes szin­te minden úttörőcsapat kézi­munkaszakkörében minden­napi munka. Kisdobos és út­törő citerások, furulyások, köcsögdudások szólaltatják meg a legszebb beregi dalo­kat: s egyre többször az or­szág más részein. S a más te­rületről ideérkezők előtt, hi­szen már kétszer fogadhattuk az ország hagyományőrző út­törőit. Fellendülőben van a gyermektánc. Országos si­Szücs Hona Kert ért el a csarodai Vadvi­rág. Több csoport beregi, tá- kosi. tarpai jellegzetes min­tákkal díszített ruhákban lép a közönség elé. Szinte min­den iskola talált egy-egy ter­met, ahol kiállítják a környe­zetükben fellelhető régi mun­kaeszközöket, használati tár­gyakat. A gyerekeknek mód­juk lesz a nyári beregi vá­sárban mindezek újbóli meg­figyelésére, gyakorlására. Nagy lehetőséget kínál az országos „Rákóczi kerékpár­túra” is arra, hogy az egész országgal megismertethessük Fazekas Tibor Bereg értékeit. Tisza-parti úttörőtáborunkban nyáron szinte-több az „idegen”, mint a járásbeli (a mi pajtásaink pedig az ország más részeibe mennek), így ezt a „lehetősé­get” sem szabad kihagyni. — A kulturált szórakozás új módszereit sikerült, kiala­kítani a fiatalok kozott — kapcsolódik a mondathoz Szűcs Gyula. — A téli falu­si estéken a barabási fiata­lok a fonó hangulatát idézték összeállításukkal. A forgács­lapgyár tánccsoportja évek óta, míg aranyosapáti és a VOR fiataljai a múlt évtől munkálkodnak a tánchagyo­mányok továbbmentésén. A vidám falusi estéken, s más rendezvényeken nagy sikere van a tarpai citerásoknak. Említeném a gimnáziumi, a gulácsi vagy a beregdaróci irodalmi színpadosokat: akik prózában, versben zengik Be­reg múltját, jelenét. — Nemcsak létszám, de munka is van — egészíti ki az elmondottakat a pártbi­zottság titkára. — Sikeresek a kiemelt járási rendezvények, a társ- és kisközségekben, öreg és fiatal együtt szóra­kozik-szórakoztat. Azok a fi­atal és idősebb munkáskezek, akik ma az üveget csiszolják, forgácslapot és öltönyöket készítenek szocialista és tő­kés piacra egyaránt, egy ki­csit jó hírünk továbbítói. S jóleső érzés, amikor az ifjú városok találkozóján évről évre „beszámolva” arról szólhatunk, hogy gazdag ha­gyományainkat ápolva, egyre inkább formálódik a jövő is. A múlttal a jelenben, a jövő­ért dolgozunk tehát mi be­regiek is. M. K. Névadók, házasság­kötések Alig egyéves múltra te­kint vissza Vásárosnamény- ban a családi és társadalmi ünnepeket szervező iroda. Kü­lönösen a névadók szervezé­sében jeleskedett az új intéz­mény, de más eseményeknél is részt vesz az ünnepélyeseb­bé tételében. Fennállása óta 85 gyermek névadóját tartot­ták, s az ünnepségeken — ja­varészt a művelődési házban — az általános iskola Csalah Attiláné vezette csoportja mű­ködik közre. A társadalmi esküvők szá­ma is gyarapszik. A feltéte­lek javítására villanyorgonát vásárolnak, a házasságkötő terem berendezését újítják fel. A múlt évben 33 társadal­mi temetésre is sor került. A társadalmi rendezvénye­ken közreműködő kamarakó­rus tevékenységét korábban a Szocialista Kultúráért ki­tüntetéssel ismerték el. Az iroda munkájának tár­gyi feltételeit az idén mint­egy 200 ezer forintért javít­ják, így lehetőség van a csa­ládi események még színvona­lasabb megrendezésére, amelyben a művelődési köz­pont is segítséget nyújt. Jövőra alkószUl új ÁBC-óruház épül Néhány kisebb bolt és egy 528 négyzetméter alapterüle­tű ABC-áruház van jelenleg Vásárosriaményban. Nemcsak az ünnepi forgalmak, hanem a mindennapos bevásárlás is kinőtte már e kényszerűn szűk kereteket. Többéves tervezgetés után most döntés született arról, hogy még eb­ben az évben új1, 1061 négy­zetméter alapterületű ABC áruhazat épít a Vásárosna­mény és Vidéke Áfész. A me- zöpanel rendszerű áruház tér veit a Szövterv készítette. A kivitelezési munkákat az Ép­szer vállalat végzi. Gergely Ferenc, az Áfész elnöke mondta el az új áru­házról — Ügy kellett terveznünk, hogy amit építünk az az ezred­fordulón is megfeleljen az igé­nyeknek. A tanács szanálás­sal, 3 millió forint értékben biztosította számunkra a szükséges területet. Igen jó helyen, a Szabadság téren. Az áruház mögött egy új utat nyitnak. Az épület a város egyik dísze lesz. Olyan meg­oldással, hogy az óhatatlanul szükséges szállítások se za­varják a várost, a forgalmat, — tehát nem lesznek láda- és göngyöleghegyek a járdán. Lesz egy presszó rész és ami ma már nagyon fontos, egy 45 gépkocsi elhelyezésére alkal­mas parkoló. Mindez 27 mil­lió forintba kerül. Tízmillió forint állami köl­csönt tíz év alatt kell vissza­fizetni. Hat és fél millió fo­rint támogatást adott a SZÖ- VOSZ, ugyanennyit a MÉ­SZÖV. A teljes beruházás hét év alatt térül meg. Ez igen kedvező adat hasonló beruhá­zásokhoz képest. 1984. november 30-án lesz kész az új áruház, december 1-én kezdik a „próba” napo­kat, december 10-től, tehát még a nagy évvégi forgalom előtt teljes kapacitással mű­ködik a^új ABC. (bartha) Á művész ajándéka Ismerős a csarodai templom határainkon túl is. A műem­lék megihleti a művészeket is. Osváth Miklós festőművész Vásárosnamény nak ajándé­kozott akvarelljén örökítette meg a templomot. (Császár Csaba reprodukciója) Kiváló társadalmi munkások A múlt évben is az üze­mek többsége, dolgozók százai munkálkodtak ön­zetlenül azon, hogy szé­püljön a város, gazdagod­jon a település. A megyei tanács egyik rendelete ér­telmében lehetőség nyílt arra, hogy a társadalmi munka szervezésében, vég­zésében élenjáró, kiemel­kedő személyeket Társa­dalmi munkáért elnevezé­sű emlékplakettel jutal­mazzák. Ennek alapján határozott a tanács végre­hajtó bizottsága és a Ha­zafias Népfront városi el­nöksége a plakettek ado­mányozásáról. A jutalmazottak: Fodor István az írógépgyár dol­gozója, a város országgyű­lési képviselője, aki a gyermekintézmények pat- ronálásában jeleskedett; Gergely Ist-'án, az Érdért 17. száma telepének dol­gozója, Oc* i lelátó építé­sében, a ógpá va Kialakí­tásában '/er. észt. Ugyan­csak a sportl étesítmé- nyekért te,- soka' 'agy László a KPM Közúti j Igazgatóságának dolgozó- j ja. Halász Sándor az j ÁFÉSZ-tól a Tisza-part \ rendbetételében tűnt ki, j Buji Ferenc az üveggyár vezetőjeként szervezte a társadalmi munkát, Mar- kocsány András mint a pénzügyi es számvizsgáló bizottság elnöke a külön­böző ellenőrzésekben vett részt, Vaskó Imréné a for­gácslapgyár főkönyvelője sikerrel vezeti az üzemben a néptánccsoportot, Sán­dor Antal hosszú éveken át önzetlenül vállalt részt az önkéntes tűzoltó egye­sület vezetéséből, míg Tóth Istvánba városi ta­nács műszaki osztályának dolgozója rendszeresen részt vállal a szervezési munkából, a társadalmi munka nyilvántartásából. Az adományozók az Ér­dért 21 számú telepének emléklapot ítéltek oda, mivel a köztisztaság javí­tásában, a gyermekintéz­mények patronálásában végeztek eredményes tevé­kenységet. Az oldalt összeállította: Lányi Botond

Next

/
Oldalképek
Tartalom