Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-16 / 89. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. április 16. Határozat a XII. kongresszus óta végzett munkáról és a párt feladatairól (Folytatás az 1. oldalról) eléggé a hazai építőmunka és a nemzetközi élet bonyolult kérdéseiben. Tapasztalhatók helyenkéht a passzivitás, a cinizmus jelei is. Ezért különleges gonddal kell munkálkodnunk azon, hogy az új nemzedékeket, az ifjúság nagy tömegeit megnyerjük a szocialista eszméknek, társadalmi programunknak, s a fiatalokat munkára, felelősségtudatra neveljük. A pártmunkában több figyelmet kell fordítani az ifjúság kérdéseire. Az új nemzedékek megnyerésében fontos szerep hárul a Kommunista Ifjúsági Szövetségre. A különböző szintű pártszervek segítsék hatékonyabban a Kommunista Ifjúsági Szövetséget, ösztönözzék aktívabb politikai és szervező munkára, hogy vonzereje és befolyása növekedjen a fiatalok között. Erőfeszítéseink ellenére nem értünk el kellő eredményt a szocialista demokrácia fejlesztésében. Olyan megoldások felé kell haladnunk, amelyek egyaránt szolgálják a dolgozók szélesebb körű, aktívabb részvételét a döntéshozatalban, a végrehajtásban, az ellenőrzésben és a munka hatékonyságának javítását. Szükség van választási rendszerünk továbbfejlesztésére, a népképviseleti szervek szerepének növelésére. Bátrabban kell építeni a társadalmi és tömegszervezetek tevékenységére, szélesebb lehetőséget kell adni számukra az önálló cselekvésre, az általuk képviselt érdekek kifejezésére, a különböző érdekek egyeztetésére, és nagyobb nyilvánosságot szükséges biztosítani a viták során kifejtett érveiknek, álláspontjuknak. A munkahelyi és lakóhelyi problémák feltárásában és megoldásában vállaljanak nagyobb szerepet a helyi párt-, társadalmi és tömegszervezetek. Az eddigieknél jobban kell bátorítani és támogatni az alulról jövő kezdeményezéseket. A szakszervezetek növekvő szerepet töltenék be társadalmunk politikai rendszerében, részt vesznek politikánk alakításában és megvalósításában, a szocialista demokrácia fejlesztésében. Szervezzék és mozgósítsák a dolgozókat társadalmunk politikai és gazdasági erejének gyarapítására. Éljenek jobban lehetőségeikkel, jogaikkal, vállaljanak nagyobb részt tagjaik szocialista nevelésében, csökkentsék a formalizmust munkájukban. Az egyes társadalmi rétegek sajátos problémáira is figyelemmel javítsák az érdekvédelmet. A XII. kongresszus határozataival összhangban meg kell gyorsítani a társadalom- irányítás, a politikai rendszer működésének tökéletesítését, az intézményrendszer fejlesztésére irányuló munkát. A hatáskörök pontosabb elhatárolásával, az állami és a társadalmi szervek tevékenységének jobb összehangolásával, a közigazgatás korszerűsítésével, az ügyintézés egyszerűsítésével is növelni kell az irányítás hatásfokát és csökkenteni a bürokráciát. Fokozott figyelmet kell fordítani a lakossággal közvetlen kapcsolatban álló városi, községi párt-, tanácsi és társadalmi szervek tevékenységének fejlesztésére. A Központi Bizottság szilárd meggyőződése, hogy belpolitikai helyzetünk stabilitása, szocialista rendszerünk fejlődőképessége biztosítja az építőmunka eredményes folytatását, társadalmunk szocialista vonásainak erősítését. III. A gazdasági építőmunka A dolgozók, valamint a párt-, állami és társadalmi szervek jelentős erőfeszítéseinek eredményeként a népgazdaság az elmúlt években a XII. kongresszuson meghatározott gazdaságpolitikai irányvonalnak megfelelően fejlődött. A legfőbb gazdaságpolitikai célok alapvetően teljesültek. Az utóbbi három évben tovább mélyült a tőkés gazdaság válsága, a nemzetközi gazdasági együttműködés megszokott rendje megbomlott, a világkereskedelem helyzete romlott. A válság kiterjedt a nemzetközi pénzügyekre is: jelentős mértékben emelkedtek a kamatlábak, a hitelfelvételi lehetőségek szűkültek. A tőkés világ gazdasági válságának negatív hatásai érintik a Magyar Népköztársaságot is. A tőkés piacokon romlottak az értékesítési lehetőségek fokozódott a protekcionizmus és a diszkrimináció, esetenként a gazdasági bojkottot politikai fegyverként használják. A megváltozott viszonyokhoz — részben objektív okok, részben a központi irányítás és a vállalati gazdálkodás fogyatékosságai miatt — nem tudtunk elég gyorsan alkalmazkodni. Egyes korábbi feltevéseinket és az ezekre épített döntéseinket a gyakorlat nem igazolta, illetve az élet túlhaladta. Mai nehézségeink egyik forrása, hogy a hetvenes évek közepén, amikor a termeléshez nélkülözhetetlen importált energiahordozók, nyersanyagok és berendezések ára nagymértékben emelkedett, a felhalmozás és a fogyasztás együttesen több éven át meghaladta a nemzeti jövedelem termelését. A hazai termelés hatékonysága nem javult a lehetséges mértékben. Nem bizonyult megalapozottnak az a feltételezés, hogy a hetvenes évek elejére jellemző kedvező pénz- és hitelviszonyok tartósak maradnak, a számunkra kedvezőtlen hatások pedig mérséklődni fognak, és viszonylag rövid idő alatt ellensúlyozhatok lesznek. A fűtőanyag-felhasználásban a kőolaj magas aránya, a szén háttérbe szorulása, az atomerőmű építésének késése hátráltatta az energiafogyasztás szerkezetének gyorsabb és gazdaságosabb megváltoztatását. Nem igazolódott az adriai kő- olajvezeték megépítésének szükségessége. Mindennek következtében külföldi adósságaink a gazdaságilag célszerűnél nagyobb mértékben nőttek. A párt vezető testületéi a XII. kongresz- szust követően rendszeresen foglalkoztak a gazdaságpolitika kérdéseivel, döntéseikkel elvi útmutatást adtak az állami és a társadalmi szervek munkájához. Kezdeményezték és támogatták az irányítási rendszer valamennyi elemének — a tervezésnek, a szabályozásnak, az intézményi és szervezeti rendszernek — a továbbfejlesztését. Aktívabbá, kezdeményezőbbé vált az állami gazL daságirányító és szervező tevékenység is. A Központi Bizottság nagy eredménynek tartja a népgazdaság belső egyensúlyának megőrzését és az ország nemzetközi fizetési képességének fenntartását! Az eladósodási folyamat lelassult, majd 1982-ben megállt. Biztosítottuk a gazdaság nyersanyag- és energiaszükségletének kielégítését. A munkaerőkereslet és -kínálat összhangja javult, a költségvetés hiánya csökkent. Mivel a termelés hatékonysága nem kielégítő mértékben javult, a népgazdaság egyensúlyának javítását elsősorban a beruházások visszafogásával és a lakossági fogyasztás korlátozásával tudtuk elérni, ami hosszabb távon nem járható út. A termelés a tervezettnél lassabban nőtt. A nemzeti jövedelem két év alatt mintegy öt százalékkal, az ipari termelés öt százalékkal, a mezőgazdasági termékek termelése hat százalékkal emelkedett. A termelés minőségi jellemzőinek kibontakoztatásában szerény eredményeket értünk el. Az iparban a munka termelékenysége a termelést meghaladó ütemben nőtt, de elmaradásunk nemzetközi viszonylatban még jelentős. A termékszerkezet korszerűsödött, de a változás még nem kielégítő: a hatékonyan működő vállalatok termelésének bővülése még nem elég gyors, a gazdaságtalan termelés csökkentése továbbra is lassan halad. A műszaki megújulási készség és a vállalatok közötti kooperáció nem megfelelő. A helyzet javítása érdekében számos intézkedést tettünk. Központi program alapján lényegesen módosult az energiafelhasználás szerkezete. Biztató fejlődés tapasztalható az ipar egyes ágaiban, több a termékszerkezetet korszerűsítő vállalati kezdeményezés. Megkezdődött az energia- és anyagtakarékossági, valamint a hulladék- és másodnyersanyag-hasznosítási program végrehajtása. A kőolaj és a kőolajtermékek fogyasztása 1979 —1982 között mintegy 20 százalékkal csökkent. A gazdálkodás hatékonyabbá tétele, a vállalkozói készség élénkítése érdekében felgyorsult a vállalati szervezet és belső irányítási rendszer korszerűsítése. Ösztönöztük a kiegészítő gazdaság új szervezeti formáinak a létrehozását, illetve a korábbiak bővítését. A kezdeti tapasztalatok többségükben kedvezőek. Nagyobb figyelmet fordítottunk a külgazdasági kapcsolatok fejlesztésére, az együttműködés szélesítésére. Arra törekedtünk, hogy a KGST-országok közötti gazdasági kapcsolatokban új erőforrásokat nyerjünk gazdaságunk számára, a műszaki haladás meggyorsítására, a termelési szerkezet korszerűsítésére. Számos javaslatot tettünk a KGST tevékenységének javítására, az együttműködési színvonalának emelésére. Szélesítettük gazdasági, kereskedelmi kapcsolatainkat a fejlődő országokkal és a fejlett tőkés országokkal is. Annak érdekében, hogy kedvezőbb feltételeket teremtsünk nemzetközi gazdasági munkánkhoz csatlakoztunk az ENSZ szakosított nemzetközi pénzügyi szervezeteihez, a Nemzetközi Valutaalaphoz és a Világbankhoz. A Központi Bizottság megállapítja: a párt gazdaságpolitikájának fő célja a termelőeszközök társadalmi tulajdona alapján fejlődésünk szocialista vonásainak erősítése, a termelőeszközök hatékony kihasználása, az ország, a lakosság szükségleteinek jobb kielégítése. A következő években a XII. kongresszuson jóváhagyott gazdaságpolitikai irányvonalat követve biztosítani kell a népgazdaság kiegyensúlyozott fejlődését, erőteljesebben ki kell bontakoztatni az intenzív gazdálkodást és meg kell teremteni a gyorsabb gazdasági növekedés feltételeit. Közvetlen tennivalóink középpontjában a külgazdasági egyensúly megszilárdítása és az elért életszínvonal megvédése áll. Korábban azzal számoltunk, hogy 1985-től kezdjük meg az adósság csökkentését. A külgazdasági körülmények arra kényszerítettek bennünket, hogy ezt a számítottnál előbb tegyük meg. Ezért a jelen helyzetben a fizetőképesség fenntartása jés jelentős áruforgalmi aktívum elérése a legfontosabb feladat Ez teszi lehetővé az életszínvonal megőrzését is. Gazdasági problémáink megoldása, a szocialista építőmunka eredményes folytatása mindenekelőtt a termelésben dől eL Előrehaladásunknak kulcskérdése a műszaki fejlesztés meggyorsítása, a munka termelékenységének növelése, a minőség és a munkakui- túra javítása, s mindezek révén a termelés, jövedelmezőségének és versenyképességének fokozása. A fejlesztési forrásokat elsősorban rekonstrukciókra, a műszaki színvonal emelésére, a technológia korszerűsítésére, az anyag- és energiagazdálkodás racionalizálására kell fordítani. Gyorsítani szükséges a tudományos eredmények alkalmazását, a korszerű technológiák bevezetését Biztosítani kell a gazdaság számára fontos tudományos kutatások és fejlesztések megfelelő feltételeit. Kapjanak elsőbbséget a gyorsan kivitelezhető, rövid idő alatt megtérülő és az export- képességet javító beruházások. A fejlesztéseknél növelni kell a hazai gyártású gépek és berendezések arányát, s fokozottabban kihasználni a KGST-együttműködésben rejlő lehetőségeket A szocialista ipar meghatározó szerepet tölt be a gazdasági életben, felődése nagy hatással van az egész népgazdaságra. Iparpolitikai irányelveket kell kidolgozni, amelyek számolnak a termelés differenciált fejlesztésével, a piaci követelményekkel és az ország nemzetközi gazdasági kapcsolataival. Azok a vállalatok, szövetkezetek fejlődjenek dinamikusan, amelyek a külső és belső feltételekhez alkalmazkodva nyereségesen gazdálkodnak. Ennek érdekében működési feltételeiket javítani kell. Folytatjuk bevált agrárpolitikánkat Hazánk természeti adottságai lehetővé, az exportképesség növelésének követelménye pedig szükségessé teszi a mezőgazdaságnak — az értékesítési lehetőségekhez és a feltételeinkhez igazodó — fejlesztését. A mezőgazda- sági termelésben is jobban figyelembe kell venni a világpiac változásait, s ezekhez tudatosabban kell alkalmazkodni. Ez megköveteli, hogy különös gondot fordítsunk a költségek mérséklésére, az anyag- és energiafelhasználás ésszerűsítésére, a takarmánygazdálkodás javítására, a tárolási, szállítási és feldolgozási veszteségek csökkentésére. Kiemelt feladat a növénytermesztés és az állattenyésztés hozamainak gazdaságos növelése, a minőségi követelmények érvényesítése és a termőföld védelme. Az élelmiszer-kivitel bővítése érdekében szélesíteni kell a választékot, javítani a minőséget, valamint a termelés, a feldolgozás, a tárolás és a forgalmazás összhangját. A népgazdaság fejlődésének nélkülözhetetlen feltétele külgazdasági kapcsolataink bővítése, aktív részvételünk a nemzetközi gazdasági, műszaki-tudományos együttműködésben. Politikai és gazdasági érdekeink egyaránt azt követelik, hogy jobban használjuk ki a KGST keretében megvalósuló, kölcsönösen előnyös együttműködés lehetőségeit. További kezdeményező lépéseket kell tennünk az áruforgalom, a szakosítás és a kooperáció bővítésére. Aktívan részt kell vennünk a szocialista gazdasági integráció kibontakozását célzó olyan javaslatok kidolgozásában, amelyek már a nyolcvanas években elősegítik országunk és a szocialista gazdasági közösség eredményes, az intenzív szakasz követelményeinek megfelelő fejlődését. A fejlett tőkés országokkal továbbra is a kölcsönös előnyök alapján szélesítjük gazdasági kapcsolatainkat Célunk az export és az import kiegyensúlyozott fejlesztése. Növelni kell a fejlődő országok részarányát külkereskedelmi forgalmunkban. A szocializmus építésének egész időszakában a gazdaságpolitika kialakításában, a népgazdaság fejlesztésében alapvető a párt irányító és az állam szervező szerepe. A gazdaságpolitika következetes megvalósítását a párt mindenekelőtt elvi,. politikai eszközökkel segíti. A pártirányítás módszerei igazodjanak a társadalmi, gazdasági változásokhoz. Erősíteni kell az állam szerepét a népgazdaság 'tervszerű fejlődését biztosító közgazda- sági, intézményi feltételek megteremtésében és összehangolásában, valamint a tulajdonosi felügyelet ellátásában. A Központi Bizottság szükségesnek tartja a gazdaságirányítási rendszer tökéletesítését, továbbfejlesztését. A bevált alapelveket megtartva és a tizenöt éves gyakorlati tapasztalatokat figyelembe véve a gazdasági mechanizmust úgy kell fejleszteni, hogy az egyidejűleg szolgálja az intenzív gazdálkodásból és a világgazdaság változásaiból adódó feladatok eredményesebb megoldását. A gazdaság- irányítási rendszer a jövőben is a szocialista tervgazdálkodás keretében fejlődik, a nép- gazdasági terv, valamint az áru- és pénzviszonyok összekapcsolására, a piac aktív szerepének figyelembevételére épül, s lehetővé teszi az önálló, felelős vállalati döntéseket, segíti a kezdeményező- és a vállalkozási készség kibontakoztatását. A tervezőmunkában alapvető feladat olyan népgazdasági tervek kidolgozása, amelyek reálisan határozzák meg a gazdaságfejlesztés fő céljait, mértékét és arányait. A közgazda- sági szabályozás keretében fokozni kell az áraknak és a béreknek a költségmegtakarításra, a hatékonyságra ösztönző és késztető szerepét, javítani kell az érdekeltségi rendszert, s elő kell segíteni a munkaerő és a munkaeszközök ésszerű átcsoportosítását. Tovább kell haladni a népgazdaság intézményi és szervezeti rendszerének egyszerűsítésében. A gazdálkodásban segíteni kell a rugalmas formák alkalmazását. Az állami vállalatok és a szövetkezetek elsődleges és meghatározó szerepét biztosítva a jövőben is támogatjuk a lakossági igények kielégítésében a kisipart és a kiskereskedelmet, valamint a termelő- tevékenységben pótlólagos erőforrásokat feltáró kisvállalkozásokat, munkaközösségeket. A Központi Bizottság szükségesnek tartja a dolgozók aktív részvételét a vállalatok gazdálkodásával összefüggő elgondolások előkészítésében, kidolgozásában, a döntések meghozatalában és végrehajtásában. Ä munkahelyi demokrácia fejlesztésére politikai és gazdasági szempontból egyaránt szükség van. Eredményes működtetése felszínre hozza a vállalaton belüli tartalékokat, segíti hasznosításukat. Társadalmunk fejlődésében továbbra is fontos szerepet tölt be a szocialista brigádmozgalom és a munkaverseny. A jelenlegi helyzet az eddiginél több erőfeszítést követel. Széles körű összefogással, kezdeményezésekkel, fegyelmezett munkával, a-XII. kongresszus határozatában megjelölt gazdaságpolitikai irányvonal érvényesítésével megalapozható az intenzívebb, kiegyensúlyozott fejlődés. IV. Életszínvonal és szociálpolitika A VI. ötéves terv első két évében a lakosság egy főre jutó reáljövedelme több mint három százalékkal, fogyasztása pedig csaknem négy százalékkal nőtt. A reáljövedelem 1983-ban a kedvezőtlenebb gazdasági feltételek miatt némileg csökken, összességében a lakosság életszínvonalát ez ideig sikerült a kongresszusi határozatnak megfelelően megőrizni. Az egyes társadalmi osztályok, rétegek jövedelmi arányai érzékelhetően nem változtak. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben kismértékben növekedett a közös bevételből származó személyi jövedelem, amiben a kiegészítő tevékenység bővülésének is szerepe van. A családok életszínvonala differenciáltan alakult. Javult a jövedelmi színvonal azoknál a családoknál, ahol az elmúlt időszakban többletjövedelmet értek el, vagy új kereső állt munkába. A családok döntő hányadánál változatlan maradt a jövedelmi és a fogyasztási szint. Romlott a Jielyzet azoknál a családoknál, amelyeknél a munkabér jellegű jövedelem nem tartott lépést a fogyasztói árak emelkedésével. A gyermekes családoknál az egy főre jutó reáljövedelem valamelyest csökkent. A nehezebb körülmények között is kiegyen súlyozott volt az áruellátás. A vásárlóerő és az árualap egyensúlyának fenntartása a múlt évben elkerülhetetlenné tette a fogyasztói árszínvonalnak az eredetileg tervezettnél nagyobb mértékű emelését. A szolgáltatások színvonala nem javult kielégítő mértékben. Hazánkban a foglalkoztatottság változatlanul teljes. Megvalósult az ötnapos munkahétre való áttérés. Az új szabadságolási rend bevezetésével nőtt a dolgozók egyes kategóriái — főként a fiatalok — szabadságának időtartama. Felgyorsult a munkaerőmozgás, több száz ezer dolgozó változtatott munkahelyet, de a munkaerőnek a hatékonyabban működő vállalatokhoz, gazdálkodó egységekhez való átáramlása még nem kielégítő mértékű. Nem sikerült kellő haladást elérni a béreknek és a kereseteknek a teljesítmények alapján történő differenciálásában. A nagy- vállalatok körében — a belső érdekeltségi rendszer hiányosságai miatt — továbbra is erős az egyenlősdi szemlélet, a kiugró teljesítményeket általában nem ismerik el azzal arányban álló, kiemelkedő bérrel. A lakosság jelentős részének életkörülményei javultak. Folytatódott a lakásépítési program megvalósítása. Az elmúlt két évben 153 ezer lakás épült,’ több mint 2000 új kórházi ágy, 5100 bölcsődei, és 1300 szociális otthoni férőhely létesült. Kedvezőbbek lettek a járóbeteg-ellátás feltételei. Tovább bővült az öregek napközi otthonának hálózata. A párt és a kormány nagy figyelmet fordított az oktatás feltételeinek javítására. Az óvodás korúak óvodai elhelyezése — néhány (Folytatás a 3. oldalon)
