Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-01 / 50. szám

1983. március 1. Kelet-Magyarország 3 r--------------------------------------------------------------------------\ Elkötelezett fiatalok A MEGYÉNYI NAGYSÁ­GÚ nyíregyházi járásban 219 pártalapszervezet tevé­kenykedik. Ezekben tavaly 276 új párttagot vettek fel. Ami különösen figyelemre érdemes: a harminc éven aluliak száma 186 volt, akiknek többségé a legif­jabb generációhoz tartozik. Jó előkészítő munkára vall, hogy a fiatalok közel 90 százalékát KlSZ-ajánlásra vették fel a pártszerveze­tek. Ezek az adatok jellem­zik a pártépítő munkát, de sokat mond az is, hogy az ifjú kommunisták közül 38 végezte el a főiskolát, egye­temet és csaknem 200 a szakmunkásképzőt, illetve a középiskolát. Különösen lényeges a párttagság ösz- szetételének alakulása szempontjából, hogy az új párttagok közül 180 a fizi­kai munkás és 101 a nők száma. Kétségtelen, nem a vélet­len műve volt az eredmény. De mint több párttitkár vallja, nem is a sablonos nevelési terveké. Sok párt- szervezetben szakítottak a beidegződéssel. Dankó Já­nos, az újfehértói Lenin Tsz-ből elmondta: az idő­sebb, tapasztalt, politikailag tisztán látó párttagokat bízzák meg arra érdemes fiatalok kiválasztásával, évekre szóló nevelésével. Ga§yi László, a Kender- Juta és Politextil Vállalat nagyhalászi gyáregysége pártvezetőségének titkára azt említette, hogy az alap­szervezetek éppen a mun­kásvándorlással is számol­va elsősorban azokhoz a fiatalokhoz találják meg az utat, akikből remélhető: ké­sőbb törzsgárdához tartoz­nak, s a gyárat választják második otthonuknak. Ta­valy 10 új párttagot vettek fel, ebből 9 volt a fiatal. Nagy Antal, a Tiszalöki Ál­lami Gazdaság fiatal párt­titkára arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy csak hosz- szabb távon várható siker. S abban, hogy a múlt évben Tiszalök pártalapszerveze- teiben 24 új párttagot, köz­tük 17 fiatalt sikerült fel­venni, jelentős szerepe volt V_________________ a pártépítési munkabizott­ságnak. Vizsgálataik nyo­mán derült ki: sok helyen szinte kizárólag csak a KISZ-től várják a párttag­nevelést, az utánpótlást, s megfeledkeznek a szakszer­vezetről, a szocialista bri­gádokról, a Vöröskereszt­szervezetről, az MSZBT-ről az üzemek nőbizottságai­ról. A FIATAL PARTTAGOK kommunistává nevelése a pártszervezetek legnagyobb feladata'. Ezért nem jó, ha az ajánló személyek, szer­vezetek felelőssége befeje­ződik a felvételi aktussal. Politizáló, elkötelezett em­berré kell nevelni a fiatalt, így cselekszenek Baktaló- rántházán a Vertikál Ipa­ri Szövetkezet pártszerve­zetében, Varga András, a pártszervezet titkára mond­ta: „Az ajánlók felelőssége, munkája valójában az új párttag felvétele után kez­dődik. Az ifjú kommunis­ták eszmei-politikai fejlő­déséről rendszeresen beszá­moltatják az ajánlót, de a fiatal párttagot is!” EGYETLEN KÖVETEL­MÉNY van — hangsúlyozta beszélgetésünk során Csisz- tu László, a járási pártbi­zottság titkára: a legjobbak kerüljenek felvételre a pártba. Mindegy hogy mun­kás vagy értelmiségi. Ter­mészetes viszont, hogy a fi­zikaiakra, a fiatalokra és a nőkre továbbra is megkü­lönböztetett módon kell gondolniok a pártszerveze­teknek. Azért szükséges mindezt újra hangsúlyozni, mert még mindig kísért a sta­tisztikai szemlélet. Akadnak olyan pártszervezetek, ahol emiatt már négy éve „áll sorban” fiatal közgazdász, mérnök, vagy más értelmi­ségi mondván: „itt csak fi­zikait szabad felvenni a pártba.” Ezzel a konzerva­tív szemlélettel szakítani kell. Érettséget, politikai alkalmasságot szükséges el­sősorban követelményként állítani a fiatalok elé. Farkas Kálmán Korszerűbb szabászat. A termelés követelményeihez igazodva átszervezték a nyíregyházi Divat Ruházati Vállalat szabászüzemét, ezzel gyorsabb, pontosabb lett a munka .(E. E. felv.) Mit tud a munkás? Üzemi közművelődés a Fémmunkásban — Sokáig eltérően értel­mezték nálunk, gyáron belül a közművelődést. Leszűkítet­ték a műsoros rendezvé­nyekre, az oktatást, önműve­lést pedig teljesen figyelmen kívül hagyták. A munkaterv­ben nem tükröződött a te­endők helyes sorrendje. Nem sikerült nagy tömegeket megmozgatni, ami letargiát szült. Minden évben átszer­vezték az üzemi közművelő­dési bizottságot... A „kilencek11 Mint Lovas Sándor, a Fémmunkás Vállalat sze­mélyzeti és oktatási osztály- vezetője szavaiból kiderült, így volt ez 1982-ig. Nem azért, mintha azóta nem len­ne gond az üzemi közműve­lődésben, de az utolsó átszer­vezés óta sikerült előre lépni a gyárkapun belül. Feszült­ségek, gondok azóta is akad­nak, de más jellegűek. Az elmúlt év elején megválasz­tott kilenctagú bizottságba bevonták mindazokat, akik akár a párt, akár a szakszer­vezet és a KISZ keretein be­lül egyéb tisztségeikből fa­kadóan is képesek előre moz­dítani a munkásművelődés ügyét. Nem tévesztették szem elől a területi elvet sem, hi­szen a nyíregyházi gyárhoz tartozik a balkányi üzem. Három bizottsági tag az utób­bi egységben dolgozókat kép­viseli. A két üzemben közel nyolc- százán dolgoznak. Fém nyí­lászáró és térszerkezeteket készítenek építőipari vállala­toknak. Ezeken kívül igye­keznek a gépsorokon össze­szerelhető fém polcrendsze­reket és álmennyezeteket is gyártani. Algériai és líbiai építkezésekhez rendeltek a gyártól alagutzsalukat. A ki­egyensúlyozott termelés igényli a jól felkészült mun­kaerőt. — A tavalyi munkatervben hangsúlyos volt az oktatás. A fizikai dolgozók képzettségé­ben a két üzemrész között eltérések vannak. A Nyír­egyházán dolgozók 75 száza­léka szakmunkás, a balká- nyiaknak alig 43 százaléka. Balkányban ebből következő­en több a betanított és se­gédmunkás, valamint több dolgozónak hiányzik az álta­— A brigádok örültek az ajánlásnak, megalapozottabb vállalásokat tehettek — kapcsolódott a beszélgetésbe Sajben Pálné oktatási elő­adó. — Visszatekintve az el­múlt évre, jó visszhangja volt dolgozóink körében a megyei művelődési központ által szervezett munkásmű­velődési heteknek. Sikerrel adtak több ízben műsort a balkányi és a nyíregyházi üzemekben a Móricz Zsig- mond Színház művészei. Mind a két üzemben vándo- roltattunk kiállítást is. A munkásművelődési hetek idei előzetes tervei nagyobb vá­lasztékot ígérnek. Jegyet vesz a szakszervezet... — Gyakrabban kopogtat­nak-e be a közönségszerve­zők, mióta átadták a színhá­zat és az új művelődési köz­pontot? — Nem tapasztaltunk vál­tozást — vette vissza a szót Lovas Sándor. — Volt itt A „muzsikáié“ trió M int a mesében, csak ép­pen testvérek nem voltak. Két évtizede három tehetséges ember ke­rült a nyírtassi Dózsa Ter­melőszövetkezet élére. Ez a trió aztán úgy „muzsikált”, hogy 1975-ben Állami Díj lett a jutalmuk. Virtics Fe­renc, a volt elnök már nincs az élők sorában, nevét szoci­alista brigád viseli, emlékét ápolják. Tömösvári József, a volt főkönyvelő tavaly óta élvezi jól megérdemelt nyug­díját. Az idei zárszámadás után a harmadik harcostárs is megválik a munkaviszonyá­tól. Móré István a közgyűlés előtti percekben csendesen morgolódott: — Legalább vesztem volna össze ezekkel a fiúkkal! Ha haragudnék rájuk, nem kör­nyékezne állandóan a sirás. Én nem is gondoltam, hogy ennyire meghatódok valami­kor. Amikor az életéről kérdez­getem, ismét megilletődik, de ez valahogyan más. Sóhaj az elmúlt évek után. — Milyen hamar eltelt az idő! Még most is előttem van a tizenhárom holdunk, a szép bikáink, teheneink. Akkor tanultam gazdálkodni. Nem is tudtam soha elsza­kadni a mezőgazdaságtól, pe­dig egyszer majdnem meg­esett. A beadás bevezetése­kor elmentem Pestre, hátha onnan több pénzt tudok ha- zaküldeni. A távoli kirándulás csak addig tartott, amíg Móré István meg nem pillantotta Csepelre menet, hogy a bol­gárkertészek már szántanak, vetnek... Vissza tehát Nyír- tassra, és nem sok idő múl­va kezdődött a tsz-szervezés. Hatvanban lépett be, és ma már csak mosolyoghatunk akkori fenntartásain. Nem vállalt például funkciót, ne­hogy más hajtsa az ő lovát. Később kezdett erősödni a bizalom a közössel szemben, és változni a szemlélet. Ben­ne az elsők között. Két év múlva már raktáros, ami egyet jelent a falu megbe­csülésével ebben az időben, mert itt nemcsak bizalom kellett, a jó fej sem hiányoz­hatott a számoláshoz. A kö­vetkező évben Zsámbékon találjuk egy továbbképzésen, és amint hazajött már össze is állt a bevezetőben már említett csapat. — Hatvanháromtól vált úgy-ahogy szervezetté a munka — emlékezik. — Haj­nalonként megindultunk és végigkopogtattuk az ablako­kat. Különben nem jöttek volna az emberek. „Voná­sért dolgozzunk?” — ezt kér­dezték. A vonás, vagyis a munkaegység hatvanöttől kezdett érni is valamit. Ek­kor változtak meg a tagok, innen sorra jöttek a jobb és jobb évek. Nagyszerűen / összedolgoz­tak ők hárman. Móré István helybeli volt, ismerték a szüleit is, benne megbíztak, tudták: ő nem veszi a hátá­ra a házát, ha beüt a baj. Elfogadták a három embert, és nem bánták meg. — Legjobban akkor örül­tem, amikor elkészült a kon­zervüzem, és száz asszony kapott munkát. Vezető be­osztású munkatársaimmal is megtaláltam a közös hullám- hosszot. A tudását minde­gyiknek tiszteltem, ők pedig észrevették, hogy a tagok rajtam keresztül fogadják el őket. Nem véletlen, az, hogy amikor fel kellett váltani valamelyikünket — most en­gem — nincs gond, minde­gyikünk nevelt magának utódot, Beszélgetésünk végére megkönnyebbülten mosolyog Móré István. Szemmel látha­tóan jólesett visszaidézni az emlékeket. — Méghogy nyugdíj! Amíg élek, ki nem tiltanak innen — kacsint. — Van itt még nekünk mit csinálni, lám Tömösvári is ott tüsténtke- dik az ünnepi készülődés­ben ... Ésik Sándor lános iskolai végzettsége. Ajánlás a brigádoknak — Felmérés hozta felszín­re ezeket a különbségeket, amiket az oktatási beiskolá­zási tervünknél sajátosságok­ként feltétlenül figyelembe kellett vennünk — folytatta Lovas Sándor. — Balkány­ban a legfontosabb volt a be­tanító jellegű tanfolyam szer­vezése. Októberben tizenket­tőn szakmai előkészítő tan­folyamra iratkoztak be. 1982- ben fő cél volt a szakmunká­sok szakközépiskolájába és a technikusminősítőre jelentke­zők segítése is. A tizenöt szocialista brigád művelődési vállalásainak megkönnyítésére tavaly elő­ször kulturális ajánlást ké­szítettek. Hasonlót az idén is összeállít a gyári művelődési bizottság, amibe belefoglal­ják a vállalaton belül szer­vezett rendezvényeket, tájé­koztatnak a Móricz Zsigmond Színház műsoráról, a múze­um, a levéltár kiállításairól és a hét végi csoportos kirán­dulások úticéljául választha­tó megyei történelmi em­lékhelyekről. néhány közönségszervező, de főleg akkor jönnek, ha baj­ban vannak. Ritka kivétel­ként említhetném az SZMT művelődési házat, ahonnan a közönségsikert ígérő produk­ciók előtt is felhívnak ben­nünket. Annak nem sok te­teje van, hogy az érdekte­lenséggel kísért műsorra szó­ló jegyet a szakszervezet vé­gül megveszi, mert célt nem érünk el vele. Moravcsik István technoló­gus, a KISZ-bizottság szer­vező titkára szinte felszisz- szen, mikor az ifjúsági klub felől faggatózom. — Jól felszerelt a klubunk gyáron belül, de kihasználat­lan. Az alapszervezeti gyűlé­seket, vetélkedőket ott tart­juk, azontúl jószerével zár­va van. Sok a vidékről be­járó fiatal, akik műszakvál­tás után igyekeznek haza. A sportrendezvényekre a mező- gazdasági főiskola pályáit szoktuk elkérni. Jobb a kap­csolatunk a tanárképző főis­kola KISZ-bizottságával, együttműködési szerződést is kötöttünk velük. Legutóbb a sítáborozásukhoz hulladékból társadalmi munkában vas­ágyakat készítettünk nekik. Ingyenes síoktatással viszo­nozzák, és használhatjuk a főiskolai sportpályákat, az uszodát. Reszler Gábor r------------------------\ Önel­számolás F ej van a nyakunkon és az emeleten a gondolatok laknak — humorosnak szánt meg­jegyzés volt ez a terített asztalnál, de vészesen ko­moly dologra vonatkozott. Korábbam szó volt a sza­bályzókról, az eszközök és az energiaárak növeke­déséről és arról, hogy a piacon a mezőgazdasági termékek iránti kereslet csökkent, nem fizetik túl a megtermelt árut. Vala­mit ki kellett hát találni annak érdekében, hogy a termelés jövedelmező le­gyen. A kitalálás, az ör.el&zá- molás, nem új a nap alatt — iparban régtől ismert, a mezőgazdaságban vi­szont most ízlelgetik. Lé­nyege, hogy az ágazatok és főágazatok jogkörét növelve önállóan gazdál­kodnak az eszközökkel és a költségekkel. Látszatra ez egy egyszerű és éssze­rű dolog — az is — vi­szont határtalanul meg­nő a felelősség, a vezetés és irányítás iránti köve­telmény. Jármiban mondták el: az önelszámolástól azt várják, hogy növekszik a termelés hatékonysága, javul a gépüzemeltetés hatásfoka, szigorodik a technológiai fegyelem, a munkafegyelem, csökken a termelés önköltsége. Hogy így legyen, arra az érde­keltségi rendszer ösztö­nöz. Ki-ki úgy részesül majd a megtermelt nye­reségből, ahogyan dolgo­zott. Ha nyereséges lesz az ágazat, lesz fizetés és prémium. Veszteség ese­tén marad a fizetés, de prémiumra, egyéb kiegé­szítésekre senki se szá­mítson. Tiszta sor és világos beszéd. Ezek után már csak az a kérdés, érettek-e feltételek a mezőgazdasá­gi üzemekben arra, hogy önelszámoló ágazatokat hozzanak létre? A válasz egyértelműen igen. Sza- bolcs-Szatmárban a ma­gasabb szintű földműve­lésihez ma már minden kellék adott. Hatalmas géppark, másfél ezer egye­temet, főiskolát végzett szakember, jó hibridek és kipróbált termeszitéstech- nológiák és nem utolsó­sorban a nagyüzemi gaz­dálkodást értő szak- és betanult munkások sere­ge áll rendelkezésre. Ilyen alapon az önelszá­molás, az ágazati önálló- | ság új energiát, tartalé­kokat szabadít fel, hoz felszínre és állít a jöve­delmező gazdálkodás szol­gálatába. Az önelszámolás tehát létkérdés. Aki holnap is igényt tart eredményre, nyereségre, annak válasz­tania kell: vagy marad minden a régiben és egy­re nagyobb akadályokba ütközik, vagy pályát mó­dosít és akkor remény van a megújulásra, a si­keresebb gazdálkodásra. Kétség sem férhet ahhoz, hogy melyik a helyes, a járható út. Seres Ernő V _______________________/

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom