Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-24 / 70. szám

1983. március 24. Kelet-Magyarc rszág 3 Tavaszi ülésszak AZ ORSZÁGGYŰLÉS ta­vaszi ülésszakát is a már megszokott alapos előkészítő munka előzte meg. A képvi­selők a megyében, a parla- meniti bizottságokban már hó­napok óta vizsgálják, értéke­lik a közrend, a közbiztonság helyzetéi, a bíróságok, ügyész­ségek munkáját, a törvényes­ség érvényesülésének tapasz­talatait. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság tagjai már előzetesen meghallgat­ták és megvitatták a Legfel­sőbb Bíróság elnöke és a leg­főbb ügyész parlamenti be­számolójának fontosabb téte­leit is. Ezeken az eszmecseréken a képviselők általában elége­detten nyugtázták, hogy — bár a bűnözési statisztika né­mi emelkedést mutat — or­szágunkban továbbra is szi­lárd a közrend, a közbizton­ság, a bírósági ítélkezésben, a nyomozóhatóságok, ügyész­ségek munkájában érvénye­sülnek a törvényesség köve­telményei. Több képviselő is felvetette azonban: egy-egy kirívóan súlyos bűncselekmény jog­gal kelt aggodalmat a közvé­leményben. Sokak véleménye szerint a garázda jellegű, erő­szakos bűnesetek elkövetői­vel szemben még példamu­tatóbb, szigorúbb ítéletekre lenne szükség. AZ ELŐZETES VITÁK so­rán felmerült az a kérdés is, vajon miért emelkedett azok­nak a bűncselekményeknek a száma, amelyeknek a tettesei ismeretlenek maradtak? Bár kétségtelen tény, hogy itt el­sősorban kisebb súlyú, va­gyon elleni cselekményekről van szó, mindenképpen na­gyobb figyelmet kellene for­dítani a nyomozások ered­ményességére — vetették fél a képviselők. A jogos kritikát elfogadták az illetékesek, de annyit azért hozzátettek: a sértettek hanyagsága, felelőt­lensége is szerepet játszik eb­ben. Egyre gyakrabban fordul elő ugyanis, hogy az ittas állapotban levő kifosztottak semmire sem emlékeznek azon kívül, hogy eltűnt a pénzük, a legritkább esetben tudnak személyi eírást adni támadójukról. S ha már a sértetteknél, az ő közrehatásuknál tartunk, érdemes megemlítem azt a tapasztalatot is, hogy sokan szinte tálcán kínálják a lehe­tőségeket a bűnelkövetésre. Hosszan lehetne sorolni erre a példákat a nyitott gépko­csikban árválkodó értékes magnóktól, rádióktól -az íróasztal tetején hagyott pán­célszekrénykulcson át egé­szen a konyhaszekrényben fe­lejtett tízezrekig. A LEGFŐBB ÜGYÉSZ or­szággyűlési beszámolója rész­letesen foglalkozik az egyes bűncselekmény -kateg őri ák gyakoriságával, a megyék „fertőzöttségével”. Csakis ezeknek az adatoknak, jelen­ségeknek pontos ismeretében vonhatók le ugyanis a kö­vetkeztetések, amelyek a bűnüldözés, a -megelőzés to­vábbi stratégiájának kidol­gozásához szükségesek. Ez­úttal csak egyetlen elgondol­koztató jelzés: feltűnően nagy a különbség az egyes me­gyék bűnügyi helyzete, köz­rendje, közbiztonságA kö­zött. A tízezer lakosra számított,­bűnelkövetésekét tekintve B ács-Kiskun miegye vezeti a kétes értékű rangsort, s se­reghajtó — ami ez esetben jó érzéssel töltheti el a helybé­lieket — Heves megye: a la­kosság létszámához képest itt történik az országban a legkevesebb bűncselekmény. A megyei képviselőcsopor­tok ülésein igen sok szó esett a bűnözés utánpótlását jelen­tő fiaitalkorúaikról. Voltak, akik határozottabb fellépést követelték a sziipázás ellen, beleértve akár a kényszergyó­gyítás jogi lehetőségeinek megteremtését is. Mások ar­ra hívták fel a figyelmet, hogy ma még igen körülményes a rendszeresen munkakerülő életmódot folytató, csavar­gó fiatalokkal szemben szi­gorú hatásági fellépés, amire pedig niagy szükség lenne. Többen bírálták a javítóin­tézeti nevelés hiányosságait, amelyek alőbb-utóbb a bűnö­zési statisztikában is tükrö­ződnek. A TÖRVÉNYESSÉGNEK természetesen nemcsak a büntető ítélkezésben, ha­nem a polgári, a gazdasági, a munkaügyi perekben is ér­vényesülnie kell. Évente több százezer ilyen jogvita kerül az igazságszolgáltatás elé, az állampolgárok közérzete szempontjából tehát egyálta­lán nem lehet közömbös, mi­lyen gyorsan, megnyugtató­an sikerül ezeket lezárni. Több képviselő kifogásolta a hónapokon, sőt olykor éveken át húzódó pereket. Az illeté­kesek válasza: az igazságügyi kormányzat, s a Legfelsőbb Bíróság is mámdent megtesz az ítélkezés „időszerűségé­nek” javítására, ez azonban semmiképpen sem mehet a törvényesség rovására. A bírósági munka javuló színvonalát jelzi, hogy a pe­rek 75—80 százaléka már első fokon lezárul, a felek nem fellebbeznek, megnyug­szanak az ítéletben. A .maradék” 20—25 száza­lék jó része viszont minden elképzelhető fórumot meg­jár vélt igazának kiharcolá­sáért, s ezzel gyakran a való­ban jogos panaszok intézését lassítja, nehezíti, örvende­tes jelenség, hogy némileg csökkent a törvényességi óvá­sok száma, ami azt jelen,ti: az alsóbb fokon hozott ítéle­tek döntő többsége megfelel a törvényeknek, a jogpolitikai követelményeknek. A Legfelsőbb Bíróság igen nagy fiigyeimet fordít ítélke­zési és elvi irányító tevé­kenységén kívül arra is, hogy az egyes jogvitákban felme­rült tapasztalatokat jelezze az illetékes minisztériumok, országos hatáskörű szervek­nek. A képviselők ezt igen fontosnak tartják, hiszen a szignalizációk nyomán tör­ténő intézkedések újabb tör­vénysértések, jogviták meg­előzését is lehetővé teszik. e témákból is érzé­kelhető, milyen sokszínű, valamenyiünket érintő be­számolókat tárgyal meg most a parlament plénuma. Jog­gal remélhetjük, hogy a kép­viselők állásfoglalása irányt mutat majd az igazságszolgál­tatás, a kormányzat vezetői­nek: melyek a legfontosabb feladatok a szocialista tör­vényesség további javítása érdekében. D. A. A timári Béke Tsz gumiüzemében targoncákhoz tömör gu­miabroncsot készít Ling Károlyné. A Papíripari Vállalat nyíregyházi gyárában a Casemacker angol nyomó-hajtogató-ragasz- tó gépsoron műszakonként 45 ezer hullámpapírdobozt készítenek a nyírbátori növényolaj- gyár megrendelésére. Újra „hidegváltás ff NEM VESZIK KI A MUNKADARABOT EGY­MÁS KÉZÉBŐL NYÍREGYHÁZÁN, A VÖRÖS OKTÓBER FÉRFIRUHAGYAR ÜZEMÉBEN, AMI­KOR MÜSZAKVALTAS van. visszatértek az ÚGYNEVEZETT „HIDEGVÁLTAS” MÓDSZERÉ­RE, MINDEN SZALAGNÁL A MAGUK MUNKÁ­JÁT FOLYTATJÁK TOVÁBB. — Bármennyire visszalé­pésnek tűnik ez, azonban a legújabb szervezésünk egyik újdonsága — magyarázza Szilágyi József igazgató. — Így ugyanis jóval kisebb a hibalehetőség, azzal, hogy nem vész el a felelősség, a minőségi munkát tudjuk fo­kozni. A VOR-ban három évvel ezelőtt csodájára jártak a nyíregyházi szervezésnek. Akkor egy külföldi intézet segítségével a termelést vál­tozatlan létszámmal és szin­te ugyanazokkal a gépekkel 41 százalékkal növelték, s jelentősen javult a minőség is. Hűbőr, kosztüm Azóta a vállalat három gyárában dolgoznak ezzel a módszerrel, átvette a szerve­zést a Szegedi Ruhagyár is. Csakhogy közben Nyíregyhá­zán változtak a körülmények, számottevő mértékben cse­rélődtek ki az emberek, s a korábban gyártott öltönyök helyett is módosult némi­képp a profil. Egyrészt sza­kosodtak, amennyiben mel­lényt csak itt gyártanak, bár­hol készüljön a VOR-emblé- mával ellátott öltöny. Más­részt megjelentek a műbőr alapanyagú termékek is, sőt az idén női kosztüm gyártá­sát kezdik szovjet exportra. — Miután a termelési fel- * adatainkat már a múlt év őszén ismertük — folytatja az igazgató —, így megte­hettük a javaslatainkat olyan belső átszervezésre, amely a magasabb szintű termelésnek rendeli alá a munkát. Mindez a szalag mellett így mutatkozik meg: — Jó nekem is, a gyárnak is. Két reszortot viszek, ma­gam látom a hasznát, ha haj­tok — mondja Veleczki Irén, akinek nem volt szüksége az átállási időre, mert már 133 százalékos teljesítménnyel hívta fel magára a figyelmet. ]obb minőség A szervezés egyik kulcsa, hogy átalakították teljesen a gyártószalagokat. Korábban az üzemben két szalag ter­melt, most a zakógyártásra egy külön szalagot indítottak, dolgozik egy nadrággyártó szalag, s egy kisebb, vegyes profilú szalagnál az éppen futó igényeknek megfelelően termelnek. A gépeket kará­csony és újév között telepí­tették át, majd lépcsőzetesen nőtt a terhelés. A gyár veze­tői azt várták, hogy január­ban mindenki találja meg a helyét, ezért megerősítették a munkamódszer-átadó appa­rátust. Februárban már kö­zelítették a százszázalékos teljesítményt, míg március­ban meghaladták azt. — De nem is a mennyiség, hanem a minőség a legfon­tosabb — bizonygatja az igazgató. — Ugyanis a vál­lalatunk az idén 24 száza­lékkal növeli a tőkés expor­tot, s ennek nagyobbik fele ránk vár. Azzal, hogy a Mass- mayer-cégnek már a 30 ez­redik nadrágot is elküldtük, s nem kaptunk reklamációt, elégedettek lehetünk. Korábban két ízben meg­kapták a szovjet külkereske­delmi vállalat, a Raznoexport diplomáját. Most ismét meg­kapják, hiszen a tavalyi mun­ka is olyan minőséget hozott, ami megilleti a szovjet fél elismerését. Persze ehhez megfelelő légkör kellett, olyan érdekeltség kialakítása, amikor a karbantartók, mű­szerészek is azon vannak, hogy hibátlan gépeken dol­gozzanak a lányok, asszo­nyok. — Szerintem azért is job­bak az új szalagok, mert ki­sebb csoportokban vagyunk, jobban ismerjük egymást — vélekedik Csatlós Erzsébet. Egyike azoknak a fiatalok­nak, akik védnökséget vál­laltak a szervezés felett. Ugyanis az üzemi KISZ-bi- zottság magáévá tette az új módszert, s Csatlós Erzsébet, aki brigádvezető és szakszer­vezeti bizalmi is, nemcsak a maga példájával mutatja meg, hogy hasznos a szerve­zés, hanem másoknak is meg­magyarázza előnyeit. Hunka és bér — Mindig szerettem varr­ni, ezért nekem nincs gond ilyen szempontból sem a munkámmal — mondja. — S ha valaki úgy gondolkodik, ha bejön a gyárba, azért nyomja a varrógépet, hogy keressen is, akkor nem csa­lódik. Nekem is négyezer fo­rintnál több a havi kerese­tem. ó az, aki öt éve szerezte meg a szakmunkás-bizonyít­ványt, s korábbi helyén ettől jóval kevesebb volt a kere­sete. Így részére máris bizo­nyíték a VOR szervezése. — Ezzel tisztában voltunk mi is — állapítja meg Szilá­gyi József. — Ezért azt vizs­gáltuk, hogy a terhelhetőség és a bér összhangban van-e? Most azzal, hogy stabil a lét­szám, nem nagyon mennek el az emberek, úgy tűnik, sike­rült a gyár és a dolgozók kö­zös érdekeltségét megterem­teni. L. B. M inden gyermeknek egy fát! — hirdette meg az UNESCO a világprogramot. Célja egy­értelmű: növeljük minden­felé a zöldterületet, erdőit, hiszen ezzel jelenünket, de még inkább jövőnket véd­jük. Valaki azit mondta egy­szer: a fa anyaga nélkül el­képzelhető az élet, de erdő nélkül nem. E bölcsesség tömören summázza, mit jelent a minket körülvevő, életet lélegző erdő és zöld­terület. Hazánkban huszonöt esz­tendős hagyománya van az erdősítésnek, a faültetés­nek. Harminc év alatt Ma­gyarországon hat százalék­kal nőtt az erdőterület, s jelenleg hazánk tizennyolc és fél százalékát borítják erdők. Megyénkben ez a folyamat még gyorsabb volt. Az 1950-es 34,8 ezer hektárról az idei évig 118,2 ezer hektárra, vagyis kétsze­resére nőtt az erdőterület. Ennek fele a termelőszö­vetkezetek, a másik fele állami erdészet, gazdaság kezelésében van. Az utób­bi éveikben 1482 hektáron végeztek felújítást, s 631 hektáron új telepítést. Szo- bolcs-Szatmárban évente 5—600 hektárral nő az er­dők nagysága. Az ütem nagyságának érzékeltetésé­hez csupán egy szám: 1 Sas­ban az egész országban 6000 hektárnyi ez a terület, vagyis az új erdők 10 szá­zaléka megyénkben települ. Az erdőtelepítés életkér­dés nálunk is, de minde­nütt a világon. A gazdasá­gi haszon mellett, azt is túlszárnyaló az a hatása, amit a környezet egészsé­ges voltára, esztétikájára, a talajra, klímára gyakorol. Nem véletlen, hogy az ez­redfordulóra hazánk egy negyedére tervezünk erdő­ket. A fásítási hónapok év­ről évre azt célozzák, hogy a szervezett, gazdasági ke­retek között folyó faültetés párosuljon a lakosság tevé­kenységével. Bizonyított tény, hogy aki fát ültet, gondozza, védi is. M agyarországon több mint száz éve szüle­tett az erdőtörvény. Napjainkban új törvény születik. A társadalom tör­vénye, amely kényszerűen kívánja a szép és egészséges környezetet, enneR érdeké­ben tettekre serkent kicsit és nagyot, időset és fiatalt. Ez új törvény indítéka az a tudat alatt búvó gondo­lat, amely szerint boldog az az ember, akinek az ál­mai megvalósulnak, de még boldogabb, akit túlélnek ál­mai. (bürge ti Mit áraszt a foglár? 1: E 5 zokásos vasárnap dél­utáni elfoglaltsá­gomban a lányom zavar meg. (No nem na­gyon, mert ez az én elfog­laltságom abból áll, hogy ülök egy köteg üres papír fölött és nézem a falat. Ilyenkor szokta csendben megjegyezni a feleségem, hogy: — Apátok már me­gint könyékig turkál a fe­jében és nem talál semmit.) Szóval, azt mondja a lány: te tudtad, hogy a tanár nyelvújítási szó? A tanár annyi mint tanítást árasztó. Ügy képezték, mint a ro­vátkolt baromból a rovart. — Mondd, muszáj ne­ked mindig hülyülni? Ki­vált, amikor dolgozom, il­letve ... — Nem vicc. Itt van a magyar nyelvtani munka­füzetemben. Nézem, tényleg ott van. Tanítást árasztó. Érdekes. Nem vagyok nyelvész, vala­hogy mégis gyanús nekem ez a dolog. Annyit hallani a tankönyvek hibáiról, kü­lönösen irodalom és a nyelvtankönyvek szerepel­nek sokat az újságok ha­sábjain. Ezt a közel kétszáz oldalas könyvet, ami szeré­nyen a munkafüzet címet viseli, ketten írták. Két bi­zonyára kiváló nyelvész. Két másik szakember bírál­ta el. Ez már összesen.négy. Nem kívánok vitába tzállni velük. Nem vagyunk egy súlycsoportban. Mégis hadd kérdezzem meg itt a fehér papír fölött, amire ebéd óta nem sikerült leírnom egy valamire való mondatot, hogy a kufár például mit áraszt. Az a kufár, akit már Károli Gáspár is emle­get bibliafordításában, jó­val a nyelvújítás előtt. Vagy ott van a pakulár (erdélyi hegyi pásztor). Szerintem a tanár a ta­nító, tan szavakból, ősi módszerrel képzett magyar szó, minden „árasztás” nél­kül. Mint ahogy a csapiár nem árasztja a csápot, s á kádár sem a kádat, mert leginkább hordót csinál. S vajon a foglár árasztja a foglyokat? Nem, kedves tankönyvíró nyelvészek. Begyűjti inkább őket, s rá­juk zárja az ajtót. Mester Attila

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom