Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-24 / 70. szám
4 K elet- Magyarország 1983. március 24. Napi külpolitikai kommentár Nicaraguái diverzió |icaragua képviselője hivatalosan felkérte a Biztonsági Tanács soros elnökét, hogy „az országa ellen komolyan fokozódó” támadások megvitatására hívja össze a tanács sürgős ülését. Mi a háttere ennek a hírnek, amelyet az elmúlt órákban vezető helyen közölt a világsajtó? Az azóta is tartó folyamat a latin-amerikai szubkontinens egyik leggyűlöltebb diktátora, a tömeggyilkos Somoza bukásakor kezdődött. Washington, amely — éppen úgy, mint korábban „a fehérkesztyűs hóhér”, a kubai Fulgencio Batista esetében — felhőtlenül együttműködött vele, azonnal megkezdte aknamunkáját az új, a népi rendszer ellen (megint csak pontosan úgy, mint annak idején Kuba esetében). A világsajtó — a hamburgi Spiegeltől az amerikai Newsweekig — már az elmúlt esztendő kora őszén beszámolt egy Negroponte nevű úr különös tevékenységéről. Negroponte, aki a Nicaraguával szomszédos Hondurasban az Egyesült Államok nagykövete (és akiről a sok millió példányban megjelenő amerikai magazin plasztikusan érzékelteti, hogy alighanem a térség CIA-rezidense) diplomáciai státusát szinte percenként megsértve látogatta, pénzelte, szervezte a Hondu- rasba menekült somozistá gárdistákat. Egy nagykövet természetesen aligha cselekedhet kormánya utasítása nélkül. Körülbelül ezt mondták Shultz külügyminiszternek annak a szenátusi albizottságnak a tagjai, amely — a nemzetköz zi botrány nyomán — a ni- caragüai diverzió ügyében kihallgatta a State Department vezetőjét. Sokáig emlegetni fogják a miniszter válaszát, amely egy amerikai tv-kommentátor szerint „felér egy ingerült beismeréssel”. — Ez az ügy — mondta a honatyák nagy megrökönyödésére az Egyesült Államok külügyminisztere — nem az önök asztala, hanem a CIA tevékenységére felügyelő kongresszusi bizottságok hatáskörébe tartozik... Ne felejtsük, hogy a népi Nicaragua elleni akciók már Carter elnöksége idején megkezdődtek. Ami most történik, az — a jelek szerint — a régi forgatókönyv új szakasza: ilyen mennyiségben (mintegy ezerötszáz diver- zánsról van szó) és ilyen fegyverzettel (modern amerikai helikopterek, aknavetők stb.) még nem dobtak át somozistákat Nicaragua területére. Katonailag ez nem veszélyezteti Managuát, a háttér inkább politikai. [i lehet e támadás célja? Mindenekelőtt úgynevezett „felszabadított terület” létrehozása, katonai és politikai támaszpontként további, immár a főváros irányába terjedő akciókra. A fenyegetett térségekben (elsősorban Magatalpa körzetében) számos szövetkezeti nagygazdaság most készül a termés betakarítására. Ennek megakadályozásától Negroponte és felettesei azt várják, hogy tovább nehezíti az ország amúgysem könnyű gazdasági helyzetét. Harmat Endre A Magyar Szolidaritási Bizottság nyilatkozata Szerdán a Magyar Szolidaritási Bizottság nyilatkozatot tett közzé, arra reagálva, hogy hónapok óta tartó felkészülés után az Egyesült Államokban kiképzett és modem fegyverekkel ellátott somozistá ellenforradalmi erők fegyveres támadást indítottak a társadalmi haladás útján járó nicaraguai forradalmi hatalom ellen. Növeli a veszélyt, hogy az amerikai imperializmus zsoldjá- ban álló, kalandor vállalkozásra kész hondurasi rezsim olyan katonai manőverekbe kezdett, amelyek a Nicaragua elleni külső támadás előkészületeire utalnak. A dokumentum rámutat: az akció hátterében azok az amerikai szélsőséges körök találhatók meg, amelyek nem akarják tudomásul venni a népek önrendelkezési jogát, s minden támogatást megadnak a fejlődő országokban létrejött haladó rendszerek megdöntésére vállalkozó ellenforradalmi erőknek. A Magyar Szolidaritási Bizottság — közvéleményünk állásfoglalásának megfelelően — felháborodását fejezi ki az ellenforradalmi akciókkal szemben és követeli a Nicaragua függetlenségét és nemzeti szuverenitását veszélyeztető külföldi katonai akciók azonnali megszüntetését. Teljes szolidaritást vállal Nicaragua haladó társadalmi erőivel, amelyek az egész nép érdekeit szolgáló igazságos és demokratikus társadalom felépítésért küzdenek — hangzik a nyilatkozat. . Előtérben: „a szigor politikája" Új kormány Franciaországban A BERLINI BÍBOROS LÁTOGATÁSA Dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek meghívására látogatást tett hazánkban Joachim Meisner 'berlini püspök, a közelmúltban kinevezett új bíboros. A berlini bíboros és kísérete felkereste a katolikus egyház különböző intézményeit és a Lékai László bíborossal folytatott megbeszéléseken tájékoztatták egymást országaik egyházi helyzetéről. EGYIPTOMI TILTAKOZÁS Egyiptom élesen elítélte Izraelnek azt a bejelentését, hogy a megszállt Ciszjordá- niában nyolc katonai őrál- lást, továbbá polgári településeket létesít. Az izraeli rádió azt is közölte, hogy jövőre tizenöttel növelik a Jordán folyó bal partján létesített félkatonai települések számát. Az egyiptomi véleményt Butrosz Sáli külügyi államminiszter tolmácsolta. Üjságíróknak kijelentette: az izraeli döntés törvényellenes, sérti a nemzetközi jogot és az ENSZ vonatkozó határozatait. HALÄLVONAT Kétszáz tüntető várta kedden a Washington állambeli Bangorban az úgynevezett halálvonatot, amely több mint száz nukleáris robbanófejet szállított Texasból a bangori haditengerészeti támaszpontra. Ezekkel a robbanófejekkel szerelik fel a támaszponton állomásozó atom-tengeralattjárókon elhelyezett Trident típusú rakétákat A rendőrség hat tüntetőt letartóztatott. Mauroy miniszterelnök az új francia kormány megalakítása után „harci kormánynak” nevezte az új kabinetet. Párizsi kommentátorok erre hivatkozva általában azt hangsúlyozzák, hogy a 15 főre leszűkített kormány előtt az a harci feladat áll, hogy sikerre vigye a „szigor politikájának” most kezdődő második szakaszát, s még ebben az évben nagy lépéseket tegyen a gazdasági egyensúly helyreállítása felé, elsősorban a külkereskedelmi deficit lényeges csökkentésével. Ugyanakkor azt a tényt, hogy továbbra is Mauroy miniszterelnök maradt a kormány élén, s a kulcsfontosságú tárcák vezetésében csak kevés változás történt, politikai megfigyelők általában úgy értelmezik, hogy Mitterrand elnök ezzel az eddigi politika folyamatosságát kívánta kifejezésre juttatni, s nem lesz hirtelen törés, döntő irányváltozás az eddigi politika vonalában. A kormánylistán a második helyen Jacques Delors gazdasági, pénzügyi és költségvetési miniszter szerepel, akinek hatáskörét a költség- vetési ügyekre is kiterjesztették. Az új kormánynak ő a második legfontosabb tagja a miniszterelnök után, s ő irányítja majd az egész gazdaságpolitikát. A legfeltűnőbb változás az, hogy kimaradt a kormányból Jean-Pierre Chevenement ipari és kutatásügyi miniszter. Most vált ismeretessé, hogy Chevenement már február 2-án benyújtotta lemondását, mert az iparpolitika terén ellentétek támadtak közte és a köztársasági elnök között E lemondást azonban a kormányátalakításig szigorúan titokban tartották. Chevenement korábban a szocialista párt balszárnyának vezetője volt. Az FKP-t a korábbi 44 tagú kormányban négy miniszter képviselte, az új, lényegesen leszűkítettben két képviselője foglal helyet, mindketten eddigi tárcáik élén: Charles Fiter man közlekedési miniszter, Marcel Rigout pedig a szakmai képzés ügyeinek minisztere. Koalíciós tárgyalások Bonnban A nyugatnémet keresztény luniópártok és szabaddemokrata párt kormányalakítási tárgyalásai a belpolitikai kérdésekben egyetértéssel, kompromisszummal, a külpolitika területén részben megegyezéssel, részben több vitás kérdés elnapolásával fejeződtek be- Ez derült ki azon ,.sa sajtóértekezleten, amelyet Heiner Geissler. a CDU, Edmund Stoiger, a CSU és Irmgard Adam- Sehwaetzer, az FDP főtitkára tartott szerdán Bonnban. Mindhárom politikus pozitívan értékelte a megállapodásokat, amelyek Geissler szavai szerint az NSZK egész nyolcvanas évtizedbeli politikájára befolyással lesznek. Megfigyelők szerint azonban az ismertetett megállapodások túlságosan is sok kérdést hagytak nyitva. üü González—keskeny ösvényen Felipe González miniszterelnök Túl van a bűvös száz napon Felipe González és kabinetje. A szocialisták kormányra kerülése új és alapjában pozitívan értékelhető korszakot nyitott Spanyolország háború utáni történelmében. Véget ért az az időszak, amelyet — minden hajlékonysága és eredménye ellenére mégiscsak a Franco- korszak bölcsőjében ringatott politikusok kormányzása jellemzett. Mérsékelt gazdaságpolitika Mégis, októberi választási diadaluk ellenére a szocialisták eddigi ténykedését megnehezítette és beárnyékolta az. hogy a világgazdasági válság időszakában kellett átvenniük az ország vezetését. A krízis ugyan késve érte el Spanyolországot, de ipari, s általában gazdaságitársadalmi szerkezetének gyengeségei miatt annál érzékenyebben érintette. A kormány eddig nem ideológiai alapon, hanem az ország tényleges stratégiai és gazdasági helyzetét, valamint belső erőviszonyait figyelembe véve politizált. Első döntései kényszerűen népszerűtlen intézkedések voltak. Leértékelte a pesetát. Emelte a benzin, a cigaretta, a gyógyszerek árát, a közlekedési viteldíjakat. Mindeközben lépéseket tett a Spanyolországban továbbra is rendkívül éles társadalmi igazságtalanságok csökkentésére. Negyven órára szállította le a heti munkaidőt. Harminc napban állapította meg az évi fizetett szabadságot és emelte az alacsony nyugdíjakat. A helyzetet figyelembe véve: szociális értelemben minden korlát és nehézség ellenére a szocialista kormány többet tett, mint a Franco halála utáni kormányok nyolc esztendő alatt együttesen. González persze nem nyúlt hozzá a spanyol gazdaság alapjaihoz. A száz napot értékelő beszédében megismételte, hogy nyugodtan, átgondoltan és a realitások figyelembevételével óhajt előre haladni. A Rumasa pénzintézet márciusi államosítása is ezt példázta. Az államosítás célja az volt, hogy a felelőtlenül vezetett, hatalmas tőkés céget megmentsék a csődtől és a hozzátartozó érdekeltségeket a munkahelyeket is pusztító bukástól. A Rumasa államosításában Gonzálezt és kormányát a spanyol bank- és ipari tőke támogatta, miután felismerte, hogy az nem egy államosítási kurzus kezdete, még a szó franciaországi értelmében sem. Nyilatkozatában González megerősítette, hogy kormánya nem tervez további államosításokat, mert „az államosítások módszere az adott helyzetben nem kedvez Spanyolországnak.” Kétmillió munkanélküli Az elvi meggondolásoktól függetlenül, ebben kétségkívül van realitás. Spanyolországban a legégetőbb gond a több mint kétmilliós munkanélküliség. Ezt a tőke várakozó álláspontja, a beruházások visszafogása állandósítja, konzerválja. Egy olyan helyzetiben, amikor az Egyesült Államok és Nyugaít- Európa az esetleges gazdasági élénkülés első jeleit mutatja, a spanyol kormány csak olyan politikát folytathat, amely ösztönzi a spanyol bank- és magántőke, valamint a Spanyolországban igen komoly érdekeltségekkel rendelkező multinacionális monopóliumok beruházási kedvét. González és a szocialista kormány tehát igen keskeny ösvényen kénytelen haladni, szüntelenül szem előtt tartva a spanyol realitásokat. Eddig ez minden jel szerint sikerült. Száz nap után a rint a lakosság 60 százaléka továbbra is támogatja a kormányt és ha ma tartanának választásokat, a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) 49,7 százalékkal megközelítené az abszolút többséget. Ennek megfelelően magas González személyes népszerűsége is. Külpolitikai óvatosság Az óvatos realitásérzék a spanyol kormány külpolitikáját is jellemzi. Itt az alapkérdés a NATO-hoz való viszony és az említett „ösvény” e tekintetben szintén keskeny. Az előző kormányok végrehajtották Spanyolország NATO-csatlako- /ását. A PSOE eredetileg népszavazást ígért erről a kérdésről. Most azonban González bejelentette: a vi- lágpoltikai feszültség miatt jelenleg nem kerül sor a népszavazás megtartására. Minden felmérés szerint a spanyolok több mint kétharmada ellenzi a NATO-ítagsá- got. A népszavazás elhalasztásával González el akarja kerülni az ütközést az Egyesült Államokkal és legfontosabb nyugait-európai partnereivel. Ugyanakkor a spanyol szocialista kormány befagyasztotta a beolvadás folyamatát a NATO katonai szervezetébe. Nem írta alá a NATO közép-hatósugarú rakéták európai elhelyezésére vonatkozó döntését. S éppen a századik napon közölték; a hadügyminiszter nem vesz részt a NATO „nukleáris tervező csoportjának” ülésén. Madrid tehát mind gazdasági, mind külpolitikai szempontból az óvatos gyakorlatiasság politikáját követi. Nem kockázat nélkül — de egyelőre sikerrel. közvélemény-kutatások sze- — ie — A Rumasa államosítása után az egyik bankfiók előtt nyitásra várnak a betéttulajdonosok (Fotó: UPI — MTI — KS)
