Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-22 / 68. szám

1983. március 22. Kelet-Magyarország 3 Szabolcs aranya (?) SZINTE HALLOM A TER­MELŐK HANGJÁT: már megint az alma. Tavaly is annyi termett, hogy Tiszát, meg Dunát lehetett volna re- keszteni a gyümölccsel. Az értékesítésről pedig ne is be­széljünk, rosszabb volt mint bármikor. Erre mondják, hogy Szabolcs aranya? Éppen hogy szükséges, sőt kell beszélni az almáról, a termesztésről, az értékesítés­ről, elemezve az okokat, nem kihagyva ezek közül a terme­lők és a kereskedők felelőssé­gét sem. Mert az alma — ha úgy tetszik — nemzeti gyü­mölcs, ezért talán egy kicsit nemzeti kérdéssé is vált ha­zánkban. Ennek bizonyítására: a gyümölcstermesztésen belül az alma kétharmaddal része­sedik országos átlagban, Szabolcs-Szatmár megyében pedig ennél is nagyobb a je­lentősége. Tavaly 1 millió 200 ezer tonnán felüli mennyiség termett Magyarországon, ami­nek a fele szabolcsi almás­kertekben pirosodott. Az el­múlt években telepített in­tenzív koronaformájú gyü­mölcsösök termőre fordulásá­val viszont a termés mennyi­sége csak növekedhet. Ezzel szemben a kereskedelem a megtermett almának alig több mint felét tudja étkezési minőségben felvásárolni. EZEK UTÁN FELVETŐD­HET: hol a hiba, beszélhe­tünk-e túltermelésről? Nem­rég tájékoztató volt a MÉM- ben, ahol ugyancsak elhang­zott ez a kérdés. A miniszté­rium vezetői elsősorban az önszabályozásban látják a megoldást. Tudják, az alma az idén is gondot, méghozzá nem is kis gondot fog okozni a termelőknek, forgalmazók­nak egyaránt. Ehhez hozzá­járult, hogy megbomlott a termelés, az értékesítés és a feldolgozás összhangja. Az utóbbi kettő nem tar­tott lépést a termeléssel, a termelők viszont kevesebbet törődtek a kelleténél az érté­kesítéssel és feldolgozással. S itt lép be az önszabályozás oly módon, hogy a gazdasá­gokban már az év elején tisz­tán kell látni, mennyi a kül- és belföldi piac felvevőképes­sége, mennyit tud az ipar feldolgozni. A termelést peddig ehhez alakítani. Kismértékben — 15—20 százalékkal — növelhető az exportpiac. A külkereskedők ennek megszerzéséért mindent megtesznek. Ellenben a bel­földi értékesítést maguknak a nagyüzemeknek is jobban kell keresni. Nem egy példa van már ipari és mezőgazda- sági üzem kapcsolatára. A termelőszövetkezetek házhoz viszik a munkásoknak a téli­re való gyümölcsöt. Nem szükséges külön ecse­telni, mindenki jól jár. Aztán itt van még az ipari feldolgo­zás. Messzemenően nincsen kihasználva minden lehető­ség. A sűrítmény, az alma­bor, a szeszfőzés mellett egy f új termékkel, néhány száza­lék szesztartalmú almalével szeretne kirukkolni a Nyír­egyházi Konzervgyár. TERMÉSZETESEN MIN­DENEKELŐTT A MINŐSÉG. Csak a kifogástalan almának van kereslete a világpiacon. Ez érthető is. A pénzéért min­denki megkövetelheti a megfe­lelő minőségű gyümölcsöt. A minőség javításába pedig be­letartozik a termelés és érté­kesítés egyensúlyának hely­reállítása. Nem engedhető meg példá­ul az, ami Tuzséron a rako­dás időszakában nap mint nap tapasztalható. A gépi ra­kodás mellett még mindig szükség van a kézi erőre, s nem egyszer a rakodók az al­mával lélt lZ**kat használják létraként, azokra állva sió szólják fel a sorokat. Még át sem megy a határon az alma, már lé lesz belőle. A minőség kihat az árakra is. Mire Szabolcsból Buda­pestre ér az alma, egy része bizony — különböző okok miatt — megromlik-: A keres­kedőknél rövidebb-hosszabb ideig még áll a portéka, a romlás csak tovább terjed. S hogy ők se fizessenek rá, a romlás mértékében emelik az alma árát. így lehet az, hogy a hat forintos almából, mire a vásárlóhoz kerül, már 16 forintos lesz. A minőséget leginkább a tároláskor emlegetik. Vala­hogy nem eltarthatok a mos­tani almák — szokták mon­dogatni. Ezért a telepítések­kor olyan fajtákra van szük­ség, amelyeket jobban lehet tárolni. Nem árt a gazdasá­goknak az eddigieknél részle­tesebben kidolgozni a táp­anyag-ellátási és növényvé­delmi technológiákat. Ebben nagy szerepük van a gyü­mölcstermesztési rendszerek­nek. NEHÉZ LENNE EGYÖN­TETŰEN MEGÁLLAPÍTA­NI: a túltermelés időszakát éljük-e. Mindenesetre tény, hogy a kereskedelmi vállala­tok nem tudták maradéktala­nul teljesíteni a felkínált áru szerződéses átvételét. Ez ön­magában a túltermelés mel­lett voksol, viszont ellent­mond ennek — a már tár­gyalt — a szükségesnél ala­csonyabb belföldi fogyasztás és az ipari feldolgozás. Na­gyon találó gazdaságpolitikai hetilapunk, a Figyelő egyik márciusi számában olvasható cikk címe, ami az almater­mesztésről szól: A kevesebb több lenne. A szerző ebben az országos helyzetet — ezen belül ki­emeltebben a szabolcsit — taglalja, s egyben megállapít­ja, hogy a romló gazdasági pozíció ellenére a kivágások sem gyorsultak fel. A terme­lők ugyan egyetértenek az ültetvények csökkentésével, de azt mindig csak a „szom­szédban tartják indokoltnaki Majd azzal folytatja, hogy a selejtezéseket' központilag is támogatni kellene. Itt azok a gazdaságok jöhetnének szóba, ahol az alma bevétele nem meghatározó, a terület túlmé­retezett. Minden túlzás nélkül el­mondható, Szabolcs-Szatmár megyében még nagyon sokáig a mezőgazdasági nagy- és kis­üzemek meghatározója lesz a téli alma. A gazdaságok zö­mében ez biztosítja a megél­hetést, más ágazatok fejlesz­tési lehetőségét. Ez a jövőben sem lesz másként, de ehhez az üzemeknek is lépni kell. AZ ÉRTÉKESÍTÉS NEM SZEPTEMBERBEN, az alma­szedéssel kezdődik, hanem már év elején, a göngyöleg­beszerzéssel egy időben. Az önszabályozást pedig érde­mes minden almatermelő gazdaságban alkalmazni, mert akkor a későbbiekben nem érheti meglepetés az üze­meket, s ismét csillogni fog a szabolcsi alma. Sipos Béla Megszüli! a „közös kalap“ Bő egy éve annak, hogy u Hajtóművek és Festőberen­dezések nyíregyházi gyárá­ban kérdőíveket adtak a dolgozók egy részének. A gyár vezetői 150 kérdőíven vártak választ arra, hogy a dolgozók hol és miként kí­vánnak változtatni. Érke­zett is jó néhány okos ja­vaslat, amelynek nyomán itt-ott módosították a gyár munkáját, megszokott „me­netrendjét”. Örvendetes, hogy az utóbbi időben sten- ciles papírok nélkül is meg­nőtt a javaslattevők, illetve a javaslatok száma. Talán azért is, mert többen rájöttek, hagy ezen túl ke­vesebb anyagi és egyéb se­gítség várható „felülről”, a kisebb-nagyobb gondokra helyben kell megoldást ta­lálni. A gyárban az utóbbi időben különösen a párttá-, gokat kérték meg, hogy le­gyenek kezdeményezőbbek. Jobb munkáért — többet Gönczi János lakatos bri­gádvezető, az egyik párt- alapszervezet titkára: — A vezetés és a közvéle­mény még többet vár tő­lünk. Ez néhányuníknál fe­szültséget is okoz. Néha min­den áron bizonyítani aka­runk. A jó példák közt em­lítem, hogy tavaly egy ja­vaslatra a brigádban meg­szüntettük a közös kalapot. Ha a kollektíva egy hónap­ban elér mondjuk 110 száza­lékot, nem mindenki ilyen teljesítmény alapján kapja a fizetést. Hónap végén a mű­vezetővel és a szakszervezeti bizalmival értékelünk és van, akinek csak 102 százalékot írunk be, van akinek 112-t. Eddig a brigádvezetők mun­kaidejük nagy részét fordí­tották szervezésre. Égy má­sik javaslatra a művezetők és a diszpécserek szerveznek helyettünk is. Ugyanakkor jobban alkalmazkodunk a gyár igényeihez, néha azt is elvégezzük, ami nem kimon­dottan lakatos munka. Egy újabb javaslatra a konvejor- gyártásmál áttértünk a da­rabbéres teljesítményre. Ez ösztönzőbb és műszak végén tudjuk, hogy aznap mennyit kerestünk. A Hajtóművek és Festőberendezések nyíregyházi gyárában Fehér Józsefné és Pécsi Józsefné szovjet exportra készülő konvejorok láncait szereli. (G. B.) szik önmagát is megújítani. Ezért is végezte el levelező úton a műszaki főiskolát és most termelésirányító tan­folyamra jár. Párt- és gaz­dasági fórumokon hallatja a hangját, taira mindig élénken figyel­nek. Fantázia is kell... Tehát jobban jár a gyár is, a brigád is. Az úgyneve­zett darabbéres konvejor- gyártás műszaki feltételeit Jáczku István művezető se­gítségével teremtették meg. A fiatal művezető rendsze­res újitó. Mint mondja, igyek­— A konvejorgyártást úgy módosítottam, hogy ezer da­rab termék elkészítésénél csaknem nyolcszáz munka­órát takarítunk meg. Az a véleményem, hogy a kisebb módosításokat nekünk kell kitalálni és megvalósítani. Sok hasonló ügy központilag nem oldható meg. Szükség van a fantáziánkra. A helyi ismeretekből kiindulva tu­dunk javítani a saját helyze­tünkön. Itt van például a zsú. folt hétfői munkarend. Hét­főnként ebédnél sokan vár­nak a sorukra, tíz—húsz per­ceket is kiesnek a termelés­ből és közben bosszankod­nak. Egy szakszervezeti fó­rumon javasoltam, hogy ve­zessék be a lépcsőzetes ebé­deltetést. Nem nagy dolog. Tudtommal hamarosan be is vezetik. A jövőt illetően most egy új hegesztési eljá­ráson töröm a fejemet. Nemcsak anyagi haszon Gondolkodók, véleményt nyilvánítók, Jáczku István­hoz hasonlók többen is van­nak a gyárban. Lakatos Já­nos, a személyzeti és oktatási osztály vezetője, a pártveze­tőség szervező titkára azt mondja, pártfórumokon ar­ra agitálnak, hogy még több ilyen dolgozó legyen a kö­zösségben. — A kollektív bölcsesség miatt is szükség van véle­ményekre, sőt a vélemények ütköztetésére. Egy részt azért, mert korszerűsítések előtt állunk, önállóbb lesz a gyá­runk. A szervezeti változá­sokhoz is várunk megvaló- gyakran sítható javaslatokat. Indul- javasla- jumk ki abból, hogy tavaly megvalósítottunk egy olyan hasznos javaslatot, amely párttagoktól indult el. A ja­vaslat szerint üzemrészekre kell lebontani a túlórakere­tet. Ez meg is történt. Azóta több üzemrészben felére csökkent a túlórák száma. Lám, az okos, olykor me­résznek tűnő kezdeménye­zésnek nemcsak anyagi hasz­na lehet. Persze csak ott le­het számítani újabb javas­latokra, ahol minden lehetőt megtesznek azok megvalósí­tása érdekében. Nábrádi Lajos kisasszony A kisasszony fiatal. Üde és friss, hamvas és ráncta- lan, kívánatos és mosolygós. A kisasszony ragyogó. Fe­jén napsugár glória, mögöt­te égkéklepel, aki ránéz, csaknem megvakul. A kisasszony virágos. Ke­zében barkavessző, ölében hóvirág, ibolya, szoknyája alá zöld rét terít takarót. A kisasszony erotikus. Csábos meztelenségére in­gerlő lassan ölti fel a ruhát. Feslő bimbóval izgat. A kisasszony szeszélyes. Egyszer meleg, szinte éget. Aztán hűvös, megfagyaszt. Van, amikor langyosan si­mogat. Lúdbörös lesz tőle az ember. ' A kisasszony álmodozó. Fátyolon át látja a világot. Álmában a réten át a fák kergetik egymást, s kivirág­zik az őz agancsa. A kisasszony ingerlő. Köl­tőt versre, szerelmest vallo­másra, öreget gyorsabb mozgásra késztet. Közömbös tőle senki nem marad. A kisasszony teltkarcsú. Még lány, még nem asszony, de már sejtet valamit. Már nem gyerek, már nem ka­masz, tehát már figyelni kell rá. A kisasszony muzikális. Játszik eolhárfán, szélhege­dűn, vízorgonán, viharkür­tön, mennydobon, tud tril­lázni, áriázni. A kisasszony csalfa. En­gem szeret, téged szeret, rú­tul otthagy, vállat rándít. Néha-néha hátrapillant, csúfondáros, aztán átnéz rajtad. A kisasszonynak neve is van. Hívják Tavasznak. Ki­keletnek. Ébredésnek. Ez is igaz, az is igaz. Mégis, egy­se igaz. A kisasszonyt úgy hívják: Március. (bürget) \ivetocska általában a kérések százait szokta I feladni egymás fitán, a válaszokat ki sem várva. Ezt a kérdést azonban olyan las­san és komolyan tette fel, mintha előre tudta volna a választ. Rápillantott a ba­bájára, amelynek csak az imént szakadt le egyik karja és megkérdezte: — Apu, hol csinálják a ba­bákat? És aput megrohanták az emlékek ... A játékgyárban, ahol mű­vezető Volt, nemrég a követ­kező eset történt. A szállító cég szórakozottságból a „Fiú” nevű készítményhez hajtincs helyett oroszlánysörényt kül­dött, melyet egy másik gyár­nak kellett volna szállítani. lsein tchftteK e9yeb<;t'.. ráTa’ gasztották a „fiún jZjZTe• A kereskedelem azonban megtagadta az áru átvételét. „Ilyen fiúkra nincs szüksé­günk — mondta az áruház igazgatója. — Ne is kérjék, hogy átvegyem, nem fogok hippiket árulni”. Persze a szállítók nem egyszer követtek el ilyen csínyt. A legközelebbi alka­lommal a „mama” hang he­lyett „miaut" szállítottak. A Álekszandr Kulics: Babák kereskedelmi felügyelőség azonnal ki akarta vonni az árut a forgalomból. Alig si­került őket lebeszélni. „A ba­bák ugyan nyávognak, de a ci­cák (57—01. számú készít­mény) azt mondják, hogy „mama” — védekezett az igazgatóság. Ám ez még mind semmi. Egyszer a kellékműhely nem . a tervet (azért, teljest true _ , _x mert a művezető szabaasü- gon volt). Meg aztán anyag sem volt elég. Akkor a játék­gyár igazgatója a szomszédos vállalat kellékeseihez for­dult egy egészen egyértelmű kéréssel. Ám kiderült, hogy a kellékeseket egyáltalán nem érdeklik a játékok. Hogy legalább egy kicsit érdek­lődjenek irántuk, az igazga­tó meghívta őket egy étte­rembe. Utána már elfogad­ták a rendelést. Vagy egy másik eset. Egy Trepigin nevű dolgozó al­koholos befolyásoltság álla­potában beleejtett a sajtoló­formába egy tizenötkopej- kást. Ebből kifolyólag az adott műszakban legyártott minden egyes baba az írás lenyomatát viselte magán. A vásárló a bírósághoz fordult. A gyár két hétig bizonygatta, hogy a baba hét rubel hat­vanba kerül, és nem tizenöt kopejkába. — Apu, hol csinálják a ba­bákat? — rángatta Szvetocs- ka apja kabátujját. — Mit kérdeztél? — szólt , . ’-zica. — Nem, kislá- apa lettéi tud. nyom, ezt meg ko,„. nőd... Fiatalok építik Lakótelep a tanyán Zahemszky László fordítása II Lakótelep a tanyán? Még szokatlannak *tűnik a kifeje­zés, ám ha minden úgy ala­kul, mint ahogy a nyírlugosi Szabadság Termelőszövetke­zetben elképzelik, jövő ősszel már költözhetnek is a csa­ládok a Szabadság-telepen épülő ifjúsági lakótelep ott­honaiba. Nemcsak a nyírbá­tori járásban nem volt példa még hasonló akcióra, de me­gyei és országos szinten is párját ritkítja az elképzelés. — Lényegében kedvezőt­len körülményeink kénysze­rítenek bennünket arra, hogy minden értelmes megoldást a gyakorlatban is kipróbál­junk — bizonyítja az akció helyességét a tsz-elnök, Hat­vani Gyula. — Mostoha gaz­dasági viszonyok mellett, a lehető legrosszabb földeken gazdálkodunk. A fiatal szak­embereket letelepíteni nehéz. S nemcsak a felsőszintű ve­zetőkre gondolok, hanem a középfokú képesítéssel is in­kább Nyíracsád, Debrecen felé kacsintgatnak a szakem­berek. — Élnek itt szép számmal olyan fiatalok — kapcsolódik a beszélgetésbe Gönczi György, a községi pártveze­tőség tagja, ifjúsági felelős — erdész a termelőszövetke­zetben —, akik szívesen megtelepednének ezen a tá­jon. Itt születtek és még a gyenge föld is ezer szállal kö­ti őket ehhez a vidékhez. Úgy gondoltuk, hogy az ő közreműködésükkel lehetne egy 16—18 családnak alkal­mas lakótelepet felépíteni. Már csak az idősek szava idézi, hogy Szennyespuszta, a “--i-ok Szabadság-telepnek ÍÍ3lÍCl.j.»^ - ' mondják a ko^nez ^tozo tanyai részt. Vétek lenne azonban elszórt házakra gon­dolni, mert a 900 fős tanya jócskán megüti a falu szín­vonalát. Ezt bizonyítja most a lakótelep szervezése. — Osztottunk, szoroztunk, s egyértelműen — egyelőre papíron — bebizonyítottuk, hogy igen előnyös itt épít­keznie egy fiatal házas­párnak — hallottuk Vajda Sándortól, a nyírbátori OTP vezetőjétől. Egy száz négy­zetméteres, 3 szobás, közpon­ti fűtéses lakáshoz körülbe­lül százezer forint készpénz­zel vagy ugyanennyi építési anyaggal kell rendelkeznie a jelentkezőnek. Gondolunk arra, hogy ötvenezer forin­tot vállalhat a leendő tulaj­donos a befejezési munkála­tok elvégzésével, ez sem ter­heli a végösszeget. S most már itt is érvényes a gyere­kek után a szociálpolitikai kedvezmény. Mit mondjak? Nem éri el a félmilliót itt egy ház ... Még állnak a tsz fóliatele­pének a vasvázai a lakótelep helyén. Egy lépésre a műút, az úttest másik oldalán a vil­lany, még a vízvezeték kiépí­tése a legfontosabb. Amint a termelőszövetkezet áthelyezi a fóliatelepet, megkezdhetik a telkek kialakítását, s a nyírbátori OTP-fiók már az idén nyélbe üti a hivatalos formákat: megkötik a szerző­déseket, s aztán kezdhetik az építkezést S ha a mostani lelkesedést megőrzik, a fia­talok már jövőre beköltöz­hetnek a tanyai lakótelep há­zaiba. (tk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom