Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-22 / 68. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. március 22. Napi külpolitikai kommentár Halálhajó, halálvonat... T raven, a titokzatos író világsikert aratott műve óta aligha ne­veztek többen úszó járművet halálhajónak, mint azt a szürkészöld acélkolosszust, amely hétfőn futott be Sza- szebo japán kikötőbe. Traven hajója ártalmatlan jószág volt az Enterprise nevű, nukleáris eszközök hordozá­sára alkalmas amerikai re­pülőgép-anyahajóhoz képest. Az a hajó ugyanis legfeljebb néhány szerencsétlen, szén­poros matróznak lett a ko­porsója, — ez a hajó viszont „adott esetben” országnyi te­rületek elpusztítására képes. Szaszebo partjainál a monstrum befutásakor ha­talmas tömeg gyűlt össze. Nem köszönteni, hanem til­takozni jöttek. A tüntetőket vezérlő érzeimek, indulatok azért ilyen hevesek, mert a felkelő nap országának ma is érvényes alkotmánya szerint az Enterprisenak nem len­ne szabad Japán felség­vizeit még érinteni sem. A háború után Japán alaptörvénye ugyanis ki­mondja: az ország nem gyárthat, nem birtokolhat és területére nem engedhet be nukleáris fegyvert. A tokiói kormány a tiltakozások elle­nére kijelentette, hogy meg­elégszik az USA-tól kapott szóbeli biztosítékokkal, mi­szerint a repülőgép-anyaha­jó atomtöltetek nélkül érke­zik. Ez a hajó ráadásul egyszer (éppen másfél évtizede) már járt ugyanitt. Akkor olyan vihar fogadta, hogy a követ­kezmény több száz sebesült lett. Most az acélszörny olyan időpontban kötött ki a ki­kötőben, amikor a tokiói ka­binet feladni készül a legen­dás japán virágzás két pil­lérét, a fegyverkezési költsé­gek alacsony szintjét és azt, hogy az ország békés politi­kával igyekszik feledtetni a közelmúlt igencsak rossz emlékeit. Ugyanakkor, amikor a szaszeboi tömeg a halálhajó érkezése miatt tiltakozott, a japán vizektől nagyon mesz- sze, az Egyesült Államokban tüntetőket tartóztatott le a rendőrség, akik egy halál­vonat ellen demonstráltak. E szerelvény délkeletről északnyugatra az ország jó részét átszelve kanyargóit a Washington-állambeli Ban­gor felé. Vagonjaiban mint­egy száz nukleáris robbanó­fej lapult... Ez a március világszerte az aggodalom és a remény­ség hónapja. Az emberek utazni, hajózni, vonatozni akarnak, de nem ilyen hajó­kon, nem ilyen vonatokon. „Élni nem, de hajózni mu- szály” — hangzik a klasszi­kus közmondás, amely so­sem volt így igaz. Mert min­denekelőtt élni muszáj. Harmath Endre USB-támogatás az afgán ellenforradalmároknak Az áprilisi forradalom óta eltelt öt esztendő alatt az Egyesült Államok 218 millió dollárt költött az afganisztá­ni ellenforradalom támogatá­sára — állapította meg a Pravda, az SZKP KB köz­ponti lapja. Az amerikaiak Afganisztán belügyeibe törté­nő beavatkozását bemutató Pravda-cikk rámutatott arra is, hogy az NSZK és Nagy- Britannia 60 millió márkával, illetve 18 millió font sterling­gel járult hozzá az afgán el­lenforradalmárok segítéséhez. A Pakisztánban létesített központokban — az ameri­kai sajtó adatai szerint — több mint 100 ezer banditát képeztek ki. A Pravda felhívja a fi­gyelmet: az amerikai szená­tus és a képviselőház elé ter­jesztett Afganisztán-ellenes határozatok arról tanúskod­nak, hogy Washington a be­avatkozás nyílt fokozására készül, és az idén 105 millió dollárt szán erre a célra. BECSUKTAK A BÉCSI BALTÁST Az osztrák rendőrség hét­főn letartóztatta azt a férfit, aki múlt szerdán a bécsi földalatti aluljárójában bal­tával támadt egy 11 éves kislányra és levágta a gye­rek négy ujját. A tettes, a 29 éves Arthur Karl Schak a helyszínen hagyta a baltát, amiről fényképet közöltek az újságok. A tettes édesanyja a bemutatott bűnjelben fel­ismerte nemrég eltűnt saját baltáját, majd azonnal tele­fonált a rendőrségre. A kis­lány viszonylag jobban van: három ujját sikerült vissza- varrni. KÉPHAMISÍTÁSOK Több mint 600 képhamisí­tás ügyében nyomoz a spa­nyol rendőrség. A Ya című madridi napilap vasárnapi száma beszámolt arról, hogy az egy hónapja tartó nyomo­zás során eddig 47 utánzatot foglalt le a rendőrség. A kép­hamisítók Picasso, Dali, Mi­ro, Gris, Toulouse-Lautrec és Goya képeiről készítettek ha­misítványt. Eddig három em­bert tartóztattak le, s a ké­pek eladásával gyanúsított személy ellen elfogató pa­rancsot adtak ki. Mint jelen­tettük, a napokban egy fia­tal katalán festő azt nyilat­kozta, hogy egymaga több száz Dali-hamisítványt ké­szített. KABÍTÖSZERCSEMPÉSZ Lelőttek egy kábítószer­csempészt a török—szíriai határ közelében lévő Mardin város mellett, amikor három társával 40 kilogramm mor­fiumot akart kicsempészni Törökországból. A hatóságok káibítószercsempész-hálózat ellen folytatnak akciókat eb­ben a térségben. A hálózat kiterjed Iránra, Szíriára, Tö­rökországra, Ciprusra és Li­banonra. A rendőrség szerint az országból kicsempészett morfiumból Libanonban he­roint készítenek, majd a ká­bítószert Cipruson keresztül juttatják el Európába és az Egyesült Államokba. Hálamenet, koszorúzás, szoboravatás megyénkben (Folytatás az 1. oldalról) Megfordult a spanyol pol­gárháború frontjain, majd a szovjet hadseregben szolgált a német fasiszták ellen. Ki­emelkedő szerepe volt az 1956-os ellenforradalom leve­résében. Münnich Ferenc . méltó példaképe lehet ifjúsá- j gunknak és az egykori nyír- j egyházi diák forradalmár J szellemét a most felállított j szobor is közelebb hozza a j nevét viselő, tíz éve alapított kollégium lakóihoz. Az ünnepi beszéd után le­hullt a lepel a bronz mell­szoborról, Tóth Júlia szob­rászművész alkotásáról, mely egyben az első Münnich-szo- bor megyénkben. Az avató ünnepség koszorúzással és rövid emlékező műsorral ért véget. Mátészalkán a Tanácsköz­társaság kikiáltásának év­fordulóján került sor az ipa­ri szakmunkásképző intézet kétszáz fős kollégiumán ak átadására. Az eseményen részt vettek azok, akik az in­tézményért valamit is tettek és akik az intézmény munká­jának jussolói lehetnek. Forgács András, a városi- járási pártbizottság első tit- I kára arról szólt, amit az is- I kola létrejötte, munkája, te-1 vékenysége a szűkebb táj- I naik, Szatmár iparának az ott | felnevelt szakmunkások se- | *v\r(ÁT>n1 n/lAiU- í— ' ’ ' xcgcvei dciv_rtb 3Q cl KOV6t­kező években is. A kollégi­um nem ajándék, hanem fel­tétel a jobbhoz, valamiféle biztosítéka a holnapnak. Nem véletlen, hogy kollek­tív kitüntetést, a KISZ KB dicsérő oklevelét és zászlaját kapta az intézet KlSZ-szer­vezete. Munkájuk biztosíték arra, hogy az iskola a jövő­ben is meghatározó lesz a város fiataljainak politikai életében. Az új kollégium Ságvári Endre nevét kívánja felven­ni. kedvezmény SKAlA*»*KF> Á „Kelet" Áruház konfekcióosztályán Március 22—28-ig 40%-kal olcsóbbal vásárolhatnak — FÉBFIKABÁTOT, — BEBIKABÄTOT, — NŐI RUHÁKAT 30%-kal olcsóbban függönyöket és még sok más árucikket. AMÍG A KÉSZLET *T, {342) V?,,. * LGÉRIA Petróleumfeldolgozó állomás a sivatagban. az ezredfordulóig... Egy ősi arab közmondás­ban így fohászkodnak a világ teremtőjéhez: „Ó, Allah! Mi­nek is teremtetted a túlvilá­gon a poklot, amikor evilá- gon itt a Szahara?!” A ho­moksivatag a hazánknál több mint huszonötször nagyobb Algéria területének kilencti­zed részét borítja be. Érthe­tő hát, hogy a lakosság nagy része, az ipar és a mezőga- daság zöme a Földközi-ten­ger partvidékére, egy vi­szonylag keskeny, enyhe ég­hajlatú sávra összpontosult- A sivatagot legfeljebb a Sza­hara „lovagjai”, a tuagerek lakják. Lassan azonban ők is felhagynak a nomád állatte­nyésztéssel, hogy leteleped­jenek és szakmát tanuljanak, állandó munkahelyet, biztos megélhetést szerezzenek. A független Algéria 1962- ben a 130 éves gyarmati ki­zsákmányolás következtében a nyomor szintjéről indult el. A kezdeti évek hatalmas len­dületű iparteremtő munkája — a máig érzékelhető arány­talanságok, negatív hatások ellenére — lehetővé tette, hogy az ország megálljon a saját lábán, szilárd társadal­mi, gazdasági rendszert ala­kítson ki. A másfél millió hektár ál­lamosított földön gazdálkodó hatezernél több — különféle típusú — mezőgazdasági szö­vetkezet, a kétmillió hektá­ron működő önirányító (álla­mi) gazdaságok megvetették a nagyüzemi földművelés és állattenyésztés alapjait. A mostoha éghajlatú, állandó vízhiánnyal küszködő ország mégsem képes fedezni az utóbbi húsz évben megkét­szereződött népesség szükség­leteit. Algéria az élelmiszer csaknem kétharmadát kény­télen importálni, ami roppant terheket ró a nemzetgazda­ságra és jelentős külföldi adósság felhalmozódásához vezet. Az egyensúlyt egyedül a kőolaj és a földgáz exportja biztosítja. Ám az olajkiter­melés jelenlegi üteme — mintegy 50 millió tonna évente — mellett a készletek az ezredforduló táján kime­rülnek. Marad a földgáz, amelyből a már felderített készletek alapján Algéria a Szovjetunió, Irán és az Egye­sült Államok után a negye­dik helyen áll a világon. A szénhidrogének eladásából származó bevételek jelenleg az összes jövedelem 90 száza­lékát jelentik. Csökkenő világpiaci áruk nyilvánvalóan nehezíti a távlati szociális célok eléré­sét. A kiút — mint ezt Algé­riában is világosan látják — a feldolgozó iparágak gyor­sított fejlesztése. Az állami szektor üzemei ma éppúgy gyártanak teherautót és trak­tort, mint motorkerékpárt, színes televíziót, szórakoztató elektronikai termékeket és más fogyasztási cikkeket. A jól képzett munkaerő száma egyre nő: az egykor szinte teljesen írástudatlan ország­ban ma 85 ezer egyetemista, 4,5 millió iskolás tanul. Algéria gazdasági súlyát jóval meghaladó világpoliti­kai tekintélye józan, szélsősé­gektől mentes, gyakorlatias­ságtól vezérelt külpolitikájá­nak köszönhető. Diplomáciá­jának alapelvei: szolidaritás a nemzeti felszabadító moz­galmakkal, aktív el nem kö­telezettség és harc a békéért, kettős kötődés az arab világ­hoz és Afrikához, Algéria a Szilárdság Frontjának tagja­ként következetesen kiáll a palesztin nép államalapítási joga mellett. Közvetíteni pró­bál Irak és Irán között. Hosszú évek óta támogatja a Nyugat-Szahara függetlensé­géért küzdő Polisario Fron­tot­A szocialista országok — köztük hazánk — jelentős mértékben hozzájárultak Al­géria gazdasági fejlődéséhez. Ennek ellenére — részben objektív okok miatt — jelen­len mindössze öt százalékkal részesülnek az ország külke­reskedelméből, melynek négyötöde a fejlett tőkés ál­lamokkal bonyolódik. A kül­gazdasági kapcsolatok kiszé­lesítése ma az egyik legsür­gősebb megoldásra váró fel­adata a fiatal köztársaság­nak. Algéria jelenleg hazánk harmadik legnagyobb export­piaca a fejlődő országok kö­zött. A kétoldalú árucsere­forgalom értéke tavaly első ízben haladta meg a 100 mil­lió dollárt. Legjelentősebb ki­viteli cikkeinket a naprafor­góolaj, a keltetőtojás, a szak­emberek által nyújtotta szol­gáltatások, orvosi berendezé­sek és gépipari termékek je­lentették. Míg importunk zö­mét foszfát- és narancsvásár­lásaink tették ki. Az Algírban levő 16 ma­gyar külkereskedelmi iroda előrejelzése szerint az idei számadatok meghaladják majd az eddigi rekordokat — főleg, ha a magyar vásárlá­sok is nőnek. Többek között a gazdasági együttműködés fejlesztésének lehetőségeiről is tárgyalt a közelmúltban al­gériai látogatása során Hava­si Ferenc, az MSZMP PB tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára. Hazánk egyebek mellett 2700 lakás, négy takarmány­keverő üzem, két baromfi­vágóhíd, tíz jércenevelő, és egy vízügyi szakiskola építé­sét kezdi meg 1983-ban Al­gériában. Mindez meggyőző­en bizonyítja, hogy hazánk politikai és gazdasági kapcso­latai az észak-afrikai ország­gal biztató irányban fejlőd­nek. Horváth Gábor Bendzsedid Saáii, az ország elnöke (balra) a Palesztinái Nemzeti Tanát < februári ütésén Jasszer Arafattal, a PFSZ vezetőjével. (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — 85.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom