Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-13 / 61. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. március 13, Lakatos László, Kiss László, Kovács Zoltán az ünnepi híradót szerkeszti Dömötör Sándor vezetésével. Ebben az évben már háromszor csendült fel a Nyíregyházi Ipari Szakközépiskola tv-híradójának szignálja. A műsort és a szerkesztést az iskolastúdió szakkörének tagjai készítik Dömötör Sándor stúdióvezető segítségével. — Az iskolastúdió szakköre az elmúlt év decemberében alakult 20 fővel — mondja Dömötör Sándor stúdióvezető. — Közel három éve, hogy megvannak a videoberende- zések, melyek az elméleti és a gyakorlati képzésben segítenek. A technikai felsze- szerelitségünk már eleve adott volt ahhoz, hogy létrehozzuk a zárt láncú tv- rendszert. Iskolánk és városunk életét, problémáit bemutató műsoraink jó visszhangra találtak. Híradónk egy fontos — sokszor vitára ösztönző — kapcsolatot hozott létre a tanárok és a diákok között. A műsorokat úgy igyekszünk összeállítani, hogy mindenről szóljon, a kultúrától a sportig, a pedagógiai neveléstől a bíráló és elemző anyagokig. A híradót készítő stábokat rovatokra osztottuk, így szinte minden témának megvan a felelőse. A munkatársak önálló ötletekkel és munkával segítik a műsor készítését. Az iskolai tv-híradó szerkesztősége már a március 15-i adás anyagát készíti elő a „vágáshoz”. A tv-stú- dióbam képmagnók, kamerák, keverőasztalok között komoly és lelkes kis csoport dolgozik: diákoknak, tanároknak készítik az ünnepi műsort, (császár) Kurgánban keres gyógyulást Egyenlő eséllyel az életért Nagy útra indult a 6 éves Kiss Gabriella. A nyíregyházi kislány — csillogó szemű, kedves, barna teremtés — szomorúan nézte kergetőző pajtásait az óvodában. Eleinte hívták őt is, de hal lába nem engedelmeskedett. A sarokba húzódott, babázni. Orvostól orvoshoz hordta a család, de a hazai intézményekben csak műtétet javasoltak, azt is évek múlva. S a várható eredményről még jóslatokba sem bocsátkoztak ... Négy éve, hogy a Szovjetunió folyóiratban, az Ország- Világban és nemsokára a Kelet-Magyarországban is szenzációt sejtető cikkek láttak napvilágot. Él az Urálon túl, Kurgán városában egy Gavril Ilizarov nevű profesz- szor, aki műtét nélkül, a csontszövetek korlátlan regenerálódó képességére alapozva gyógyít. Akadt olyan betege akinek ötven (!) centiméterrel nyújtotta meg a lábát. Ismét reménykedni kedtek. A nagymama, Balogh hászlóné levelet írt egyenesen Ilizarov professzornak. Vajon mit remélt az asz- szony, amikor tollat fogott? Sok ezer kilométerre küldte sorait, segítséget kért az egyetlen embertől, aki ma a világon visszaadhatja Gabikának az egészségét. S nem csak azt. A lehetőséget, hogy ugyanolyan eséllyel kezdje az életét, mint a világon sok millió nő. Ettől kezdve már gyorsan peregtek az események. Levél ment az Egészségügyi Minisztériumba, az Országos Orvosszakértői Intézetbe, a Szovjetunió nagykövetségére, majd a moszkvai magyar nagykövetségre. Nem túlzás, a négy év alatt több száz ember tett valamit Gabika gyógyulása érdekében. A Vöröskereszt megyei szervezete háromezer forint segélyt adott a családnak. Az elmúlt hetekben a nagy útra készülődött a nagymama és az unokája. Még a bank dolgozói is érdeklődéssel, együttérzéssel kísérték társuk, Baloghné ezernyi tennivalóját. Fizetés nélküli szabadságot vett ki. ö, aki életében egy szót sem tudott oroszul, most az üdvözlés, a bemutatkozás kifejezését töri. Megvarrta a fehér kendőt, rajta a Vöröskereszt nemzetközi emblémá j ával: erről fogja megismerni őket a moszkvai magyar nagykövetség képviselője, aki a reptéren várja érkezésüket. Pénteken indultak, azóta találkoztak is Ilizarov professzorral, aki már levélben megnyugtatta a családot: mindent elkövet a magyar kislány érdekében, ami ma a világon lehetséges. Az emberi együttérzés csodákra képes. Diplomáciai testületek és egészségügyi intézmények, magánemberek és a Vöröskereszt sietett a család segítségére. A világ egyik legjobb professzora ajánlotta fel a gyógyítását. Hogy a hypoplasia femoris, a természettől kapott rövidebb csont ne sújtsa behozhatatlan hátránnyal a kislányt. Eredményes gyógyulást, Gabika! Tóth Kornélia Tévedés Ha valami közterületnek számít, úgy a városi tanács udvara Nyíregyházán kétségtelenül az. Itt jelent meg — a közterületen felállítandó képzőművészeti alkotások esetében kötelező formaságokat mellőzve — egy térdísznek minősülő szerelvény. Műalkotásnak nem nevezném, hiszen nem is az. De miután posztámensen áll, körötte rendezett területtel, úgy vélheti valaki, hogy arról van szó mégis. Pedig a fehérnemű-rózsaszín betonkarikák együttese legfeljebb jó szándékú amatőrök próbálkozása, a sokfelé megta- látható, hasonló, de mégis egészen más modern művek hatására. A kontrasztot csak növeli, hogy az udvaron áll — igaz remélhetően — ideiglenesen a vízhordó leány szobra, mely igényes mű. Csak tisztelni lehet azokat, akik hobbiból megkísérlik a műalkotást. Ez azonban sosem jelentheti azt, hogy termékük ilyen minőségben közterületre is kerüljön. A nyíregyházi tanács, mely szívesen vállalja az igényes művészet mecenatúráját, nyilván így gondolkodik erről a véletlen esetről, mely nem teremthet precedenst. (bürget) Támad az 0*Aát Huszonötezer influenzás Legutóbb 1980 őszén — ’81 tavaszán volt a mostanihoz hasonló influenzajárvány Szalbolcs-Szatmár megyében. A megyei KÖJÁL-nak február végén jelentették az első megbetegedéseket, melyekből március első napjaira járvány lett. A legutóbbi adatok szerint 25 ezer influenzás és 8 ezer hurutos, influenzaszerű megbetegedés történt a hét elejéig Szabolcsiban. A betegek közül hét és fél ezer került táppénzre, hét embert pedig kórházban ápolnak. Könyörtelen az „A” víruscsalád, s elsősorban a gyermekeket veszélyezteti. Bizonyítja ezt, hogy az influenzások mintegy fele tizennégy év alatti gyerek. A betegségnek sajnos négy halálos áldozata is van, akik a 14 év alatti és 60 év feletti korosztályba tartoznak. ötezer esetben az influenza szövődménnyel — többnyire tüdőgyulladással — is járt. Szövődmény nélkül viszonylag gyorsan: 3—4 nap alatt gyógyul. A szakemberek becslése szerint e héten tetőzött a járvány, s remélhető, hogy a jövő héttől lassan csökkenni kezd a megbetegedések száma. Ez csak becslés, s nem árt óvakodni. Továbbra is érvényben van a látogatási tilalom a megye kórházaiban, szülőotthonaiban. Tanácsos, ha az otthon lábadozó betegeket sem keressük fel — saját egészségük érdekében. (h) ítélet: ,,B. Agnes I., r. vádlott, aki 1960. augusztus 25-én született Nyíregyházán . . . bűnös 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett lopás bűntettében és l rendben folytatólagosan, kisebb értékre elkövetett lopás vétségében, mint társtettes. Ezért a bíróság halmazati büntetésül 7 (hét) hónap szabadságvesztésre és 2000 (kettőezer) forint pénzmellékbüntetésre ítéli. A szabadság- vesztés büntetés végrehajtását egyévi próbaidőre felfüggeszti. A szabadságvesztés büntetést végrehajtás esetén börtönben köteles letölteni. Fiatalkorú P. L. II. r. vádlott aki 1964. január 25-én született.. bűnös 1 rendbeli folytatólagosan kisebb értékre elkövetett lopás vétségében, mint társtettes és 1 rendbeli folytatólagosan, nagyobb értékre elkövetett orgazdaság bűntettében. Ezért a bíróság halmazati büntetésül 8 (nyolc) hónap szabadságvesztésre és 3000 (háromezer) forint pénzmellékbüntetésre ítéli. A szabadságvesztés büntetés végrehajtását egyévi próbaidőre felfüggeszti. Végrehajtás esetén fiatalkorúak fogházában köteles letölteni. Vádlott próbaidő alatt pártfogó felügyelet alatt áll... ” Igaz, B. Agnes, aki a Nyírfa Áruházban dolgozott, a rendőrségi kihallgatási jegyzőkönyvre még azt írta, hogy „bűncselekményt nem követtem el”, alighanem hamar rájött: farmernadrágokat, bőrdzsekiket, szoknyát eltulajdonítani egy áruházból, ahol ráadásul dolgozik ősidők óta ellenkezik a törvényekkel, tehát büntetendő is. De nézzük a büntetés előzményeit. B. Ágnes, aki 1978 óta volt Nem tetszett a Tizenöt a furcsa a Nyírfa Aruház dolgozója, régi Ismeretségben volt a tettek elkövetésekor még fiatalkorú P. L-el, akinél négy évvel idősebb volt, s akivel „együtt Is jártak.” Ö — mármint a fiú — „vett rá engem — valotta a lány —, hogy árukat hozzak cl az üzletből.” Tény: kettőjük összműködésé- nek eredményeképp összesen négy farmernadrág, három bőr- dzseki és egy szoknya vándorolt ki az áruházból, több, mint 16 ezer forint értékben. Mint az Iratokból kitűnik: a fiú volt általában a kezdeményező, a lány pedig a végrehajtó, noha ez utóbbi a „saját szakállára” is lopott, mégpedig egy szoknyát 431 forint értékben, amit ráadásul másnap — mert a színe nem tetszett neki —, a saját áruházában, ahonnét lopta, akarta vi*z- szacserélnl. Általában jellemző volt a „furcsa pár” ténykedésére, hogy a Nyírfából lopott holmit a Nyírfában próbálták értékesíteni, pontosabban visszaváltani, hiszen végtére is az áru értéke, s nem maga az áru volt a fontos. Bizonyíték erre, hogy az egyik bőrdzsekit a társtettes és orgazdálkodó fiatalember az egyik barátjának adta át (akinek szoknya színe hónap párnak mellesleg esze ágában sem volt a dzseki eredete után érdeklődni) azzal, hogy ha már úgyis társasútra megy az egyik szomszédos országba, ott próbálja meg eladni 1500—2000 forintért. Ha korántsem részletesen, de írtunk a büntetés okáról, nézzük, kik is az elkövetők. B. Ágnes szakképzett eladó, havi jövedelme két és fél ezer forint volt a Nyírfa Áruházban (most a sütőiparban kétezret keres segédmunkásként). Édesapja rokkant nyugdíjas, és maga is az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat dolgozója volt. Megbecsült ember, akire tekintettel vették fel annak idején tanulmányaiban egyébként nem jeleskedő lányát is. P. L. pedig jó szakmával rendelkezik, szerszámkészítő a papírgyárban, három és fél ezer forintot keresett havonta, de segédmunkás szülei is dolgoztak. A családban az egy főre eső jövedelem 3400 forint. Kétségtelen a tény: nem egetverőek ezek a pénzek. De a keresetkiegészítésnek jobb és becsületesebb módjai is vannak. Speidl Zoltán Mese a vadmalacokról A mese három kismalacról, ez a hír pedig kereken tíz vadimalacról szói. A sóstói vadasparkban „anyai örömök elé nézett a hároméves Baba és a (négyéves Kriszta nevű vaddisznó anya. A nagy esemény március 5-én és 6- án következett be: egyik reggelre az egyik, másik reggelre a másik koca hozta világra csíkos vadmaLacait. összesen tizenhárom kis jövevény született, de sajnos három elpusztult. Ez már a második év, mikor megszaporodott a parkban a vaddisznók családja. Tavaly nyolc kismalacot fialt a két koca. A malacok azóta már elkerültek Sóstóról: a varsánygyürei tsz vadászparkjában helyeztek el őket. A tíz malac és a két koca egészségesek. Éberen őrködik fölöttük gondozójuk: Hagymási Gyula bácsi — no meg „atyjuk”: a négyéves Dani nevű vadkan. Képünkön: Baba és kicsinyei. (Császár Csaba felvétele) Kiadás Lehet, hogy a körzeti orvos soha a büdös életben nem ír ki táppénzre, mégis elárulom: én szeretek beteg lenni. Mikor, ha nem most, a nagy „influenzaszerű” járvány, vagy »Járványszerű” influenza idején íratnám ki magam, gondoltam ki már akkor magamban, amikor meghallottam először a rádióban ezt a nagyszerű „járványszerű” köntörfalazást, mert ilyenkor a lázcsillapítás mellett az ember sokat törleszthet abból az adósságból, amivel az irodalomnak tartozik. Odaálltam hát a könyvespolc elé és válogatni kezdtem. Klasszikus? Nem, bár ott is van törleszteni valóm, de majd leszek én még nagyobb beteg is, most talán valami könnyebbet. Moldova — akadt meg a szemem egyik kedvencem könyvein —, hiszen két legutóbb megjelent könyvét még nem olvastam. Hadd lám előbb a „Gázlámpák alatt” és „Az idegen bajnok” címek alatt megjelent vastagabbikat, már csak azért is, mert az Idegen bajnok valamikor húsz éve külön megjelent, azt a részt olvasni sem kell. Jönnek a kis elbeszélések egymás után. Aztán egyszer csak — még az Idegen bajnok előtt — ismert címre bukkanok: A zöld-fehér menyasszony, aztán „Az eltört csavar”, majd „Az új csillag” után Gráf, a részeges jobbhalf, végül „A verhetetlen tizenegy”. Hát persze, tíz éve olvashattam a Ferencvárosi koktélban. Aztán eszembe jut: később is bosszankodtam már miatta, pedig akkor nem is voltam beteg. Szedem sorban a könyveket. Igen, a Magyar Atom. Persze, ebben nemcsak az egész Ferencvárosi koktél volt, hanem az egész Beszélő disznó és a Titkos záradék köteteinek minden írása is, igaz ez utóbbi 5 évvel korábban jelent meg, mint a másik kettő. Mit mondjak? A sok ismert írás miatt hamar végeztem, s még volt időm töprengeni: ha egy író kapós a piacon, miért nem jelennek meg kötetei nagy példányszámban, aztán második, vagy harmadik kiadásban, miért kell más kötetekben ugyanazokat az írásokat viszontlátni? Aztán rájöttem a megoldásra: ez is a könyvgyűjtők miatt van. Ha valamelyik kötet eltűnik, az írást még mindig megtalálhatják két másik könyvben is. Adtam is magamnak ennek a módszernek egy nevet: a második kiadás mintájára dupla kiadásnak neveztem el. Mert dupla a kiadónak, és dupla az olvasónak is. Es mindkettő zsebre megy. (B. J.) Mellesleg Majmolja a másikat az, aki utánoz. Hanem mit olvastam tegnap! Azt, hogy most a majmok fogják utánozni az embert. Pontosabban: Szingapúrban egy rendelet értelmében a jövőben minden, háziállatként tartott majomnak majomigazolvánnyal kell rendelkeznie, amelyet a fényképe és a „kézlenyomata” egészíti ki. Mellesleg ha meggondolom, nincs ebben semmi különös, hiszen a majom az emberhez leginkább hasonló, melegégövi, általában fákon élő emlős. Mármost ha ez így van, akkor mi sem természetesebb: a majomnak is legyen igazolványa, amivel kilétét igazolni tudja. Bármennyire is furcsálja a tisztelt olvasó ezt az egész dolgot, arra gondolván: ezek a szingapúriak már kínjukban azt sem tudják, mit csináljanak, nem árt azért elgondolkoznunk ezen a rendelkezésen. Bizonyára Szingapúrban is elhangzott már itt-ott egyik-másik emberre, hogy az a majomképű állandóan csak jártatja a száját. Vagy joggal feltételezhetjük, hogy ott sem ismeretlen a majomkirály kifejezés, mely a feltűnően öltözkö- dőkre, a nevetségesen visel- kedőkre, vagy az ebben tetszelgő személyekre vonatkozik. Ügy gondolom, ha a fent leírt tulajdonságú személyekre, használhatjuk a majom jelzőt, akkor a majmok is joggal követelhetik maguknak a fényképes igazolványt, hiszen már ők is jól tudják: igazolvány nélkül nem élet az élet. Bizonyára minden fontosabb adat benne lesz majd abban a majomigazolványban. Sose lehet tudni, hogy melyik adat mire jó!... Csupán azon gondolkodom, hogy Szingapúr városállam fényképészei miért nem akarják lefotografálni műtermeikben a majmokat. Pedig nem tudnának olyan rossz, hitvány képet csinálni, amit el nem fogadnának a tulajdonosok. Legfeljebb azt mondanák: olyan majomképű, aki rajta van. (angyal)
