Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-01 / 50. szám

2 Kelet-Magyarország 1983. március 1. Lakossági javaslatok nyomán három községben Nem bírta a „Garancia“ Ha sorra kérdeznénk a községek lakóit arról, hogy ki milyen gond megoldását sürgetné lakóhelyén, válto­zatos kép alakulna ki. Van, aki az ellátással elégedetlen, más a sáros utca miatt hábo- nog, ismét más a gyógyszer- tárat hiányolja. Bár a lakos­sági javaslatok többsége jo­gos, a szerény anyagi lehe­tőségek miatt sokszor évekig keU várni a megvalósításra. ór: Hegszépült az óvoda Szerencsés év lesz 1983 az őrieknek. Még tavaly decem­berben átadták műszakilag a fogorvosi szolgálati lakást, melyben egy parányi rendelő is helyet kapott. Az egész­ségügyi központ ugyan Va­ján lesz, melyhez három társközség tartozik: Ör, Nyír- pamasznya és Rohod. E tele­pülések betegeit is a vajai központba várják. Életveszély miatt többször bezárták a falu óvodáját. Mivel új építésére nem volt lehetőség, ezért a régit épí­tették át. Egymillió forintba került a felújítás, amelyhez 180 ezer forinttal járult a lakosság. Sokat segített a jármi Alkotmány Tsz is. A kicsik már nemsokáig fog­lalják a helyet az iskolában, február végéig visszaköltöz­nek a megszépült óvodába. Az újjávarázsolt őri óvoda. Ebben a tervidőszakban eredetileg szó sem volt arról, hogy vezetékes ivóvizet kap ör. A vajai tanács szervezés­sel segített ezen a gondon. A lakosság vállalta a telken­ként 16 ezer forintos hozzá­járulást — ugyanígy a roho- diak is. Nyírmeggyes: spórolás — útépítésre — Este alig lehet használ­ni az elektromos háztartási gépeket, elhomályosul a tele­vízió — panaszolták szinte nap mint nap a tanácson a nyíirmeggyesiek. Főleg a Zsuzsanna, a Baj- csy-ZsLLinszky, a Dózsa, a Leningrad és a Béke utca lakóit bosszantotta az áram­feszültség ingadozása. Ezt a hároméves gondot végre megoldotta a TITÁSZ. A kö­zelmúltban két új trafót ad­tak át a községben, egyet pedig nagyobbra építettek. Most már akár hőtárolós kályhák felszerelésére is le­hetőség van Nyírmeggyesen. Évek óta sürgető feladat az Ady utca aszfaltozása. Eh­hez legalább egymillió fo­rintra van szükség. Ám mi­vel a fejlesztési alap nem több 300 ezer forintnál, évekig gyűjteni kell az útépí­tésre. Jelenleg félmillió fo­rintja van erre a célra a ta­nácsnak. A másik ötszázez­ret az idén és jövőre kel! megspórolni. Kállósemjén: romokban a patika Mint sok más szabolcsi községben, Kállósemjénben is régi óhaja a lakosságnak a vezetékes ivóvíz. A közel 20 kilométeres há­lózat építése 40 millió forint­ba kerül. Ebből tízmilliót adott a megyei tanács, a töb­bi lakossági hozzájárulás. Az idén megszervezik a vízmű- társulatot. Jövőre indul a hálózatépítés, amely mun­káit terv szerint 1985-ben fe­jezik be. Joggal sürgetik a kálló- semjéniek a jelenleg romok­ban álló gyógyszertár újjá­építését. Az épület felújítá­sát tavaly augusztusban kezdte meg a Garancia kis­szövetkezet. Megbontották a tetejét, kiszedték az ajtókat, ablakokat, leverték a vakola­tot. A munka itt félbema­radt, mert a Garancia erejét meghaladta ez a feladat. Azóta ideiglenes helyen — először a tűzoltószertárban, jelenleg egy parasztházban — működik a patika áldat­lan körülmények között. A megyei gyógyszertári köz­pont egy kisiparossal tárgyal az épület felújításáról. Az átalakítás másfél millió fo­rintba kerül, s várhatóan egy évet vesz majd igénybe. Jó hír, hogy március 1-től várhatóan betöltik az üres orvosi állást a községben. Február közepén pedig megnyílik a régen óhajtott fodrászat. Az egykori hús­bolt épületét alakították át erre a célra. A Nyíregyházi Fodrász Szövetkezet új rész­legében ketten várják majd a vendégeket. H. Zs. TÁBLÁK A közelmúltban a nyíregyházi „nagy” postán ízléses táb­lácskákat tettek ki az ab­lakokba. Valamennyin a mögötte dolgozó postás- kisasszony neve olvasha­tó. Cjabb szolgáltató özemben vezették be te­hát a „Munkád mellé add a neved” munkamód­szert. Hasznos dolog ez, nyil­ván növeli a postások fe­lelősségérzetét. S az ügy­felek, ha bírálni, esetleg dicsérni akarnak, nemcsak úgy általában tehetik, ba- nem név szerint. Nagy a forgalom az ablakok előtt. A postások csak egy villa­násnyi időre látják egyik­másik ügyfelüket, aztán jönnek az újabbak. Való­színű, a legtöbb ügyfélnek csak a kezét látják, az ar­cát nem. Különösebben udvariaskodni, elcsevegni nincs idő. Nem úgy, mint régen a falusi postákon. Azokon a helyeken, ahol a postáskisasszony na­ponta mindössze tíz-tizen­öt ügyféllel találkozott. De azért a nyíregyházi postáskisaszonyok is szó­ra nyithatják ajkukat, legalább egy szó erejéig 'kapcsolatot teremthetnek ügyfeleikkel. Lehet ez a szó például „tessék”, vagy .köszönöm” — mint ahogy mostanában már ez is előfordul... (nábrádi) Zenei tagozatos osztályok A belépő: hallás, ritmusérzék Mintegy 90 gyerek jelent­kezett az idén a nyíregyházi 4. számú iskola zenei osz­tályaiba. Két osztályt indí­tanak, összesen 50 főre ter­vezett létszámmal, s ezért is, valamint a normád iskoláké­tól eltérő követelmények mi­att „különleges iskolaérett­ségi” vizsgálatokon vesznek részt a gyerekek, öt munka- csoport hallgatja meg a le­endő elsősöket, beszélget el velük, vizsgálja zenei képes­ségeiket, hogy valóban a leg­rátermettebbek kerüljenek be a méltán népszerű iskolába A követelmények magasak. Elsősorban azt vizsgálják a munkacsoportok, hogy meny­nyire bírja az ide jelentkező azokat az alapterheléseket, melyekre a tagozatos isko­lákban számítani kell. Akit fölvesznek, az elkövetkező évek egyre több időt igénylő zenei elfoglaltságai mellett (énekkar, zenekar, hangsze­res óra, szolfézs stb.), az alaptárgyakból sem szabad lemaradniuk, holott ezek megtanulására lényegesen kevesebb idejük jut. majd. mint a nem Tagozatos isko­lákba járó kis társaiknak. A zened képességek vizs­gálata természetesen magától értetődik. Hallás, ritmusér­zék, egyszerűbb dallamok visszaéneklési képessége nél­kül senki nem kerülhet be a zenei osztályokba Ám a munkacsoportokban részt ve­vő pedagógusodé, akik a komplex vizsgálat módsze­reit kidolgozták, hangsúlyoz­zák: hiába a kiváló zenei képesség, sőt tehetség, ha a kis jelentkező „megpróbálta­tásának” eredményei azt jel­zik, hogy gyengébb terhelhe­tősége miatt baj lesz a többi tantárggyal. Örökifjú Trabantok, Skodák Vizsgázó autók Egy személyautó életében mindig mérföldkőnek számít a három, hat, nyolc, vagy a tíz év. Ezt követően már évenként megtartja a tulaj­donos gépkocsija születés­napját. Keresztszülőkként először a szerviz szakemberei veszik körül, majd szigorú nagybácsiként a KPM Au- tófelügyelet vizsgabiztosai mustrálják a járgány egész­ségi állapotát. Csúcsidőszaknak számít a tavasz az autófelügyelet me­gyei igazgatóságánál. A télé­re leállított gépkocsikat — amelyeknek lejárt a műsza­ki vizsgájuk — legtöbben márciusban, áprilisban vi­szik érvényesíttetni, de ide számíthatók, akik a nyári szabadságuk előtt kívánják megújítani az engedélyt. Ta­valy 17 ezer 600 gépjármű kapott újabb évre, évekre szóló műszaki jogosíványt Nyíregyházán, a Lujza utcán. Ebből közel kilencezer volt a magángépkocsi. Az utóbbi években egyszerűsödött az ügyvitel menete. Az autós személyesen, levélben, vagy telefonon bejelentkezik, az igazgatóság szakemberével megbeszélik az időpontot és százötven forint vizsgadíj befizetése után már viheti is autóját. Természetesen vizsga előtt célszerű szakműhelyben át­nézetni a járművet, kijavít­tatni a hiibákalt, kicserélni az elkapott, rozsdás alkatrésze­ket. Az autófelügyelet szak­embereinek több éves tapasz­talata alapján a hároméves gépkocsiknál — jó karban­tartást és évi 10—15 ezer kilométeres autózást alapul véve — csak nagyon kevés esetben kell a biztonságos közlekedést befolyásoló al­katrészeket cserélni. Leg­gyakoribb hiba az ilyen korú autóknál a fékbetétek kopá­sa, esetleg mutatkozhatnak a futómű vagy a kormány- szerkezet hibái. A sorból in­kább az átlagosnál többet futott gépkocsik lógnak ki. Az idősebb évjáratú au­tóknál fokozottabban jelent­keznek ezek a hibák. A ka­rosszéria mellett a főtartó szerkezeteken is megjelen­nek a korrózió nyomai. A si­keres vizsga érdekében te­hát érdemes alaposan felké­szítem az ifjabb vagy idő­sebb gépkocsikat egyaránt. Persze nem ritka Nyíregy­házán a 14—15, sőt 20 éves Trabant, Opel, Skoda és Re­nault matuzsálem sem. (sípos) A tárgyalóteremből Nem tudott aludni elment lopni \ bíróság szerint megállapít­hatatlan forrásból gondoskodott létfenntartásáról Varga Dániel 29 év-es tisztabereki lakos tavaly nyáron. Varga egyébként koráb­ban háromszor is volt büntetve, & akikor is büntető eljárás ha­tálya alatt állott: megint nem bírt aludni éjszaka, s ezt a kör­nyék lakói bánták. Ilyen körülmények között ha­tározta el, hogy baromfit fog lopni. Július 6-án éjszaka — pon­tosan fel nem deríthető időben és körülmények között — besur­rant Kapcsos Károlyék udvarára és ellopott húsz baromfit, ösz- szesem 1350 forint értékben. Másnap délután a levágott ba- romfik tollát, belsőségét egy nylonzsákban Varga elrejtette Márton Katalin 44 éves helybeli lakos lakása közelében, 1>ár egy kisgyerek közben meglátta, E nap éjszakáján Varga föl­kereste Márton Katalint, ö al­tatótól bódultán aludt, Varga mégis ^elköltötte, s lopni hívta Márton Katalin a rábeszélésre fölkelt és még mindig bódultán indult Vargával. Amikor a Nagy Elemérék kertjéhez értek, azon­ban rájött, hogy ez nem lesz tiszta ügy, ezért vissza akart fordulni. Varga nem engedte, sőt megragadta öt és a Nagyék kertjén felfelé vonszolta. Ezen az éjszakán Nagyék nyi­tott ablaknál aludtak, ,s a vita hangjaira ébredtek föl. Villanyt is gyújtottak, s a fény kiszűrő­dött az udvarra, és meglátták Vargáékat. Varga ekkor már be is zörge­tett, s azt állította, 1/ogy meg­fogta a tolvajt, ragaszkodott hozzá, hogy rendőrséget hívja­nak. s addig nem volt hajlandó távozni, míg a rendőrök meg nem érkeztek Később a bíróságon azzal vé­dekezett, hogy figyelte, ki jár a községiben éjszakánként tyúkot lopni, mert állandóan őt vádol­ják a községben ilyesmivel. Vé- ' leménye szerint így igazolni tud­ta. hogy nem ő a községbeli tyú­kok réme. A Nyíregyházi Megyei Bíróság Vargát — mint különös vissza­esőt — a lopás és a l opásra va­ló felbujtás miatt egy év és há­rom hónap börtönre büntette és három évre eltiltotta a köz­ügyektől, továbbá kötelezte az általa okozott kár megtérítésére is. A bíróság a korábban bün­tetlen előéletű Márton Katalint egy évre próbára bocsátotta. Az ítélet jogerős. t. s. Nem tudom, ki hogyan van vele, de én már erősen unom Az Onedin család egymás iránt is kíméletlen testvérpárjának, James-nek és Elisabeth-nek a pénzhaj­szolását, nemkülönben Bai­nes kapitány jámbor aláza­toskodását. Az egyes epi­zódokban voltaképpen sem­mi újszerűség nincs: vala­mennyi egy kaptafára ké­szült. A remek színészi ala­kítások (Peter Gilmore, Ja­mes Onedine, Jessica Ben­ton Elizabeth-je, Howard posztjától, elképzelései, mű­vészi ambíciói kiteljesíté­sének lehetetlensége láttán. Hadd írjam le mindjárt, ko­rántsem biztos, hogy min­denben igaza van. Erre csak az általa javasolt színház­vezetői gyakorlat adhatna választ. Ugyanis arról volt szó, hogy — szerinte — a hagyományosabb, állandó társulatra épített színház­szervezési gyakorlattól bi­zonyos fokig vissza kellene térni a staggione (idénytár­sulati) szereposztás! gya­korlathoz, tehát a nágy szerepekre illusztris ven­dégművészeket kellene meghívni. Tehát a szerep­Lang Baines kapitánya) te- hez keresni az országban a szik végeredményben elvi- megfelelő színészt, nempe­selhetővé a maratoni pro- dig a darabot az adott tár­dukciót. (Ne feledkezzem meg a kiváló magyar szink­ronteljesítményekről sem, a fenti sorrendben Kristóf Tibor, Káldi Nóra, Simon György hangalakításairól.) Nos, azért már csak két folytatás van hátra... Kedden a Stúdió ’83, a té­vé kulturális hetilapja — azon túl, hogy ezúttal rend­kívül érdekes interjú- vagy talán inkább meghitt be­szélgetésfüzérrel szolgált, Szegvári Katalinnak „test­hezálló” műsorvezetésével — a nyíregyháziak, sőt a szabolcs-szatmáriak szá­mára mondhatni szenzációs érdekességű és alapvető színházi felfogásbeli külön­bözőséget tükröző megnyi­latkozást prezentált. Még­hozzá minden rosszízű sze­mélyeskedés nélkül, kizáró­lag elvi alapon. Mint nyil­ván emlékeznek, akik az adást látták-hallották, Fe­hér György, a vitathatatlan tehetségű tévérendező fej­tette ki a véleményét arról, hogy miért vált meg a Mó­ricz Zsigmond Színház név­leges művészeti vezetői sulathoz választani. Igen- ám, de mi lenne ebben az esetben az állandó társulat tagjainak a foglalkoztatá­sával, művészi fejlődésük előremozdításával ? Az elmúlt műsorhét né­hány produkciójáról, ezút­tal dióhéjban. Baráth Lajos nem nagyigényű tévéfilmje (Oláh Gábor rendezésében, Kovács János főszereplésé­vel és egész sor kitűnő szí­nész közreműködésével) egészében véve kellemes szórakozást nyújtva, első­sorban maiságával hatott. A Pénteki randevú túl lel- kendezően ifjúságinak, s kissé szájbarágósnak hatott. Kár. Viszont az Audrey Hepburn-sorozat Végzetes rágalom című vasárnap esti amerikai filmje igazi mű­vészi élményt szerzett, még ha helyenként magán vi­selte is a lefényképezett színházi előadás nyomait. Merkovszky Pál A rádiónak van egy olyan állandó műsora, a Belépés nemcsak tornacipőben, amely a sport legkülönbö­zőbb kérdéseivel foglalko­zik. A legutóbbi összeállí­tásban azt a kérdést fesze­gették a riporterek, hogy miért távolodnak el a sporttól élversenyzők, aktív versenyzői pályaszakaszuk végeztével? Miért nem ma­radtak, miért nem marad­hattak edzők olyanok sem, - akik kiválóságai voltak sportáguknak? Olyanok, akiktől igen sokat tanulhat­nának a fiatal versenyzők. Miért ez a pazarlás a meg­lévő tudással, tapasztalat­tal? Miért herdálják el a tehetséges embereket? Sok kemény kérdés és sok ugyancsak őszinte válasz sűrűsödött össze ebben a hatvanöt percben. Egyik volt versenyző mondta eb­ben a műsorban, hogy „A sportból, mint főállásból megélni nem szabad (nem lehet), mert .bizonytalan”. S egy másik megállapítás, amelyet az egyik riporter tett: „A sportszakember­séggel járó létbizonytalan­ság a legjobbakat tartja vissza az élsporttól”. Ahogyan az ember hall­gatta ezeket az interjúkat, •arra a meggyőződésre ju­tott, hogy bizony — mint az élet bármely más terüle­tén — a sportéletben is ta­lálkozni alattomossággal, olyan rossz munkakörülmé­nyekkel, visszásságokkal, a szakmai tudást és a valódi szakmai érdeket nélkülöző megmagyarázhatatlan dön­tésekkel, amelyek mind az egyénnek, mind a sportág­nak kárára vannak. Példá­ul olyan is megtörtént, hogy rendre kihagyták a versenyzői keretből azokat a fiatalokat, akik a volt ki­váló kerékpárversenyzőhöz jártak el szakmai tanácso­kért. Egy másik volt verseny­ző, a vízilabdasport kiváló­sága mindig úgy érezte: be kell bizonyítania, hogy az élet más területén, a polgá­ri életben is helyt tud áll­ni. Ma már nem jut ideje arra, hogy hetente három­szor ott legyen az uszodá­ban, mert nagyon elfoglalt a hivatásában, a versenyzés abbahagyása után pedig azért nem ért rá, mert be kellett pótolnia azt a ki­esést, amit a késői munká­ba állás az állatorvosi szakmában neki okozott. Egy volt vezető edzőnek, a cselgáncsban, különösebb indok nélkül nem újították meg a szerződését, Az atlé­tanőt, előzetes ígéret ellené­re, nem a sprinterek edző­jévé jelölték ki és így to­vább. Mindegyiknek, akit megszólaltattak, volt valami jogos vagy nagyobb részt jogos sérelme, amit nem az emberiesség ás jóindulat és a szakmai megbecsülés je­gyében oldottak meg (illet­ve egyáltalán nem oldottak meg!) a klubok, szakosztá­lyok vezetői Mindez így együtt na­gyon tömény volt, s nagyon sötét képet festett a ma­gyar élsport jövőbeni kilá­tásairól. Ám én azt gondo­lom, hogy szükség van ugyan az élsportra, de még inkább arra, hogy az em­berek millióinak legyen lét- szükségletük a rendszeres testedzés, s ehhez megle­gyen a lehetőség is: pályák, tornatermek, uszodák, fel­szerelések, szakemberek so­kasága. Seregi István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom