Kelet-Magyarország, 1983. február (43. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-02 / 27. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. február 2. Nyitottan AZ ELTELT ÉVEK VÁLTOZÁSAI szembetűnjek. Fehérgyarmaton itt éliő s ide betévedő egyaránt látja: az ötödik városi esztendőben egy teljesen más település áll itt a Szamos és Tisza ölelésében, mint korábbam De mi ran a falaik mögött? Nos, ez mér nehezebben vehető észté. Egy fiatal város városi fiatalságát faggatjuk ebben az esztendőben arról, hogyan is látják Gyarmatot. Mit ad nékik, s mivel maiad adds, hogyan segít a tervek valóra váltásában, melyek égető gondjai. Igen, a fiatalok élete, sorsa, lehetősége kerül az írások tengelyébe. Azoké, akik a holnap és holnapután felnőttjei leseinek, s akik folytatják majd azt, ami elkezdődött. Folytatják, de hogyan? Úgy, mint ahogy eddig volt? Vagy másként? Jobbam? Bírálva azt, ami van, s mellé téve a jó tanácsot és tervet? Kíváncsian várjuk a választ aura: vajon otthont vagy csak lakóhelyet kínál-e nekik a varas. Szokták mondani, s nem is alap nélkül: Fehérgyarmat az iskolák városa. Tény az is, igen sok fiatal él benne s környékén. Nem mellékes hát, hogyan éreznek, mit terveznek. Maradnak? Mennek? Netán máshonnan is visszajönnek? Biztos, sok mindenben csalódtak ők is, mást ígértünk, másat kaptak. Nem vitás, nem minden úgy alakult itt sem, mint ahogy a tankönyvekben tanítottuk. Nos, most rajtuk a sor, bizonyítsák: tudnak, akarnak tenni, s remélhetően jobban, mint mi. Az idei városi oldalak fiatal okról szólnak majd. Jó lenne, ha minél több levéllel, észrevétellel válnának vitapartnerekké, segítőinkké. JÓ SZÖVETSÉGET AKARUNK a fiatalokkal. Alkotó, vitázó, végül együtt cselekvő szövetséget- Biztos, sokszor nem értünk majd egyet, de ez nem baj. Jó ás. A gyakran merev mindig egyetértésből aligha származik előre Lendítő erő. Nyitott tehát ez az oldal öthetenként arra, hogy teret adjon azok gondolatának, kételyének, örömének, reményének, akik itt élnek, minit mondani szokták, az onszág távoli szögletében. — Ügy kezdődött, hogy nem sikerült. Pedig nagyon reméltem. Leérettségiztem a Zalkában, aztán Debrecenbe jelentkeztem az egyetemre. Nem vettek fel. Azt hittem akkor: egy világ dől össze bennem. — De feladni? Nos, azt nem. Tanítani akartam, mindenáron. Elmentem képesítésnélkülinek. A gyermekekA fiatal város — városlakó fiatalja A kllmncmdlk óv Tanulók a HÓDIKÖT-ben Tanulók a gépek mellett. — Hogy mit jelent Fehér- gyarmaton élni? Azt hiszem ugyanazt, mint bármelyik más városban. — Álljunk meg egy pillanatra. Részben igaz ez. De csak részben. Egyáltalán beszélhetünk a szó szoros értelmében városról? — így igaz. Ha a közepét nézem: város. Ha a többit: falu. Az emberek egyik fele városi, a másik ... — Tévedés: az egyik harmada városi, a másik városiasodé, a harmadik klasszikusan falusi. — Nem az arány a fontos. A folyamat! Juhász Jolán... A vita, amelybe belecsöppentem, négy fiatal között folyt. Juhász Jolán a HÓDIKÖT csoportvezetője, Iván Szilárd, agrármérnök, Magyar Endre városi KISZ-tit- kár, Bolyáki Attila mérnöktanár próbálta eldönteni a „mit jelent itt élni?” kérdését. Miért vagy itt? — teszem fel a kérdést egyszerre mindenkinek. — Keszthelyen végeztem, Békéscsabán kaptam állást, szolgálati lakást, jó fizetést, többet is ígértek. Mindig nagyvárosba vágytam. Hazajöttem mégis — mondja Iván Szilárd —, s ennek főleg anyagi okai voltak. Itt olcsóbb az élet, van családi háttér. — De neked sincs lakásod — vág közbe Jolán —, mint kel való kapcsolatom csak erősített. Nem, én nem lehetek más, csak tanár. Megpróbáltam, ezúttal Nyíregyházán. Sikerült! — Szép időszak volt. Jó volt tanulni. Amikor lehetett, szívesen jöttem haza, s mindig nehéz szívvel mentem vissza. Csodálatos volt, amikor kiderült: diplomám megszerzése után várnak haza. — Mit tagadjam. Megille- tődtem. A kollégák között ott •voltak régi tanáraim. Csodálatos, furcsa, félelmetes és megnyugtató volt egyszerre. Most is itt tanítok a kettesben, s úgy érzem: befogadtak, s én is megtaláltam a jó közösséget. — Szeptember óta tanítok, de már újra tanulásra készülök. Levelezőn akarom folytatni, Debrecenben, az egyetemen. Csak a több tudástól remélhetek több eredményt. Hogy mit csinálok szabad időmben? Készülök az órákra, olvasok, kirándulok. Egyszóval itthon vagyok ... Juhász Edit biológia—történelem szakos tanár vallomását lejegyezte: Molnár Károly ahogy nincs nekem, s albérletben lakik Bolyáki is. Ha így vesszük, ettől már város Gyarmat, így se megy köny- nyen, legfeljebb annak, akinek van módos családja. — Azaz valamivel jobb, mint másutt — veszi át a szót Bolyáki Attila — itt hamarabb kaphatunk lakást, mint másutt. Ha Pesten maradok, a reményem nulla. Itt egy-két év alatt mégis lesz megoldás. Mint ahogy Szilárd is kap szolgálati lakást. — Ez így igaz, ha valaki férfi — replikáz Juhász Jolán —, de mit csinál egy maBolyáki Attila gamfajta 22 éves lány? Vagy férjhez megy egy lakáshoz, vagy albérlet. — Ne is tagadjuk, mindannyian valami érdek miatt vagyunk — fejtegeti Attila —, ami végtére nem is baj. Idevalósiak vagyunk, Jolánt kivéve, de ő is járásbeli. Ez viszont azt is mutatja, hogy itt várunk valamit, itt akarunk elérni egyféle célt. — És talán valahol tudat alatt, sokszor szégyelljük mondani, de szeretjük is ezt a tájat — folytatja Bolyáki. — En Pesten jöttem, rá, hogy hiányzik a természet, az emberi közelség, a nyugalom. Mik a kilátások? — provokálom a beszélgetőket. — Ha a sajátomat nézem, láthatóan jó. Egy mérnök-tanári diplomám van, tovább akarok tanulni Debrecenben, tudományos ambícióm is van — így Attila. Ez menni fog. — Egyelőre az köt le, hogy legyen lakásom, be legyen rendezve. Addig nem tudok teljes szívvel a munkámra koncentrálni — magyarázza Iván Szilárd. A tsz-ben hagynak dolgozni. — Nekem a munkahelyemen vannak törekvéseim, s hiszem, ezeket valóra tudom váltani. Sokkal jobban izgat, hogy a városban a fiatalok nagy része korántsem ilyen optimista, mint én, vagy mi — gondolkodik Jolán. — így igaz — tromfol Magyar Endre — a helyzet nem könnyű. A munkalehetőségek szűkek. Példa erre Bolyáki feleségének esete, aki Pesten jó állást hagyott ott, itt fél év után is csak protekcióval tudták elhelyezni. Igen gyenge a szakmunkás-utánpótlás. Közepes szakemberek kerülnek ki az iskolából, a munkaalkalom kevés. Mi lesz? Ingázó? — A tsz-ben alig van fiatal — folytatja Iván Szilárd — legfeljebb a műhelyekben. De ők éppúgy, mint a többi helyen dolgozó fiatalok, két- lakiak. Munka, munka, háztáji, jószág. — A lényeg röviden: a fiatalok kis hányada városi. A legtöbben új környezetben, de régi módon élnek. Kilátásaik ennek megfelelőek — így Magyar Endre. Hol látjátok a gondokat? — kérdezem, s ha nem is megoldást, ötletet remélek. — A mai ember türelmetlen — meditál Iván Szilárd — én csak mosolygok, amikor mesélik a szüleim, hogy hány évig éltek albérletben. Szép az, ha valaki ambícióval kezdi a pályát. De miért azzal, hogy pár évig más köti le? — Kicsit reménytelen, hogy 4000 forintos fizetéssel abban higgyek, hogy majd összejön lakásra vagy 100 ezer. Tartsak disznót? Vagy adjam fel az ambíciómat magánórákkal? — gondolkodik hangosan Bolyáki. — Elnézem az üzemben a lányokat. Aki itthon van, akiknek kertjük, jószáguk van, azok jól állnak. Van pénz, lesz lakás, kommenIván Szilárd dálnak férjet is nekik. De akinek ez nincsen? Végül elindulnak, hogy szerencsét próbáljanak a nagyvárosban. Hogy milyen eredménnyel? — Ügy hiszem, hogy mindez minket is figyelmeztet — folytatja Magyar Endre —, hogy nem lehet ma dolgozni a KISZ-nek sem, hogy mondjuk az általános szöveget. Talán túlzás, de úgy van: ahány fiatal, annyi KISZ. Nekünk látni kell a gondot, védeni az érdeket, s tudomásul kell venni, az érdekek, a vélemények össze is ütköznek, szükségszerűen. Tucatnyi gond és észrevétel hangzott még el a vitában. Megannyi téma egy-egy íráshoz, cikkhez. A tetten ért gondolatcsere csak megerősített: érdemes, mi több, kötelező körbejárni egy fiatal város városlakó fiataljának minden gondját. Legyen a start a mai beszélgetés. Bürget Lajos Kilenc esztendővel ezelőtt indult a szakmunkásképzés a HÓDIKÖT fehérgyarmati gyárában. Az első években bizony nem tudták beiskolázni a kívánt létszámot, de ahogy a gyár hírneve nőtt, úgy növekedett az érdeklődés is. Az elmúlt két tanévben már túljelentkezés volt. Jelenleg mintegy száz leány munkálkodik itt két vállalati és két szakiskolai oktató irányítása alatt. Az idei szeptemberi tanévre ismét harminc új tanulót várnak. A végzősöket a A múlt esztendő végén kezdett hozzá a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat a városban a szakközépiskola építéséhez. Egy NDK-beli szabadalom alkalmazásával készül az intézmény. Ez lehetővé teszi, hogy a szokásosnál remélhetően gyorsabban készüljön el a létesítmény. Az iskolához tomateCsak a ma már felnőttek sokasága tudná megfelelőképpen elmondani, mit jelent nekik Mester Gyuláné munkássága A városi gyermekkönyvtár vezetőjeként nemzedékek sokaságát kalauzolta el a betűk, könyvek varázslatos világába. Alig van nap, hogy régi gyermekolvasói közül valaki be ne térne a kis helyiségbe, ahol gondosan kínált könyvei között nemcsak könyvtáros, de anya is. Ö vezette be azt a szép szokást, hogy tanév vétermelésben helyezik eL Ök a félévtől már teljesítményben dolgoznak. A tanulók jobb oktatási és munkafeltételeinek biztosítására a jelenlegi műhelyt a nagy munkacsarnokhoz kapcsolják, s a sportpálya mellett új tanműhelyt építenek. A tervek már készen vannak, s hamarosan kezdődik az építkezés. Az új tanműhelyben korszerű körülményeket biztosítanak a leendő szakmunkásoknak, akikre a gyár feladatait ismerve, nagy kötelezettségek hárulnak majd. rém is csatlakozik. A beruházás 26 millió forintba kerül, s végérvényesen megoldja a szakközép eddigi gondjait. A területkijelölés elhúzódása ellenére is remény van arra, hogy az új tanév kezdetére elkészüljön az oktatás új, s minden szempontból korszerű épülete Fehérgyarmaton. gén a nyolcadikos olvasókat elballagtatja, a gyermek- könyvtár olvasójából a felnőttek közé. Az idén is így lesz, de mégis rendhagyóan. A ballagásra nem júniusban, hanem februárban kerül sor. Mert ballag Mester Gyuláné is. A munkából nyugdíjba. Az oldalt összeállította: BÜRGET LAJOS Magyar Endre. Épül a szakközép Mestemé nyugdíjba megy...
