Kelet-Magyarország, 1983. február (43. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-02 / 27. szám

1983. február 2. Kelet-xMagyarország Számolni, alkalmazkodni A z egyik tsz-elnök, a napokban megkér­dezte a sertéstelep ve­zetőjét, végül is milyen eredmény jött ki. Az szo­morúan válaszolta: sajnos, egymillió körül lesz a vesz­teség. A továbbiakból kide­rült, hogy a takarmány „hozta” ezt a nem kívána­tos eredményt. Majd az el­nök így fakadt ki: „Miért nem mondtad ezt június­ban, akkor még tehettünk volna valamit’’. Az eset sajnos nem egye­di. Több helyen érte meg­lepetés januárban a tsz-ve- zetőket, a zárszámadás vég­ső adatainak összegezésénél. Gyorsan változó világunk­ban nem elég évente egy­szer tervezni, dönteni és egyszer számolni. Még az sem elég;, hogy fél évkor nagyjából összevetjük a kiadásokat, bevételeket. Az adatokat elemezni kell, az eredményekből tudni kell következtetést levonni. Az említett sertéshizlalásnak vannak tudományos és he­lyi tapasztalati normái. A feletetett takarmány érté­ke, a ráhizlalt súly és az egyéb költségek összeveté­séből, akár havonta is le­het megközelítően pontos, tájékoztató adatokat nyerni. Ne csak év végén derüljön ki, hogy a takarmány nem volt jó minőségű, azért nem gyarapodtak a tervnek meg­felelően a sertések. Ezekben a napokban vég­legesítik az éves terveket. Nagy körültekintést igényel a döntés. A termelőszövet-' kezetek egy hiánygazdálko­dás mellett születtek, nőt­tek fel. Egészen az utóbbi évekig a mennyiség volt a fontos, mindent el lehetett adni. Ez megszokottá vált, ezt a berögzöttséget nehéz levetkőzni. A mezőgazdasá­gi termékekből két éve itt­hon és az exportban kíná­lati piac van. A jó minősé­gű árut sem lehet mindig akkor és annyiért eladni, ahogyan azt az év elején tervezzük. A mi esetünkben jól példázza ezt az alma, a burgonya és a baromfi, va­lamint a bárány értékesíté­sének gondjai. Egy-két év kudarcai, ne­hézségei azonban nem je­lenthetik azt, hogy váloga­tás nélkül nekiessünk az al­másoknak, adjunk túl a ju- hokon, vagy felszámoljuk a burgonyatermelést. Volt már máskor is ciklikusság az exportpiacon: például ba­romfiból, szarvasmarhá­ból. Természetesen a tűrés, o lehetőségek határain be lül igazodni kell a kereslet­hez. Mértékkel selejtezhe­tünk gyümölcsösöket, mó­dosíthatjuk a tervezett fej lesztéseket. De szeressük az almát, a burgonyát és a ju­hokat továbbra is. A módo­sítással párhuzamosan ke­ressük a minőségfokozást, a költségcsökkentés lehető­ségeit. A hatékonyság javí­tásával növeljük a jövedel­mezőséget A szabályozók az utóbbi években érdekesebbek, szi­gorúbbak lettek. Eddig az át­lagos, illetve a jobb körül­mények között gazdálkodó szövetkezetek többségük­ben kigazdálkodták az el­vonásokat, még nyereség­hez is jutottak. Az 1983-as költségnövekedés újabb erő­feszítéseket követel. A ki­védésének nem lehet útja az alacsonyabb szintű, a külterjes gazdálkodás irá­nyába való visszalépés. Nem lehet a gépeket lovakra visszaváltani. Sem keve­sebb műtrágyával, vagy má­sodosztályú vetőmaggal költ­séget csökkenteni. Aki így gondolkodik, rosszul jár. Természetesen az eszköznö­velésnek, a gépesítésnek van egy mindenkori opti­muma, amely minden gaz­daságban sajátos. Az utób­bi években néhány szövet­kezet túlgépesített, olyan gépeket vásárolt, amit jobb lett volna a szomszédokkal társulva megvenni. Azt hit­tük, ha ultramodern lesz a sertéstelep, arányosan nő a hatékonyság. Nem így tör­tént. A költségek növekedé­sétől messze lemaradt a jö­vedelmezőség. A példákat lehetne so­rolni. A felsoroltak is bizonyítják: a terve­zésnél, a döntésnél sokkal jobban kell használni az információkat, a papírt, ce­ruzát, — ahol van — a szá­mítógépet. De a legjobb terv is változó körülmények kö­zött valósul meg, ezért nem elég csak a tervezéskor, zárszámadáskor számolni, az eredmények alakulását egész évben figyelemmel kell kísérni. Csikós Balázs A téli alma növényvédelme A téli alma növényvédel­méről rendez előadást a Magyar Agrártudományi Egyesület Szabolcs-Szatmár megyei Szervezete és a Sza­bolcs-Szatmár megyei Nö­vényvédelmi és Agrokémiai Állomás. A tudományos egyesület növényvédelmi szakosztálya szervezésében február 3-án, csütörtökön délelőtt 9 óra 30 perckor kez­dődik az előadás Nyíregyhá­zán, az állomás. Kótaji út 33. szám alatti központjában. Szó lesz az előadáson a tech­nológiai fejlesztő vizsgálatok 1981—82. évi eredményeiről is. Megyénkben eddig még nem al­kalmazott módszerrel épül az új szakszervezeti székház Nyíregyházán a városi megyei művelődési központ szomszédságában. A négyszintes épü­let betonozását a tartó acélcsövek felállítása > után a legfelső szinten kezdi meg a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat. (Elek Emil felvé­tele) „Előnyünk, hngy nem válogatunk" Egy szálkái üzem nyereségének háttere Számadásra készül az Ecse- di-láp Kraszna-balparti Víz­gazdálkodási Társulata. — Milyen volt 1982? — Minden év másképpen, másért nehéz — válaszolja Kállai Menyhért ügyvezető igazgató. Kevés volt a meg­felelő szaktudású középveze­tőnk, gyengébb, összehason­líthatatlanul felkészületle­nebb volt a műszaki gár­dánk, és nagy gondjaink vol­tak a munkafegyelemmel. A leghatásosabb reklám Hozzáteszem, óriási terüle­ten, szétszórt munkahelyeken dolgozunk, ahol az ellenőrzés rendkívül nehéz. — Tavaly romlott a piac, nem álltak sorba a megrendelők, de köz­ben jó híre kelt a munkánk­nak. Ez pedig a világ legha­tásosabb reklámja. A terve­zett termelési értékünk 61 millió forint volt. A tervün­ket 101,7 százalékra teljesí­tettük. A korábbival azonos, 330 fős létszámmal, tehát a túlteljesítés forrása a mun­ka termelékenységének nö­vekedése volt. Rajtunk kívül­álló okok, az árváltozások miatt 2 millió forinttal emel­kedtek a termelési költsége­ink, ami csökkentett a tár­sulat eredményén, de ez vár­hatóan így is eléri, vagy meg is haladja a 6 millió forintot. — összességében tehát eredményes évet zártak? — Év közben volt olyan időszak, amikor nagyon meg- tét. Január elején már mint- sűrűsödtek a gondjaink. Nem egy húszmillió forint értékű volt mindig időben elegendő megbízásunk volt. A dréne- munka. Valamikor sorban zést, alagcsövezést a messzi álltak a megrendelők, és a környéken csak mi vállal- vállalatok válogattak a fel- juk. Vannak speciális gépe- adatok között. Ami nem tét- ink hozzá. Számítunk jó né- szett, ami nem ígért jót, ar- hány kisebb megrendelésre, ra nem volt kapacitás. Most Ivóvíz-, szennyvízvezetésre, ahhoz, hogy kihasználjuk a talajvízrendező munkákra, meglévő kapacitásunkat, el Előnyünk az, hogy nem vá­□ z alábbi törté­net példa arra, hogy néme­lyik ember olykor milyen meghökken­tő képességekről tesz tanúbizonyságot. Ez­úttal arra történik utalás, hogy valami különös adottság folytán egyesek csu­pán azt hallják meg, amit akarnak, még­hozzá úgy, ahogy ők akarják. Történt pedig az egyik közérdekű kér­dés megtárgyalására összehívott tanácsko­záson, hogy szót kért a közéletből jól is­mert pedagógusasz- szony. Miután a ta­nácskozás tárgyát az alkoholizmus elleni küzdelem képezte, ta­nítónőnk mély léleg­zetet vett és megdöb­bentő példák sorával igyekezett felrázni — ahogy mondani szo­kás — a közvéle­mény lelkiismeretét. a szomszédok adnak egy-egy falatot... Aztán megrajzolta annak a kisfiúnak a portréját, akit már- már rendszeres italo­Alkohol Beszélt a riadt, ki- alvatlan kislányról, aki gyakorta mene­kül a szomszédba anyjával, testvérei­zásra szoktatták a szülei, nagyobb test­vérei ... Megrázó sza­vakat idézett attól az asszonytól, aki az vei, ha részegen érke- egyik családlátoga- zik haza az apjuk... tása alkalmával el­Felemlítette annak a családnak a tragikus helyzetét, ahol mind­két szülő iszik, gyer­mekeiknek — akik pedig igen jó képes­ségűek volnának — mondta: ő ezt nem bírja tovább, bár­mennyire is ítéli el a világ, ő véget vet az életének... Mély csend ült a teremben, szinte fi­gyelmeztetően vissz­hangoztak a tanítónő szavai. Majd- szünet következett. Kinn a folyosón többen is odamentek hozzá, halkan helye­selték szavait, akadt olyan is, aki gratu­lált, hogy végre vala­ki a dolgok elevené­re tapintott. Majd egy jól öltö­zött hölgy — távoli ismerős — közeledett a tanítónőhöz, s ami­kor lehetett, suttogva kérdezte a felszólaló­tól: „Ne mondd, drá­gám, valóban ennyi­re iszik az urad?” A tanítónő hirtelen nem tudta, sírjon-e vagy nevessen. (angyal) kellett fogadnunk azt a ki­alakult helyzetet: a magunk területéről azokat a felada­tokat kapjuk meg, amelyek nehezebbek. Előfordult, hogy azt is az utolsó pillanatban. Kevés volt az előkészítésre, anyagbeszerzésre, szervezés­re fordítható idő. — Ezt 1982-ben várni is lehetett... Speciális gépek — Igen, ilyesmire számol­tunk is. Speciális gépeket vá­sároltunk, felkészültünk azokra a munkákra, ame­lyeket más, nálunk nagyobb cégek nem szívesen vállal­nak. Ilyen helyzetben térült meg mindaz a kiadás, amit korábban a szakmunkáskép­. zésre fordítottunk, most ka­matozott, hogy minden erő­vel megpróbáltuk megtarta­ni a legjobb munkásainkat. — Ez miért volt nehéz? — A korábban kialakult bérszínvonalunk miatt. Itt azonos munkakörben, néhány évvel ezelőtt még sokkal ke­vesebbet kerestek az embe­rek, mint egyes nagyvállala­toknál. Nos, azt már az eredmények hozták, hogy a bérek közeledtek egymáshoz. Csak a rossz munkás szereti az úgynevezett „laza” mun­kahelyeket. Mi itt folyamato­san szigorodtunk, követel­tünk többet. Évekkel koráb­ban, amikor kimondtuk, hogy itt bért csak az kaphat, aki megdolgozik érte, akkor so­kan meglepődtek. Volt, aki elment, de aki maradt, az el­fogadta ezt. Figyelmet fordí­tottunk a béren kívüli jutta­tásokra is. Arra, hogy aki ta­nulni akar tanulhasson, arra, hogy aki megérdemli és igényli, üdüljön, arra, hogy magunk között becsületesen, nyíltan beszéljünk egymás­sal. Most a társulati dolgo­zók nyolcvan százaléka törzsgárdatag. Tartják a szintet — Mit ígér 1983? — A tervünk nem válto­zik, tartjuk a 60 milliós szin­logatunk. , — A hátrányuk? — Talán azt mondhatnám, hogy nagyobb munkákért nem egyenlő feltételekkel harcolunk meg a nagyobb cégekkel. A fontos az, hogy szükség legyen ránk, hogy a munkánk kivívott jó híre megmaradjon. Barth» Gábor Gemzse: termálvízzel A gemzsei tsz fóliásainak munkája nyomán Nyíregy­háza, Mátészalka, Kisvárda állami boltjaiban, Vásáros- namény központjában pedig a tsz üzletében megjelentek a szegfűkülönlegességek. Eb­ből a csipkés szirmú nö­vényből nemcsak a piros, a rózsaszín és a fehér virágú illatos növény keresett, de a cirkás, a sárga, a freis és a lila 3 féle árnyalata is el­nyerte a vásárlók tetszését. Január 24-ig 20 ezer szálat értékesítettek. A 7 fizikai dolgozó ez évben már 14 fó­liát gondoz. A 80 méter hosszú fóliák melegét az 1070 méter mélységből feltörő 52 Celsius-fokos meleg víz biz­tosítja. A korábbi 6 mellé ez évben újabb 8 került. így érthető, hogy a tavalyi 1,3 millióval szemben 2,5 milli­ós termelési értéket várnak a fóliásoktól. 50 ezer tő szeg­fűt háromszor „szüretelhe­ttük” az idén. Gávavencsellő Asszonyok közérzete Szerencsés község Gáva­vencsellő, ahol az átlagosnál több munkahely között vá­laszthatnak az asszonyok. A nők foglalkoztatási aránya igen magas az ipari szövet­kezetekben, intézményekben, ezzel szemben a termelőszö­vetkezetekben alacsony. A gávavencsellői asszonyok közérzetét persze nemcsak munkakörülményeik hatá­rozzák meg. Akkor lehetnek nyugodtak, ha napközben biztonságban vannak gyer­mekeik, s tudják, hogy mun­ka után is találnak tejet, ke­nyeret az üzletekben. A tat nács kiemelt fontosságúnak tartja a jó alapellátást. Az iskolai napközik, az óvodai helyek bővítésével, korszerű­sítésével igyekszik előrelépni e téren a község. Sok az egyedülálló idős ember, köztük a nő. Ma már három öregek napközi ott­hona működik Gávavencsel- lőn. Tavaly a tanács több, mint egymillió forint rend­szeres szociális segélyt fize­tett ki. Kutatóhaló a Balatonra Megrendelőjük az atomerőmű Tiszai ökön az Észak­magyarországi Vízügyi Igaz­gatóság Vízlépcső és Hajója­vító üzemében a ködborítot­ta sólyatéren frissen meg­épült uszály várja a vízre bocsátást, mellette korszerű öttonnás portáldaru áll. In­nen kintről is érzékelhető: Tiszaiakon ma hajógyár üze­mel. — Fő feladatunk tovább­ra is az árvízvédelem, a víz­lépcső és a zsilip üzemelte­tése — mondja Rácz Imre üzemvezető. — Csak a sza­bad erőket használhatjuk fel vízi járművek javítására és építésére. A nagy beruhá­zást, a szerelőcsarnok építé­sét az indokolta, hogy" so­kasodtak a megrendelések. A vízügyi igazgatóságok — és nemcsak a tiszaiak — szíve­sen adnak megbízást, mert eddigi gyártmányaink minő­ségével elégedettek. Tartjuk a határidőket, és sokkal olcsóbban dolgozunk, mint a nagy hajógyárak. A KPM számára pontonhidat, kompot építettünk, a paksi atomerőmű hddegvízcsator- nájára pedig uszadékfogó pontonhídsort gyártottunk és szereltünk fel. Versenytár­gyaláson szereztük meg az építés jogát! A hajóépítésről az ember­nek fejlett ipari háttér, ter­vezőintézet, műszaki könyv­tár, kísérleti medence és sok-sok üzem kooperációja jut az eszébe. Kurusa Sán­dor hajómérnök is ilyen fo­galmakban és méretekben tanult gondolkodni a lenin- grádi egyetemen. Most pedig a lehető legkisebb önálló hajótervező csoportot vezeti, amely rajta kívül egy tech­nikusból, egy műszaki raj­zolóból és egy gépészmérnök­ből áll, utóbbi hol a terve­zésben, hol a gyártásban te­vékenykedik. Ez a csoport 1982-ben motoros hajót ter­vezett: úszó vízminőségvé­delmi laboratóriumot a Ba­latonra. Ennek megfelelően tűzkeresztségen esik át az üzem egész 140 fős kollektí­vája is: építi a motorhajót. Mitől a nagy előrelépés? Erről faggatom a műszaki irányítókat és a szakmunká­sokat, többek között Kovács Gábor üzemvezető-helyettest, Demkó Miklós és Mizser La­jos lakatosokat, Suhaji Sán­dor esztergályost, Jenei Zsig- mond technikust. Mindany- nyian nagy jelentőséget tu­lajdonítanak a műszaki fej­lesztésnek, az új gépeknek, a dolgozók tapasztalatainak. A szakképzetlenek aránya ma nem több tíz százalék­nál. A munkások többsége megszerezte a második szak­mát is. Nagy János mérnök, újítási felelős mondja: 1982- ben 18 újítást fogadtak el és hasznosítottak. A sólyatéren felszállt a pá­ra. Ide látszik a Tisza víz­tükre. Az idén még nem fagyott be. Egyelőre szó sincs jégtörésről. Bátran le­het hajót építeni, (marosi)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom