Kelet-Magyarország, 1983. február (43. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-12 / 36. szám

2 Kelet-Magyarország 1983. február 12. Olvasóink jelióse nyomán Tisztességes baszol? A LEVÉL: A múlt héten a kisvárdai járműboltban akartam vásárolni lengyel radiál gumiköpenyt. Az eladó készsé­gesen kiszolgált volna, de csak azt jelentette ki, sajnos nincs és hozzátette: (idézem szavait) „Próbálja meg ... magánkereskedőnél, bizonyára nála még kapható, mert ő tőlünk vett át negyven darabot a napokban, annyi ér­kezett és mind el is vitte”. Felkerestem a kereskedőt, de sajnos már csak egy darab volt nála, amit 1150 fo­rintért adott, mintegy 200 forinttal drágábban, mint az állami boltban vette. Ilyen áron különben sem vettem volna, mert ha jól tudom, az üzletben csak 950 forintba kerül darabja. Aztán fűtéscsapot is vettem volna a bolt­ban, persze az sem volt, csak a maszeknál, biztosan az is jóval drágábban, meg sem kérdeztem. De most megkérdezem: milyen jogon engedhető meg, hogy a magánkereskedők üzérkedhessenek azokkal az árucikkekkel, amit nem ők állítanak elő, vagy sze­reznek be a nagykereskedelemtől, hanem amihez kap­csolat és ismeretség révén jutnak, nyilvánvalóan ellen­szolgáltatásért. Így a fogyasztók elől valósággal elha­rácsolják az ilyen cikkeket és ők jól keresnek rajta. Például 40 darab gumiköpenynél 8 ezer forint a tiszta haszon. Szerintem a.boltban nem volna szabad megen­gedni, hogy egy magánvevő ilyen nagy tételben vásá­roljon, hiszen abból egyszerre csak öt darab kell, még a maszek kereskedő kocsijára is. Véleményem szerint a boltban a maszek kereskedő is csak egy vevő. Váradi Józsefné Gyulaháza Táncsics Mihály u. 52. A szerk. megjegyzése: Abból a meggondolásból tesszük közé a fenti leve­let, hogy az utóbbi időben szaporodnak a hasonló jel­zések, panaszok szerkesztő­ségünkben. Mind többen bosszankodnak amiatt, hogy az állami, vagy a szövetke­zeti boltokból egyes kurrens árucikkek szinte észrevétle­da a kisvárdai eset is, (le­vélírónk pontosan megadta a magánkereskedő nevét), amely azt sürgeti:'az ellen­őrzésre hivatottak körülte­kintőbben járjanak el, kér­jék számon a magánkeres­kedőktől az áru eredetét. Nyilván, ha nem is lehet teljesen kiküszöbölni az összejátszást, lényegesen fel nyomban a magánkeres­kedők boltjaiban. Erre pél­L __________________________ len haszonszerzésnek ez a módja!-ii:U Mit hozott a 1 otó és d lottó? Az eldobott szerencse „Zárszámadásra” kértük Porkoláb Miklóst, az OTP megyei igazgatóságának fő­felügyelőjét : adjon számot Fortuna 1982. évi szabolcs- szaitmári meglepetéseiről. Azaz: mit hozott a múlt év a nyírségi totózóknak, lot- Itózóiknak? — Tavaly megyénkben to­vább nőtt a játókkedv — mondja. — összesen csak­nem 4 millióval több -lottó- és totószelvény fogyott el, mint az azt megelőző évben, 7 millió 336 ezer totót és 19 millió 200 ezer lottót adtunk el. Tavaly totónyeremények­re 12 és fél millió, lottónye­reményekre pedig 24 és fél millió forintot fizettünk ki a nyerteseknek. A múlt évben 20-an értek el 13 plusz 1-es telitalálatot. Közülük januárban, február­ban egy-egy megyénkben to­tózó dicsekedhet azzal, hogy az év első és második hónap­jának valamelyik hetében si­került megéreznie, vagy ki­okoskodnia valamennyi csa­pat szereplését, formáját, szeszélyeit, míg ugyanez a törekvés márciusban 12 tár­sának is „bejött”. Április­ban, júniusban, júliusban, il­letve szeptembertől decembe­rig egy megyénkbeli fogadó­nak sem volt totó telitalálata. A kisebb találatra persze töb­ben pályáztak. Majd 30 ez­ren töltöttek ki olyan szel­vényt, amely 10-es találatot (hozott. Tavaly megyénkben senki­nek sem volt ötös találata. Százhatvanan csókolhatnak kezet azoknak, akik a szeren­csekerékből pont azt a négy számgömböt vették ki, ame­lyeket ők a szelvényükön ik­szeltek. De, ugyanakkor bosz- szankodhattak is, mert nékik valóban már csak egy szá­mot kellett volna eltalálniuk. És pénzben micsoda különb­ség? A legtöbben (38-an) márciusban jelöltek meg lot­tószelvényükön 4 helyes számot, legkevesebben (4-en) februárban. Tízezer 3 talála­ta» szabolcsi szelvény akadt, a „csúcs” (1375) májusban, a minimális (466) októberben. Kettes találatot pedig 242 ez­ren értek el. Az_ idén két alkalommal tartanak megyénkben lottó- sorsolást, augusztusiban Va­ján, októberben Csengerben. S még egy-két apróság. A múlt esztendőben megyénk­ben 1 millió 230 ezer forint értékű borítékos sorsjegyet vásároltak. Közülük két 50 ezer, két 20 ezer és három 10 ezer értékű nyeremény ta­lált gazdára. Havonta átlagosan 35—45, értékes nyerményutalvány tulajdonosa szabolcs-szatmá- ri, ám az utalványok 10—15 százalékát nem váltják ki, mert a fogadók eldobják „nyeretlen” lottószelvényei­ket! (cselényl) A tárgyalóteremből Fodor János június 13-án hor­gászni volt társával, s napköz­ben megittak egy liter bort. Ha­zafelé betértek a tiszamogyoró- si kocsmába, s megittak egy-egy fél deci pálinkát, s ezután társa más társasággal beszélgetett to­vább. Fodor kissé ittas volt, mégis odament a kiszolgálópulthoz, s újabb italt rendelt. A kocsmáros, Pekó László 26 éves mándoki la­kos, azonban közölte vele: — Nem kell neked már az ital, jó lesz a pénz holnapra is. Fodor azonban követelte a kiszolgálását, amit a kocsmáros többször is megtagadott. Fodor erre kötekedni kezdett vele, fe­nyegette, csúnyán szidta Pekót SZALAGAVATÓRA KÉ­SZÜLNEK a fehérgyarma­ti Szamos menti Ruhaipari Szövetkezet végzős női sza­bó tanulói. Február közepén lukacsos velúrruháikban és terlyster kiskosztümjeik­ben bizonyítják majd, igazi mesterei szakmáiknak. Ez ugyanis első nyilvános be­mutatkozásuk nagyközön­ség előtt. Saját magok vá­lasztották ki a fazont, a ru­haanyagot, s az elkészítés is az ő művük. A terlyster kiskosztümök; és lukacsos velúr női rubák bizonyára sikert aratnak a február 18-i szalagavatón, (molnár) Könyv­gyógyászok Borítják, aranyozzák Több töltelékáru az üzletekben Előnyben a baromfihús Tizenkilenc kiln húst és töltelékárut vásárolt ta­valy tejenként Szaboles- Szatmar lakossága. Ky több, mint egy évvel korábban, de kevesebb, mint ameny- nyit az ország más részén fogyasztottak. A tizenkilenc kilónak több mint negyven százalékát töltelékáruként hozták for­galomba az állalmi és szö­vetkezeti boltok, s az egész húsmennyiségnek mindösz- sze 14 százaléka volt mar­hahús, ami azt jelenti, hogy még mindig nem foglalta el értékének megfelelő szere­pét étkezési szokásainkban. örvendetes viszont, hogy a húsipari vállalat és a feldol­gozást végző szövetkezeti vágóhidak jóvoltából két­ezer tonna hurkaféle és sajt készült, ami nemcsak ára miatt kedvelt a vásárlók kö­rében, hanem a központi el­osztásból Szabolcs-Szatmár- nak jutó kereten felül is értékesíthető. Hová tűnt a hal? Javult a baromfihús-ellá­tás is: minden lakos körül­belül nyolc kilót vett a bol­tokban. Nem mondható el a javulás a kistelepülések el­látásáról, ahol még a rendel­kezésre álló lehetőségeket sem használták ki, bár a la­kosság sokszor tette szóvá a fogyatékosságokat. Gondot okozott, hogy a ba­romfitermékek az év egy-egy időszakában nem jutottak el időben és megfelelő válasz­tékban a megye lakosságá­hoz. Ami a halellátást illeti, régóta nem volt ilyen rossz: mintegy 20 százalékkal volt kevesebb a boltokban, mint 1981-ben. Ezeket a megállapításokat a megyei húsopenaitív bizott­ság tette a napokban meg­tartott ülésén, ahol az el­múlt év értékelésén túl meg­határozták az 1983-as fel­adatokat is. Elöljáróban máris elmondhatjuk, hogy az idén lényegesen kedvezőbb lesz a helyzet: 4,5 százalék­kal több húst hozhatnak for­galomba az állami és szövet­kezeti boltok, mint 1982-ben, s ez kiegyensúlyozott ellátást tesz lehetővé. Több áru a kistelepülésekre A kistelepülések lakói szá­mára jó hír, hogy a legna­gyobb lehetőséget ők kap­ták, még az olyan helyeken is árusítanak majd előre csomagolt húst, ahol nincs húsbolt. Ilyen lesz a csenge­ni, a fehérgyarmati, a tarpai, a tiszaszalkai és a jánkmaj- tisi áfészekhez tartozó terü­let. Javul az ellátás Nyír­egyházán is, ahol a húsipari vállalat és az élelmiszer-kis­kereskedelmi vállalat a most épülő „piramisház” alatt nyit közösen egy hétszáz négy­zetméteres boltot, a harma­dik negyedévben pedig meg­nyílik a Szarvas utca sarkán épülő ház alatt egy újaJbb nyolcszáz négyzetméteres húsáruház, ahol a balmaz­újvárosi tsz . gondoskodik majd választékos ellátásról. A nagyobb lehetőségekkel együtt megnő a kereskedel­mi szervék felelőssége is, mi­vel az operatív bizottság a korábbi negyedéves és heti elosztás helyett egy évre ad keretet egy-egy vállalatnak, vagy szövetkezetnek, így ők a helyi igények ismeretében döntik majd el: mikor, mit, s mennyit hozzanak forga­lomba. Az operatív bizott­ság várakozása egybeesik a lakosság igényével, azzal, hogy hétfőtől szombatig mindig legyen megfelelő hús és töltelékáru, azt pedig elő is írták, hogy a töltelékáruk hatvan százaléka olcsó, te­hát kilónként hetven forint­nál olcsóbb termék legyen. Nagyobb adag? A kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek helyes igényfelmérésétől függ majd, Ha a részeg tovább iszik. is, és az anyját is. Többen is rászóltak ugyan, hogy hagyja már abba, s Pekó is kijött a pult mögül, és karjánál fogva kive­zette Fodort az italboltból. Fodor az ajtónál a kezével csapkodott, meg akarta akadá­lyozni a kivezetést, Pekó azon­ban kinn még elvezette vagy két- métemyire, utána visszatért. s húzta be maga után az ajtó rá­csát. Fodor továbbra is ott állt az utcán, észért rászólt, hogy menjen hazafelé. Látta azonban, hogy Fodor nemhogy hazafelé indulna, ha­nem még mintha vissza Is akar­na térni, ezért Pekó kiment is­mét az utcára és Fodort nagy erővel pofon ütötte. Fodor el­hogy a kistelepüléseken is kiegyensúlyozott legyen a baromfihús-ellátás, hiszen az idén 10—12 százalékkal szál­lít többet a baromfiipar. Fontos, hogy a vendéglátó- ipar és valamennyi közét­keztetési hely tovább növel­je a baromfiból készült éte­lek választékát, hiszen a ki­lónként adott két forint öt­ven filléres állami támoga­tással, nagy megtakarítást érhetnek el az étkézők szá­mára, vagy az adagok nagy­ságát növelhetik. Az operatív bizottság azt várja, hogy mind a húsipar, mind a kereskedelem meg­különböztetett figyelmet for­dítson a kistelepülések áru­ellátásának javítására, amely­hez 15 áfész-szakcsoport és 11 termelőszövetkezet is je­lentős segítséget adhat a sa­ját vágással. Ha az opera­tív bizottság jól szervez, a kereskedelem pedig komo­lyan veszi feadatát, akkor egy év múlva arról adhatunk számot, hogy a tavalyi ti­zenkilenc kiló helyett — a baromfival együtt — har­minc kilóra emelkedik az egy lakosra jutó hús- és töl­telékárufogyasztás Szabolcs- Szatmárban. B. J. A könyv, különösen a könyvtári könyv fogyó­eszköz. Ha „szétolviassák” bekerül a Móricz Zsig- mand Megyei Könyvtár könyvkötészetébe, ahol ügyes kezű lányok, asz- szonyok veszik gondozás­ba a szakadozott, rojtos­ra olvasott köteteket. Évente 5—6 ezer könyv­vet újítanak meg fűzéssel, ragasztással, új borító ké­szítésével. Ily módon hasz­nálati idejüket 6—7 évvel meghosszabítj ák. Hat gép segíti az öt •könyvkötő munkáját (egy vágó, egy fűző, egy lemez­olló, egy prés, egy aranyo­zó és egy gerinc gömbö­lyítő), egyébként csak­nem minden munkamű­veletet kézzel végeznek. Több mint húsz fázison megy át egy könyv vagy folyóirat a kicsomagolás­tól a visszaszállításra kész becsomagolásig (többek között tábla- és hátle- mezszabása, vásznazás, körbevágás, borítás, ara­nyozás stb.). Egy könyv újrakötése 30—35 forintba kerül. A költségek emelkedése mi­att a kötészeti dolgozók komolyan vesznek min­den takarékosságot segítő lehetőséget. Így pl. a hul­ladék anyagot felhasz­náljak a kiskönyvek kö­tésére, a borítóanyagok szabását nemcsak szál­irányban, hanem kereszt- irányban is végzik, ha így több könyvre telik borí­tás. Arról azonban nem mondanak le, hogy az új­ra költött könyvek is szé­pek legyenek. Van gond­juk a színek egymáshoz illesztésére, a könyvek aranyozására is. A megyei könyvtár kö- té szetében nem csupán saját állományuk „újra- ölitöztetését-’ végzik, ha­nem a járási, községi könyvtárakból érkező könyviekét is, amelyek visszakerülve újra évekig szolgálják az olvasók kí­váncsiságát, tudásvágyát, szórakozását. (o. sz.) esett, az eszméletét is elvesztet­te, Pekó pedig visszament a kocsmába. Fodort végül egy po­hár vízzel locsolták föl, és ké­sőbb kiderült, hogy súlyosan megsérült: - kettős állkapocs- csonttörést szenvedett, amelynek gyógytartalma hat hét. Az ügyet követő eljárásban a Záhonyi és Vidéke ÁFÉSZ ve­zetői úgy jellemezték Pekó mun­káját, hogy kifogástalan, s a szövetkezet legnagyobb megelé­gedésére végzi. A Nyíregyházi Megyei Bíróság Pekót súlyos testi sértés miatt 10 800 forint pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet jogerős. (ts) Autópiac, vasárnap délelőtt Határ a csillagos ég Logikusnak tetszett a kö­vetkeztetés : a gépkocsik árai­nak emelkedése érezteti ha­tását a vásárlási szándékok csökkenésében. Nos, eddig úgy tűnik, hogy változás nincs. Kolozis Sándomé, az OTP megyei igazgatóságának igazgatóhelyettese szerint: — A megrendelésekben csak két napig volt érezhető egy kis tartózkodás, a típus- modósítások elfogadása pe­dig, nem a mi feladatunk. Az ügyfelék kissé csodálkoz­tak ugyan, de jelek szerint tudomásul vették az árak emelkedését. Ha az OTP-néi nincs jele a változásnak, ráadásul a megnövekedett benzinárak­nak, akikor talán a VAGÉP használtautó-telepén mérhe­tő a változás? — Változás annyi — hang­zott a felvilágosítás —, hogy mi is megemeltük a vásárlá­si — és eladási — árainkat, de jelenleg aki venne autót, az sem tud, mert talán négy darab autó áll az udvaron. A kérdés, tavaszra dől el... A vasárnap délelőtti Hart- zeL téri autópiac azonban a VAGÉP-nél hallottaknak pont az ellenkezőjét mutat­ta. Nagy kínálat, nagy keres­let, csak éppen üzlet nem köttetett. Pontosabban egyet len tízéves korához képest egészséges Trabant kelt el, 26 ezer forintért. A nézelődök, vásárolni szán­dékozók túlnyomó többsé­ge azonban legfeljebb ta­pasztalatokkal gazdagabban távozott a piacról. Mert, kí­náltak itt PH rendszámú 1600-as Ladát 160 ezerért, ha­sonló korú 1200-ast 97 eze­rért, Wartburgot 167 (!) eze rért, és páros, 200-as Merce­dest potom 155 ezer forint­tért. Egy tizenkét éves autó­ért — vélhette tulajdonosa —, ez nem is drága. A 14 esztendős 1000-es Sko­da tudajdonosa, ha így néz­zük a kérdést, még nem is kért sokat, amikor húszezer­re tartotta rokkant járgá­nyát. Kocsi kocsi mellett állt, ér­deklődő érdeklődőt követett Aki gyalog jött, gyalog is távozott, aki pedig eladásra szánt kocsival, az a még min­dig tulajdonában maradt autójával. Pénz és kocsi tehát nem cserélt gazdát. Ügy látszik, a kínálat törvénye nem mindig érvényesül. Ezen a va­sárnapon, mindenesetre, így volt... (speidl)

Next

/
Oldalképek
Tartalom