Kelet-Magyarország, 1983. február (43. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-12 / 36. szám

1983. február 12. Kelet-Magyarország 3 •• Üresjárat Ok pénzt fizettek termelőszövetke­zeteink az elmúlt évben a teherautók üres­járatáért. A rendelet cél­ja az üresjáratok bírságo­lásával az volt, hogy a fu- varoztatókat érdekeltté tegyék az oda-vissza szál­lítások megszervezésében. Bár nincs pontos kimuta­tás, de volt eredmény. Rendre születtek az olyan megállapodások, kooperá­ciók, hogy termelőszövet­kezetek — ha gépért, al­katrészért küldték a gép­kocsit Budapestre, Szol­nokra, Győrbe — ipari terméket szállítottak. Ez mint szolgáltatás (az üres­járat bírsága helyett) még pluszbevételt is hozott a klasszába. Az üresjáratok száma tehát csökkent és ezt 1983- iban is, mint jó gyakorla­tot, nem árt továbbfej­leszteni. Sőt szükség lenne általában a száUítások alaposabb megszervezésé­re ás. Elgondolkodtató pél­dául, hogy ipari almával megrakott teherautók ke­resztezik egymás útját. Szalmáiból példának oká­ért Nyíregyházára és Va­jára fuvaroztatják az al­mát, a Nyírségből viszont a mátészalkai léüzembe tartanak a járművek. Erre a keresztbe-kasba szállí­tásra magyarázat, hogy ki-ki odaszállít, ahová a szerződése szól, avagy melyik rendszernek, a Nyírkert-nek vagy a Szat- márkert-nek a tagja. A magyarázat elfogad­ható lenne, de a léalma ára egy és ugyanaz, bár­hol veszik át. Drágul vi­szont az önköltsége az árunak a szükségesnél hosszabb utakkal, a feles­legesen fogyasztott gáz­olaj árával, a ritkább ko- csifordulóklkal. Nem árta­na ezen elgondolkodni, mert ha az üresjáratok mérséklése milliókat ho­zott, úgy a szállítási utak rövidítése is nagy megta­karításokat eredményez­ne. is. e.) GYERMEKEK ÉS FELNŐTTEK, BALESETET SZENVEDTEK ÉS SZER­ZETT KORBAN SZENVEDŐK — ŐK ALKOTJÁK A HATVANEZRES TÁ­BORT MEGYÉNKBEN, AKIK CSÖKKENT MUNKAKÉPESSÉGŰEK. SZA­MUKRA MA ÉS HOLNAP LÉTKÉRDÉS A megoldatlan rehabilitáció Á kibontakozás felé (3.) — Az ön szerzett ta­pasztalatai reálisak — mond­ja Mónus Albertné, a megyei tanács egészségügyi osztá­lyának szociálpolitikai cső- port vezető je —, s a tényeket a kormányzat is tudja. Nem véletlen, hogy éppen a napok­ban tájékoztattak: megkez­dődik az egész rehabilitáci­ós rendszer felülvizsgálata, korszerűsítése. — Ügy kell megítélni a mostani helyzetet^ hogy azt az esetlegességek jellemzik — fejtegeti Barczi Aranka a megyei tanács munkaügyi osztályán —, s én úgy gondo­lom, ezen csak egy segítene radikálisan. Az nevezetesen, ha lenne egy megyei rehabi­litációs központ. Itt orvos, munkaügyi szakértő, pedagó­gus, pszichológus tudna dön­teni, ki mire képes, az ott összesített munkahelyek me­lyikére alkalmas valaki. Koordinálható lenne mind az egészségügyi, mint az okta­tási és szociális rehabilitá­Kötelesség — Remélem, hogy felisme­rik — ezt Rusin József mond­ja a megyei munkaerő-szol­gálati és szervezőiroda veze­tője —; a vállalatok nem szí­vességet tesznek azzal, ha munkát biztosítanak a csök­kent munkaképességűeknek. Ma is van egy rendelkezés, hogy azokat a munkahelye­ket, melyeket be lehet tölte­ni ilyenekkel, azonnal fel kell szabadítani. De ki teszi ezt meg? Köztudott, hogy van létszámgazdálkodás, s mi le­gyen akkor a nem csökkent munkaképességűvel? Egyér­telmű rendelet, szabályozás kell. Amikor munkaerő-gaz­NSZK-megrendelésre készítenek selyemballon női ruhákat a Nyírség Ruházati Szövetkezet tiszavasvári telepén. (Gaál Béla felvétele.) dálkodásról beszélünk, akkor ennek szerves része a csök­kent képességű, rokkant em­berek foglalkoztatása is. A Vöröskereszt megyei vezetőségétől megtudtam: rendszeresen szerveznek nyaranta táborokat rokkant gyermekeknek. Segíteni akar­ják beilleszkedésüket, önbi­zalmat, hitet kölcsönözni ne­kik. De vajon mi történik ve­lük a hétköznapokon? Meg­oldatlan a szakmai képzésük kevés az olyan iskola, ahol szakszerűen foglalkoznak ve­lük. Minden jó szándékú tö­rekvés ellenére is nagy hát­ránnyal jelentkeznek felnőtt korukban. Érdekeltség — Nem vitatom, hogy a csökkent munkaképességű­ekkel történő foglalkozás többletmunkát jelent — mondja a Szabolcs Cipőgyár­ban Bajkó Jánosné munka­ügyi csoportvezető —, de azt sem szabad elfeledni, hogy haszonnal is jár. A legtöbb: megelégedett emberek válnak olyanokból, akik sérültek. A másik, a vállalat számos preferenciában részesül. Azt hiszem, hogy ahol ezt a kér­dést elhanyagolják, ott a szemlélettel van baj. Nem kétséges, sokszor a munkát kereső rokkant sem egyértelműen viselkedik. Van olyan példa, hogy nyolc fel­ajánlott helyből egyet sem ta­lált jónak. Az is kétségtelen, sokan nem is érdekeltek ab­ban, hogy munkába álljanak. Érdemes lenne megvizsgálni a rokkantnyugdíjak, az elér­hető bérek összefüggéseit is. — Sokat töprengtünk azon — magyarázza Barczi Aranka a megyei tanácson —, hogy jó-e, ha a csökkent munka­képességűek számára külön szövetkezet, részleg alakul. A tapasztalat országosan az, ezek csak hatalmas dotáci­óval tudnak létezni, s ami még rosszabb: lelkileg ked­vezőtlen hatásúak. A gyárak­ban, üzemekben kell az ér­dekeltséget növelni. Ez kettős haszon. Köznek, egyénnek egyformán jó. — Én nem is gondolok ar­ra, hogy van-e haszna — bizonygatja Balogh Gábor, a TISZAFA igazgatója —. A lé­tesítendő üzemben olyan gaz­dasági körülményeket alakí­tunk ki, hogy szóba se jöhes­sen; ez nekünk jó vagy nem. Azt hiszem, bármilyen gaz­dasági helyzet is van most, a csökkent munkaképességűek- ről szólván nem foghatunk erre semmit. Nem kampányfeladat Bármelyik oldalról közelít-' jük is a témát, azonnal kide­rül, itt nem kampányról van Hóromezer-nyolcszóz új előfizetővel számolnak Bővítik a nyíregyházi telefonközpontot Elkészült a posta nyíregy­házi száliítóüzemének új, központi telepe a Lujza ut­cában. 33 millió forintért épült, s hamarosan megkez­dődhet az elavult, szűk, bel­városi üzemből az átköltözés is. A megnovekedett postai forgalom igényeinek za­vartalan ellátása terén je­lentős lépés az új létesítmény birtokbavétele. Az új köz­ponti telepen ugyanis hatvan szállítójármű szervizelésé­re, időszakos javítására is berendezkedtek: gépkocsitá­rodó, kocsimosó, raktár, szo­ciális létesítmény és iroda is épült. Nem véletlen, hogy új hely­re költözteti a szállítóüzemét Nyíregyházán a posta. Az 1- es posta udvarán már nem volt hely a fejlesztésre, de nem is lett volna célszerű to­vább növelni a zsúfoltságot, s még jobban zavarni a bel­város amúgy is megnöveke­dett forgalmát, a környéken lakók nyugalmát. Zavarólag hatott már az üzem az amúgy is túlzsúfolt Crossbar telefon főközpont működésére is. Mindez most megszűnik. A kiköltözést követően, még ebben az évben megkezdőd­het a főközpont bővítése is — erre a célra is felhasznál­ják a megüresedő helyet. A főközpont bővítése a jövő év végére fejeződik be. A jelen­leg nyilvántartott 3800 új elő­fizetői igényt várhatóan 1985 elején tudja majd a posta kielégíteni Nyíregyházán. (tá) szó. A rokkantak éve, 1981, legfeljebb arra volt jó, hogy fokozottan felhívja a figyel­met, katalizáljon egy folya­matot. A mai feladat: hosz- szú évekre egységes értelme­zést, szabályozást kialakítani. Hogy a feladat mennyire ösz- szetett és sürgető, annak iga­zolására néhány szám és meg­állapítás abból a megyei ta­nulmányból, mely a kérdés­sel foglalkozik. „A megyében a 20 év alat­tiak 8—10 százaléka igényel hosszabb-rövidebb ideig or­vosi-pedagógiai foglalkozta­tási és szociális segítséget.” „Az iskolások négy százaléka hall rosszul, speciális rehabi­litációra szorul kb. 230, eb­ből süket: 170.” „Az összes hallásfogyatékos Szabolcs- Szatmár megyében 2690 gyer­mek, fiatalkorú.” A megyében 237 fiatal lá­tásfogyatékos. Az értelmi fo­gyatékosok száma 2436. Moz­gásszervi gondja van 2018- nak, elme- és idegzavarral küzd 8208, belgyógyászati jel­legű betegsége van 1010-nek. A károsult fiatalok száma megközelíti a megyében 20 ezret. A Vakok Szövetségének nyilvántartása szerint felnőtt vak és csökkentlátó a megyé­ben 3500. A hallássérült: 1998, a mozgássérültek szá­ma pontosan nem ismert, de a mozgás-, légzőszervi, szív és idegrendszeri károsodás miatt rokkantnyugdíjasok száma megközelítően húsz­ezer. Értelemmel, szívvel A számok megdöbbentőek, alig maradhat valaki közöm­bös ismeretükben. Végiggon­dolva ezeket, azonnal kide­rül: nincsen olyan terület, ahol ne lehetne tenni érde­kükben. Az egészségügy, az oktatás, a munkaügy, a tár­sadalmi és tömegszervezetek, az egyes vállalatok, intézmé­nyek, s az eddig meglehető­sen közömbös tsz-ek is meg­nézhetik : milyen részt kell vállalniok a több tíz ezer fel­növő és felnőtt embertár­sért. Világos, nagy okosság­gal, nagy értelemmel. De nem szív nélkül. Bürget Lajos Vége S egítség! Dicsérnek — kiáltott fel gondolatban Stohanek, miután osz­tályértekezleten a diri fel­sorolta érdemeit: mondotta volt a vállalati nagyfőnök. Stohanek kollégának köszön­hető, hogy a kákán nincs többé csomó. Ellenben — és ez a legnagyobb hétköznapi igazság — Smidt és Stok az exportra szánt szalmaszála­kat úgy rakták keresztbe, hogy a meó kiselejtezte. Smidt és Stok ekkor még csak enyhén utálta Stohane- ket. A „stréber köztünk jár” — tájékoztatták a közvéle­ményt egy névtelen faliújság­cikkben. Erre Stohanek sze­rényen azzal válaszolt, hogy kidolgozta az energiahordo­zók statikus vibrációját, mi­szerint bizonyította; nem elég az íróasztal mellett alud­ni, álmodni is illik. Miről álmodott Stohanek? Mindenekelőtt megálmodta az elméleti fizika új kutatási témáját; az „öntsünk tiszta vizet a pohárba csordultig” periódikusság következmé­nyét. Ez élénk vitát kavart. Mindenekelőtt azt kellett el­dönteni, mekkora legyen az a pohár, amelybe a desztillál­A közelmúltban két új széndioxid védögázas hegesztőbe­rendezést helyeztek üzembe az ibrányi Rákóczi Termelő- szövetkezet lakatosüzemében. Az egyik új géppel Kovács Károly szakmunkás dolgozik. (Elek Emil felvétele) r~ — > KÉRKEDŐK D smerősöm panaszol­ja, hogy középis­kolás fia osztályá­ban egyáltalán nem divat a tanulás. Sikk nem ké­szülni, illetve éppen csak annyiban, hogy átbiceg­jenek a vizsgán. Utálják a matekot, a fizikát, nem szeretik a tankönyveket ésatöbbi... A mama két­ségbeesve kérte szülei­től alaposan „elütött” fiát azzal, hogy ő más, jóval nehezebb időszakban örült neki, hogy g tudás közelébe kerülhetett, s ta­nult éjjel és nappal, hogy ember lehessen. A gyerek­re sokáig falrahányt bor­sóként hatott az intelem. Most már bánja az elvesz­tegetett éveket. Sajnos későn, mert vészesen kö­zeledik az érettségi idő­szaka. Az asszony inkább ön­magától kérdezte mi le­het az oka, hogy náluk ennyire fejtetőre fordult az iskola világa Tudja, szárnas hatást játszik köz­re ebben. És ekkor ez kö­vetkezett: nem jó, ha a milliók álltai nézett és szentnek hitt televízió népszerű műsorának ve­zetője is azzal dicsekszik, hogy ő soha nem szerette •a matematikát, fizikát, s fogalma sincs a termé­szettudományokról. Siet­tünk, elköszöntem. A foly­tatás azonban csütörtökön a rádió Jó reggelt! mű­sorában következett, ahol a nyájas kedélyes ripor­ter azzal vezette be a későbbiekben magvas mondanivalóját: „A’ tan­könyvek soha nem tartoz­tak kedvenc olvasmá­nyaim közé...” Nocsak! — állt meg a kezemben a kávéscsésze a meglepetéstől. Nem ál­lítom, hogy a gyerekek imént említett káros di­vatja az idézett monda­tokban gyökerezik. De érzem, semmiképp nem hagyhatók figyelmen kí­vül ezek a jópofáskodá- sok. Nálunk, Magyaror­szágon évszázadokig nem volt igazán becsülete a természettudományoknak, azok művelőinek, s kóros örökség levét ma is isz- szuk. Egyik ok ez abban, hogy miközben tízszeres a túljelentkezés a felső­fokú intézmények egyes humán tagozatára, alig- alig, vagy csak pótfelvéte­li árán képesek betölte­ni helyeiket a műszaki egyetemek, főiskolák, és hosszú évek óta e miatt is kénytelenek lejjebb en­gedni a követelmények mércéjét. I 3 nül helytelennek, mi több antipedagágid­nak az efféle megjegyzé­seket. A tömegkommuni­kációs műsorok szerkesz­tőinek, különösképpen a televízió és rádió úgyne­vezett személyiségeinek tízszer és százszor is meg kell gondolniuk: mikor és miben lehet kedélyes cse­vegők, s hol a határ, ami­től kezdve nagyon is szükséges vigyázniuk, hogy ne váljanak mérté­ket adóvá akárcsak fél­szavas kérkedő megjegy­zéseik. 1983-ban élünk, az atom­korban, az űrkorszakban, a tudományos-technikai forradalom kellős közepén. Ezt elfelejteni a legkevés­bé sem szabad. Különösen nem az „írástudóknak”, akiknek a felelősségük a társadalom jelenéért, jö­vőjéért óriási. K. J. ______________________/ tan tiszta vizet öntik. Smidt és Stok azt mondta: „ez mar­haság”. Viszont az újítást a vállalat elfogadta azzal a kitétellel, hogy a szóban for­gó pohár nem lehet nagyobb egy gyüszűnél. Ez éppen eleg ahhoz, hogy a „tiszta víz par­tot mos” elv alapján kitűn­jék: vannak még hibák. Milyen hibákat mutatott ki a gyűszűnyi tiszta víz? Min­denekelőtt azt, hogy a víz nem tiszta. Másrészt a csepp- ben is benne van a tenger és tengersok az emberi gyarló­ság. Smidt például hazavitte a vállalati komputert és ház­táji kacsaúsztatónak használ­ja. Stok — a kis szerény — a vállalat aranytartalékát, a munka intenzitását tört aranyként értékesítette. bi- zsutériában. (A nemesfé­meknek most jó az ára.) Ki­mutatta még■ a gyűszűnyi tiszta víz, hogy azért a diri sem egészen tiszta. Smidt és Stok azért jár a vállalatnál olyan nagymellénnyel, mert a diri kacsái szintén a kompu­terben úsznak, másrészt Stok a tört aranyért kapott pénz egy részén kolbászból fon kerítést, a szeretett főnök ví- kend vityilója köré ... Ezek után újabb osztályér­tekezlet következett és Sto- haneket végképp megdicsér­ték. Mondta a főfőnök „az öntsünk tiszta vizet a pohár­ba csordultig” — elv kitűnő. Csupán az űrmértéket nem sikerült kellően kiválasztani. A gyűszű is túl nagy. Kár, hiszen a kísérlet jogos jutal­mazására már a célprémium is kitüzettetett. Viszont a víz is energia és aki ennyi vizet pazarol, mint Stohanek, az egyelőre nem méltó a prémi­umra. Stohanek most bolyong. Az űrmérték miatt űr és zűr tá­madt körülötte. Szóval bo­lyong az árva és gondolatai sugározzák az ismert morze­jeleket, SOS. Mondja is néha: Segítség! Megdicsér­tek! S. E

Next

/
Oldalképek
Tartalom