Kelet-Magyarország, 1983. február (43. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-26 / 48. szám

4 Kelet-Magyarország 1983.február 26. Salvadorból változatlanul a gerillaegygégek fokozódó akti­vitásáról érkeznek hírek. Képünkön: a felkelő erők egyik osztaga La Palma városában, körülbelül 50 mérföldre az ország fővárosától. Teheránban visszautasították a Biztonsági Tanács legutób­bi tűzszüneti felhívását is, s hivatalos bejelentések szerint a háborút a bagdadi vezetés bukásáig akarják folytatni. Képünkön: pénzt gyűjtenek a fronton harcoló katonák szá­mára Teherán belvárosában. Elloplak 24 tonna lőszert egy amerikai támaszpontról Ahol eltemették a háborút Kommentár Esztelen Az Irak és Irán közti hábo­rúra csakugyan találó a mondás: nincs győztese, csak vesztese. Lassan már két és fél éve folyik a véres harc, váltakozó sikerrel, s — mint a napokban a Novoje Vrem- ja is megállapította — kato­nai megoldást egyik fél sem tudott kicsikarni. Hogy pon­tosan hány emberéletet és milyen anyagi áldozatokat követelt eddig Bagdadtól, il­letve Teherántól a háború, arra nehéz pontos választ ad­ni. Közvetítési kísérletekben pedig nem volt hiány. Az ENSZ, az el nem kötelezettek és az iszlám országok rendre megpróbáltak közbenjárni, ám eddig sikertelenül. Ügy tűnik, Bagdad hajlandónak mutatkozna az ésszerű komp­romisszumon alapuló tárgya­lásokra, Teheránból azonban egyelőre minden puhatolózás­ra elutasító válasz érkezett. Legutóbb az ENSZ Biztonsági Tanácsának tűzszüneti felhí­vására reagált Irán az eddigi­ekhez hasonló negatív válasz­szák Egyszersmind sajátos magyarázatát adva az elutasí­tásnak: mint Hosszéin Musz- szavi kormányfő rádiónyilat­kozatában kifejtette, a BT felhívása a nagyhatalmak óhaját juttatja kifejezésre, s ezért Teherán számára el­fogadhatatlan. Nos, kétségtelenül igaz: a Szovjetunió mélységesen ag­gódik az esztelen háború mi­att. Ám vele együtt sürgetik a konfliktus mielőbbi tár­gyalásos rendezését milliók és milliók szerte a világon. Mind Irán, mint Irak politi­kai hitvallásában gyakran hivatkozik arra, hogy élesen szemben áll az imperializmus­sal. Ám az elhúzódó vérontás hívei, az öldöklés folytatásá­nak támogatói megfeledkez­nek arról, hogy minél tovább állnak harcban egymással, annál inkább az imperializ­mus malmára hajtják a vi­zet. A háborús sebekből vér­ző Irak és Irán, a konflik­tusban érintett két ország, így végső soron a haladó erők pozícióit gyengíti. Gy. D. Csak a tolvajok lefülelése után tudták meg egy ameri­kai légitámaszponton, hogy raktárukból elloptak 24 tonna 90 milliméteres tüzérségi lő­szert — derült ki csütörtö­kön Las Vegasban. Egy szö­vetségi bíró szerint ez a leg­nagyobb lőszerrablás az Egyesült Államok történeté­ben. A nyomozók a városban le­tartóztattak négy személyt, akikről ügynökeik jelentet­ték: megvételre ajánlottak fel 100 automata puskát, nyolc géppuskát és nagy mennyiségű kézigránátot is. A fegyvert és lőszert a neva- dai Nellis közelében lévő lé­gitámaszpontról lopták el. Egyelőre nem derült ki, ho­gyan tudtak a tolvajok ilyen nagy rakományt észrevétlenül kivinni. A légitámaszpont egyik ezredese elárulta, hogy fogalmuk sem volt a lőszer eltűnéséről, amíg a rendőrök nem tájékoztatták őket. TELEX SZOVJET—AMERIKAI EXPEDÍCIÓ Befejezte munkáját a har­madik közös szovjet—ameri­kai északi sarkkutató expe­díció, mely elsősorban a cet­félék és úszólábúak vizsgála­tával foglalkozott — adta hí­rül a Szovjetszkaja Rosszija című napilap. Az expedíció kedvező eredményekkel zá­rult. OSZTRÁK REKORDBORTERMÉS Tavaly 4,9 millió hektoliter bort termeltek Ausztriában, ami a második világháború utáni eddigi legmagasabb termést jelenti. Kétszer nagyobb az 1981-es szüret eredményénél, s csaknem 50 százalékkal haladja meg az eddigi rekordév, 1978 termés- mennyiségét. A teljes idei mennyiségből 4,1 millió hek­toliter fehér bor, a maradék vörös és siller. BRIT HADIHAJÓK ÖSSZEÜTKÖZÉSE A La Manche csatornán csütörtökön a sűrű ködben összeütközött két brit hadi­hajó. A Nurton nevű akna­szedő súlyosan megrongáló­dott, ezért vontatóra vette a Brocklesby nevű másik hajó, amely csak könnyebben sé­rült meg. A haditengerészet reméli, hogy az 1957 óta szol­gáló Nurtont is sikerül még megjavítani. A KOMPSÜLLYEDÉSNEK 9 HALOTJA VAN A Chrissi Avghi nevű gö­rög komphajó szerdai el­süllyedése után 9 holttestet találtak a tengerben; 17 sze­mély eltűnt, a vihar elcsen- desedése után sem sikerült a nyomukra akadni. A súlyos katasztrófát összesen 14-en élték túl. A kompon 40 sze­mély tartózkodott, valameny- nyien görögök: a 21 tagú le­génység, 16 gépkocsivezető és 3 utas. A túlélők legtöbbjét egy szovjet kereskedelmi ha­jó mentette ki az Égei-tenger hullámaiból. A vizsgálat so­rán megállapították, hogy az egyik kamionból üzemanyag folyt ki, s felrobbant. Földünkön kevés hely van, amely oly hosszú ideig volt a küliönlböző országok népei fi­gyelmének középpontjában, mint Sztálingrád, ahol 40 esztendeje folyt a volgai csa­ta, kétszáz naipig tartott a február 2-án véget ért küzde­lem, amely 143 napon át a város utcáin és terein dúlt. Az ütközet egyes szakaszai­ban a két fél részéről mint­egy kétmillió katona, 26 ezer löveg és aknavető, kétezer repülőgép vett részt. Nem­csak a katonák védték a vá­rost, de mindenki, aki fegy­vert tudott fogni. Minden egyes ház erődítménnyé vált. A távolságot méterekben számolták. Nehéz volt meg­tartaná a Volga keskeny partját, ahol az ellenség a szó szoros értelmében min­den centimétert belőtt. Ám a sztálingrádi csata kimenete­létől függött a Nagy Honvé­dő Háború további sorsa. A város hősi védőinek és a Vol­gái csata résztvevőinek pá­ratlan helytállása miatt meg­A Volga-parti város ma. hiúsult a hitlerista hadveze­tés terve, hogy elvágják az ország harcoló részét a hát­országtól. A sztálingrádi csata részt­vevői, a kiemelkedő hadve­zérek nemrég találkoztak a volt ütközetek színhelyein. Különösen ünnepélyes volt a veteránok és a fiatalok ta­lálkozója, a város központjá­tól 20 kilométerre lévő kis Katonamezőn. E helyet 1943 óta holtmezőnek nevezték, olyan sok akna, löveg és bomba maradt itt. Később a műszakiak felszedték az ak­nákat, majd a földet fel­szántották. Itt ásták meg a harcokban elesett katonák közös sírját. Mellette egy bombatölcsér, melyben meg- rozsdásodott fegyverek, bom­baszilánkok, lövedékek lát­hatók. A bambatölcsér mel­lett, ahol „eltemették a há­borút” a megmentett nemze­déket szimbolizáló, kezében virágot tartó karcsú lányfi­gura áll. r~7.---------------------------------­tven esztendeje, 1933. II február 27-én, rövid­del 21 óra után Ber­linben lángnyelvek csaptak fel a német birodalmi gyű­lés, a Reichstag kupolája felett. Percek múltán rend­őr- és tűzoltóautók s ro­hamosztagos gépkocsik szi­rénázása törte meg a téli est csendjét. Hitler birodalmi kancellár, a Nemzeti Szoci­alista Német Munkáspárt (NSDAP) vezére legközeleb­bi munkatársai kíséretében nyomban a helyszínre haj­tatott, ahol a rendőrbizto­sok már vallattak egy fél­meztelen, kormos fiatalem­bert, akit az ülésterem mel­lett fogtak el. Zsebében Ma­rius Van Der Lubbe névre kiállított holland útlevelet találtak. Lubbe kihallgatása még tartott, amikor Göring, az akkori porosz belügyminisz­ter nyilatkozott: „kommu­nista bűntettről van szó”. Hitler pedig így fogadta a Reichstaghoz érkező helyet­tesét, Papent: „Ezt a jelet az Isten küldte, alkancellár úr! Ha ez a tűzvész a kom­munisták műve, mint ahogy hiszem, akkor vasököllel kell szétzúznunk a halálos kórt!” Másnap a rendőrség közölte: „A Reichstag fel­gyújtása jeladás volt a pol­gárháborúra, amelyet a kommunisták hajnalban akartak kirobbantani.” Ezzel az „óriási veszély- lyel” a hitleristák a „leg­szigorúbb rendszabályokat” állították szembe. Körülbe­lül egymillió rohamoszta- gost és SS-t riadóztattak és V ÖTVEN ESZTENDEJE II Reichstag tüze reggelig egész Németor­szágban több ezer kommu­nistát, szociáldemokratát és baloldali értelmiségit tar­tóztattak le. Február 28- án Hindenburg elnök alá­írta a Hitler által előterjesz­tett „Dekrétumot a nép és az állam védelméről”, amely hatályon kívül helyezte a polgári demokratikus< sza­badságjogokat. A náci ve­zérek elemükben voltak, megnyílt előttük az út a cselekvésre. Tömegesen tar­tóztatták le politikai ellen­feleiket. A törvényesség he­lyét a terror foglalta el. A rendőrség állítása sze­rint Lubbe bevallotta, hogy a Holland Kommunista Párt tagja (ez nem volt igaz), s a nyomozás során megállapították, hogy a tűz­eset szervezett csoport mű­ve. A gyújtogatás gyanúsí­tottjaként körözték Ernst Torgiert, a Reichstag kom­munista frakciójának veze­tőjét. Alibijét igazolandó Torgler azonnal jelentkezett a rendőrségen, ahol tör­vényellenesen nyomban őri­zetbe vették. Március 9-én egy vendéglőben letartóztat­ták Georgi Dimitrovot. aki a Kommunista Intemacioná- lé Végrehajtó Bizottságá­nak küldötteként, illegáli­san tartózkodott Németor­szágban. Vele együtt rend­őrkézre került két honfitár­sa: Blagoj Popov és Vaszil Hadzsitanev is. őket is a Reichstag felgyújtásával gyanúsították. Az elképesztően átlátszó hivatalos megnyilatkozások nyomán nemcsak a német baloldal, hanem a világ ha­ladó közvéleménye is nyom­ban érezte és megértette, hogy a hitleristák aljas pro­vokációjáról és erőpróbájá­ról van szó. Milliók tudatá­ra ébredtek annak, hogy öt ember életénél jóval na­gyobb tét forog kockán. A harmincas évek elején ugyanis Németországban alapjaiban megrendült a burzsoá rendszer. A gyöke­res változásokat követelő baloldal rendkívül megerő­södött. Az egymást követő rendkívüli parlamenti vá­lasztások nem tisztázták a politikai helyzetet. A kor­mányok gyors egymásután­ban váltották egymást, és a széles tömegek körében minden kilátástalannak tűnt. Berlin valósággal for­rongott. A szociáldemokra­ták azonban elutasították az egységfrontot a kommu­nistákkal. A kommunista párt vezetősége Is le­becsülte a fasiszta veszélyt. Az 1932. novemberi vá­lasztások eredményeként a nemzeti szocialistáknak 196 képviselőjük került be a Reichstagba, a szociálde­mokraták és a kommunisták 221 képviselőjével szemben. 1933 január 30-án azonban Hindenburg elnök mégis Hitlert bízta meg a kor­mány megalakításával, mi­után Papén jobboldali cent­rum pártja koalícióra lépett a nácikkal. Ilyen helyzetben írták ki március 5-re az újabb vá­lasztásokat, s a Reichstag- tűz a választási hadjárat utolsó hetének elején ütött ki, amikor a politikai szen­vedélyek csúcspontra hág­tak ... Hitlerék egyáltalán nem gondoltak arra, hogy a szavazók voksai alapján mérik le a nép bizalmának fokát a kormány iránt. Szá­mukra a választások csak arra szolgáltak, hogy rend­szerüket törvényesítsék, és a hatalmat látszatra vérté,- lenül vegyék át. Villám­gyorsan saját javukra akar­ták billenteni a mérleget és hatálytalanítani a polgá­ri alkotmányt. Ehhez azon­ban valami különös provo­kációra volt szükség. így eszelték ki a Reichstag fel­gyújtását. A birodalmi gyűlés épüle­tének felgyújtásával Hitler és hívei nemcsak arra töre­kedtek, hogy terrorisztikus fellépéssel lesújtsanak poli­tikai ellenfeleikre, a kom­munistákra és baloldali erőkre, hanem arra is, hogy a kommunistákat nemzetel­lenes cselekedeteket elköve­tő emberekként tüntessék fel, akik Moszkva utasításá­ra és számlájára dolgoznak, külföldi ügynökök. Tudato­san választották ki a ter­vük végrehajtására szolgá­latra kész eszköznek Van Der Lubbét, s eközben a Gestapo erejét megfeszítve kereste a Komintern né­metországi képviselőinek nyomait — az igazi kommu­nistákat, hogy kíméletlenül leszámoljanak velük. A terror és a durva csa­lások ellenére a március 5-i választások nem igazolták Hitler várakozásait és re­ményeit. A NKP féllegális helyzete ellenére is közel ötmillió szavazatot kapott és 81 képviselőt küldött a 647 tagú Reichstagba. Az NSZDP-re több, ' mint 7 millióan adták voksukat, s ez 120 mandátumot jelen­tett. További 7 millióan szavaztak azokra a pártok­ra, amelyek nem léptek szövetségre a nácikkal. 'Az NSDAP 17 millió 277 ezer szavazatot és ezzel 288 kép­viselői helyet szerzett. Az eredmények láttán a hitlerisiták elhatározták, hogy végleg leszámolnak mind a parlamenttel, mind a politikai pártokkal. Már­cius 10-én az NKP 81 kép­viselőjét megfosztották mandátumától, röviddel ez­után pedig feloszlatták az összes nem nemzetszocia­lista pártot és szervezetet. Közben lázasan dolgoz­tak a Reichstag-per koholt vádjainak összeállításán, „tanúinak” előkészítésén. Ehhez fél évre volt szüksé­gük. Szeptember 21-én az­tán a lipcsei birodalmi tör­vényszék (Németország legfelsőb bírósága) előtt megkezdődött az „évszázad pere”, amely Dímitrovnak világhírt, hitlerista vádló­inak pedig lelepleziést, csú­fos kudarcot hozott. Lubbe az első tárgyalási naptól kezdve szánalmas, össze­roppant ember benyomá­sát keltette, aki általában csak „.igennel” és „nemmel” felelt a hozzá intézett kér­désekre. Dimitrov a vádlottak pad­ját a német fasizmus lelep­lezésére használta fel. A Hitlerék által felvonulta­tott másfél száz tanú sem­mit sem tudott bizonyítani. Ezzel egyidejűleg a Lon­donban ülésező nemzetközi bíróság „ellenperében” ki­mutatta, hogy a gyújtoga­tást Göring irányításával maguk a hitleristák követ­ték el. Ezt a tényt egyéb­ként a második világhá­ború után előkerült okmá­nyok is kétséget kizáróan igazolták. Lubbére saját vallomásai alapján a náci vérbírák ugyan halálbüntetést szab­tak ki, a többi vádlottat azonban, bizonyítékok hi­ányában kénytelenek vol­tak szabadlábra helyezni, majd a Szovjetunióba ki­engedni A világ haladó erői ekkor aratták első si­kerüket a fasizmus elleni küzdelemben. M. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom