Kelet-Magyarország, 1983. február (43. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-26 / 48. szám
4 Kelet-Magyarország 1983.február 26. Salvadorból változatlanul a gerillaegygégek fokozódó aktivitásáról érkeznek hírek. Képünkön: a felkelő erők egyik osztaga La Palma városában, körülbelül 50 mérföldre az ország fővárosától. Teheránban visszautasították a Biztonsági Tanács legutóbbi tűzszüneti felhívását is, s hivatalos bejelentések szerint a háborút a bagdadi vezetés bukásáig akarják folytatni. Képünkön: pénzt gyűjtenek a fronton harcoló katonák számára Teherán belvárosában. Elloplak 24 tonna lőszert egy amerikai támaszpontról Ahol eltemették a háborút Kommentár Esztelen Az Irak és Irán közti háborúra csakugyan találó a mondás: nincs győztese, csak vesztese. Lassan már két és fél éve folyik a véres harc, váltakozó sikerrel, s — mint a napokban a Novoje Vrem- ja is megállapította — katonai megoldást egyik fél sem tudott kicsikarni. Hogy pontosan hány emberéletet és milyen anyagi áldozatokat követelt eddig Bagdadtól, illetve Teherántól a háború, arra nehéz pontos választ adni. Közvetítési kísérletekben pedig nem volt hiány. Az ENSZ, az el nem kötelezettek és az iszlám országok rendre megpróbáltak közbenjárni, ám eddig sikertelenül. Ügy tűnik, Bagdad hajlandónak mutatkozna az ésszerű kompromisszumon alapuló tárgyalásokra, Teheránból azonban egyelőre minden puhatolózásra elutasító válasz érkezett. Legutóbb az ENSZ Biztonsági Tanácsának tűzszüneti felhívására reagált Irán az eddigiekhez hasonló negatív válaszszák Egyszersmind sajátos magyarázatát adva az elutasításnak: mint Hosszéin Musz- szavi kormányfő rádiónyilatkozatában kifejtette, a BT felhívása a nagyhatalmak óhaját juttatja kifejezésre, s ezért Teherán számára elfogadhatatlan. Nos, kétségtelenül igaz: a Szovjetunió mélységesen aggódik az esztelen háború miatt. Ám vele együtt sürgetik a konfliktus mielőbbi tárgyalásos rendezését milliók és milliók szerte a világon. Mind Irán, mint Irak politikai hitvallásában gyakran hivatkozik arra, hogy élesen szemben áll az imperializmussal. Ám az elhúzódó vérontás hívei, az öldöklés folytatásának támogatói megfeledkeznek arról, hogy minél tovább állnak harcban egymással, annál inkább az imperializmus malmára hajtják a vizet. A háborús sebekből vérző Irak és Irán, a konfliktusban érintett két ország, így végső soron a haladó erők pozícióit gyengíti. Gy. D. Csak a tolvajok lefülelése után tudták meg egy amerikai légitámaszponton, hogy raktárukból elloptak 24 tonna 90 milliméteres tüzérségi lőszert — derült ki csütörtökön Las Vegasban. Egy szövetségi bíró szerint ez a legnagyobb lőszerrablás az Egyesült Államok történetében. A nyomozók a városban letartóztattak négy személyt, akikről ügynökeik jelentették: megvételre ajánlottak fel 100 automata puskát, nyolc géppuskát és nagy mennyiségű kézigránátot is. A fegyvert és lőszert a neva- dai Nellis közelében lévő légitámaszpontról lopták el. Egyelőre nem derült ki, hogyan tudtak a tolvajok ilyen nagy rakományt észrevétlenül kivinni. A légitámaszpont egyik ezredese elárulta, hogy fogalmuk sem volt a lőszer eltűnéséről, amíg a rendőrök nem tájékoztatták őket. TELEX SZOVJET—AMERIKAI EXPEDÍCIÓ Befejezte munkáját a harmadik közös szovjet—amerikai északi sarkkutató expedíció, mely elsősorban a cetfélék és úszólábúak vizsgálatával foglalkozott — adta hírül a Szovjetszkaja Rosszija című napilap. Az expedíció kedvező eredményekkel zárult. OSZTRÁK REKORDBORTERMÉS Tavaly 4,9 millió hektoliter bort termeltek Ausztriában, ami a második világháború utáni eddigi legmagasabb termést jelenti. Kétszer nagyobb az 1981-es szüret eredményénél, s csaknem 50 százalékkal haladja meg az eddigi rekordév, 1978 termés- mennyiségét. A teljes idei mennyiségből 4,1 millió hektoliter fehér bor, a maradék vörös és siller. BRIT HADIHAJÓK ÖSSZEÜTKÖZÉSE A La Manche csatornán csütörtökön a sűrű ködben összeütközött két brit hadihajó. A Nurton nevű aknaszedő súlyosan megrongálódott, ezért vontatóra vette a Brocklesby nevű másik hajó, amely csak könnyebben sérült meg. A haditengerészet reméli, hogy az 1957 óta szolgáló Nurtont is sikerül még megjavítani. A KOMPSÜLLYEDÉSNEK 9 HALOTJA VAN A Chrissi Avghi nevű görög komphajó szerdai elsüllyedése után 9 holttestet találtak a tengerben; 17 személy eltűnt, a vihar elcsen- desedése után sem sikerült a nyomukra akadni. A súlyos katasztrófát összesen 14-en élték túl. A kompon 40 személy tartózkodott, valameny- nyien görögök: a 21 tagú legénység, 16 gépkocsivezető és 3 utas. A túlélők legtöbbjét egy szovjet kereskedelmi hajó mentette ki az Égei-tenger hullámaiból. A vizsgálat során megállapították, hogy az egyik kamionból üzemanyag folyt ki, s felrobbant. Földünkön kevés hely van, amely oly hosszú ideig volt a küliönlböző országok népei figyelmének középpontjában, mint Sztálingrád, ahol 40 esztendeje folyt a volgai csata, kétszáz naipig tartott a február 2-án véget ért küzdelem, amely 143 napon át a város utcáin és terein dúlt. Az ütközet egyes szakaszaiban a két fél részéről mintegy kétmillió katona, 26 ezer löveg és aknavető, kétezer repülőgép vett részt. Nemcsak a katonák védték a várost, de mindenki, aki fegyvert tudott fogni. Minden egyes ház erődítménnyé vált. A távolságot méterekben számolták. Nehéz volt megtartaná a Volga keskeny partját, ahol az ellenség a szó szoros értelmében minden centimétert belőtt. Ám a sztálingrádi csata kimenetelétől függött a Nagy Honvédő Háború további sorsa. A város hősi védőinek és a Volgái csata résztvevőinek páratlan helytállása miatt megA Volga-parti város ma. hiúsult a hitlerista hadvezetés terve, hogy elvágják az ország harcoló részét a hátországtól. A sztálingrádi csata résztvevői, a kiemelkedő hadvezérek nemrég találkoztak a volt ütközetek színhelyein. Különösen ünnepélyes volt a veteránok és a fiatalok találkozója, a város központjától 20 kilométerre lévő kis Katonamezőn. E helyet 1943 óta holtmezőnek nevezték, olyan sok akna, löveg és bomba maradt itt. Később a műszakiak felszedték az aknákat, majd a földet felszántották. Itt ásták meg a harcokban elesett katonák közös sírját. Mellette egy bombatölcsér, melyben meg- rozsdásodott fegyverek, bombaszilánkok, lövedékek láthatók. A bambatölcsér mellett, ahol „eltemették a háborút” a megmentett nemzedéket szimbolizáló, kezében virágot tartó karcsú lányfigura áll. r~7.---------------------------------tven esztendeje, 1933. II február 27-én, röviddel 21 óra után Berlinben lángnyelvek csaptak fel a német birodalmi gyűlés, a Reichstag kupolája felett. Percek múltán rendőr- és tűzoltóautók s rohamosztagos gépkocsik szirénázása törte meg a téli est csendjét. Hitler birodalmi kancellár, a Nemzeti Szocialista Német Munkáspárt (NSDAP) vezére legközelebbi munkatársai kíséretében nyomban a helyszínre hajtatott, ahol a rendőrbiztosok már vallattak egy félmeztelen, kormos fiatalembert, akit az ülésterem mellett fogtak el. Zsebében Marius Van Der Lubbe névre kiállított holland útlevelet találtak. Lubbe kihallgatása még tartott, amikor Göring, az akkori porosz belügyminiszter nyilatkozott: „kommunista bűntettről van szó”. Hitler pedig így fogadta a Reichstaghoz érkező helyettesét, Papent: „Ezt a jelet az Isten küldte, alkancellár úr! Ha ez a tűzvész a kommunisták műve, mint ahogy hiszem, akkor vasököllel kell szétzúznunk a halálos kórt!” Másnap a rendőrség közölte: „A Reichstag felgyújtása jeladás volt a polgárháborúra, amelyet a kommunisták hajnalban akartak kirobbantani.” Ezzel az „óriási veszély- lyel” a hitleristák a „legszigorúbb rendszabályokat” állították szembe. Körülbelül egymillió rohamoszta- gost és SS-t riadóztattak és V ÖTVEN ESZTENDEJE II Reichstag tüze reggelig egész Németországban több ezer kommunistát, szociáldemokratát és baloldali értelmiségit tartóztattak le. Február 28- án Hindenburg elnök aláírta a Hitler által előterjesztett „Dekrétumot a nép és az állam védelméről”, amely hatályon kívül helyezte a polgári demokratikus< szabadságjogokat. A náci vezérek elemükben voltak, megnyílt előttük az út a cselekvésre. Tömegesen tartóztatták le politikai ellenfeleiket. A törvényesség helyét a terror foglalta el. A rendőrség állítása szerint Lubbe bevallotta, hogy a Holland Kommunista Párt tagja (ez nem volt igaz), s a nyomozás során megállapították, hogy a tűzeset szervezett csoport műve. A gyújtogatás gyanúsítottjaként körözték Ernst Torgiert, a Reichstag kommunista frakciójának vezetőjét. Alibijét igazolandó Torgler azonnal jelentkezett a rendőrségen, ahol törvényellenesen nyomban őrizetbe vették. Március 9-én egy vendéglőben letartóztatták Georgi Dimitrovot. aki a Kommunista Intemacioná- lé Végrehajtó Bizottságának küldötteként, illegálisan tartózkodott Németországban. Vele együtt rendőrkézre került két honfitársa: Blagoj Popov és Vaszil Hadzsitanev is. őket is a Reichstag felgyújtásával gyanúsították. Az elképesztően átlátszó hivatalos megnyilatkozások nyomán nemcsak a német baloldal, hanem a világ haladó közvéleménye is nyomban érezte és megértette, hogy a hitleristák aljas provokációjáról és erőpróbájáról van szó. Milliók tudatára ébredtek annak, hogy öt ember életénél jóval nagyobb tét forog kockán. A harmincas évek elején ugyanis Németországban alapjaiban megrendült a burzsoá rendszer. A gyökeres változásokat követelő baloldal rendkívül megerősödött. Az egymást követő rendkívüli parlamenti választások nem tisztázták a politikai helyzetet. A kormányok gyors egymásutánban váltották egymást, és a széles tömegek körében minden kilátástalannak tűnt. Berlin valósággal forrongott. A szociáldemokraták azonban elutasították az egységfrontot a kommunistákkal. A kommunista párt vezetősége Is lebecsülte a fasiszta veszélyt. Az 1932. novemberi választások eredményeként a nemzeti szocialistáknak 196 képviselőjük került be a Reichstagba, a szociáldemokraták és a kommunisták 221 képviselőjével szemben. 1933 január 30-án azonban Hindenburg elnök mégis Hitlert bízta meg a kormány megalakításával, miután Papén jobboldali centrum pártja koalícióra lépett a nácikkal. Ilyen helyzetben írták ki március 5-re az újabb választásokat, s a Reichstag- tűz a választási hadjárat utolsó hetének elején ütött ki, amikor a politikai szenvedélyek csúcspontra hágtak ... Hitlerék egyáltalán nem gondoltak arra, hogy a szavazók voksai alapján mérik le a nép bizalmának fokát a kormány iránt. Számukra a választások csak arra szolgáltak, hogy rendszerüket törvényesítsék, és a hatalmat látszatra vérté,- lenül vegyék át. Villámgyorsan saját javukra akarták billenteni a mérleget és hatálytalanítani a polgári alkotmányt. Ehhez azonban valami különös provokációra volt szükség. így eszelték ki a Reichstag felgyújtását. A birodalmi gyűlés épületének felgyújtásával Hitler és hívei nemcsak arra törekedtek, hogy terrorisztikus fellépéssel lesújtsanak politikai ellenfeleikre, a kommunistákra és baloldali erőkre, hanem arra is, hogy a kommunistákat nemzetellenes cselekedeteket elkövető emberekként tüntessék fel, akik Moszkva utasítására és számlájára dolgoznak, külföldi ügynökök. Tudatosan választották ki a tervük végrehajtására szolgálatra kész eszköznek Van Der Lubbét, s eközben a Gestapo erejét megfeszítve kereste a Komintern németországi képviselőinek nyomait — az igazi kommunistákat, hogy kíméletlenül leszámoljanak velük. A terror és a durva csalások ellenére a március 5-i választások nem igazolták Hitler várakozásait és reményeit. A NKP féllegális helyzete ellenére is közel ötmillió szavazatot kapott és 81 képviselőt küldött a 647 tagú Reichstagba. Az NSZDP-re több, ' mint 7 millióan adták voksukat, s ez 120 mandátumot jelentett. További 7 millióan szavaztak azokra a pártokra, amelyek nem léptek szövetségre a nácikkal. 'Az NSDAP 17 millió 277 ezer szavazatot és ezzel 288 képviselői helyet szerzett. Az eredmények láttán a hitlerisiták elhatározták, hogy végleg leszámolnak mind a parlamenttel, mind a politikai pártokkal. Március 10-én az NKP 81 képviselőjét megfosztották mandátumától, röviddel ezután pedig feloszlatták az összes nem nemzetszocialista pártot és szervezetet. Közben lázasan dolgoztak a Reichstag-per koholt vádjainak összeállításán, „tanúinak” előkészítésén. Ehhez fél évre volt szükségük. Szeptember 21-én aztán a lipcsei birodalmi törvényszék (Németország legfelsőb bírósága) előtt megkezdődött az „évszázad pere”, amely Dímitrovnak világhírt, hitlerista vádlóinak pedig lelepleziést, csúfos kudarcot hozott. Lubbe az első tárgyalási naptól kezdve szánalmas, összeroppant ember benyomását keltette, aki általában csak „.igennel” és „nemmel” felelt a hozzá intézett kérdésekre. Dimitrov a vádlottak padját a német fasizmus leleplezésére használta fel. A Hitlerék által felvonultatott másfél száz tanú semmit sem tudott bizonyítani. Ezzel egyidejűleg a Londonban ülésező nemzetközi bíróság „ellenperében” kimutatta, hogy a gyújtogatást Göring irányításával maguk a hitleristák követték el. Ezt a tényt egyébként a második világháború után előkerült okmányok is kétséget kizáróan igazolták. Lubbére saját vallomásai alapján a náci vérbírák ugyan halálbüntetést szabtak ki, a többi vádlottat azonban, bizonyítékok hiányában kénytelenek voltak szabadlábra helyezni, majd a Szovjetunióba kiengedni A világ haladó erői ekkor aratták első sikerüket a fasizmus elleni küzdelemben. M. Gy.
