Kelet-Magyarország, 1983. február (43. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-26 / 48. szám
1983. február 26. Kelet-Magyarország 3 Cukorüzem. A Kisvárdai Szeszipari Vállalat demecseri üzemében műszakonként 2,0—2,2 tonna burgonyacukrot készítenek belföldi értékesítésre. (Császár Csaba felvétele) Perlekedő pedagógusok Hol az igazság Gemzsén? Miután áttanulmányoztam a több mint fél száz ügyiratot, jegyzőkönyveket, vizsgálati összegezést, minősítést stb., már-már igazat adtam azoknak, akik le akartak beszélni a gemzsei háborúskodás közelebbi megismeréséről. Annyira ellentmondó, egymást megkérdőjelező megállapításokat tartalmaznak a vizsgálati papírok, hogy ebben az ügyben aligha vállalkozhat az ember igazságosztó szerepre. A helyszínen járva nem az volt a szándékom, hogy egy újabb „vizsgáló” mezében rekonstruáljam az amúgy is tudott dolgokat. Az érdekelt, valóban megnyugodtak e a kedélyek, levonták-e a történet tanulságait. Sajnos, arról a tapasztalatok győztek meg, hogy papíron ugyan béke van, nem mennek a levelek, bejelentések a járási, megyei, országos szerveknek, de még nem mindenki ásta el a csatabárdot. Naponta próbára teszik az új iskolai vezetést az ügy legmarkánsabb szereplői. S nehéz így tantestületet, iskolaközösséget irányítani, a lényegre, a nevelő-oktató munkára összpontosítani... Sereg hiányosság Tavaly augusztusban járt le a gemzse—ilki általános iskola igazgatójának öt évre szóló vezetői megbízatása. Már korábban is voltak egymásnak ellentmondó vélemé-' nyék az igazgató munkájáról, stílusáról. Tanácsi, szakfelügyelői összegező vizsgálatok készültek az iskola oktatónevelő munkájáról. Ezek egyike volt az 1981 decemberi keltezésű, melyben egy sereg hibát tártak fel. Címszavakban is sok lenne felsorolni a járási hivatal elnöke által aláírt szakvéleményt, amelynek végső summája: az igazgató intézményvezetői, ellenőrző, irányító negatív munkája miatt javasolja a községi tanácsnak, hogy az iskolaigazgató kinevezését 1982. szeptember 1-től ne hosszabbítsa meg. Az iratokból kiderül, hogy az iskola igazgatója egy sor szabálytalanságot követett el — oktatási dokumentumok felületes vezetése, ellenőrzése, szabálytalan összevonás a két községben lévő osztályok között, béralaptúllépés stb. Ezeket részletesen megtaláljuk a vizsgálati jegyzőkönyvben. De mit olvashatunk egy másik iratban, amely 1980. szeptember 11-én készült. Kiegészítő minősítés a községi tanács elnökének aláírásával. Ez áll benne: „Politikailag, emberileg jól felkészült, köztiszteletben álló pedagógus. Az utóbbi években munkájában egyre jobban érvényesül a megfontoltság. Munkáját lelkiismeretesen, pontosan végzi. A korábbi türelmetlensége alábbhagyott, de ez az iskoláért való tevékenységében nem befolyásolja. Döntései megalapozottak, széles körben mérlegeli annak emberi és politikai következményét. A tanáccsal, a társadalmi szervekkel és az üzemekkel jó a kapcsolata ... Kimagasló érdeme, hogy a két tantestületet egységes, jól működő, együtt dolgozni tudó tantestületté nevelte. Munkája azonban mindig iskolacentrikus, melyet a helyi körülmények között csak érdemeinek lehet betudni. Megítélésünk az, hogy emberi magatartása, valamint a szakmai minősítés alapján még hosszú ideig jó vezetője lesz az iskolának ...” Jelentgetések, kivizsgálások Hányféle mércét használtak ez ügyben a személyzeti munkát ellátó tanácsi szervek? Melyik minősítés volt az igazi, a tényszerű? Az 1980-as, amelynek alapján akár kormánykitüntetésre javasolhatták volna az igazgatót? Vagy a másik, amelyért azonnali leváltás járt volna? S miután az Ilk Községi Közös Tanács, vita után, 14 szavazattal, 8 tartózkodással, ellenszavazat nélkül határozatában állást foglalt, hogy az iskola igazgatójának megbízását nem hosszabbítják meg, jelentgetések, kivizsgálások ' következtek. Járási, megyei, országos vizsgáló bizottságok adták egymásnak a kilincset. (De már korábban is.) Sajnos, az igazgató mindinkább belevetette magát a megtartandó poszt védelmébe. Elképzelhető, mennyi ideje maradt az iskolavezetésre. Sőt, miután megbízták az új igazgatónőt, a magát vesztesnek érző exigazgató így vélekedett: „Szándékom volt legalább igazgatóhelyettes lenni, ha már igazgató nem lehetek ...” S miután ez a terve is meghiúsult, máig jogot formál arra, hogy az új igazgató kérje ki az ő véleményét, tanácsait. Az ügy ezzel már-már lezárult volna, ha a volt igazgató felesége nem írt volna a párt legfelsőbb szerveinek és nem indul ismét az igazság újbóli keresése. Korábban már a művelődési miniszter- helyettes is foglalkozott a panasszal, ugyanis ide iá bejelentést tett az egyik nevelő az igazgató védelmében. A miniszterhelyettes így összegezte a tanulságokat: .......megítélésem szerint a tanácsi szervek az ügyben nem voltak elég körültekintőek és következetesek, az iskola és a tanács kapcsolata sok kívánnivalót hagy maga után. Mind a községi tanács, mind a járási hivatal felelős azért a megengedhetetlen helyzetért, amely a két községben és a tantestületben kialakult. A községi tanács nagyobb mérvű segítségével és a tantestület körültekintő és kellő mértékű folyamatos informálásával elkerülhető lett volna, hogy ilyen hosz- szan elhúzódjon és elmérgesedjen az ügy ...” Nem örökérvényű! Aligha mondhatunk mi is ennél többet. Legfeljebb any- nyit: jócskán akadnak a község határán túlmutató általánosabb tanulságok is. Az iskolafenntartói jogkört — helyesen — megkapott tanácsok, sajnos az esetek egy részében nem tudnak megbirkózni feladataikkal. Hiányzik a tanácsokon az iskolaügyhöz értő szakember. Arra is figyelmeztet a gemzsei háborúskodás, hogy komolyabban kellene venni az öt évre szóló megbízatást. Ez sok helyen formális, az igazgatók — a fenntartó, irányító helyi tanácsok is —, valójában örökérvényűnek tartják az igazgatói kinevezést. Azoknak kellene csak meghosszabbítani a megbízatását, akik valóban képesek megújulni. Bízunk benne, hogy írásunk nem indít el újabb panasz- és beadványáradatot, inkább csendes belső töprengésre és önmérsékletre inti az ügy szereplőit. Az a fontos, hogy lehiggadva, megtisztulva dolgozzék együtt a tantestület. A gyermekért, aki nem lehet sehol sem szenvedő alanya a nevelői perlekedésnek. Páll Géza Hirdetés és valóság. Az ember azt hinné, a kettő szorosan összefügg, de úgy látszik, nem mindig találkoznak egymással. Történt — még tavaly októberben —, hogy a Mátészalkai Sütőipari Vállalat bejelentette az ÄFOR mátészalkai kirendeltségén: négyezer liter fáradt olajuk gyűlt ösz- sze. Mivel az ÁFOR reklámja úgy szól, ilyen meny- nyiségű olajért már házhoz mennek, a vállalatnál várták a tankautót. Sajnos nem érkezett meg az, ismételt bejelentésekre sem. Az ÁFOR megyei kirendeltségének illetékese elmondta, még az ősszel elromlott a szállító gépkocsijuk, sokáig nem tudták beszerezni a szükséges alkatrészt. Közben november 30-án Nyírbog- dányban megszűnt a fáradt- olaj-átvétel. Ezután a megyéből vasúton Komárom megyébe kell szállítani a népgazdaság szempontjából ugyancsak értékesnek mondható, regenerálható olajat. (Különben az ÁFOR tavaly teljesítette éves felvásárlási tervét, sőt túlteljesítette.) Amit reklámoznak, arról mindenki — jogosan — azt gondolja, szükség van rá. Márpedig a fáradt olaj -begyűjtését nagyon is szorgalmazza az ÁFOR. Ha viszont nem képes eleget tenni az igényeknek, azt is közhírré lehet tenni. Az tény és való, túlteljesítette tavalyi begyűjtési tervét a megyei kirendeltség, de ez a terv valószínű nem az igényekhez igazodott. Különben is minden liter olajjal újabb és újabb dollárok takaríthatok meg. Most már csak az a kérdés, kik fáradnak bele hamarabb a tárolásba, illetve az állandó sürgetésbe: a fáradt olajat gyűjtő üzemek, avagy az ÁFOR? (sípos) A nagykállói vasipari szövetkezetben az olajtüzelésről áttértek a szénre. Ezáltal évi 60 tonna olajat váltanak ki. Egy régi mozdony kazánja a hőközpont, amely már üzemel, annak ellenére, hogy * a külső szigetelő borításon még most dolgoznak a munkások. Ki a fáradt ? ■ Hőközpont: a mozdony U tálom őket, Utáltam őt is, az utolsót. Szemtelenebb volt a többinél. Virgoncabb, frissebb. Ügyesebb. Azon az utolsó délutánon, amikor a nyár hagyta legyeket és a már csípni sem tudó utolsó szúnyogot is leütöttük, ez az egy megmaradt. Kinevettek, amikor mondtam, hogy tudom a trükkjét. Amikor mi vadászni kezdtünk, ő elbújt a könyvespolcom mögött. Onnan röhögött rajtunk, hogy mi széken pipiskedve vadásztuk a plafont.« Utáltam azt a legyet is. Vadásztam rá, üldöztem, talán meg is keserítettem az életét ezzel, de ellenállóvá is tettem. Óvatos lett és ravasz, a kisebbségben élő hetykeségével bátor a veszélytelen pillanatokban. Ha leültem a fotelba, és újságot vettem elő, a homlokomra szállt. Megmászta az orrom, hiszen az újság mozdulása már elrebbentette gyilkos kezem elöl. Ravaszkodtam. Félkézzel fogtam a lapot, de akkor a légy nem a homlokomra, hanem az újságra szállt és a megfoghatatlan helyeket vígan telemászta. Pont volt a rövid in, vessző a mondat közepén. Bekezdésről, bekezdésre mászott, címről, címre szállt, és én gyűlöltem, mert ösz- szekeverte bennem a dolgokat. Ha jóról olvastam, ő rossz hírre mászott. Ha rosszról, átgyalogolt a jópontot a végére éppen ő tehetne. Barangolt egyet a ratótatelepítésről szóló híren, szó ami szó, éppen ott kakáit is, aztán mosakodott, szárnyait tisztogatta, éppen ott, ahol a leszerelésről írt. 4 LECV ra. Mintha ő lenne bennem minden gyanakvás. Minden igazra a nem, és minden nemre az igen. Gyűlöltem. Már nem úgy, mint a legyeket. Jobban és másként, ahogyan az ellenségét gyűlöli az ember. Légyirtót vettem, bebüdö- sítettem az egész lakást. A könyvespolcaim mögé fújtam a felét, de szép idő volt aznap, és a légy valahol kint napozott az erkélyemen. Csak akkor jött vissza, amikor az utolsó pók is megdöglött a lakásban a kromofágtól, de akkor visszajött, és a homlokomra szállt, végiggyalogolt az újságomon. Vigen leblokkolt az irak—iráni háború közepén, minha Mire odakaptam, tovaröppent. A homlokomra, amelyben együtt volt a béketárgyalás, a terrorista per, a világgazdasági helyzet, a fegyverkezés, a tudósok véleménye arról, hogy a világ nukleáris fegyvereinek 30-ad része is elég lenne a föld megsemmisítéséhez. Együtt volt egy közlekedési katasztrófa híre, a válogatott mérkőzés eredménye, egy végrehajtott halálos ítélet, egy nagyszerű brigádvállalás az öregek segítésére. Együtt néhány öröm a világot mindenütt borzongató félelemmel, az élet, a maradék nélküli elmúlás iszonyú lehetőségével. Ostobaság! összehajtottam az újságot, és üldözni kezdtem. Módszeresen, hideg gonoszul, hogy leszáll- ni ne tudjon sehol, hogy pillanat nyugalma ne legyen. Üldöztem. Levertem egy vázát, elrángattam a faltól a bútorokat, aztán tehetetlenül leroskadtam a fotelba. És a légy vígan a homlokomra szállt. Nem is annyira ostobaság. Akkor ugyanis magamnak is váratlanul szeretni kezdtem azt a legyet, ami ellen mindent megtettem, amit egy ember az élet ellen megtehet. Szeretni, mert elhitette velem, hogy túlélők mindig vannak. Mindig voltak és mindig lesznek ... A zóta? Cukrot tettem a szekrény tetejére, és ha egy napig nem látom, félek, hogy nem éli meg a tavaszt, hogy akkor pusztul el, amikor már senki sem bántja. Értelmetlenül. Korábbi vétkekért, ahogyan minden élő elpusztulhat. Én is ... Él a legyem. Az újság szélén ül és takarítja szi- várszerű szárnyait. Bartha Gábor /--------------------------------------------------------------------------------\ Minőségi premizálás a konzervgyárban ZSEBRE MEGY A jó munka jutalma a prémium. Ez jutott eszembe, amikor a konzervgyárban munkásnőkkel beszélgettem. ök mondták: a készterméket a meósok szigorúan ellenőrzik, pontozzák a minőségét. Élelmiszeriparról lévén szó, a legkisebb hanyagság, vagy mulasztás is komoly baj forrása lehet. Nem véletlen, hogy első helyen áll a higiéniai szabályok pontos megtartása, de nem mellékes magának a terméknek a minősége sem. Nos, éppen e minőségi pontok arányában premizálják a dolgozókat. Ami pedig a legfontosabb: ez a módszer találkozott a dolgozók nagy többségének helyeslésével. Hogyne találkozott volna, amikor egyikőjük elmúlt évi „pontszámai” alapján a fizetésén túl hétezer forinttal többet vihetett haza. Nem lehet tehát közömbös senkinek sem, milyen munV _________________________ kát végez. Ilyenkor mondják: zsebre megy a dolog. Az pedig teljesen mindegy, hogy exportra, vagy belföldre kerülő terméket gyártanak az asszonyok. A minőséget mindkét esetben egyformán értékelik, azonosnak kell lenni az ABC- áruházakibaii, vagy éppen egy nyugati szupermarketben kapható nyíregyházi konzerv színvonalának. Elégedettek a vásáriók a gyár termékeivel. Honnan lehet ezt tudni? Az önálló gazdálkodást folytató gyárban az idén is növelik termékeik mennyiségét. Nő a nyugati exportjuk. A vasúti kocsik, kamionok, hajók a világnak mind a négy égtája felé elviszik a nyíregyháziak jó hírnevét. Ebben pedig benne van az ott dolgozók munkája, a minőségi premizálás meggyöke- resedése. S. B. ________________________________/ Ismét gyártják a Ditrifont Környezetet kímélő új technolágáával, káros melléktermékek nélkül ismét gyártják az egyik keresett növényvédő szert, a Ditrifont a Budapesti Vegyiművekben. A rovarölő szer hatóanyagának előállítását egy éve szüntették meg. A Ditrifont kétféle változatban készítik. A permetezőszerből az idén 500—600 tonnát, a porzószerből pedig ezer tonnát gyártanak.
