Kelet-Magyarország, 1983. február (43. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-25 / 47. szám
1983. február 25. Kelet-Magyarorezág 3 Megbízatás Pártszervezeteink keresik a pártimunka megújulásának módszereit, azokat az eszközöket, amelyekkel hatékonyabban segíthetik a gazdasági kérdések megoldását, a pártélet fejlődését szolgálhatják, és az emberek kapcsolatait javítaná tudják. Ott járnak el helyesen, ahol ezt nem tértől és időtől függetlenül végzik, ugyanis nem lehet az ügyet jól szolgálni általában, csak konkrétan. Újra ezt tapasztalhattuk az év végi beszámoló taggyűlések alkalmával is. Ahol e fórumon elhangzott javaslatokat, kezdeményezéseket felkarolták, ott a pártmunka megújulásához is erőt kaptak. Erre figyeltek fel a Nyíregyházi Mezőgép Vállalat itörzsgyári 4 pártszervezetében is. Valódi rangja lett a taggyűlésnek azáltal, hogy két pártcsoportnak adott kollektív pártmunkát. Nem ez volt az első sikeres kísérlet. Korábban hasonló megbízatást adtak egy műszakiakból álló kommunista kollektívának. Ennek teljesítése névén sikerült az egyik gyártmányuk futóművét korszerűsítenie Tóth Józsefnek, a műszaki fejlesztési osztály vezetőjének, kommunista és pár- tonkívüli munkatársai segítségével. Szolgálhatja a megújulást az is, ha bővítjük a pártmegbízatások körét és nem csupán a megszokottat fogadjuk el annak, hanem a különlegeset is. Sok ilyen lehetőség van. Szép és humanista párt- megbízatás a városok körzeti pártszervezeteiben élő idős, beteges emberek, egyedülállók segítése, gondjaik enyhítése, rendszeres tájékoztatásuk. Példásan végzi ezt Nyíregyházán a 11-es körzet pártszervezetének vezetősége. Pártmunkában megújulni, új, hatékony módszereket keresni csak az emberekkel, a párttagsággal és kezdeményezéseikre építve tenet. F. K. R endezgetem új lakásomban a könyveket. A költözködéskor — vagy még előbb vagy már utóbb, mindegy is —, eltűnt néhány olyan példány, amelyeknek mindennapi munkámban még hasznukat venném, hiszen míg él az ember, a munkához legalább, mindig van remény. Már a vége felé tartok a munkának, már csak magaim-szerinti sorrendjét kell eligazítani, — amely az egész munkálkodás legdöntőbb pul- zárja; szóval, hogy tudja az ember akár egy év múlva is, mit hová tett; hol keresse például a Bólyaiak leveleit, netalán Rablais mester nem szüzeknek való sorait, a Kommunista Kiáltvány Lipcsében kiadott, elsők közül való röpiratát, és még a Devecseri áltál fordított Szaphói-éneke- ket, Goethe Lorelei-ét, s még mit tudom még! Na, szóval, gondba n-munká- ban. Csöngetés. Megyek az ajtóhoz. — Hát itt vagyok — mondja a kislány. Tudom, hogyne tudnám, pontosan olyan idős, mint az én kislányom, tehát első® gimnazista, tizenötödik éves gyerek. Arca rémült. Szemecskéi pirosak, nyilván a sírástól. — Hogy kerülsz te ide? Honnan tudtad meg, hol van a lakásom? — Mindent meg lehet Norton szekrények A Szerszámipari Művek megrendelésére készítenek E—400-as eszterga- padokhoz Norton szekrényeket a Nyíregyházi Vas- szerkezeti és Gépipari Szolgáltató Vállaltat készáruüzemében. Képünkön: Bodnár Sándor és Fekete József szereli össze a Norton szekrényeket. (G B) Növelték a termelési értéket Kndarcok nélkül a mikrokörzetben nyIrmIhálydi változások 9 Régen jártunk már Nyírmihálydiban. Innen-onnan ösz- szeszedegetett hírekből tudtuk ugyan, hogy nehéz idők járnak csöppnyi termelőszövetkezetük felett, veszteségük milliókra rúg, egy idő múltán aztán elapadtak ezek a hírek is, csend ölelte a falut. A gazdák gondjai ugyan most sem csökkentek, arról viszont örömmel számolhatnak be, hogy szó sincs veszteségről, immár második éve. Döcögött a szekér — Nem volt könnyű — mondja a szövetkezet elnöke, Kereki Tibor, aki 1979 decemberében került a mostani posztjára. Nem ismeretlenül, hiszen az egyéves kitérőt nem számítva egy évtizedet töltött már el a szövetkezetben, hosszú ideig ő volt a főkertész. — Szóval 1979. Majdnem kilencmillió forintos volt a veszteség, s én magam sem tudtam talán, hogy mire vállalkozom. Nem volt persze irigylésre méltó helyzetben a téesz korábbi vezérkara sem, különösen azt követően, hogy á hetvenes évek közepén egyesültek a helyi szakszövetkezettel. Egy ideig döcögött még valahogy a szekér, de egyre nehezebben, s jött a mélypont, a csaknem kilencmilliós veszteség. Az új vezérkar mentette, ami menthető, de még így is összejött a következő esztendőben a két és fél milliós veszteség. Ekkorra viszont már tisztázódott a legfontosabb feladat: a költségek csökkentése, azaz okos gazdálkodás a meglévő lehetőségekkel. Ma is ez az elsőrendű cél. — A lehetőségek természetesen mindenütt végesek, de nálunk aztán valóban szűk mozgásteret engedélyeznek. Hiába akarnánk mi például hetvenmázsás átlagot elérni hektáronként kukoricából, ha tudni — mondta —, csak hadd menjek már be, hadd üljek le. — Hát gyere, szívesen látlak, ráadásul még citromlé is van itthon, vendéget vártam — Nem engem — mondta ő. — Őszintén szólva nem. Honnan gondoltam volna rád? Andreával, a kislányommal szívesen láttalak volna. Zsúrasztalt csináltattam volna, elhiszed? — El. — De Andrea majd csak a nyári szünetben jön.. — így a legjobb — mondotta a leányka. — így legalább itt tudok maradni. — Nálam? — Csakis. Nő vagyok én már, vagy nem? Hebegtem e_ pillanatban: — Hát... nő... leszel ... — Á, nő vagyok én. már. Nagyon is. Csak most a suliban elhúztak. Félévkor. Magyarból és oroszból. így tehát itt maradnék én. Jó feleség lehetnék én. — Bizonyosan. — De én nem tudom hogyan kell. — Ügy gondolod, ez az utolsó mentséged? — Csakis. — Rendben, kicsi lány. Akkor most elmegyünk egy preszóba, jó? — Ahogyan a nagy nők csinálják? — Ügy. — És iszunk? — Természetesen. — És akkor el lehet felejteni mindent ?N — Egy pillanatra. — És azután? — Másnap százszorosán égeti az embert a bűn. — Jobban, mint ma? — Nem is százszorosán. Ezerszeresen. — Hát akkor most mit csináljunk? — Hazaviszlek. — De engem akkor iszonytatóan megvernek otthon. — Nem fognak megverni. Gyere. Hazavittem. Az apjának azt mondottam: — Nehogy bántani merd. Év végére rendbe hozza a gyerek a mulasztásait. Megígérte nekem. — Rendben. De azért egy tasldt? — Nem. Azt mondtam. Majd később, ha nem teljesíti addig, amit nekem ígért. így aztán elsimult ez a dolog. a homok egyszerűen nem képes rá. Számoljunk egy kicsit Az elnök és a főagronómus, Szalai Árpád számokat sorol. Tavaly például 710 hek- tárontáron került földbe a kalászosok magja, s tisztesnek mondható nyereséget hoztak. Még akkor is, ha a számok a megyei átlagos terméseredményekhez képest gyenge közepesek. — Számoljunk kicsit — így a főagronómus. — A kalászosok önköltsége mázsánként úgy 260—280 forint körül mozog. Ezzel szemben a rozs felvásárlási ára például mázsánként 303 forint, a búzáé pedig 315. Ha ehhez még hozzátesszük a kedvezőtlen termőhelyi adottságú gazdaságoknak járó állami támogatást, a kalászosokért kapott összeg nálunk mázsánként megközelíti a négyszáz forintot. Igyekszünk is kihasználni a lehetőségeinket, az idén például már 850 hektár gabonát aratunk. Az előbb az eszközellátottság szűkösségéről beszéltünk, ide tartozik a géppark is, mely bizony jócskán elavult. Korszerűsítésére, bővítésére nagypn kevés mód van, az államtól kapott támogatás és a saját összeg bizony lassan csak a foltozásra elég. Ezért okoz évről évre sok gondot az aratás is, hiszen ahhoz megfelelő számú és jól felkészített kombájnok kellenek. Még szerencse, hogy együttműködési szerződést kötöttek nemrég az Erdőháton gazdálkodó csahold termelőszövetkezettel. A múlt esztendőben végzett munka értékelése még csak most folyik, az előző év adatai azonban rendelkezésünkre állnak. Ekkor 21,6 százalékkal növelték a termelési értéküket, méghozzá oly mój dón, hogy a költségeket 12,7 százalékkal csökkentették. A költségek és a hozamok alakulását ma is szigorúan számon tartják, s ha kell, azonnal közbelépnek. — Sajnos a bérszínvonal dolgában gyengén állunk, évente mindössze negyvenezer forintot keres nálunk egy-egy tag — mondja az elnök. — A környező üzemek ennél jóval többet tudnak ad- 4 ni, ezzel is magyarázható, hogy hiányzik jó néhány ügyes szakember. Vállalkozókban pedig nem lenne hiány, csak tudnánk megtartani őket. Ebben segít majd talán-a most alakulgató melléküzemági tevékenységünk, a nyírbátori Csepel és a MEZŐGÉP ottani gyáregysége is megígérte a segítséget. Persze tudjuk mi, hogy nekünk a földből kell megélni, de a melléküzemág is nagy szerepet játszhat, hogy kudarcok nélkül gazdálkodhassunk. Balogh Géza-------------------------------------------------------------------------------------------SEGÍTŐ szándékkal „Gondozzuk a rászorultakat“ Az elmúlt évben tovább bővült Szatoolcs-Szatmár megyében a segítő szándékú emberek tábora. A Vöröskereszt megyei vezetőségén a közelmúltban készítették el a múlt év „mérlegét”. A beszédes számok bizonyítják az előbbi állítást. Az elmúlt év a vörös- kereszteseknek a kongi resszus éve volt. A jó szervezésnek, a kongresszusra való készülődés felszított hangulatának és a megfelelő propagandának is köszönhető, hogy a társadalmi szervezet eredményes munkát végzett. íme az eredmény a számok tükrében. A múlt évben 27 új felnőtt alap- Szervezet alakult Sza- ibolcs-Szatmárban, így 616-ra nőtt a felnőtt alapszervezetek száma. Ami még a szervezeti változásokat illeti: létrehoztak 8 új lakókörzeti, illetve munkahelyi vezetőséget. A 27 alapszervezetihez nem kevesebb, mint 2500 új aktíva tartozik. „Gondozzuk a rászorultakat”. V__________________________ Ez volt az elmúlt mozgalmi év jelszava. Sok alapszervezet tűzte zászlajára a jelszót, mert a patronált családok száma háromezerrel nőtt. Tavalyelőtt 81 öregek napközi otthona élvezte a patronálók segítségét, tavaly már 117. A különböző előadások száma több mint 3 ezer volt. A jól „beharangozott”, magas színvonalú előadások iránt igen nagy volt az érdéklődés. Munkahelyeken, kultúr- házaklban és iskolákban ezrek és ezrek kaptak egészségügyi felvilágosítást, emberi jó tanácsokat. A vöröskeresztes mozgalom megyénkben a szó teljes értelmében társadalmi alapokra és jó hagyományokra épül. Ha visszatekintünk akár az elmúlt évtizedre, tapasztaljuk, hogy nemcsak a segítségre szorulók száma volt magas megyénkben, hanem a segítő szándékú embereké is. A segítségnek ebben az esztendőben is sokan érzik szükségét. N. L. ________________________________/ Kórusbemutató Vándor Sándor, a forradalmi munkáskórusok egyik jeles szerzője, Bartók és Kodály műveinek kiváló népszerűsítője tiszteletére gyakran rendeznek az ország különböző helyein hangversenyeket. Nyíregyházán immár a hagyományteremtés szándékával február 26- án a Megyei és Városi Művelődési Központban délelőtt tíz árakor kezdődik az a koncert, melyen megyénk néhány ifjúrnumkáskórusa is bemutatkozik. A Vándor Sándor-fesztivál megyei szemléjén a nyíregyházi 110-es számú ipari szakmunkásképző intézet kórusa, a csenged cipőüzem csengersimai női kara, a záhonyi MÁV művelődési ház, illetve az szb és a szakközépiskola vegyes kara, a nyíregyházi KPVDSZ művelődési ház és a kereskedelmi szakmunkásképző leányka-^ ra, az SZMT Móricz Zsig- mond Művelődési Ház és a 107. számú szakmunkásképző intézet ifjúmunkás női kara, az egészségügyi szakiskola leánykara, valamint a mátészalkai MOM és a nyírmeggyese művelődési ház női kara zömmé! Bartók- és Kodály-művekbőil összeállított dalcsokrokkal lép a közönség elé. Szerepel a műsorban a nyíregyházi Ifjú Zenebarátok kórusa, valamint a tanárképző főiskola tanítói szakának leánykara is. Az együttesek közül többet Záhonyban, az ifjúmunkáskórusok megyei fesztiválján is találkozhatunk majd. Bevetésre kész a mezőgazdasági iégiflotta Ember és gép készen áll a tavaszi munkálatokra a MÉM Repülőgépes Szolgálatának nyíregyházi bázisán, ahol jól használták ki a téli hónapok alatti holt szezont. A pilóták már túl vannak a szakszolgálati engedélyt megvédő, az évenként kötelező vizsgáikon, a szerelőcsarnokokiból és műhelyekből pedig a nagyjavítás után folyamatosan bocsátják ki a gépmadaraikat. A harminc gépből álló szabolcsi mezőgazdasági légiflotta négy megyében lát munkához, feladatuk a síkvidéki területék növényvédelme mellett történelmi borvidékeink — a tokaji és egri, valamint a gyöngyösi szőlők — védelme, ápolása is. Ez évben két új M—18-as típusú légijárművel gyarapodik a nyírségi bázis gépparkja. A repülőflotta gépeinek jó kihasználására a gazdaságok társulásokiba tömörültek, s egy-egy gesztor irányítja, hangolja össze a munkálatokat.
