Kelet-Magyarország, 1983. február (43. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-22 / 44. szám
1983. február 22. Kelet-Magyarország 3 Alantas T űzőgéppel összefogott stencilezett lapokat nyújtott át az egyik nyíregyházi vállalat oktatási előadója. A borítón, címként ez állt: Ajánlás a szocialista brigádok művelődési vállalásaihoz. Az alkalmi „kiad- I ványit” minden évben ösz- szeállíitják, sokszorosítják, hogy valamennyi brigádhoz eljuthasson. A példa nem egyedi, jó néhány gyári művelődési bizottság szentel arra időt, hogy a gyárkapun belüli közművelődés eme hasznos iránytűjét elkészítse. Országgyűlési felszólalásban is megfogalmazódott néhány évvél ezelőtt az, milyen sok formalitás terheli a brigádmozgalmat kulturális téren. A munkahelyi kollektívák elé állított követelmény- szint igen magasra sikerült, készítőik nem fordítottak elég figyelmet a helyi Sajátosságokra, a teljesítés mikéntjére. Általános, minden munkahelyi közösség számára elérhető formákat — csoportos színház-, mozilátogatás, tárlatnézés, esetleg hétvégi kirándulás — jelöltek meg, amik nem mindig találkoztak az egyes emberek érdeklődési körével, így ezek a munkán túli együttlétek sem lehettek igazán vonzók. A kulturális ajánlási jegyzék a formalitás lehetőségét csökkentheti. Néhány oldalon olyan hasznos információkat, útmutatásokat kaphatnak a szocialista brigádok, amiket a munka- verseny felajánlásba beleszőhetnek. Már az év elején időben tájékozódhatnák arról, milyen — az egész munkahelyet érintő — rendezvények, kulturális események lesznek, amikhez az egyes brigádok is csatlakozhatnák. Az ajánlásból egyértelművé válik, hogy a szakmai képzettség, az általános műveltség növelése legalább olyan súlyú és fontosságú, mint az, hogy a brigádok tagjai rendszeresen bővítsék politikai ismereteiket, járjanak moziba, színházba, múzeumba vagy kirándulásokon ismerjék meg szűkebb szülőhazájuk történelmi nevezetességeit. A munkahely sajátosságaira igazított ajánlások akkor lehetnek igazán hasznosak, ha belőle azokat válogatják ki a brigádok, amik tagjaik érdeklődési körével harmonizálnak. Ha vannak ügyes kezű barkácsolók, faragók, akkor betervezhetik, hogy néhány igen szép munkával szerepelnek majd az üzem hobbikiállításán. S az újító- mozgalomban babérokra törekvő kis kollektívának sincs szégyedrtivaló- ja azzal, hogy az éves vállalások között feltünteti ilyetén szándékát. De eléggé ki nem használt lehetőségeket rejt jeles történeti, munkásmozgalmi évfordulóink pózoktól mentes megünneplése is. Szándékosam1 nem ismertettük aprólékosan, mit tartalmazott a néhány összetűzött sokszo- sított lap. Hiszen az lenne a hasznos, ha minden munkahelyen az adott közösségre szabott ajánlások készülnének. A fontos, hogy időben érkezzenek a brigádvállalásokat megkönnyítő javaslatok. R. G. A tyukodi Kossuth Tsz varrodájában nyolcezer kismamaruhát készítenek szovjet megren delésre. (Császár Csaba felvétele) Ismét egy nehéz vállalkozás A kör sokszögesitése Felelőtlen, megalapozatlan vállalkozás! Ilyen kijelentést még négyszemközt is ritkán vágnak valakinek a fejéhez, de amikor ez elhangzott, milliók lehettek tanúi. Egy tv-beszélgetésben Gribovszki László, a miskolci műegyetem professzora jelentette ki a Nagykállói Vasipari Szövetkezetről, mégpedig azért, mert sokak eredménytelen próbálkozása után a sokszögeszterga gyártását tervezi. Merről főj a szél? — Van három fiam, de a sokszögesztergát a negyediknek tekintem. — Sóhajtott Gellért Károly, a feltaláló. Már szép legénykorban van, hiszen tizenhét éves. 1967- ben készítettem el az elsőt, azóta áll szabadalmi védettség alatt. Csakhogy más szülő kellett volna ennek a gyereknek, akinek a neve mögött nem az áll, hogy lakatos mester, hanem valami hangzatos tudományos cím. Ajánlkoztak is társfeltalálónak, lehet, hogy akkor hamarabb megvalósult volna. A könyvemmel is úgy jártam, hogy megkérdezték : nem együtt írtuk mi ezt? Káprázatos ajánlatok És sorolja tovább a kálváriáját a koros mester. Miként feküdt el a dolog a Szerszámgépipari Műveknél éveikig. Hogyan csináltak néhány tucatot a miskolci egyetemen, de úgy, hogy a legfontosabb alkatrészeket nem tették bele. A káprázatos nyugati ajánlatokat sem hagyja ki, és itt kapcsolódik a beszélgetésibe Filetót János, a Nagykállói Vasipari Szövetkezet elnöke. — Persze, hogy nem foglalkoztak vele a nagyvállalatok. Ha mi nagyszövetkezet lennénk, mi sem kezdtünk volna hozzá. A SZIM-nek nem érdeke, hogy hozzákezdjen a fejlesztésnek, ők nagy sorozatban gyártanak számjegyvezérlésű esztergákat, minek kockáztassanak? Mi viszont keressük, hogy mivel bővíthetjük a tevékenységün- get, jövedelmünket. És ha „felelőtlenek” vagyunk, vagy ,megalapozatlanul” döntünk, azt azért más is észrevenné. Minket nem erről ismernek partnereink. Vagy ha mégis illik ránk a jelző, akkor ugyanilyen a bank innovációs alapja, mert már eddig hatmilliót adott kölcsön a fejlesztésre, és értésünkre adta, hogy további támogatástól sem zárkózik el. És felelőtlen a tőkés vállalkozó, aki türelmetlenül várja az első eszterga kivitelét. Az indulatok levezetése céljából a géppel ismerkedünk. A kész példány kettőtől huszonkét szögletűig tudja esztergálni a befogott munkadarabot. Az egyébként szabályos körben forgó tokmány eszeveszetten kalimpál jobb- ra-foalra, de a vasrúd csodálatos módon szabályos sokszög alakú, lekerekített élekkel. Az ötlet szellemessége a Ruibik-kodkáéval mérhető: miként lehet egyesíteni egy szabályos körön forgó és egy körlhagyó hengert? Ezt oldotta meg Gellért Károly. Sorolja az előnyöket: Ha egy tengelyt betesz a tárcsába, azt előbb kerekre esztergálják, majd befogják egy gépbe amelyik bejelöli az ékpályát, egy másikban kivésik, a harmadikban marják, és az ebben lévő ék akadályozza meg, hogy elforduljon a tengelyen a tárcsa. — Kolumbusz tojása. Akárcsak a görgős eke, ami ugyancsak megkeserítette egy „nehéz ember” életét. Ha szabálytalan alakú a tengely, akkor mindez fölösleges és így lényegesen nagyobb erő vihető át, mert az ék egy bizonyos nyomaték után elnyír ódik. Kellene még 10 millió — Három éve karoltuk fel ezt a vállalkozást — simít végig ősz üstökén Filetót János. — Ha volt még barna hajszálam, azóta az is hóka lett. Amennyi idegességet én azóta nyeltem, az hat embernek is sok lett volna. Ügy döntöttünk ugyanis annak idején, hogy nem terheljük szövetkezetünket az ésszerűnél nagyobb kockázattal, és csak a legszükségesebb gépeket vesszük meg, a többi alkatrész gyártásában kooperálunk a SZIM-mel és a miskolci egyetemmel, akiktől ígéretet kaptunk a bedolgozásra. Kooperáció? — legyint. A múlt héten beszéltem Pesttel, az egyik vállalati vezető szájából hallottam, hogy készen vannak a fogaskerekek. Ma üresen jött vissza a teherautó. Pedig márciusra ígértük, hogy visz- sziifc Hannoverbe a mintapéldányt a vásárra. Kérdezhetné az olvasó, hogy miért nem küldik ki a már kész gépet, ami Miskolcon készült? Mert annál Kálióban jobbat akarnak gyártani. Csendesebbet, pontosabbat. Már bánják, hogy belementek a „kooperációba”. Ha lenne még tízmillió forintjuk, megvehetnék a célszerszámokat, így maguk készíthetnének el minden alkatrészt. Nyugodt szívvel? — Bíznak a terv megvalósulásában ? — Mindenképpen el kell készülnie! — mondta a feltaláló. Bűn lenne megvárni „negyedik gyermekem” húszéves korát, mert akkor megszűnik a szabadalmi védettség. Nyugaton biztos azonnal el kezdenék gyártani. — Egy kis segítség mindenképpen kellene, és ebben sokat tehetne érdekvédelmi szervünk az OKISZ is. Ha mégse megy? Nyugodt szívvel teszem ezt az aktát a többi közé. Mi mindent megtettünk. és még így is nyernénk. Szakembereink tudása nőtt, a szakmai színvonallal együtt. Esik Sándor Annak ellenére, hogy Mátészalka viszonylag fejlett iparral rendelkezik, a környezetvédelemmel nemigen volt probléma a városiban és a környékén. S hogy ezentúl se legyen, a helyi tanács elkészíttette a város környezetvédelmi fejlesztési programját, mely a Magyar Hidrológiai Társaság szabolcsi szervezetének ügybuzgalmát, szakértelmét dicséri. A vaskos tanulmánytervezetet kilenc szakember készítette el, túlnyomórészt társadalmi munkában. Mint a hidrológiai társaság megyei szervezetének titkárától, Király Istvántól megtudtuk, Mátészalka környezetvédelmi szempontból igen kedvező helyzetben van. Amellett, hogy igen gondosan tervezték meg a városi közművet, ezzel párhuzamosan megépültek a csatornaművek, sőt ebben az időben adták át a biológiai szennyvíztisztító-telepet is, melynek napi teljesítménye meghaladja a négyezer köbmétert. Indokolható a kedvező helyzeti az ipari üzemek egy helyre történő telepítésével is, melyeknek építésekor még az uralkodó szélirányokat is figyelembe vették a tervezők. A fejlesztési program, melynek vitáját a napokban tartották a szatmári településen kitér a föld-, víz-, levegő-, élővilág-, település- és a tájvédelem jelenlegi helyzetére, de az időszerű feladatokra is. A földvédelemről szóló fejezetben például többek között arról olvashatunk, az egyik legnagyobb gond a városkörnyéki földek elsavanyodáNyíregyházán javítják a kisdömpereket a SZÁÉV Tünde utcai telepén. Ha csak saját munkahelyeiket szolgálnák ki, nem lenne benne semmi különös, de a három Szabolcs-Szatmár és két Hajdú-Bihar megyei építőipari vállalat között létrejött megállapodás szerint félmillió forint értékben javították sa, már-már halaszthatatlan feladat a kémiai talajú- javítás, a vízrendezés. Mátészalka folyója, a Kraszna sajnos igen szennyezetten éri el a várost, az itteni tisztított szennyvíz minőségén semmit sem ront, sőt néha még egyenesen javítja is a folyót, ám a csatornázatlan utcák szennyvizének elszállítása jelenleg is nyomasztó gond a városban. Az ivóvíz egyébként jó minőségű, ám a tanulmány szerzői fontos feladatnak tartják a hidrológiai védőidom megvalósítását, hiszen ez az igazi biztosítéka annak, hogy a szalkaüak évtizedeit múlva is jó vizet ihassanak. Nincs különösebb gond a levegő tisztaságával sem, ám a belvárosban egyre szennyezettebb, s itt mindinkább nagyobb a zajszint is. Felhívják a fejlesztési program készítői a figyelmet arra, hogy a jelenlegi illegális szeméttelepet meg kell szüntetni Ópályii alatt, de fel kell számolni a Nyír- meggyesi út mentén lévő lerakóhelyet is. Javasolják, az új szeméttelepet a város délkeleti határában helyezzék el, ezt indokolja többek között az uralkodó szélirány is. Kitér a tanulmányterv arra is, hogy a városiban növelni kell a parkok területét, a határban lévő gyenge földeken az erdő arányát, és javasolják, a MOM nehézfémsókkal szennyezett iszapját a téglási tározóban helyezzék el. A fejlesztési program kidolgozói egyébként egy szakember kivételével valamennyien szabolcsiak, a vízügyi igazgatóság és a KÖJÁL dolgozói. ezeket a gépeket a másik négy cégnek. A gép- és járműjavító üzem még tovább lépett: a SZÁÉV-nek dolgozó alvállalkozókat sem küldi el, ha valamilyen gép vagy alkatrész felmondja a szolgálatot. A gazdasági haszon mellett ez gesztus is, mert nem kell egy kis hibáért a távoli műhelybe menni. T óth János is felváltja most a hatodik X- et. ötven év eltelt. Egyébként a múlt héten az történt vele, hogy elpattant a pótkocsi vonóhorga és pár órára beállt a műhelybe javításra. 1983-ban eddig ez volt az egyetlen említésre méltó eseménye. — Most dél van. Mi lesz az ebéd? — Kolbász — mondja és mutatja az asztal lapján, jő kétarasznyi. — Házi kolbász, erős munkához kemény étel. Kérdezem, egykor apja, nagyapja is így tarisz- nyázott. Nevet. AkárÁ hatodik X hogyis tarisznyáztak az ősök, azt már senki sem hiszi el. Valamikor ő is mesélte a fiainak: miként volt meg egy hétig kerti munkán egy fél fekete kenyérrel, de a fiai azt mondták: „Hagyja már abba, kit érdekel a papa egykori korgó gyomra” ... — Pedig nem szabad azt elfelejteni. Én nem felejtem. Azt sem, hogy kis kölyök koromtól húzom az igát. Apámmal 1946-ban felrobbant a permetezőgép és a munkába én álltam helyette. — Mikortól traktoros? — 1950-től. Harminchárom éve nyűvöm a gépeket, egyiket a másik után. Dolgoztam a G—35-ösök- kel, Á—25-össel, zetorral, most egy MTZ—82-esem van. Méghogy nyűvi a gépeket? Tóth Jánosról vezetői, felettesei már régen kiállították azt az elméleti bizonyítványt, ami csak a legjobb traktorosoknak jár. Az érdemjegyek ebben a bizonyítványban így sorakoznak: megbízható munkaerő, kiváló szakember, szereti a gépét. — Hogyan kell egy gépet szeretni? — A traktor olyan, mint egy feleség. Aki megbecsüli a feleségét, az ezerszer visszakapja a figyelmességet. így van ez a géppel is. A gépet is szeretni, becsülni kell. Volt nekem egy MTZ—50-esem, kilenc évig jártam vele egyhuzamban. — Akkor leírták? — Dehogy írták! Jó az még ma is. Egyszerűen csak elvették tőlem, mert jött az új traktor, és azt adták alám. — Mit kell tenni azért, hogy egy traktor hosszú életű legyen? — Már mondtam, becsülni kell. Észre kell venni, ha hibája van. Nálam olyan nincs, hogy tovább megyek, ha tudom, valami baj van. Legyen a hiba akármilyen kicsi, kijavítom. — Ért hozzá? — Harminchárom év alatt sokmindent megtanul az ember. Különben is szeretek mindent tudni, ami a gépre, az én traktoromra vonatkozik. Ha nagyobb javításra van szükség, én akkor is ott vagyok. A gépet nem veszem át addig a szerelőktől, amíg nincs minden rendben. A traktor az én kenyerem és arra vigyázni kell. Mekkora Tóth János kenyere, amit a Számos- menti Állami Tangazdaságban számára szelnek? Havi 5000 forintot keres. Olykor adódik más is, nem várt elismerés. Eddig háromszor tüntették ki, legutóbb miniszteri kiválót kapott. De még nincs vége. Még hosszú a nyugdíjig a munkára szánt idő. Addig is jár egy traktor a határban és ül a nyeregben egy ember, akihez óraszám csak a motor duruzsol. Kemény hang az, amit egy MTZ ad. Van, aki szereti hallgatni. Seres Ernő _______________________________ Nem kell távolra vinni Dömper ja vitás
