Kelet-Magyarország, 1983. február (43. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-19 / 42. szám
1983. február 19. Kelet-Magyarország 3 /------------------------------—-------------------------------------------------------- --------\ IPARI SZÖVETKEZETEK Az export K i gondolta volna húsz évvel ezelőtt, hogy 1982-ben egymilliárdos értőkben termelneík külföldre megyénk ipari szövetkezetei? S hogy ez tény, ezért méltán illeti elismerés azokat a szövetkezeti Vezetőket, akik évekkel ezelőtt rádöbbentek e tevékenység fontosságára és nem keveset tettek érte. Nézem a kimutatást, a mély az országos szövetkezeti átlaggal való összehasonlítást is kiállja. A megyénk szövetkezetei által tavaly megtermelt áruk 31,7 százaléka talált külföldi vevőre, ez az arány közel hét százalékkal magasabb az országosnál. Jelentős arányt képvisel itt a tőkés bérmunka — amely tiszta devizát hoz az országinak —, s az átlag fölötti a termékek dollárkiihozatala is. Még egyértelműbben pozitív a kép. Egy, a párt megyei végrehajtó bizottsága elé kerülő jelentés külön is kiemeli a rakamazi cipész, a nyíregyházi és a fehérgyarmati ruházati szövetkezetét, amelyek össztermelésük nagy részét értékesítették tőkés piacokon. Folytathatnánk a sort azokkal, amelyek kisebb tételekkel szerepelnek ugyan, de következetes piackutatással, a minőség állandó javítása árán, számos nehezítő körülmény ellenére az utóbbi időben döntöttek az exportmunka mellett. A KISZÖV-jelentés számai világosan beszélnek: az ötéves terv első két esztendejében dicséretesen túlteljesült a rubelelszámolású — elsősorban szovjet — export. A tőkés országokba irányuló kivitel azonban mintegy 20 százalékkal maradt alatta a tervezettnek. Ennek okai többnyire elfogadhatóak. A nyugati piacokra való szállításokat visszafogta a csökkenő igény, a kedvezőtlenebb árviszony. Nem növelte a vállalkozói kedvet a devi- zaszorzóban bekövetkezett hazai változás. Könnyűipari üzemeink — amelyek a tőkés export nagyobb hányadát adták — a fenti okokon kívül aínyag- és kellékhiány- nyal is küszködtek. Nem szabad elhallgatnunk: az exportra szánt termékek minőségét sem találta minden esetben kifogástalannak a MERT, vagy a nyugati vevő. A fő kérdések ezek után: lehet-e a világgazdasági válság mélypontján, élesedő piaci verseny közepette behozni a hátrányt, teljesíteni az 1985-ig kitűzött célt? Nem irreálisak-e mai a tegnapi elképzelések? Képesek-e a szabolcsi, szatmári szövetkezetek állni a konkurrenciaharcot? Az ülésen megfogalmazott válasz egyértelmű igen volt. Nem a lelkes akarat mondatta ezt, hanem a realitás, az ipari szövetkezetekben található és közel sem kihasznált tartalékok. Az OKISZ elnöke elmondta: nagy lehetőség van csupán a szervezett piackutatásban, a szövetkezetek ehhez nélkülözhetetlen információja növelésében. Idén már új szervezetek foglalkoznak érdemben a kistételű exporttal, az új termékek külföldi értékesítésével. A Konjunktúra és Piadkutáfó Intézet új részlege kitűnően hasznosítható tájékoztatást ad a nemzetközi piaci mozgásokról, naprakészen informál az árfolyamatok alakulásáról. Az országos szövetség a jövőben hathatósan segít annak a nem mindennapi nagyságrendű lehetőségnek a feltárásában is, amely a kishatármenti áruforgalom bővítésében, nekünk például az Ukrajnával való közvetlen kapcsolatok kiépítésében rejlik. Az export gyarapításához nélkülözhetetlen a közvetlen érdekeltség fokozása, nem utolsósorban, a minőség javítása. Még mindig nem ösztönzik éléggé a minden piacon eladható áruk termelését, de a tőkék import hazaival való helyettesítését sem. A jövőben ezen változtatni kell. Mit lehet és szükséges tenni a szövetkezetek háza1 táján? Mindenekelőtt exportképes termékeket előállítani, e követélményhez igazítani a bérezési, jutalmazási rendszert. Erősíteni a gyártásközi minőségellenőrzést, anyagid lag és erkölcsileg támogatni az újító, a ma és a holnap igénye szerint dolgozókat. V __________________________ tartalékai Elnöknek, műszaki vezetőnek, főkönyvelőnek szakítani korábbi beidegződésekkel, a „ne törjük magunkéit, a nyereség úgyis jön!” szemlélettel és gyakorlattal. Olyan időket élünk, amikor nem lehet ragaszkodni régebben megszokott maximális nyereségszinthez, A szövetkezeti vezetők elsőrendű feladata a gyártmányfejlesztés, a technikai, technológiai változtatás, a munka- és üzemszervezés tökéletesítése, a takarékosabb anyagfelhasználás, a munkaidő és a gépek megfelelő kihasználása. Ezekkel szorítható lejjebb az önköltség, következésképpen nő a versenyképesség a nemzetközi piacon. Nem közhely: az exportnövelés legnagyobb tartaléka az emberben; tudásában, szorgalmában, vállalkozó képességében van. Az ipari szövetkezetek tevékenysége megújításához különösen adottak a feltételek. A korszerűsített szövetkezeti jog nem csupán feltételezi, nélkülözhetetlennek tartja a tagság együttgondolkodását, a munkahelyi tanácskozások pedig minden korábbinál nagyobb lehetőséget adnak erre mind a bérezéshez, mind a jó munka anyagi és erkölcsi elismeréséhez. A helyzet kulcsa a szövetkezeti vezetők, a bizottságok kezében van. Joggal várja tőlük a népgazdaság, hogy most készülő belső szabályzataiklban is megfogalmazzák a szövetkezet, a részlegek és az egyes dolgozó tennivalóit. A szabolcsi szövetkezeti export bővítésének feltétele, hogy a munkás o száz forint nyelvén értse a feladatát, hogy a részilegek, a műhelyek pontosan tudják, isimerjék lehetőségeiket, az egészből rájuk háruló teendőiket. A végrehajtó bizottság a KISZÖV számára ajánlotta, hogy kérje féli társadalmi bizottságát: tagjai minden szövetkezetben vizsgálják meg a helyzetet, az exporttevékenység bővítésének konkrét lehetőségeit. A megyei szövetség apparátusának kötelessége a szövetkezetek' egyetértésével, érdekeltségük figyelembevételével keresni — a legkisebb tételek bevonásával is — a külkereskedelmi értékesítés ötéves célja megvalósításának útját-mód- ját. Olyan megyei munkaprogramot kell a KlSZÖV-nek kidolgoznia,, amely minden egyes termelőhelyen konkrétan vizsgálja: mi szükséges ahhoz, hogy a külpiacokra, elsősorban a tőkés piacra termelt áruk köre bővüljön, A vb megállapította: semmiről, egyetlen feladatról, a legkisebb pénzről sem szabad lemondani. Az első két esztendőre tervezett tőkés export tetemes elmaradását akkor lehet behozni, ha a fenti program pontosan feltárja az elmaradás okait, biztosítja a továbblépési feltételeit, ha minden illetékes úgy fog e munkának, hogy az nem reszortfeladat, hanem komp- • lex tennivalók sora. N em kevés a mozgalom kapacitása. Nagyok a tartalékok csupán az ipari szövetkezetek megyei együttműködésében, akár csak egy-egy célgép közös hasznosításában, az ösztönzők alakításéban. Sok segítségét kaphat a vezetés a közelgő küldöttgyűlésektől. A tagság kollektív bölcsessége jelentős hozzájárulás lehet amnlak eldöntésében: a munka milyen irányú változtatásával felelhetnek meg jobban szövetkezeteink a népgazdaság elvárásainak. Ezeket kutatni az ipari szövetkezet pártszervezeteinek is elsőrendű feladata. A mai állapot alapos feltárása, a minden szövetkezetnél' megtalálható kihasználatlan anyagi-szellemi kapacitások bevonása az új, az igényesebb feladatok vállalásának, sőt újabb munkahelyek létrehozásának is feltétele. Ehhez járulhatnak az alakuló kisszövetkezetek, gazdasági munkaközösségek, s nem utolsósorban az OKISZ által felajánlott anyagi segítség is. A szövetkezeteken a, sor, hogy éljenek a lehetőségekkel. K. J. _________________________________y EGYMILLIÓ LENCSE. Nagyrészt tőkés piacra kerülnek azok a tórikus szemüveglencsék, amelyeket a Magyar Optikai Művek mátészalkai gyárában készítenek az új nyugatnémet Uvegmegmunkáló gépsoron. Az optikai csarnokban az elmúlt év végén felállított két gépegységen idén egymillió lencsét készítenek. (Gaál Béla felvétele.) Kézfogás, boríték és taps... Jeles nap Tarpán Tarpát most szárnyára kapta a hír. A Népszava arról cikkezett, hogy a Tisza félreeső zugában is gyökeret ereszt az ipar. A Népszabadságban viszont arról írt a riporter, hogy egyre-másra térnek haza a fiatalok, mert helyben is kapnak munkát. A televízió Felkínálom műsora a napokban egy sikeres termékről, a hőtükörről adott ismertetőt. Nem árt az ilyen népszerűsítés. Főként ha alapja van. Mindezt jól átgondolom, közben figyelek a zárszámadó küldöttközgyűlésen a beszámoló tsz-elnökre, Szűcs Lászlóra. Kitűnik: Tarpán valóban sok minden változott, csak egy nem. A gazdaság területe megmaradt 7138 hektárban. Ellenben: — A növénytermesztés 8 millió 289 ezer forint nyereséggel zárt. Ebben része volt a kukorica 7,7 tonnás, a cu- korérpa 39,2 tonnás, a füveskeverék 5,7 tonnás átlagának . .. Na és a búza? A termelő- szövetkezet 1492 tonnával termelt több búzát' mint egy évvel korábban. Nem a területet, a termésátlagot növelték ... Jó szóval, kézfogással... Figyelek a külsőségekre. Arra például, mennyire más most a számadás, mint tíz évvel korábban. Akkor a jeles napon mindig zsúfolt volt a művelődési ház. Most az új törvény értelmében a mérleg jóváhagyásához elég a küldöttek jelenléte. De többen vannak a teremben, mint a választottak. Később kiderül, miért? A nyugdíjasoktól most először nyilvánosan búcsúzott el a tsz, az elnök. Harmincnégyen mentek az elnökségi asztalhoz. Kézfogás, boríték és taps. Olykor elhangzott némi megjegyzés is. Amikor Ficze Sándorral fogott az elnök kezet, mondja a mellettem ülő: — Na ez megérdemli. Igazán hajtós volt. — És a többiek? — Azok is megérdemlik. Mindenki megérdemli majd, ha eljut a nyugdíjig. Ebben egyetértünk. De azzal a magyarázattal is, amit a tsz veaetői Tar Imrének, a megyei pártbizottság első titkárának mondtak: — Kifizethettük volna ezt a kis pénzt a pénztár ablakánál is. De így, néhány jó szóval, kézfogással, egészen más. Az éneklő tehenész Tarpán a zárszámadásoknak vannak hagyományai. Ilyen többek között, hogy mindig megemlékeznek azokról a tsz-tagokról, ákik az előző évben végképp eltávoztak. Egy perc a csend, a .néma tiszteletadás. Régi szokás, hagyomány a parlamentarizmus is. Nincs közbeszólás, kiabálás. Most volt. Volt egy kiáltás: — Hát a komámasszony lakásával mi lesz? — Majd a nőnapon! — volt a válasz. Ki érti ezt? A bennfekte- sek igen. Most történt először, hogy a számadás végére citera- és nótaszó tett pontot. Fellépett a Talpai férfikar és a citerazenekar. Korábban erről úgy szólt a beszámoló: 130 ezer forintért csináltatott a tsz formaruhát a nótáskedvű férfiaknak. Megérdemlik, hiszen országos hírűek. És hogy kik énekelnek? A két szólista: Szűcs Károly és Szilágyi József tehenész. — Ez a Szilágyi — súgják — 20 éve már. hogy tehenész. De van ennek a háztájiban is jószága. Aztán tagja a tsz-vezetésnek, a pártvezetőségnek, tanácstag is, de még a nagyközségi párt-végrehajtóbizottságban is benne van. — Győzi? — Ez már igen — mondják — hiszen tarpai. Hí köti a fiatalt? A zárszámadásnak vége, de nem úgy a beszélgetésnek. Most már szűkebb körben esik szó a gazdálkodásról. Arról, hogy három ipari üzem is létesült tavaly, ahol 100—120 asszonynak van állandó munkája. — Mondja az elnök, még több üzemre lenne szükség. — Még több búzára, kukoricára, húsra és tejre —, így a megyei első titkár. Nincs ellenvetés, mégis vita kerekedik. Mi lesz például akkor, ha kiöregedik az a generáció, amely a tsz-t, alakította, szántott, vetett és küzdött. Mi köti majd a faluhoz, a földhöz a fiatalokat? — A technika, az üzem, a megélhetés és a szülőföld ... Beszélnek, beszélgetnek. Nekem viszont eszembe jut; átadtak a zárszámadásőn néhány „Kiváló Tsz-tag” kitüntetést is. Kapott jelvényt a fecskendőfelújító üzem fiatal műszaki dolgozója is, mert újított. Külön pénzt is kapott az újításért. Láttam már dolgozni, beszélgettünk is. Kérdeztem, mi ösztönzi a munkában? — Az, ha hagynak dolgozzi. Kapott kitüntetést Nagy Zsigmond, a növénytermesztési főágazat-vezető is. Róla meg az jutott eszembe, hányszor hagyott faképnél, amikor beszélgetni akartam vele. Mondta nem ér rá, dolga van. Szóval hagyni kell a fiatalokat dolgozni. Ez is helyhez köti őket. * Sikeres volt a tavalyi év Tarpán. Követ fejtettek, csirkét keltettek, építettek, kémillió liter tejet értékesí- ettek, adtak húst, búzát, almát a piacra. Nem nagyon, de egy kicsivel ismét előbbre léptek. Erről volt szó a zárszámadáson. Seres Ernő * * * * * * * * * * * * * * * * * * Galambos Lajos: gyek már egészen a falu végére, amely anyám házától még jó két kilométer. Ott jó nagy dombok vannak, amelyek a vi* * * * * * * * * * * * * * * * * hatokkal érkező nagy havakat megfogják, nem engedik be azokat a faluba. S az öreg Józsi bácsi, a vén kondás talán még ott lakik. Költözködés közben találtam. — Megyünk beljebb — mondta. A fiam, meg unokám emeletes házat épített bent a faluban. Mindenki megyen befelé, összehúzódzkodnak az emberek, mint a barom juhok a nagy nyári melegben. Holott hát valamikor, aki csak tehette kijjebb, s kijjebb telepedett, közel a tág * * * * * * * * * ★ * * if if if if if if határokhoz, ahol nem volt probléma a téli tüzelő, a krumpli, s kukorica megszerzése a téli napokra a nagy uradalmi földekről! Hű, micsoda világ volt az! Már én első asszonyom meghalt akkor, a Johanka férjét is eltemettük, hát ketten mentünk nagy téli hajnalon Johankával fát lopni az uradalmi földekről. Na, de hát manapság már fát se lop az emberiség. És mégis az volt a jó világ. A mi világunk. if if if if if if if if if if if Megkocogtattam hajnalban Johanka ablakát. — Jaj, ki az — hallatszott halkan. — Semmi, csak én — dünnyögök. — Mi baj? — Jössz fát lopni, Johanka? — Megyek hát, várj. — Jól öltözz fel, nagy a hideg, nagy a hó. — Felveszem szegény uram nagyujjasát, jó lesz? Mentünk aztán kisfű- résszel, baltával. A hó jól megfagyott már, nem rogyott be alattunk a hófúvások teteje se. if if if if if if if if if if if if if if if if if if Fújt a szél. Magamhoz húztam Johankát. — Ne csináld már — mondotta ő —, még melegem lesz ebben a nagy hidegben, akkor meg mit csináljunk? — Meghűtőzünk ebben a nagy hidegben. Meghűtőzünk? Ugyan! Ledobván a nagyujjasom ama kemény hóra, megteremtettük a fiamat ott helyben, mifíden teketória nélkül, s mikor már látszott Johanka terhe, össze is álltunk törvényesen. Mit kell erről annyit beszélni. Sajnos, hogy elmúltak if if if if if if if if * if if if if if if if if if azok a szép idők. Isten, ha vagy, teremthetnél még egy olyan telet, teremthetnél még olyan nagyhavas, fagyott dombokat, amilyenek akkoron voltak! Nadehát. Az ember már csak dünnyög. összeszedi a cuccát. S megy a fiatalok után befelé. Ó, csak egy éjszakára teremtődhetne meg még nekem az a szép, hajnalba hulló, megfagyott nap. De csak megyünk már mi is befelé. if if if if if if if if if if if if if if if if if if
