Kelet-Magyarország, 1983. február (43. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-17 / 40. szám

1983. február 17. Kelet-Magyarország 3 Csak keret... zekben a napokban, heteikben különösen sok kritikus és ön­kritikus vélemény hangzik el a szocialista brigádmoz­galomról. Megyénk üzemei­ben is szakszervezeti és gazdasági fórumokon érté­kelik a munkaversenyt. Az érdeklődés középpontjában van a téma azért is, mert idén 25 éves a mozgalom és hamarosan küldötteket vá­lasztanaik a szocialista bri­gádvezetők országos érte­kezletére. Napirenden van a téma azért iss mert a Mi­nisztertanács a közelmúlt­ban módosította a munka- verseny szabályait, A lehető legjobbkor jött, italán egy kicsit késett is az ösztönzőbb szabálymódosí­tás. Mert a mozgalomra az utóbbi években sok helyen az elszürkülés volt a jel­lemző. Ennek több oka van. A negyedszázados szabá­lyok már elavultak. A kez­deti lelkesedés alábbha­gyott, résziben azért, mert sok kollektíva az elért si­kerek birtokában elkényel- mesedett. Az anyagi és er­kölcsi elismerés sem min­denütt megfelelő. Mi taga­dás, a vezetők sok helyen általános, formális célokat tűznek ki, s ez cseppet sem lelkesíti a dolgozókat. Néhány konkrét, haszno­sítható példa megyénkből. A záhonyi brigádvezetők nemrég javasolták, hogy a brigádfelajánlások év köz­ben igazodjanak a tervmó­dosításokhoz. Az előre nem látott gazdasági, kereske­delmi intézkedéseket a mozgalomnak nyomon kell követni. A nyíregyházi 'vasutas brigádvezetők ja­vasolták, hogy év közben .miinél több brigád tegyen ■pótvállalásit. A tiszavasvári vegyészeti gyárban az egész, elavult munkaver- •seny-szabályzat átdolgo­zására tettek javaslatot. A közeid hetekben lesz is új szabályzata a gyárnak. A nyírbátori növényolajgyár­ban a gyakori vagonhiány miatt sokszor hét végén is szükség van a rakodásra. Néhányan helyesen java­solták, hogy a brigádok vál­lalásokat tehetnek a hét vé­gi rakodások segítésére. A Volán vállalat brigádveze­tői az újítások és az anyag­takarékosság fontosságát hangsúlyozták. Egy nem­rég készült számítás szerint ha megyénk építőiparában évente egy százalék anya­got és energiát takarítanak meg, az 28—30 millió fo­rint nyereséget jelent. Az említett kormányin­tézkedés önmagában csak keret. Ezt a keretet a helyi sajátosságtokkal, hasznos kezdeményezésekkel kell kitöttteni. A lelkesedés fo­kozásához pedig nem elég a megígért jobb anyagi ösz­tönzés ... Nábrádi Lajos Sirató helyett Megújuló gyümölcsösök A földre fektették az öreg almafákat Tiszabezdéd hatá­rában. A derekukra csavaro­dott drótkötelet meghúzta az erős traktor, recsegtek a gyökerek, majd tövestől sza­kadt ki a fa. Ezután jött az ember fűrésszel, baltával, fel­aprította tűzifának a hajdan piros gyümölcsöt ringató óri­ást. (Az utóbbi időben a baj csak az volt, hogy hamarabb szüretelt ezeken a fákon a fagy, mint az ember.) Hogy stílszerűek legyünk: sok nagy fába vágta a fejszé­jét a tuzséri Rákóczi Ter­melőszövetkezet, amikor az említett, s más szórványgyü­mölcsösökről döntött. Ahogy a főmezőgazdász elmondta, összesen 120 hektár almásra mondták ki a halálos ítéletet. S azok, akik felvállalták a kitépett fák eltakarítását, da­rabjáért 30 forintot kaptak. Több ezer fa került ki az ár­térről, de mégsem siratja őket senki, mert ugyanakkor termőre fordul az a 110 hek­táros új ültetvény, amely jobb termést hoz, s tervsze­rűen váltják a jonatánt és starkingot új fajtákkal. Ezért az idén is várnak 6—7 ezer tonna termést, s mindent megtesznek, hogy ennek na­gyobb része exportra kerül­jön. Ennyit a kivágott fákról. S egy gondolatot a szövetkezet magatartásáról: amit tesznek, jól teszik, időben vették ész­re, hogy csakis a korszerű ül­tetvényekkel érdemes foglal­kozni, ezekkel lehet gazda­ságosan termelni. Nem a mennyiséget kívánják feltét­len növelni, hanem a minő­séggel akarnak versenyben maradni, miközben tudják, hogy az idén sem lesz köny- nyű az almát eladni, (lb) Gallyazzák a kidöntött almafákat Tiszabezdéd határában. (Gaál Béla felvétele)-------------------------------\ Mi van a kép* ernyőn? ____1____J „Izabella különösen titok­zatos: sehol sem lehet meg­találni, rejtegetése többek érdekében áll, s a miatta elkövetett gyilkosság is csu­pa rejtély ...” „A jómódot igencsak ked­velő Rita aranylopásra szö­vetkezik Charles bandájá­val. Amikor már az arany- tömbök kézzelfogható való­sággá válnak, a lány rá­jön, hogy Charles rútul be­csapta!. Rita félelmetes hí­rű nagynéniéhez fordul se- gitségért...” „Véletlen találkozás a vonaton: két ember, s mindketten meg akarnak szabadulni valakitől. A megoldás: „gyilkosságot cserélnek.” Közismert, bogy a pedagóguspálya elnőiesedése to­vább tart. Milyen okok játsszák a főszerepet? Hogyan befolyásolja ez a körülmény a nevelést, az iskolai munkát? Miért kevés a férfi a pedagóguspályán? Mi kellene ahhoz, hogy a jelenleginél sokkal több fiú vá­lassza hivatásul a nevelői pályát? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ kerekasztal-beszélgetésünkön, me­lyen részt vett Kuknyó János, a megyei tanács vb mű­velődési osztályvezetője, Szegedi Jánosné, a Nyíregyházi 3. sz. Általános Iskola igazgatója és Papp Tibor mate­matika-rajz szakos, a nyíregyházi Benczúr Kollégium nevelőtanára. KM.: Milyenek a jelenlegi arányok a gyakorló nevelők­nél és a főiskolán tanuló hallgatóknál? Kuknyó J.: — Legfrissebb adataink szerint évről évre növekszik a pedagóguspályán dolgozó nők aránya. A me­gye oktatási intézményeiben összességében csupán 26,8 százalék a férfiak aránya. Ha ide számítjuk a gyermekvé­dő, a gyógypedagógiai intéze­teket, a szakfelügyelőket, csu­pán 20—22 százalék a férfiak aránya. Ez tovább differenci­álódik az iskolatípusok sze­rint. A tanítóknál csupán 10,3, az általános iskolai ta­nároknál 30, míg a gimnáziu­mokban és szakközépiskolák­ban 43,7, a szakmunkásképző intézetekben pedig 54,8 szá­zalék a férfiak aránya. Mind­ezek ellenére az általános is­kolában az igazgatók 81,7 százaléka, a középiskolákban pedig 83,3 százaléka férfi. A társadalomban másutt is meglévő aránytalanságok egyik oka, hogy a nők a csa­ládi kötöttségek miatt nem szívesen vállalják a sok el­foglaltsággal járó vezetői be­osztásokat. — Elgondolkoztató, hogy a holnap utánpótlását jelentő főiskolai hallgatók között még rosszabb a nők és fér­fiak aránya. A tanárképző főiskolán a tanítói szakon mindössze 8,1, az általános is­kolai tanári szakon 25,5 szá­zalékot tesz ki a fiúk aránya. KM.: Melyek a főbb okai a pálya elnőiesedésének? Papp T.: — Mindenképpen a pedagóguspálya presztízsét említeném, amely a közvéle­mény szemében nincs az el­sők között. Nem tartozik a jól megfizetett és rangos szakmák közé. Úgy vélem, még az értelmiségen belül is nagy a lemaradás. Különösen a pályakezdő nevelők küzde­nek megélhetési gondokkal. Szegedi J.-né: — A minden évben nagyobb követelmé­nyek is elriasztják a tovább­tanulókat, főként a fiúkat a nevelői pályától. Ismertek a pedagógusmunkával járó kö­töttségek is, amikor csen­getnek, nekünk be kell men­ni az órára ... Ezeket a kö­töttségeket és a szerény fize­tést a férfiak nem szívesen vállalják. Említsem az állan­dó feszültséget, amely az is­kolai munka egyik jellemző­je. KM.: Milyen nevelési hát­rányokkal jár, bogy kevés a férfi pedagógus? Kuknyó J.: — Szegényebb lett az együttes nevelői ha­tás. A férfi személyiségére éppúgy szükség van a csalá­di nevelésben, mint az isko­lában. Nemcsak a fegyelme­zés miatt. A harmonikus sze­mélyiség fejlődéséhez nélkü­lözhetetlenek a szubjektív té­nyezők. Nem beszélve arról, akiknek a szülei elváltak, a férfi pedagógus egy kicsit az apa pótló szerepét is betölt­heti, szerencsés találkozás esetén. Szegedi J.-né: — Ezt mi is jócskán megérezzük, ott tar­tunk, hogy nincs kit beoszta­ni a fiúkhoz ügyeletesnek. A harmincöt tagú tantestületben négy férfikolléga van, közü­lük egy igazgatóhelyettes, egy testnevelés, egy énekszakos. Különösen a serdülőkorban lévő gyermekek sínylik meg, hogy kevés a férfi nevelő. KM.: Hogyan lehetne segí­teni, hogy több fiú jelentkez­zen tanárképző főiskolára, egyetemre? Papp T.: — Már a közép­iskolában figyelemmel kelle­ne kísérni, melyik gyerekben van olyan hajlam, ami alap­ja lehetne a nevelői adottsá­gok kifejlesztésének. Mi a kollégiumban csinálunk vala­mi effélét, a tanulópárok, ta­nulókörök megszervezésénél törekszünk erre, amit később tudatos pályairányítással to­vább lehetne erősíteni. — Kuknyó J.: — Én is eze­ket tartom az egyik járható útnak. De van egy másik ja­vaslatom is, amivel bizonyá­ra nem mindenkinél találok egyértelmű helyeslésre. Ez pedig a következő: a főisko­lai felvételek elbírálásánál — egyenlő pontszám esetén — én elsőbbséget adnék a fiúk­nak. Akkor is, ha egy, vagy két ponttal alatta marad a továbbtanuló fiú a szokásos követelményeknek, de felis­merhető, hogy igazi nevelői, szervezői alkat. Mondjuk kis túlzással, hogy pedagógusnak született, csak éppen egy ki­csit lezserebb volt a tanulás­ban, ezért nem szerzett jó pontszámokat. Én a pályaal­kalmasság rugalmas alkal­mazásában látok lehetőséget az elnőiesedés csökkentésére, az arányok javítására. És természetesen a pálya presz­tízsének, anyagi és erkölcsi elismerésének fejlesztésé­ben, amelyért, úgy vélem, a nevelőtestületek is tehetnek. KM.: Társadalmi gyökerű jelenségről van hát szó, melyben szemlélet, anyagi és erkölcsi értékek egyaránt sze­repet játszanak. A beszélge­tés is megerősítette azonban; vannak eszközök, ha mérsé­keltek is, hogy valamelyest javuljon, egészségesebbé váljék a nemek aránya az iskolákban. Nem testálhatja a társadalom csak a nőkre a felnövekvő nemzedék neve­lését sem a családban, sem az iskolában. De nem csupán ezért, a nők teherbíró képes­ségéről, a gyesről és egyéb tényezőkről is szó van, ame­lyek mind összefüggnek a pedagóguspálya elnőiesedésé­vel. Páll Géza „A mind hivatali, mind magánéletében kegyetlen és könyörtelen .hivatásos’ uzsorás meggyilkolása ne­héz feladat elé állítja a rendőrséget. Van számos gyanúsított, felmerülhetnek különböző indítékok — de nincs meg a tettes. Derrick - nek és társainak egyébként sem könnyű dolgát még .mellékes’ bűntények is bo­nyolítják ...” Úgy vélem, elég a vér­fürdőből. Ám úgy tűnik, a Magyar Televízió műsor- szerkesabése fáradhatatla­nul keresi és találja meg az .ilyen és ezekhez hasonló „műveket”, s lehetőleg fő műsoridőben sugározza is. Az alig tíznapos program­ból kiválasztott példák iga­zolják: képernyőinken hul­lák, rejtély, erőszak, vér, galádság, becstelenség — korlátlan számban. Kell a jó, a klasszikus krimi, a népmesét pótló kalandfilm. Az is módjával, igényesen válogatva. De az a tömény borzalom, amely mostanában a magyar tévé képernyőjére kerül, messze esik mind a méntélétől, mind az igénytől. Ezeken a filmeken fiata­lok százezrei nőnek fel, s akarva-akaratlanul lassan- lassan átszűrődnek beléjük tőlünk idegen magatartá­sok, szokások, normák, igé­nyek. Nem hárítom ifjúságunk magatartásának felelőssé­gét kizárólag a tévében be­mutatott filmek átvevőire. De fel sem mentem a fele­lősség alól azokat, akik rossz divatok uszályában döntenek. Bürget Lajos ß ahul Géza osztályve­zető és természetba­rát mitsem sejtve ment be dolgozni. A vállalat földszinti fér- fizuhanyzójában egy kupac éktelenkedett. A takarítónő vallomása alapján egy oda nem való kupac. Az egész osztály felboly- dult, mint a kiásott hangya­boly. Még a szokásos reg­geli kávézások is elmarad­tak, mert mindenki találga­tásokba vetette magát. Ki lehetett a tettes? A szégyenletes pedig kez­dett megrepedezni, de en­nek ellenére sem tudott meg senki semmit. Végre az egyik takarítónő, a szakszer­vezet rimánkodása révén, néhány százalék veszélyes­ségi pótlék fejében hajlan­dó volt eltakarítani. Az őszi reggelek tovább borongtak, mígnem a har­madik reggelen, amikor Ba- hul Géza osztályvezető és természetbarát mitsem sejt­ve ment be dolgozni, az el­ső emeleten, a bérelszámo­lási csoport szobájában je­lent meg az a bizonyos ki­deríthetetlen, de annál jó­val nagyobb kupac. Csak szabálytalan alakja emlé­keztetett a földszintiéhez. Girgácz Jenő, a kiváló dolgozó és hatgyermekes családapa egyéni nyomozás­ba kezdett, melynek végén jóslásokba bocsátkozott, mi­szerint aki ezt meg merte tenni, az ezután is meg fog­ja tenni, vagy hát csinálni. Csak azt kell kitalálni, hogy hová fogja áthelyezni mű­ködési területét! Az elemi csapás Demeter József, az aggá­lyoskodó és éppen beosztott raktáros már tudta, hogy hova. Ahogy a rubrikák egymást követik, úgy a ku­pac, akár a pipált rubrika, egyre följebb kerül! Vészt- jóslóan tördelte a kezét. — Főkönyvelő kartárs, holnap egy emelettel föl­jebb kell majd keresnünk, ha akarjuk, ha nem. — Józsikáááám! Joóóó- zsikám! Maga egy kis pali­madár! Nem papagáj! És másnap a második emeleten, azaz egy emelet­tel följebb, a főkönyvelő szobájában újabb kupac je­lent meg. A vállalati vezetés is fel­figyelt az osztályon dúló ál­lapotokra, mely többes szám a kupacok mennyiségéi illeti. Ahhh-há! — szagolt bele a levegőbe egy erre a célra kiküldött revizor. Senki sem tudta, hogy mi fog ezek után történni. Bahul Géza osztályvezető, magára erőltetett tennivá- gyással feszengett szobájá­ban. A kupacok pedig egyre sűrűsödtek. Felváltva; ki­csik és nagyok, akár a filo­zófusok epigrammái. A takarítónő állapota a fizikai megterheléstől egy­re jobban leromlott, néhány semmirekellő vállalkozó vál­totta fel. A fő helyre, az osztály bejáratánál külön táblács­kát helyeztek el: Idegenek­nek belépni szigorúan tilos! Nem volt mit tenni. Ba­hul Géza osztályvezető és egyébként természetbarát keserűen, de a közelgő nyugdíjazása reményében csak annyit mondott: — Benne vagyunk nya­kig! mtarr Zsuzsa, az osztály y titkárnője szelíd őzi­keszemeit mélyen be­ledöfte az osztályvezető mit-sem-sejtő-jébe, és csak annyit mondott: — A dolgok begyűrűz­nek, mert objektívék. Szűcs Mariann

Next

/
Oldalképek
Tartalom