Kelet-Magyarország, 1983. február (43. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-02 / 27. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. február 2. (Folytatás az 1. oldalról) Andropov a következőket vá laszolta: Mi azt váltottuk, és valljuk ma is, hogy a csúcstalálkozóknak különös jelentőségük van a bonyolult problémák megoldása szempontjából. Ezért teljes komolysággal ítéljük meg ezt a kérdést. Számunkra a legmagasabb szintű találkozó kérdése nem képezheti politikai, vagy propagandacélú manőverek tár gyát. A Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetőinek az időszerű problémák kölcsönösen elfogadható megoldását, s az országaink közöt ti kapcsolatok fejlesztését szolgáló találkozója hasznos volna a Szovjetunió és az Egyesült Államok, Európa és az egész világ számára. Az Egyesült Államok elnö ke ahhoz a feltételhez köti a találkozót, hogy a Szovjetunió egyezzen bele az európai nukleáris fegyverzetek kérdésének számunkra eleve elfogadhatatlan megoldásá ba. Ez egyáltalán nem azt bizonyítja, mintha az amerikai vezetés komolyan venné ezt a kérdést. S ezt csupán sajnálni lehet — állapította meg végül az SZKP KB főtitkára. Gcif, a Nenctrt Palotáit Megnyílt a leszerelési bizottság ülésszaka Genfben, a Nemzetek Palotája tanácstermében kedden megnyílt a leszerelési bizottság tavaszi ülésszaka. A tanácskozás munkájában negyven ország, köztük hazánk küldöttsége vesz részt. A várhatóan három hónapig tartó ülésszak nyolc napirendi pont megvitatását és lehetőség szerinti megoldását tervezi. Közülük kiemelkedő fontosságú a nukleáris fegyverkísérleti robbantások teljes és általános betiltásának témaköre, valamint a vegyi fegyverek tilalmának kérdése. Az utóbbival kapcsolatban Genfben rámutatnak, hogy ha a nyugati résztvevők — elsősorban az Egyesült Államok — kellő politikai akaratot mutatnak, akkor az erről szóló egyezmény még ebben az évben kialakítható lenne. A tanácskozáson résztvevő magyar küldöttség élén Kőműves Imre nagykövet, állandó genfi képviseletünk vezetője áll. Napi külpolitikai kommentár Zsákutca M ubarak egyiptomi elnök keserűen fogalmazott. Egy amerikai tv-állomásnak adott interjújában kifejtette: az Egyesült Államok elveszíti barátait a Közel-Keleten, ha nem bírja rá Izraelt, hogy vonja ki hadseregét Libanonból, továbbá arra, hogy Ciszjordá- niában hagyjon fel a betelepítéssel. S ez nem csak Mubarak véleménye. Sedli Kli- bi, az Arab Liga főtitkára nemrég hasonlóképpen kesergett. Az arab államférfiak borúlátása indokolt. Libanonban ugyanis — bár hétfőn, fokozott izraeli nyomás jegyében — megkezdődött az USA védnöksége alatt a libanoni—izraeli tárgyalás 11. fordulója — ismét dörögnek a fegyverek. A keresztény- falangista és a druz-szocia- lista erők összecsapása elérte Bejrút térségét. Ilyen körülmények között aligha lehetséges megvalósítani' Nagy- Bejrút demilitarizálásának tervét, amelyhez pedig ragaszkodik a libanoni kormány. Sok jelből arra lehet következtetni, hogy Tel Aviv — a mostani összecsapás ürügyén — elégedetlen a három nyugati ország Libanonban állomásozó csapatkontingenseivel. A legszívesebben rábírná Franciaországot, Olaszországot és az Egyesült Államokat, hogy vonják ki katonáikat Libanonból. Ezzel szabadkezet kapna, hogy a falangista milíciával, majd diplomáciai nyomással elérje a szíriai csapatok távozását. Tel Aviv változatlanul ragaszkodik egy dél-libanoni biztonsági övezethez, s ott katonai ellenőrző állomást akar fenntartani. E követelés azonban nem más, mint egy szuverén állam — Libanon — területi integritásának megsértése. Más rovására Izrael még „nagylelkű” is... Ariel Sáron izraeli hadügyminiszter a minap kijelentette: ők esetleg még abba is beleegyeznének, hogy Szíria hasonló megfigyelőállomást tartson fenn libanoni területen. Miközben Bejrút rovására alkudoznak, az izraeli belpolitikában új fejlemény látszik. Jichak Navon államfő közölte Begin miniszterelnökkel: májusban lejáró hivatali tisztségét nem óhajtja megújítani. Bár a kijelentést utóbb cáfolta, megfigyelők ebből arra következtetnek, hogy Navon a most ellenzéki munkapárt színeiben esetleg Begin riválisaként kíván föllépni. Persze, kár lenne illúziót táplálni egy estleges személycsere kapcsán. Begin követelőzése közben ugyan túl messzire ment fő szövetségesével, az Egyesült Államokkal szemben, de alapvető változás a munkapárt esetleges fölülkerekedésétől aligha várható. A palesztinok jogainak elismerésében például a Likud tömb és a munkapárt álláspontja azonos: önálló palesztin állam megalakításáról hallani sem akarnak. Legfeljebb a Reagan elnök által sugalmazott palesztin—jor- dániai konföderáció gondolata közelebb áll az ellenzéki munkapárt elképzeléséhez, mint Begin programjához. A jelen és a közeli jövő nem biztat sok jóval a Közel-Keleten. Az Egyesült Államok — Tel Aviv makacssága révén — olyan zsákutcába tévedt, amelyből egyelőre nem látszik a kiút. Gyapay Dénes A sztálingrádi győzelem Ma 40 éve, hogy döntő fordulat állt be a második világháborúban. Az emberiség egyik legnagyobb csatája ért véget Sztálingrádnál. Erre emlékeznek szerte a világon. Azokra a hősökre, akik térdre kényszerítették a hitlerista hadsereget, akiket a világ valamennyi békeszerető emberének hálája övez. A hős város, Volgográd múzeuma a nagy csata sok- sok emlékét őrzi. E sorok írója a közelmúltban itt ismerkedett meg a történelemmel, a harcok eseményeit bizonyító képekkel, a napló- töredékekkel. Alekszandr Rogyimec vezérezredes — a Szovjetunió kétszeres hőse, a Volga-parti város egyik védelmezője — szavait idézte a múzeum egyik vezető munkatársa: — A sztálingrádi csatára az ellenség Moszkva alatt elszenvedett veresége után került sor és ez fordulópontjává vált az egész második világháborúnak. A csata egyben a szovjet hadtudomány diadalát is jelentette. A szovjet parancsnokság ragyogóan tervezte meg és hajtotta végre az ellenség egy fontos hadseregcsoportjának, Paulus német tábornagy 330 ezres elit erőinek körülkerítését és megsemmisítését. A történelem számokban. Hitler 50 hadosztályt vont össze, a harcok egyes szakaszaiban 2300 repülőgép, kétezer harckocsi, 25 ezer löveg és aknavető vett részt. A 100 ezer négyzetkilométernyire kiterjedő csata 200 nap és 200 éjjel tartott, több mint egymillió bomba (100 ezer tonna) hullott a városra, a lakóházak 85 százalékát a földig lerombolták, 125 jelentős ipari üzem megsemmisült. 700 támadást vertek Ezek közül említeném Maty- vej Putyilov gárdista hőstettét A város romos utcáin elkeseredett harcok folytak. A 308-as lövészhadosztály egyik ezredével megszakadt az összeköttetés. A parancsnak Putyilov szakaszvezetőt bízta meg az összeköttetés helyreállításával. A hős ka1943. február: lerombolt házak, városrészek vissza a város hős védői, jelentős veszteséget okozva az ellenség soraiban. A múzeum látogatása során — filmvetítés alapján — megismerkedhettem a szovjet harcosokra jellemző bátorsággal, állhatatossággal. tona a golyók és repeszdara- bok záporában kúszott, hogy megkeresse, hol szakadt el a telefonvezeték. Közvetlenül előtte felrobbant egy ellenséges akna. A repeszek a testébe fúródtak, bal karját leszakították. Putyilov azonban tovább kúszott még néhány métert, megtalálta a szakadt vezetéket és kezével, Az újjáépült Lenin sugárút. 2. II világcsaló kópszakórti Tavaly érkezeit a híre, hogy Svájcban idős korában meghalt Porkay Márton műkereskedő és képszakértő. Élete valóságos regény volt, nemhiába ruházta föl annak idején az egyik újság a „világcsaló” jelzővel. Polgári családból származott, eredetileg Pikier Márton volt a neve. Érettségi után huszárönkéntesként vette fel a Porkay nevet. Már fiatal korában érdeklődött a képzőművészetiránt, később valóságos szerelmese lett a festményeknek. Még ellenségei is elismerték, hogy kiváló szakértője volt elsősorban az elmúlt századok képeinek. Az első világháború után külföldi tanulmányútra ment, beutazta úgyszólván egész Európát, de járt Amerikában is. A jó rhegjelenésű, több nyelvet beszélő, és kitűnő beszélőképességű embert mindenütt szívesen fogadták, olykor még a felső tízezer tagjai is. A húszas években mint nemzetközi szaktekintély jött vissza Budapestre. Ebben az időben az akkori pénzügyi nagyságok klikkjéhez férkőzött és óriási üzleteket kötött. Költekezésére jellemző, hogy. egy ízben, amikor Siófokon nyaralt, az átmulatott éjszaka után a titkárával Budapestről hozatott sürgősen kaviárt a barátnőjének. A Szépművészeti Múzeummal gyakran állt „harcban”. Főleg olyankor, amikor egyik vagy másik festményre Vonatkozólag nem kapta meg azt a szakvéleményt, amelyet ő akart. Ilyen eset volt; hogy a múzeum idős, puritán igazgatóját korrupcióval vádolta meg. Akkoriban az igazgató öngyilkosságát is ezzel az üggyel hozták összefüggésbe. Hasonló módon bánt el néhány évvel később az utódjával is. Három múzeumi festményről bizonyította be, hogy hamisítványok. Az igazgatónak le kellett mondania állásáról, noha már akkoriban is tudni vélték, hogy a hamisítványok éppen Porkaytól származtak. Az infláció utáni nagy bess és az akkori gazdasági világválság Porkayt is súlyosan érintette. Rengeteget veszített a tőzsdén és mecénásai is elszegényedtek. Hosszú hónapokon keresztül a legnagyobb szegénységben élt, másodrendű vagy harmadrendű szállodákban húzódott meg és gyakran hetekig adós maradt számlájával. Olykor még ruháit is zálogba tette, hogy legyen mit ennie. De hagyományos szerencséje ekkor sem hagyta el... A Keleti pályaudvaron ismerkedett meg egy belga gyémántkereskedő hazafelé induló feleségével. A hölgy útbaigazítást kért Porkaytól, és miután a férfi kitűnően beszélte a nyelvet, fel-alá sétálva beszélgettek a pályaudvaron. Porkay annyira megnyerte a belga hölgy tetszését, hogy egy nappal elhalasztotta utazását, kifizette Porkay adósságait és másnap már vele együtt utazott el BudapestrőL Külföldön Porkay valóban nagy üzleteket kötött. Németországban megismerkedett Lopkowicz herceggel, akivel szintén összebarátkozott, olyannyira, hogy együtt utaztak el Amerikába. Ott a herceg Gains- borugh Galery néven előkelő műkereskedést alapított. Vezetésével Porkayt bízta meg. De hamarosan rájött arra, hogy Porkay becsapja, ezért megvált tőle. A képszakértő nem esett kétségbe. Washingtonban megismerkedett egy szenátor lányával, akit házassági ígérettel vett rá arra, hogy szökjenek Európába. Arra azonban Porkay nem számított, hogy a lány apja lehallgató készüléket helyezett el abban a szobában, ahol Porkay és a lány a terveket szőtték. így azután a szöktetésből semmi sem lett, a szenátor Porkayt kitoloncoltatta Amerikából. Itthon egy Vigadó utcai panzióban ütötte fel főhadiszállását. Járta a műkereskedéseket, sőt még a Teleki térre is kiment 'és egymás után „fedezte fel” a szenzációs műalkotásokat, amelyekről azonban hamarosan kiderült, hogy hamisítványok. Felfedezése ugyanis abból állt, hogy korabeli gyengébb festményeket az ugyanabban a korban élt nagy mesterek munkájává restauráltatta át. Tehette, mert kiváló képszakértő volt és pontosan tudta, hogy az illető képen mit kell átfestenie ahhoz, hogy mint korabeli mesterművet adhassa el. A Mamajev-Kurgánon — a legádázabb harcok egykori színhelyén — monumentális emlékmű hirdeti a hősi halált halt harcosok örök dicsőségét. szájával összeillesztette azt. Újabb találatok érték a testét. Élete árán teljesítette feladatát, ezzel megmentve sok társa életét. A város mai arculata az alkotó munkát dicséri. A háború után évente kilencezer lakás épült. A lerombolt 125 ipari üzem helyett 160 termel. Jelenleg 42 kórház és 48 klinika, közel négyezer orvos, 30 technikum, 162 középiskola, 6 főiskola, 26 filmszínház, 50 kultúrpalota van, 320 könyvtár közel 5 millió kötettel, televíziós központ, amely önálló műsort sugároz, napilapjuk negyedmilliós példányban jelenik meg. Egy lakosra átlagosan 10 négyzetméter zöldterület jut... Negyven év telt el. A sztálingrádi csata ma is nagy tanulsággal szolgál. A győzelem és a vereség kérdésében az ember a döntő. Ezt az alapvető igazságot mindennél fényesebben bizonyítja a sztálingrádi csata, a második világháború. Ez az igazság ma is érvényes és figyel-* meztet — bármennyire fejlett a haditechnika. Legyőz- hetetlenek azok a népek, amelyek igazságos ügyért, a békéért harcolnak. Dragos Gyula Emiatt egyre több per indult ellene, amelyekből azonban csaknem minden alkalommal ő került ki győztesen. A felszabadulás után ismét felvette a Pikier nevet és ezentúl mint Porkay Pikier Márton szerepelt. Óriási költséggel rendbehozatott a belvárosban egy kétszoba hallos lakást és pazarul berendezte. Ismét az édes élet következett. Egyik pazar estélyén beszélte meg egyik ismerősével a Régi Képszalon Kft megalakítását. A képszalon valójában képcsempészés céljára alapult. Akkoriban a Szépművészeti Múzeumiban, a külföldi mesterek képeit valódi értéküknek csak töredékére értékelték. Később ezeket a festményeket is kivitték Svájcba, ahol megkapták értük a megfelelő árat. De feketén is csempésztek ki képeket külföldre. Mondani sem kell talán, hogy Porkay óriási ösz- szegeket keresett, s költött. Az akkori gazdasági rendőrség is felfigyelt Porkayék tevékenységére. A műkereskedőt előállították, de — bizonyítékok híján — mindössze két napig volt őrizetben. Utána sebtiben eladta a lakását, majd rövid idő múlva eltűnt az országból. Svájcban telepedett le, ahol felhalmozott tőkéje révén műkereskedőként tisztes öregkort élhetett meg. Következik: A rulettcsászár és a fia. Bállá Ödön
