Kelet-Magyarország, 1983. február (43. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-01 / 26. szám

2 Kelet-Magyarország 1983. február 1. Benne lakik? Vegye meg! Tavaszt jeleznek a mackók lagyebb lehetőségek tanácsi bérlakások megvásárlására minden változott az utóbbi időben a lakásgaz - területén. Emelkedtek a lakbérek, változtak a Iá- feltételei, hogy csak a legfontosabbakat említ- egyre több kérdést kapunk olvasóinktól az új jog- rend el kezeseiről. Most — a megyei tanács vb osztályának segítségével — azoknak válaszolunk, szeretnék tadni: hol és milyen körülmények között meg a tanácsi bérlakást? A január elsején hatályba lépett módosító rendelkezé­sek lényege az, hogy az el­adható lakások köre bővült, így nemcsak 12, illetve en­nél kevesebb lakásos lakó­épületet vásárolhatnak meg a lakók, hanem a több lakást tartalmazó épületeket is. A bérlők is kez­deményezhetik A vásárlást a bérlők is kezdeményezhetik. Miután az állami lakások megvásárlá­sának szabályozásakor az volt a cél, hogy az értékesí­tést a lakásgazdálkodási ér­dekek alá rendeljék, a jog­alkotó meghatározta azokat a feltételeket, amelyek miatt nem adható el egy-egy épü­let Nem vásárolhatók meg például azok az ingatlanok, amelyek állami szervek hasz­nálatában állnak, illetve ál­lami szervek elhelyezésére előreláthatólag tíz éven be­lül felhasználnak, s azok sem, amelyeket valamelyik állami szerv szolgálati lakás­ként használ. Nem adhatók el azok a lakások sem, ame­lyeket tíz éven belül közér­dekű célokra használnak fel, vagy lebontják, amelyek ter­mészetbeni kártalanítás cél­jára szükségesek, amelyek üzem, vagy intézmény zárt területén vannak és az in­gatlan-nyilvántartásban nem különíthetők el, amelyek bér­lakás céljára épültek, s át­adásuk óta tíz év még nem telt el, de azok sem, ame­lyeket állami szerv épített, vagy magánszemélytől vásá­rolt és a létesítéstől, illetve a vásárlástól öt év még nem telt el. Nem adhatók el ter­mészetesen a műemlékek, vagy műemlék jellegű épüle­tek sem. Az elidegenítés helyi felté­teleit a település sajátossá­gainak megfelelően rendez­ték a helyi tanácsok. A vá­sárlás lehetőségét elsősorban a vegyes tulajdonú, a külte­rületi, vagy a gazdaságtalan fenntartású épületeknél hagyták meg. Nyíregyházán például kizárták az elidege­níthető ingatlanok köréből a háromszintesnél magasabb épületben lévő lakásokat, és az olyan épületben lévő la­kásokat is, amelyek földszint­jén — garázs kivételével — nem lakás céljára szolgáló helyiségek, például boltok vannak. A felújított lakóépü­leteket is csak a felújítás után öt évvel lehet értékesí­teni. Újat nem Mindez természetesen csak lehetőség és nem azt jelenti, hogy minden háromszintes­nél alacsonyabb épületet meg kell vásárolni, sőt a jog­szabály szerint az állami la­kást csak akkor adhatják el, ha a lakók bérlőinek leg­alább kétharmada kéri ezt. Ha viszont a bérlők hetven­öt százaléka kéri az elidege­nítést, akkor a tanács, illet­ve Nyíregyházán az ingat­lankezelő és szolgáltató vál­lalat csak rendkívül indo­kolt esetben tagadhatja meg az elidegenítést. A lakást egyébként csak olyan magánszemély vásá­rolhatja meg, aki lakástulaj­dont szerezhet, vagy a tulaj­donszerzési korlátozás alól felmentést kap. Természete­sen előnyben részesül a bent­lakó, tehát a bérlő, a bérlő­társ, a bérlő leszármazottja, vagy örökbe fogadott gyer­meke és a bérlő élettársa. Nem mellékes az sem, hogy mennyiért vásárolhat­ják meg a bérlők az állami lakást. A rendelkezések sze­rint ha az ingatlant a bent­lakó, vagy az előbb már em­lített családtagok vásárolják meg, akkor a forgalmi érték teljes öszegének harminc szá­zaléka az öröklakás vétel­ára. Egylakásos ingatlannál az érték ötven százaléka, a nem lakás céljára szolgáló házingatlannál hatvan szá­zaléka lesz a vételár. Kedvezményes Ha az öröklakást kívülálló lakottan vásárolja meg, ak­kor a forgalmi érték negy­ven százaléka, az egylakásos házingatlan 60 százaléka, a nem lakás céljára szolgáló házingatlannál 70 százaléka a vételár. Ez fizethető egy összegben, ilyenkor a vétel­ár 10 százalékát meghaladó összeg 25 százalékának meg­felelő árengedmény illeti meg a vevőt. Részletfizetés esetén a szerződés megköté­sekor 10 százalékot kell ki­fizetni, az ezen felüli fizetés teljesítése esetén a többlet­fizetés után 25 százalék ár­engedmény illeti meg a ve­vőt. A vételár többi részét 25, kivételes esetben 30 év alatt évi 3 százalékos ka­mattal kell kifizetni. Kívül­állóknak a törlesztés 15 év. A havi törlesztés összege azonban nem lehet kevesebb, mint a bérlemény megvétele időpontjában érvényes havi lakbérösszeg. Pihen a vadaspark Télen elnéptelenedik a sós­tói vadaspark. Látogatók a hétvégeken is elvétve érkez­nek, mégsem kihalt a táj. Hi­szen a park vadjai — az őzektől a mackókig — itt vé­szelik át a hideg hónapokat. — Jól bírják a telet az ál­latok — kalauzol körbe a ka­rámok, ketrecek között Hagy- mási Gyula, a vadaspark la­kóinak gondozója. — Igaz, az enyhe idő könnyebbé teszi számukra az áttelelést. Egye­dül a fiatal tengerimalacok­nak van szükségük fűtött helyre. Láthatóan jól érzik itt ma­gukat az állatok. A tágas ka­rámokon belül természetes környezetükben: erdőben él­hetnek, s mindennap terített asztal várja őket. A ragado­zók étrendjéből sosem hiány­zik a friss hús, a többiek különböző takarmánynövé­nyeket kapnak. Az őzek épp most váltot­tak bundát. A vaddisznók hamarosan — február végén — fialnak: három koca hoz­za világra csikós malacait. Tavasszal megszaporodik a muflonok és a gímszarvasok családja is. Igaz, még január végét ír­juk, de egyre érezhetőbb, hogy közeledik a tavasz. Ezt jelzik a medvék is: mostaná­ban egyre többet jönnek ki kuckójukból a szabadba. Á Toldi utcában Jinden megváltozott. A kertes családi házak helyét egyforma tízemeletes bérházak váltották fel. El­tűnt a régi virágos kis utca. De mégis maradt há­rom ház. A második Sipkay György tanító háza volt. Mi­lyen érdekes a véletlen, hogy még létezik Sipkay Barna író szülőháza, amelyet édesapja építtetett. A kis családi ház négy ablakos szeme furcsán bámul (sz. t.) Az Ibrányi Áfész bujt vegyesiparcikk boltjában havonta 5— 660 ezer forintért vásárolnak. Ez azt eredményezte, hogy a múlt évben 6 millió 400 ezer forint értékű árut adtak el a kis községben. (Császár Csaba felvétele) rám, farkasszemet nézünk és eltűnik a jelen, előttem áll a fehér arcú 10 éves Sipkay Barna... ... Jöjjön, menjünk a folyóhoz — és udvariasan nyújtja felém kezét. Együtt nézzük a vizet. Az utca gye­rekei már rakják a tábortüzet és kihoznak egy nagy mosó­fazekat, ezt használják dobnak. Majd felcsendül egy kel­lemes gyerekhang, Tóth Jóska hangja: „Maros vize folyik csendesen...” Mi nem megyünk oda a fiúkhoz, csak a ka­pualjból nézzük őket. Egyszer csak kinyílik az Erényiék vaskapuja is, a gyerekek kijönnek az utcára, hiszen ők is látni akarnak valamit. Ott van Erényi Éva, a szép sötét hajú kislány. Barna odalép Évához és invitálja, nézze meg a folyóban ficánkoló kicsi halakat. Igen, itt kezdődött a gyermekkori szerelem, amely házassággal végződött. Barna csendes, udvarias kisfiú volt. Soha nem ment az utcára játszani a többiekkel, csak Eré- nydékhez vezetett az útja ... Most nézem a házat, a megmaradt családi házat, ön­kéntelenül is felötlik bennem: tizenöt évvel ezelőtt halt meg Sipkay Barna, a József Attila-díjas író, aki becsüle­tességével, szerénységével példát mutatott a mindennapi élethez. Írásaiban az igazi emberségre tanított, és tanit mindenkit. A nyírségi csönd volt a bölcsője, ehhez hűséget eskü- döt, soha nem hagyta el Nyíregyházát, itt tért örök nyuga­lomra. Több kötete látott napvilágot, ő mégis hűséges gyermeke volt szülővárosának. Vajon mi is ilyen hűsé­gesek vagyunk emlékéhez? A régi épületen egy tábla sincs, hogy itt született az író. Az alma mater is elfeledkezett róla. A híres Kossuth gimnázium falán nincs feltüntetve, egykor itt tanult Sipkay Barna, a József Attila-díjas író. Legyünk hozzá hűségesek, és összefogással, állítsunk emléket városunk szerény Írójának! Somogyi Jolán A tárgyalóteremből Az italokra „szakosodott“ tolvaj Megrögzött tolvaj állt a bíróság előtt néhány napja Pásztor László 34 éves papi lakos személyében. Az eddig hétszer büntetett Pásztor leg­utóbbi szabadulása után egy rövid ideig dolgozott, de mi­vel nem volt kedve a gyer­mektartást fizetni, otthagyta munkahelyét, s lopásból tar­totta el magát. Egyik nyíregyházi boltban egy kétdecis barackpálinkát rakott szatyorjába. a kosárba pedig egy üveg sör került, mert úgy gondolta, hogy ha ezt kifizeti, észre sem veszik nála a pálinkát. Egy hét múlva a Búza téri ABC-ből próbált meg kicsempészni egy kétliteres Egri leánykát, aztán Hajdúszoboszlón lopott két félliteres likőrt. Debre­cenben egy csomag Omnia kávé és egy üveg Lánchíd konyak, a másik boltban egy Mokka kávé, egy harmadik­ban egy üveg whisky és egy üveg vodka, Budapesten pe­dig egy félliter barackpálin­ka bújt meg a szatyorjában, amiért nem akart fizetni. Hiába csípték el rendre Debrecenben, mégis ez vált kedvenc helyévé, ahol kísér­letet tett egy 420 forint ér­tékű whisky, egy másik bolt­ban két csomag Rio kávé, egy harmadikban egy üveg pálinka, egy negyedikben két üveg Lánchíd, egy ötödikben egy üveg vodka ellopására, Óbudán pedig már két deci pálinkával is megelégedett volna, de ekkor is rajtavesz­tett. A tizennégy alkalommal elkövetett kísérletek során 2377 forint értékű árut lopott volna el, ha a boltok dolgo­zói észre nem veszik. Pásztor Lászlót a Nyíregy­házi Járásbíróság dr. Dré- gelyvári Imre tanácsa mint többszörös visszaesőt egy év két hónapi szabadságvesztés­re ítélte, és két évre eltiltot­ta a közügyektől. A szabad­ságvesztést börtönben kell letöltenie. Az ítélet jogerős. Ügy vélem, hogy Palotai Borist nem kell különö­sebben bemutatnom lapunk olvasóinak. Csak annyit, hogy a méltán népszerű, igen termékeny írónő mun­káiban az emberi kapcsola­tok és konfliktusok vannak előtérben, a háttér, jobban mondva a társadalmi közeg behatóbb ábrázolása alig­hanem másodlagos nála. Realitásérzéke, jó megfi­gyelőképessége, könnyedén gördülékeny előadásmódja igen olvasmányossá és él­vezetessé teszi a műveit. S ha még hozzáveszem a mai vagy a mában is to­vábbélő valós problemati­kák iránti különleges fo­gékonyságát, akkor el kell ismernem', hogy bizony mégis kirajzolódik a re­gényeiből, novelláiból — igaz, nagy vonalakban csu­pán — a konkrét társadal­mi háttér is. írónőnk több munkáját tévéfeldolgozásban is élvez­hettük már. Most pénteken pedig az 1978-ban megje­lent Hetedik év című kis­regényéből átírt tévéfilm­jét láthattuk, Nemere László jól pörgetett rendezésében, egészen kiváló szereposz­tásban. Az ötvenes évek emberi sorsváltásait meg­jelenítő történetnek mond­hatni ideális színhelye az egykori Dunapenteléből szocialista Sztálinvárossá fejlesztett óriási építkezés, ahol sokféle, számos meg­bicsaklott ember verődött össze. Többen közülük uj életkezdés reményében. Az ő mindennapjaikról, új kapcsolataikról, örömeikről és kudarcaikról mutatott be egy metszetet a tévé­film, középpontjában egy felemelkedni vágyó volt prostituált, Piri és egy mérnök, Korbuly Miklós („aki szintén múltja, em­RÁDIÓ lékei elől menekült az épü­lő városba”) kibontakozó és harmonikus házasságba beérő szerelmével. Mígnem a hetedik évben kegyetle­nül „visszaköszönt” Piri prostituált múltja: egy vé­letlen találkozás során egy volt „kuncsaftja” elárulja múltját a férjének, aki meg tud-e neki bocsátani valaha? S a történet a már teljesen megváltozott nő tragédiájába fulladt. A kezdő képsorokból és a hangvételből ezt nemigen jósolhattuk volna. Mert hiteles légkört idéző, pezs­gő életképeket láthattunk abból az egyszer volt, szí­nesen kavargó világból, melyből egyébként termé­szetesen nem hiányozhatott a munka, az építés pátosza sem. Igazat kell adnunk — a látottak alapján — a produkció dramaturgjának, Szántó Erikának a műsor - lapi ajánlásából abban, hogy „... a Hetedik év cí­mű regény és a belőle ké­szült tévéfilm hősei is Pen- telére érkeztek, Sztálinvá- rost építették, és Dunaúj­városra emlékeznek”. A hű korfestésben sokat segítettek Nagy Vilmos stí­lusos díszletei, D. Forgó Teréz jelmezei és Czabar- ka György operatőr felvé­telezései is. Ám minde­nekelőtt a „beleérző” szí­nészi alakításokról kellett volna szólnom, dicsérően. A főszereplő Bodnár Eri­káról, a mindvégig rokon­szenves, de a végkifejlet­ben érthetően megdöbbenő Bács Ferencről, Tábori Nó­ráról. S hadd ne hagyjam ki a remek karakterfigu­rák megformálói közül leg­alább Komlós Juci, Sinko- vits Imre, Venczel Vera, Horváth Sándor nevét sem. Merkovszky Pál MELLETT Nem kétséges, hogy a Húszas stúdióban a Van to­vább? című riportcsokor igenlő választ ad a címben megfogalmazott kérdésre. Azt vallja, kimondatlanul is: az ember egyik nagy erőforrása a saját ereje, bi­zakodása abban, hogy képes úrrá lenni a nehéz helyze­teken, hogy ki tudja bogoz­ni élete gubancait. Vagyis, soha nem szabad elhagynia magát az embernek, s ak-' kor: van tovább! Akad olyan, aki „csak” önmagába kapaszkodik, mint az az árva lány, aki pincérként egy turistaház­ban dolgozik. Ott is lakik, már két éve, hogy minél kevesebb kiadása legyen, mert lakásra gyűjt, saját otthont akar magának, s gyermekének. Mint ahogy a jeles történelmi család le­származottja is csak önma­gára támaszkodott, s nem félt semmiféle és fajta munkától, nem az elvesz­tett vagyonon és rangon- címen búslakodott, hanem kubikos kocsis és betonozó munkák után szakmát ta­nult. Most kádársegédként dolgozik, esti gimnázium­ban szerzett érettségi, majd állami nyelvvizsga után is, s eközben folyamatosan művelődik. Keserűség sincs benne, nem akart külföldön kint­maradni, és csupán a jól végzett munkát tartja az ember értékmérőjének, meg a hazaszeretet kifejeződé­sének. Szerepel a műsorban olyan is, akinek támasz, egy megértő, s benne bízó férfi kellett ahhoz, hogy vissza találjon a helyes út­ra, s kell még most is, hogy megmaradjon rajta. Ismét másnak, a jeles riporternő­nek, az orvostudomány és önnön optimizmusa tette lehetővé, hogy legyen to­vább is. Két elvált házas­pár gyermekeinek pedig a szülők és a nagyszülők gyermek- és családszerető magatartása, mélyen embe­ri felfogása tette lehetővé, hogy továbbra is nyitva áll­jon az út egymáshoz, a vérszerinti szülőkhöz, a nagyszülőkhöz. Mind-mind jó példái an­nak is, hogy nem a puszta reménykedés, hanem tettek is szükségesek az élet el­igazításához. Főként a fiatalok lakás­gondjainak megoldási le­hetőségeivel foglalkozott a Házról házra legutóbbi adása. Olyan vélemény is megfogalmazódott ez alka­lommal, hogy a legtöbb fia­tal házas akarna és tudna lakás céljára takarékoskod­ni, ha egy reális összeg lenne a „beugró”. Azonban az előtörlesztési összeg há­rom év alatt húszezer fo­rinttal nőtt, s így most már olyan magasnak érzik az előre befizetendő összeget, hogy elmegy a kedvük a lakásra gyűjtéstől. A kalákában végzett ma­gánerős lakásépítés vagy például a fiatalok garzon­háza (mint első lakás) reá­lisabb útnak látszik. Bár ez utóbbi sem igazi megoldás akkor, ha gyesen van a fia­talasszony, mert így keve­sebb a család jövedelme, nincs miből takarékoskodni, vagy igen parányi a félre tehető összeg. Nehéz tehát a megoldás. Ez a műsor, a Házról házra, ötleteket ad közre, tapasztalatokat köz­vetít Érdemes meghallgat­nia minden fiatal házasnak, sőt a tanácsi szakigazgatá­si szarvek dolgozódnak is. Arra mindig jó volt ügyel­ni, mi hasznosat csinálnak a szomszédban. Seregi István

Next

/
Oldalképek
Tartalom