Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-08 / 6. szám

1983. január 8.

Kelet-Magyarország

3

„Nem az az optimista, aki az ablakon keresztül a zimankós téli tájra tekintve derűs napsütést hazudik magának, s nem is az, aki tétlenül ülve hajtogatja: nem baj, a zord hideget ugyanis az enyhe tavasz váltja fel. Az optimista a viharban is fáradhatatlanul dolgozik, mert tudja, hogy csak a természetben követi magától a telet a tavasz. Az emberi társadalom történetében meg kell küzdeni a napsütésért..Egy nagy sikerű könyvből, a „Beszélgetések Magyarországról, szocializmusról” című műből valók ezek a sorok. Aczél György, pártunk Politikai Bizottságának tagja válaszolt ekként egy neves francia publicistának arra a kérdésére; „Mi teszi önt optimistává?”

Gondolom, -néhányan máris visszakérdeznek: miért éppen most kell erről beszélni? Meggyőződhettünk róla az év végi nagy sürgés-forgáskor a boltokban, az ünnep előtti utolsó vásárlási rohamban, hogy bár vannak nehéz anyagi helyzetben lévő családok, a nagy többség most is szép fenyőfát díszített, gazdagon megrakta az ünnepi asztalt, s az ajándékok sem yoltak szerényebbek az előző J§^i-; nei.

Mégis úgy vélem, nincs abban semmiféle ünneprontás, ha éj3penii5o§t„'egjí nehéznek ^érkező év elején emlégeti fel a krónikás azt, ami az ünneplés, az ajándékozás öröme-békéje mögött van: a kemény hétköznapi munkát. Különösen időszerű újra idézni eseteket, embereket, nehéz órákat éppen most, amikor minden korábbinál' bonyolultabb, kedvezőtlenebb feltételek között dolgozunk, munkálkodunk.

Jól emlékszem még azokra a nyár .végi. napokra, amikor egyszerre eltűnt a boltokból többféle mosópor. Mint kiderült, a szűkös ke- ményvaluta-hiány miatt nem tudtuk beszerezni a mosóporokhoz nélkülözhetetlen alapanyagot. Arra is emlékszem, miként reagáltak erre ismerőseim.

Volt, aki pánikba esett és mindenféle protekcióját latba vetve sietett minél több mosószert fel vásárolni. Más csak legyintett* átmeneti probléma, valamit megint elszúrt a kereskedelem. Akadt, aki nem kritizált, nem minősített, csupán józanul felfogta a hiány valós okát, és külön vállalás, fogadkozás nélkül még jobban kezdett dolgozni. Ezt az utolsó típust — szerencsére — mind több helyen és mind nagyobb létszámban fedezhetjük fel.

Ilyen ember például az a gépkezelő az építőipari vállalatnál, aki — mint ő

mondta — volt már többször fent is, lent is. Ezt úgy érti: anyagiakban volt már jobb és rosszabb helyzetben is, akárcsak a vállalata. Csábították sokfelé, de ő maradt. Nem, nem a kényelemszeretet marasztalta, mert abban aztán neki nincs része, mióta munkásruhába bújt, de ő mindig bizakodó volt. Tudta és tudja, azzal legfeljebb pillanatnyilag segít magán, ha odébbáll, ő a bajok gyökerét szeretné mindig megtalálni ott, ahol dolgozik. Vallja ez a gépkezelő, hogy a bajok-gondok ellenére hosszú távon mégis ő a nyertes, s nem az, aki egyik munkahelyről kiesik, a másikba meg beesik.

Eszembe jut most az az asztalosmester is, aki két hónap alatt több, mint tíz kilót adott le idegességében a szálkái bútorgyárban. Nehéz órákban állt eléjük ezekkel a szavakkal a gyár egyik vezetője: „Elvtársak, úgy állunk, mint vizen a buborék. Valami okosat kellene kitalálni, közösen.”

Asztalosmesterünk, akinek fontos társadalmi megbízatása volt az üzemben,

— ahogy maga elmesélte

— égett a szégyentől, hi- . szén p is egyik szószófóia

' volt-áz.ftj termékeknékr'* *a * gyárfejlesztésnek. Ha rá is ment néhány, kilója, olyan tempót diktálj magánkörül, ■atntpe példa itiép nem vbír •abban az üzemben.

Mert gyorsan kitalálták a baj ellenszerét: még jobban, nagyobb fegyelemmel kell dolgozni, tehát abban a bizonyos „viharban" igazi optimistához méltóan viselkedtek. Tudták, hogy hiába várnak arra a „napsütésre”, az ő helyzetük csak akkor derül fel, ha nemcsak sopánkodnak, hanem keményen megfogják a munkát.

Ilyen ember található ki- nek-kinek a szűkebb környezetében. Jó szóval szeretném illetni őket, a csendes szorgalmú, a kritikus helyzeteken is felülkerekedő, a munkáját, hivatását magas színvonalon művelő, a mindig újat kereső, a kudarcot is elviselni képes és a szép eredményt sem túlharsogó embert, aki magában, tetteiben hordozza mindannyiunk optimizmusát.

Ilyen emberek sokaságára lesz szükségünk ezután még inkább, mert gondjaink semmivel sem lesznek kisebbek. Mint eddig, a jövőben is szolgálhat váratlan meglepetésekkel a világpiac; nekünk akkor is meg kell állnunk a saját lábunkon. Ezt pedig valóban nem lehet csupán várni, mint a tavaszi napsütést.

Angyal Sándor

Öntvényeket raknak át a fedett csarnokban. (Gaál Béla felvétele)

Zöld jelzés Záhonyban

Kijavítják a fedett átrakó hibáit

fikeres termék a BEAG kisvárdai búforfizemébett a tárgyalóasztal; tavaly hatszázat gyártottak belőle. Képünkön Oláh Sándornc és Kállai László szállításhoz készíti elő a kész termékeket. (Elek Emil felvétele)

Több, mint egy éve történt, hogy betiltották a munkát Záhonyban, az újonnan épült fedett átrakóban. Majd különféle vizsgálatokat végeztek, a szakszervezeti munka- «.-védelmi szakemberek a vasúti illetékesekkel együtt állapították meg, hJSgy milyen •«feltételek mellett, hihet tovább (jolgozht. Ennek alapján 1982 végéig ideiglenes üzemibe helyezési engedélyt adtak ki.

Nem árt feleleveníteni a múltat, amelyről lapunkban is beszámoltunk: eszerint a fedett átrakó szellőzése volt megoldatlan, egészségre ártalmas füst keletkezett, valamint a beton egyenetlenségei miatt rázkódtak túlságosan a targoncák. Ráadásul a rakodj«, t^lpnológl^ utasítá- saít-sem'tartoÚákLfbe..

Új megoldás

Egy év után a változtatásokról, a megtett intézkedésekről érdeklődtünk.

— Az alapkoncepció teljesült, mert jobb munkafeltételek között dolgoznak az átrakóban — szögezi le Keszthelyi Ferenc, a MÁV Tervező Intézet igazgatója.

A tervezők nehéz helyzetben voltak, hiszen ilyen jellegű épületet sehol a világon nem készítettek. Bár gondoskodtak a szellőzésről, azonban az 1981-es ideiglenes üzembe helyezéskor a tető- ventülátorok sem működtek, az átrakást szolgáló targoncákat pedig nem szerelték fel azokkal a katalizátorokkal, melyek az egészségre ártalmas gázokat megkötik. A hiányzó katalizátorokat gyorsan pótolták, a szellőzésre pedig egy újabb megoldást dolgoztak ki. Eszerint a tetővilágító műanyag dongákat egy könnyű acélszerkezet beépítésével megemelik, s így egy zsa.lus szerkezettel bővítik a természetes szellőzés lehetőségét. A dízelmotoros targoncáknál pedig az Ásván yeftaji pari Kutató Intézettel közösen olyan emulziót kevernek az üzemanyaghoz, ami káros nitrózus gázok keletkezésének lehetőségét csökkenti.

Csillapodó

kedélyek

— Az újabb mérések már kedvezőbb értékeket mutatnak, mint bárhol másutt az országban — említi V ostyát István, géptervező irodavezető.

Az egyenetlen betont a kivitelező KEMÉV legyalulta, így a közlekedés feltételei is javultak. A tetőszellőzés kivitelezését szintén a KEMÉV vállalta. A mintegy 2—3 millió forintos többletmunka ellenére a beruházás a terve- | zott költségeken belül való- i sül meg.

— A beérkező áru mennyi- I ségétől függ, hogy hány gé- !

pet kell munkába állítani a fedett átrakóban — tájékoztat Rigó Zoltán üzemigazgató. — Amit már eddig tapasztaltunk: az áru védettsége szempontjából sokkal jobb az - itteni' 'rhnnk'a^^gkés*''r'áz’ •.emberek is szívesen-1 áűlgő?*'1 ‘nak az új átrakóban-; •

A 380 millió forintért megépült fedett átrakó és a hozzá tartozó létesítmények tették lehetővé a záhonyi átrakókörzetben, hogy 30 százalékkal emeljék a normál kocsikból széles kocsikba átrakandó exportáruk mennyiségét. Mindez a szállítás zavartalanságát is elősegíti.

— Ma a csarnok olyan állapotban van, hogy az eredetileg tervezett 24 targoncás üzemmódnak minden szempontból megfelel — állapítja meg Keszthelyi Ferenc.

Minden esetre az átrakó körüli huzavona korábban felborzolta a kedélyeket. A munkások jó néven vették, hogy számontartották gondjaikat, igyekeztek hathatós intézkedéseket tenni. Bár lehet, hogy a technológiai változtatásokkal majdnem olyan szeles és huzatos lesz az új épület, mint a régebbi (sokkal kevesebb pénzből megépült) átrakó. Mindezt a végleges üzembe helyezés, s egy olyan árumennyiség igazolja majd, amikor valamennyi targoncát egyszerre szükséges üzemeltetni.

Szervezési ;* > intézkedések

A vasút felső vezetése részéről szervezési intézkedéseket is eredményezett a beruházás körül tapasztalt bizonytalanságok halmaza. Ennek alapján követlennül az üzemigazgatóságra bízták 1983. jauár 1-től az átrakó- körzetben folyó beruházásokat. Mindez a határidők megtartását, s a majdani üzemeltetők érdekeinek jobb érvényesítésé t ' j ele ntr. • ■ ° - —

A fedett átrakó most már megkaphatja a végleges üzemibe helyezési engedélyt. Gazdagodott vele az átrakókörzet, s a viszontagságos beruházás tapasztalatait a tervezőtől a kivitelezőn át az üzemeltetőig feltehetően jól hasznosítják, s a jövőben elkerülik a hasonló buktatókat.

Lányi Botond

— Nevetséges — jelentette ki Tabash, amint a The New York Timest olvasta a strandon. — Azt írja az újság, hogy a házaspárok számára a legnehezebb időszak az üdülés, mert a házaspár megszakítás nélkül hosszú időt tölt együtt. A férj és a feleség előre elképzeli, milyen jó lesz, ha hosszabb ideig együtt lehetnek, de ezek az elképzelések sokszor nem válnak valóra. Ezért dühösek és csekélységeken összekapnak. Az egyik orvos a cikkben ezt „pszichológiai pogy- gyásznak” nevezi.

Fenton nevetett: — Barbara és én nem így érezzük.

Fenton felesége hirtelen felült és dühösen kifakadt: — Én nem Barbara vagyok, hanem Bernice.

— Barbara — Bernice, nem mindegy? — kérdezte Fenton.

— Tizenöt évi házasság után már megtanulhattad volna a nevemet,.

— Szőrszálhasogató vagy — válaszolta szemrehányóan Fenton. — Barbara a titkárnőm és időnként összekeverem őket — magyarázta nekünk, többieknek.

— Megbocsátható tévedés értettem veie egyet. — Az embernek nem juthat mindig eszébe a felesége neve. Ezért

nevezem én a feleségemet „édesem”-nek.

— Mit ír még a cikk? — érdeklődött Fenton.

Tabash tovább olvasta a cikket. — A nyaralók tele vannak bűntudattal. Lelkiis- meretfurdalásuk van, amiért nem dolgoznak. Lelkiisme- retfurdalásuk van amiatt is, hogy üdülnek és ezt szüleik nem tehetik meg. Ez a bűntudat megbontja az összhangot a házastársak között és végső soron elrontja nyaralásukat.

— Nekem ugyan nincs lel- kiismeretfurdalásom amiatt, hogy nem dolgozom — jelentette ki Dobler. — A semmittevésnek minden pillanatát kiélvezem.

— Akkor miért telefonálsz be az irodába mindennap? — kérdezte Astrid Dobiért.

— Azért, mert tudnom kell, mi történik ott — válaszolta Dobler mérgesen. — Az ember nem ülhet nyugodtan, ha fogalma sincs róla, hogy mit csinálnak bent, amíg nincs ott. Az ügyfeleim nem azért fizetnek, hogy egész nap strandoljak. Te is mindennap felhívod a vállalatot, amelyik a házadra vigyáz.

— Ez más. Az otthonomról van szó, és ha nem hallanak rólam mindennap, azt hiszik, nem törődöm vele, hogy vigyáznak-e a házra — válaszolta Astrid.

Bizakodásunk alapja

Ilyet még nem építettek sehol...

VOLÁM:

Hi az EIR?

EIR a rövidítése a Volán Tröszt által kezdeményezett egységes irányítási rendszernek, amelynek az a célja, hogy vállalatainál minél rövidebb idő alatt végezzék el a gépjárművek javítását. Ehhez a programhoz csatlakozott január 2-től a Volán 5-ös számú Vállalata is. Ennek jegyében alakították ki szervezeti felépítésüket a nyíregyháziak. Lényege, hogy egységes irányítás alá került minden olyan dolgozó, aki valamilyen kapcsolatban áll a gépjár-) művek javításával.

Korábban ugyanis, 1982 végéig külön vezetője volt az autóbusz ágazatnak és külön a teherszállító járműveknek. így egyik is, másik is csak a saját csoportja érdekeit nézte, s így történhetett meg, hogy a vállalat nagyértékű gépei, berendezései kihasználatlanok voltak. Része az EIR-programnak a tmk és az -ányagprográmo-' zás r#b ámenek-elősegítik-' '■ a munkahelyi veszteségidők csökkentését.

Az egységes irányítás egyik alapvető technikai feltételét is megvalósították azzal, hogy a javításra érkező gépjárműveket a technológiai folyamatoknak megfelelő kényszerpályára irányítják. Ezzel megszüntették a gépkocsik felesleges mozgását, s az üzemanyag pocsékolását is- Azi.úi,diszpécserlwau- , ponttal pedig jelentősen-’ 1 javították a munkahelyek közötti kapcsolatokat. Az új rendszerben dolgozik a vállalatnál 200 ember, s több mint 600 különböző gépjármű karbantartását végzik az új, korszerű, hatékonyabb irányítás és szervezés szerint. (fk.)

Dobler felénk fordult. — Nem 'mehetnék el-nyaralni, ha nem1 télefönálnék- időnként a hivatalba. Egy,nyavalyás telefonhívástól az ember még nem lesz a munka rabja.

— Sohasem tudtad, hogyan kell nyaralni, mert a szüleid sohasem nyaraltak.

— Sohasem volt rá pénzük — kiáltotta Dobler. — Most is egész nyáron otthon kuksolnak Brooklynban. Ideges leszek, valahányszor rágondolok.

— Nem én tehetek róla — válaszolta Astrid —, ha lelki- ismeretfurdalásod van a szüleid miatt.

* * *

— Olvasd tovább, Tabash — mondtam. — Azt hiszem, ez fontos a nyaralásunkhoz.

— A cikk azt mondja — folytatta Tabash, — hogy a minnesotai egyetemen készített tanulmány megállapította: a házaspárok többet veszekszenek egymással nyáron, mint az év bármely más időszakában.

— Persze — mondtam. — Mert hosszú ideig ki vannak téve egymás neurózisának.

— Milyen neurózisának? — kérdezte a feleségem.

— Nem magunkról* beszélek — mondtam. — Egyébként azt hittem, hogy alszol.

Dühösen hozzámvágta a strandcipőjét.

— Mit csináljak vele? — kérdeztem.

— Tedd bele a pszichológiai poggyászodba.

Fordította: Köller Ágnes

Túlsúh/OS poggyász

IRTA: ART BUCHWALD