Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-28 / 23. szám
1983. január 28. Kelet-Magyarország 3 Kulcs az egészséghez |ogy kerül közös ..asztalra” a paksi erőmű biztonsága és a fogamzásgátlás, avagy az ultrahangos szívvizsgálat ás a környezetvédelem? Folytathatnánk a sort, a témák párba, vagy ellentétbe állítását a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezete egészségügyi szakosztályának idei terveiből. Bármilyen távol esik látszólag egyik másik téma az egészséges élettől, valójában nagyon is közvetlenül kapcsolódnak egymáshoz az újjáalakult szakosztályi vezetőség által jóváhagyott ismeretterjesztő programok. Ami korunk emberét érdekelheti — és tegyük hozzá fenyegeti — szinte minden fontos kérdés helyet kapott az 1983-ban megvalósítandó egészség- nevelési rendezvénytervben. Íme a témák: a terhesség megszakítás és következményei, a koraszülöttek ellátásának lehetőségei napjainkban, a böl- csődések és óvodások főbb betegségei, a gyermekek szívbetegségei és gondozásuk, a felnőttek szívbetegségei, az időskorúak gyakoribb megbetegedései, a dohányzás, az alkohol veszélyei, környezetvédelmi feladatok, a paksi atomerőmű biztonsága, a pszichiátria jelene és jövője, a szervátültetések, az egészséges életmód ... Olyan tényezők, amelyek sok embert foglalkoztatnak, s amelyekről lényegesen többet kell tudni, mint jelenleg tudunk. Különben nem sokat tehetünk a károsító hatások ellen, megelőzés helyett a már kész helyzettel találjuk szembe magunkat, ami pánikot, nem egyszer idegi károsodásokat okoz. Kell hát a felvilágosító szó, az egészségügyi ismeret, mert sok a tudománytalan. vagy áltudományos ismeret a fejekben és itt-ott kezd tért hódítani a modern sarlatánkodás is. Gondoljunk az elszaporodott „csodadoktorokra’', a szakszerű és valóban eredményeket hozó gyógyítás helyett sokan valamilyen felkapott gyógymódra áhítoznak. Terjed a szakszerűtlen öngyógyítás is. Jócskán akadnak napjainkban is képzelt betegek, akik saját rossz közérzetüket tulajdonképpen örökös kételyeiknek köszönhetik, sorra ostromolják az orvosi rendelőket, kórházakat, klinikákat vélt betegségeikkel. Szükség van az okos felvilágosító programokra, csak az lenne az üdvös, ha azon valóban az a réteg venne részt, amely a leginkább elmaradott, vagy tanácstalan ilyen kérdésekben. A TIT megyei egészségügyi szakosztálya ezért is törekszik arra, hogy a művelődési házakkal, a különféle nem egészségügyi szervekkel közösen szervezze az előadásokat. linden elismerést megérdemelnek I azok az orvosok, gyógyszerészek, egészségügyi dolgozók, akik évek óta fáradoznak az egészségügyi ismeretek terjesztéséért. Szabad idejükben levetik a fehér köpenyt és beszélgető partnerré változnak, válaszolnak a kérdésekre, érvelnek, valójában szóval gyógyítanak, illetve a megelőzésre nevelnek bennünket. Alapelvük ugyanis az, hogy a szocialista életmód egyben egészséges életmódot is jelent. S ennek a kulcsa sokszor a még egészséges ember kezében van, aki nem lehet kiszolgáltatott a fenyegető veszélyekkel szemben, ha megismeri az elhárítás, a megelőzés módját. P. G. Hagyták dolgozni... UJltO Becser Emilnek tíz évvel ezelőtt ezrek tapsoltak Nyíregyházán, a városi stadionban. Balszélső volt a Sparta- cusban, s most főművezető a gumigyárban. Eltelt az évtized, de csak a helyszín változott. Az elismerés változatlan, igaz, ma már nem a lábának, hanem a fejének szól. Becser Emil ugyanis kiváló újító, nemrég vette át a kitüntetés legmagasabb fokozatát. — Ismerkedjünk meg legutóbbi újításával, mellyel feltette arra a bizonyos „i”-re a pontot! — Ne bonyolódjunk szakmai fejtegetésbe, a lényeg: a gumimatrac technológiáját egyszerűsítettük — fogalmaz a fiatal szakember. — Élőmunkát és tekintélyes meny- nyiségű anyagot takaríthatunk meg ezzel, a számítások szerint mintegy két és félmillió forintot. — Kipróbálták már az új eljárást? — A fentiek már tények. Az újítást ugyanis 1980 decemberében nyújtottam be, s a következő esztendő áprilisában már eszerint dolgoztunk. Még egy év sem kellett ahhoz, hogy megállapítsák, minden a számításaink szerint alakult. — Mennyi ideig dolgozott az újításon? — Ó, nincs olyan műszer a világon, mely pontosan ki tudná mutatni ezt. Volt, amikor hetekig rágódtam rajta, a következő hónapban meg látszólag eszembe sem jutott az egész. De hát csak látszólag, hiszen a gondolataim majd mindig körötte forogtak. Tekintélyes az újítás haszna, de nem lebecsülendő az újítási díj sem, hiszen Becser Emil pontosan 75 ezer fo- rimtot vehetett fel érté. A kiváló újító harminckét éves, tíz éve dolgozik a gyárban. Pontosabban tizenegy, hiszen aktív sportoló korában is lehúzott már egy esztendőt itt. Pesten, vegyipari technikumban érettségizett, s mint jó focistát hívták haza szülővárosába. Kellett hát egy „sportállás”, a gumigyárban kötött ki. A kísérleti üzembe került, s amint mondja, nem túlságosan bíztak benne. Maga csak focizzon, nehogy belenyúljon itt valamibe — mondogatták. Aztán kiderült, a futballistát érdeklik az itteni dolgok, s hagyták hát dolgozni... ! — Aztán tettem egy kis kitérőt, Debrecenbe hívtak focizni, s mentem — folytatja. — Két idényt játszottam ott, majd jött egy súlyos sérülés, búcsút kellett mondanom az aktív labdarúgásnak. De szerencsére, és soha sem a sportból akartam megélni, jó szakmám volt, szerettem is a vegyész mesterséget, természetes volt hát, hogy visszajöttem a gumigyárba. Hogy hiányzik-e a foci... ? Kárpótol a munkám. Meg hát nem akasztottam én végleg szögre a csukát, tagja vagyok a gyári csapatnak. A városi bajnokságban játszunk, azt hiszem, ott sem hozunk szégyent az üzemre. Futball és tervező asztal, no meg a napi munka ezernyi gondja. Ügy tűnik, Becser Emil képes összehangolni őket. B. G. A HUNNIACOOP kisvárdai baromfifeldolgozó Szemében műszakonként 45 ezer broyler- csirkét dolgoznak fel konyhakészre. (Császár Csaba felvétele) HIVATAL—FILLÉREKBŐL „Családi posta” Gelénesen — örökkévalóságnak tűnt, amíg ideért a mentő Vása- rosnaményból. Zakatolt az agyam, mikor ér be édesapám Vámosatyára, hogy egyáltalán telefonálni tudjon. Asztmás köhögés folytogatta a kislányomat. Órák teltek idegtépő várakozásban. Még idejében érkezett a mentő. A sógornőm pedig meg is szült otthon, mire a hívást jegyezték. Ügy vitték be a gyereket is a szülőotthonba. De már túlvagyunk mindezen — idézte a múltat Danó Gyuláné. A gelénesi kispostán bólogatnak az ügyfelek. Kinek- kinek eszébe jut egy történet azokról az időkről, amikor nem csak a madár, de a hírközlés is elkerülte az „isten háta mögötti” falut. Útra kel a jonatán Délelőtt fél 10, négyen-öten szoronganak a tenyérnyi hivatalban. Danó Gyuláné csak ritkán látja az urát, aki Le- ninvárosiban talált munkát. Hétközben küldi a híreket az otthonról, a két gyerekről. Az ország másik végébe címezte a disznótoros kóstolót a fiának Nagy Er nőné. A nyugdíjas Vincze Miklós csak be- csúszta-tja az ötöst, a lottószámokat a postamesterre bízza. A levegőben almaillat terjeng, 300 kilométeres útra kel a jonatán, viszi a szabolcsi kertek zamatát messzi földre. Most érkezett a postakocsi Nyíregyházáról, benne utazott a divatos ruha, küldi a gyerek a városi szabónál varrt kelmét. Pénzes- utalvány négy asszonynak: forintra váltott gyermekszeretet. — Azt 'bizony nem lehet elfelejteni, hogy görnyedt Bakos Béla a targonca súlya alatt, amikor a vádlóig érő sárból a partra tolta a rakományt. Akkor még a fai-üvegen, a saját házában volt a „posta”. 30—40 kilót nyomott egy csomag. Húszat is íelmálházott a targoncára, hogy ne kelljen annyiszor fordulnia. Abba -a sártengerbe már nem ment be a postakocsi — emlékezett Nagy Emő- né. Telefondrót a határon Halló! Itt Gelénes! re nem használt raktárral, de még kőporos iskolai épülést is ebek harm-incadjára jut falvak egész sorában. Míg Ti- szanagyfaliuban, Piricsén és Kálmánházán -tavaly összesen ■3 millió forintot költöttünk az új posták -létesítésére, addig a tanácstól bérelt épületben ugyancsak a múlt évben Fü- lesden 83, Gelénesen 137, Ma- gyon 194, Szamossályiban 105 és Gemzsén 76 ezer forintért, szereltünk fel postát. — Mi már azt hittük, hogy egy levéllel is a szomszéd faluba kell biciklizni — sza- porázza a szót a pedagógus, Simon Ignácné. — Beszűkültek a kapcsolatok, amíg az országhatár mellé nem vezetett telefondrót. Az ember hamarabb buszra ült, mint irt egy levelet. Tessék csak megnézni, hányán járnak a postára, mióta itt van a falu közepén! Még az is beugrik egy pillanatra, aki lern akar semmit. Elbeszélgetnek, de rátéved a tekintet a képeslapra is. Mennyivel több karácsonyi üdvözlet -repült a négy világtáj felé, mint tavaly! Az utolsó postán túl — Két kézzel kaptunk a lehetőségen, amikor meghallottuk, hogy a legkisebb „testvér”, Gelénes is kaphat postát — büszkélkedik meg ma is a fiatal tanácselnök, Oláh István Barabáson. A két éve felesküdött „falugazdának”, ez volt az első komolyabb ténykedése, megsüvegelik érte az idősek is. — Már csak Gelénes lógott ki a sorból. A székhelyközsegben, Barabáson és a másik társközségben, Vamosatyán is működik posta. Igaz, mindössze 831 lelkes piciny falu, de a lakosság az országhatár szomszédságában sem akarja nélkülözni a modern élet eme vívmányát. Ügy van ezzel az ember, mint a házassággal — fordít a hasonlat nyelvére —, aki benne van, kifelé igyekszik, aki kívül rekedt, befelé tör. Szóval szidni könnyű a postát, de még rosszább, ha egyáltalán nincs... — Látva a nagy érdeklődést, rohamléptekkel fejlesztjük ezt a beruházási módot — összegez Kiss Mátyás —. Az idén avatjuk Hetefejércsén, Érpatakon, Botpaládon, Gar- bolcon, Tiszaadonyban és Nyírderzsen is a hasonló postahivatalokat. Nyugdíjhoz közeledik a postamester Gelénesen. Bakos Béla négy évtizede jegyezte el magát a hivatallal. Tősgyökeres gelénesi. Már élfelejtette a sárba ragadt targonca súlyát. Hiányolja a szomszédot, ha napokig nem jön a csomagért. A levél, a lottó, a csekk mellé minden ügyfélnek jut egy barátságos szó. Tudja, kivel kell örülni, mert megjött a levél, nem titok előtte, lei hová telefonálja meg jókívánságait. Felesége — csakúgy, mint otthon itt is a jobb 'keze, ő a kézbesítő. Ha nyugdíjba megy, középső lánya örökli a posta- hivatalt. ö most gyermekgondozási szabadságát tölti. Akkor megy vissza a szakmájába, amikor édesapja leteszi a szolgálatot. Tóth Kornélia Mátészalka Brigádpénz a művelődésre Gyorsan száll a jó hír: egy hete jelent meg lapunkban a tudósítás a vásárosniaiményi látíagyári Egyetértés szocialista brigád kezdeményezéséről ai közművelődés javára felajánlott vállalásukról, s pár nap múlva már Mátészalkán hallottunk hasonlóiról. A szatmári városban az Alföldi Élelmiszer és Vegyi- áru Kereskedelmi Vállalat 7. számú fiókjának Kállai Éva szocialista brigádja indított a naményiakénak megfelelő mozgalmat a művelő- désa központ szakembereinek közreműködésével, a Hazafias Népfront mátészalkai városi bizottságával együtt. Meg akarják újítani a bri- gádmozgialmat, életszerű, hasznos és mindenki által óhajtott célokat kívánnak kitűzni. A naményiak újításáról értesülve fogailmaaták meg felhívásukat a város valamennyi szocialista brigádjához: ajánlják fel személyenként évi négyórás keresetüket a közművelődés javára. A befizetett összegből korszerű közművelődési formákat hoznak létre, szabadidős foglalkozásokat szerveznek. nívós szórakoztató rendezvények költségeit fedezik belőle, illetve a gyermekeknek szóló programok színvonalát szeretnék emélni. A na- ményiak újítására elsőiként a szailfcaiak reagáltak. Várható és jó is volna, hogy a megyében újabb követői legyenek. Kisvár da Új csarnok Sikerrel zárt, jó tervekkel indította, az új évet Kisvár- dán a Vas- és Gépipari Szövetkezei:. A Magyar Hajó- és Darugyár részére már tíz éve gyártanak markolókait a világ minden tájára exportált portáldaruikhoz. A MEDI- COR-nak 1966 óta gyártanak különböző röntgen alkatrészeket, részegységeket. A harmadik nagy cég az Egyesült Izzó, mely résziére a lámpagyártól gépsorokhoz készít a szövetkezet különböző befogófejeket. Saját termékük — amely- lyel importot váltottak ki: a Szabőlcs-zsalu. A gyártmány érdekessége, hogy Dunántúlon és Budapesten, illetve egyikét nagyobb városban. teret nyert, de a Dunától keletre nincs megfelelő érdeklődés. A 260 dolgozóból valameny- nyi szakmunkás. A jó szakimat színvonal mellett a megfelelő munkahelyeket is sikerült kialakítani. Ezer négyzetméteres új csarnokot — tíz tonna teherbírású beépített híddaruval — helyeztek üzembe tízmillió forintos beruházással. A múltról alig három hónapja még jelenidőben beszélhettek a gelénesdek. Szóvá tették a falugyűléseken éveken át, milyen jó volna náluk is egy posta. Ám a fejlesztésre fordítható pénzek megcsappanásával a remény tó apadt a majdani korszerű szolgáltatásra. — Kerestük az utat-módot, hogy a jóval szűkösebb beruházási feltételek között hogyan lehetne mégis sok kis postát létrehozni — fogalmaz a Debreceni Postaigazgatóság beruházási csoportvezetője, Kiss Mátyás. — A 225 sza- bolcs-szatmáni településen nem csak belátható időn belül, de még hosszú távon sem tudnánk saját erőből hivatalt létrehozni. Eszünkbe jutott: a helyi tanácsok mindenütt vesződnek egy kallódó teremmel, egy elhanyagolt, semmadennek, amit vettek, de az asszony nem kapott megfelelő színű pamutot, pedig a lábát lejárta érte, a férfi kapott sört, és még a hazai leves is rosszabb ízű lesz, mint máskor, de ők megtorpannak a lán- gosos bódé előtt, mert ha lángost, kap, akJáték Ä férfi megy elöl. Csomagokkal. Közben hátrafordulva veszekszik. Az asszonya valamivel hátrább. Csomagokkal. Közben hátrafordulva ő is veszekszik. Mögöttük jön a gyerek. Pontosabban vonszolódik az anyja kezén. És sír, mert a felnőttek veszekednek, a szülőket viszont idegesíti, hogy sír a gyerek, és ettől még vadab- bul veszekednek. Megszokott állomás előtti kép ez. Indul haza a bevásárolni jött család. Most lehetne örülniök minmég le is ült érte, a gyerek kapott egy kisautót, de az nem kell neki, mert lángost szeretne. Megszokott éle tközbeni helyzet, már- már elképzelem, hogy dulva-fulva felülnek a vonatra, és kor a gyerek nem sír tovább. A föld tele csomaggal. ők hárman esznek Durcás dühösen, ám egy lángos- morzsa a földre poty- tyan és lám: a csomagok között megjelenik egy borzas veréb. Ellopja a morzsát és reppen, de jön vissza újra, hátha talál még. És a gyerek most már szándékosan ejti le a morzsát, aztán a férfi is, mert hárman vannak a verebek. Lángost reptet az asszony is, mert nevet már csengőn a gyerek a sok verében. Egyszeriben más a világ. Három jó kedvű ember játszik, és nincs náluk vidámabb, legfeljebb néhány jóllakott veréb. (bartha)
