Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-18 / 14. szám
1983. január 18. K elet-Magyarország 3 Átszervezés után Három intézményt vontak össze Nyíregyházán január elsején a mezőgazdaság és élelmezésügyi tárca szervezetének korszerűsítése, egyszerűsítése érdekében. Az új intézmény: Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás, amely a volt állategészségügyi állomásból áll, valamint ebbe olvadt bele a megyei élelmiszerellenőrző és vegyvizsgáló állomás, és az élelmiszer higiéniai ellenőrzőszolgálat megyei kirendeltségei, s feladatokat vett át a megyei állat- tenyésztési felügyelőségtől. Mi a helyzet a változások után? — ezt kérdeztük dr. Hajdú Bertalantól, a jogutód-intézmény igazgatójától. — Éppenséggel utána nem vagyunk még, sőt a kellős közepén — hangzott a válasz. — Az átszervezés előtt is egy minisztériumi főosztályhoz tartozott mind a három intézet, ezért értelmetlen lett volna fenntartani az önállóságot. Annál is inkább, mert sok volt a feladatokban az átfedés, legtöbb az élelmiszervizsgálóval. Hasonló vizsgálatokat végeztünk a minősítésben és a higiéniában. Az állattenyésztési felügyelőségtől is profilunkba vágó tevékenységet vettünk át. Ezek: a háztáji szarvasmarhatartás állami támogatásának ügyintézése, az apaállat-gazdálkodás hatósági ellenőrzése, a baromfikeltetők és a flóratanyai Megújul az állategészségügy méh anyanevelő telep ellenőrzése. — A párhuzamos munkák felszámolásával nyilván munkahelyek is megszűntek. —Negyvenegy dolgozónktól kellett valamilyen módon megválnunk, ami az összlét- szám húsz százaléka. Ma már könnyű mondani, hogy megvalósítottuk ezt a feladatot. Közülük huszonnégy a kétéves létszámstopp alatt nyugdíjba ment, vagy más módon távozott hét állatorvosunk nagyüzembe került, áthelyezéssel. Akik már dolgoztak kint, hamar beilleszkednek, de van közöttük olyan, aki több évtizedes állami szolgálat után váltott pályát, öt ember esetében elkerülhetetlen volt a felmondás, de nékik is segítettünk elhelyezkedni. — Milyen az új szervezeti keret? — Az élelmiszer-ellenőrző alig három éve kapott új épületet, korszerű laboratóriumaik léte indokolja, hogy valamennyi labormunkát oda csoportosítsuk át, az állomáson csak parazitológiai, és a szerológiai munkákat végezzük a jövőben. A higiéniai vizsgálatok nagy részét is ott végezzük majd. Ez természetesen bizonyos átalakításokat kíván meg a laborokban, de rövidesen végzünk a munkákkal. Egy kicsit eltúlozva a dolgot: régebben három hatóság is megállapította, hogy fényes, tiszta a húsüzemben a felKipa Kállósemjénnek Szombat este benépesült a kállósemjéni tanácsháza előtere. A tanyáról, a távoli utcákról, kerékpárral, motorkerékpárral érkeztek. Többnyire fiatalok. Az MHSZ területi honvédelmi klubja most tartotta közgyűlését. A tanácsterem teljesen megtelt nagy volt az érdeklődés. Eredményes évről számolhatott be Pólóm Miklós klubtitkár. Az összetett honvédelmi verseny járási döntőjén tavaly első lett a kállósemjéni csapat. Ez főleg annak köszönhető, hogy a versenyzők nagyszerű támogatást kaptak a lakosságtól, különösen a pedagógusoktól és az úttörőktől. Az első helyezettnek járó kupát még nem mindenki látta, ezért a klubtitkár a közgyűlésen is bemutatta. Aztán azzal folytatta beszámolóját, hogy különböző lövészversenyeken is jól szerepeltek a kállósemjéni fiatalok. A klub modellezőszakköre a múlt évben is sok fiatalt vonzott. Az általános iskola gépjárműbarát szakköre több szempontból is hasznos, például fejleszti a gyerekek technikai érzékét. A klub és a helyi KISZ-szervezet komolyan veszi az Edzett ifjúságért mozgalmat, így egyre többen töltik szabad idejük egy részét a sportpályán. A honvédelmi nevelő munka eredménye, hogy az utóbbi néhány évben több kállósemjéni fiatalembert avattak tisztté a Magyar Néphadseregben. A klubtitkár köszönő szavak kíséretében hozzáteszi: a klub a múlt évben is csak úgy lehetett igazán eredményes, hogy a helyi tanácstól, a téesztől és az áfésztől anyagi támogatást is kapott. A hozzászólók közt Illés Ferenc azt javasolta, hogy alakítsanak ki még szorosabb kapcsolatot a nyíregyházi Vasvári Pál szakközép- iskolával, ahol katonai pályára is előkészítik a fiatalokat. Elek László, a községi pártvezetőség titkára hozzászólásában méltatta a klubot. Figyelemre méltó — mondta —, hogy járási versenyeken évek óta jól szerepelnek a klubtagok. Lipcsei Erzsébet arról beszélt, hogy rendszeresebb foglalkozás kellene a versenyek előtt, akkor távolabbra is eljuthatnának az itteni versenyzők. Somlyai Pál, az MHSZ nyírbátori városi-járási titkára is jónak minősítette a klubot. A taglétszám aránya Kállósemjénben meghaladja a járási átlagot. A gyűlés után kezdődött a „Nekem, szülőhazám” című vetélkedő. Az izgalmas versenyt Veres Józsefné nyerte, férje, aki mellette versenyzett, nem sok ponttal maradt le mögötte. A jutalom így közös ... <n. 1.) dolgozó hely, ezentúl egy fogja ugyanezt tenni. Nem jelentheti mindez az éberség csökkenését, és nemcsak a vásárlók érdekében, hanem azért is, nehogy exportpiacokat veszítsünk el. Rajtunk kívül ugyanis a külföldi im- portőrölk is ellenőrnek szúrópróbaszerűen és a bizalmat elég egyszer elveszíteni, visz szaszerezni nagyon fáradtsá gos. — Az év első napján megszűnt egy száz éve fennálló intézmény, nincs töb bé járási főállatorvos. — A’ régi közigazgatásban nagyon jól szolgálták feladatukat, de lassan a járások is összeolvadtak, így idejétmúlt lett a körzeti és a megyei szervezet között még egy lépcső. Hatósági jogkörében elméletileg függetlenül dönthetett nélkülünk, de például egy fertőző betegség esetén zárlat elrendeléséhez már jó ideje olyan laboreredmények szükségesek, amit itt, az állomáson megkaphattak. Még egy veszettségre gyanús kutya leöletése is csak laboratóriumi vizsgálat eredménye alapján történhet meg. így aztán mi hamarabb jutottunk az információhoz mint ők. — Ok is vehették a kalapjukat? — Nem, erről szó sincs, hiszen sok feladatuk megmaradt. Amiről körzeti szinten dönteni lehet, például egy legelőszemle, vagy egy háztáji udvar fertőzésmentessé nyilvánítása, azt ezentúl ott döntik el. A megyei állomás jogkörébe kerültek ~"a nagyobb horderejű ügyek. Hogy mást ne mondjak: állatforgalmi korlátozások elrendelése, kártalanítás mellett állatok leölése. A kerületi főállatorvos — ez az új nevük — a szakmai felügyeletet látja el a hozzárendelt kollégáik fölött, és szervezi munkájukat, egyúttal összekötő a megyével kapcsolatos dolgokban. Ezzel egyébkérit feloldunk egy ellentmondást is. Amíg a vásárosnaményi járásban tizenhárom körzet volt, a nyíregyháziban negyven. A körzetek ezentúl nem követelik a járás határát — eddig se mindig tették —, kiterjedésüket az egyenletes ellátás határozza meg. — Az átszervezés közvetlen haszna nyilvánvaló. Kevesebb emberrel, kisebb költséggel dolgoznak a jövőben, de minden bizonynyal többet várnak. — Hatékonyabbá válik ezzel a megyei irányítás, így javul a munka színvonala. Az így elért haszon nem nálunk jelentkezik majd, hanem a termelésben és jóval több számjegyű lesz, mint a megtakarításunk. Esik Sándor Büretta A Budapesti Elektroakusztikai Gyár nyíregyházi Universil üvegtechnikai üzemében pakisztáni exportra készítenek laboratóriumi felszereléseket Képünkön: Berényi Béláné üveg- műves automata mikro- bürettát formáz. (Gaál Béla felvétele) Mitől otthon ? Ki ne élte volna át azt a fajta honvágyat, amikor az ember nem külföldön, hanem itthon más környezetbe kerül, elszakad a családi háztól. Ezt az érzést jól ismerik a diákotthonok lakói. Eleinte szenvednek is tőle, aztán az idő segít. Mindinkább kezdik második otthonuknak tekinteni az űj helyet, ami már a nevében is — diákotthon — ígérete annak: a család melegét hivatott pótolni. De eleinte nem ilyen egyszerű. Milyennek látják magukat az érdekeltek? Mit tanulhatnak meg talán életre- szólóan a holnap munkásai a diákotthonban? 'Kérdéseinket a nyíregyházi 107-es számú Mező Imre Szakmunkás- képző Intézet diákotthonában tettük fel. Az első honvágy Takács Mária másodikos szövetkészítő szakmunkás- tanuló, a diákotthoni diáktanács titkára sem röstelli bevallani, eleinte neki is volt honvágya. — Az első hónap bizony elég nehéz volt az új helyen — magyarázta. — Hiányoztak a szülők, a család. Alig ismertük egymást a diákotthonban. Meg kellett szokni azt is, az egyik héten tanulunk, a másik héten dolgozunk. Ráadásul én Deme- cserbe járok minden második héten üzemi gyakorlatra, mert az én szakmám elsajátítására nincs lehetőség a tanműhelyben. Mostmár — ha hazamegyek — hiányoznak a megszokott társak, a benti élet. Persze jó hazamenni is. A diáktanács úgy foglalt állást az ötnapos tanítási hét bevezetése után, hogy egy hónapban háromszor menjünk haza. A diákönkormányzatot is tanuljuk itt, főként a házirend kialakításánál igyekszünk véleményt mondani. * Matyi Borbála harmadikos nőiruha-készítő szakmunkás- tanuló azzal egészíti ki a diáktanács titkárát, véleménye szerint az itt töltött évek egyik nagy haszna, hogy hozzászoktatják a fiatalokat az önállósághoz. A diákotthonból kikerülő pályakezdő fiatalok, bizonyéira kezdeményezőbbek lesznek majd, jobban megtalálják a helyüket az életben. Megszokják talán azt is, hogy a szakmán túl az általános műveltséggel is törődjenek, hiszen a diákotthonban ez természetes. Farkasné Gönczi Mária diákotthon-vezető kalauzolt végig birodalmukon. A szobák négyszemélyesek, vannak tanulószobák, szociális helyiségek, s klub is működik. A diákotthonban 276 lány lakik, általában egy- egy emeleten azonos, vagy hasonló szakmák művelői. Kistanárok" ír — Már az év elején megszervezzük a tanulópárokat. Alkalmazzuk az úgynevezett kistanár módszert is. Az idősebb, jobban tanuló gyerekek megbeszélik a másnapi anyagot a fiatalabb, gyengébben tanulókkal — mond□ | mikor a hangos beszélő bezengte, hogy a vonatunk hetven percet késik, egyből kiürültek a sínközök és megtelt a váróterem. Legtöbben egy magas, tulikopasz férfit vettek körül és azt kérdezték: — Na, mi van Hupinéval? — Nevezzétek csak nyugodtan lánynevén, Rikács Olgának. Rettenetes, hogy mit szenvedtünk ettől a nőtől négy hónapon át. — De már elintéztétek. Hallottuk. — El ám. De addig! Képzeljétek, azt csinálta velünk, amit akart. Először is mindennap félórás késéssel állított be a műhelybe. Mert ő anya. Óvodába vitte a gyereket. Aztán leült. Mert ő fáradt. Aztán ülve maradt, mert ő nő. Aztán fogadta a műhelyírnok udvarlását. Mert ő csinos. Aztán kirúzsozta magát. Mert így még tetszetősebb. Aztán reggelizett, mert ő háziasszony és otthon nem ér rá. Aztán tízóraizott, mert ő'éhes. Aztán elment ebédelni. Mert ő Hupiné. — Szóval ez annak a nagyszájú hét- markosnak a felesége. — Az volt. A nagyszájúé. Mindenütt ismerik és tartanak tőle. Ha ez egyszer felemeli az öklét... — Be lehet vele takarózni. Tudjuk. Mindenki félt a HupitóL Nem kellett, hogy az asszony valami vitában kimondja: „szólok az uramnak.” Elég volt, ha a szemében megjelent az a „szőlős” tekintet. Mindenki behúzta az összes behúznivalóit. Épp ezért érdekes, hogy intéztétek el végül is. A göndör művezető arcán megjelenik egy kunkori mosoly: — Leváltottuk. Kiracionalizáltuk. Létszámot csökkentettük. Leépítettük, menesztettük. Szerepcsere — Nagyon helyes. Az ilyet kell is. Na de, kaptatok helyette jobbat? — Hogyne. Csöbörné kitűnően megállja a helyét. Egy ilyen segédmunkásnőnek, mint amilyen a Hupiné volt, különben sincsen minálunk nehéz dolga. El kell mennie, egyszer-kétszer ide meg oda. Felsepemi egy kicsit. Épp az volt a felháborító, hogy ezt sem csinálta meg. Csöbörné csinálta meg helyette eddig is. — Csöbörné mi volt. — Műhelyírnok. Nagyon rendesen elvégezte a dolgát, és ezenkívül a Hupi- néét is. Sepert, védőitalt osztott és futkosott szegény. Az igazat megvallva, Hupiné dolgát Csöbörné végezte el eddig is. Szinte nem is történt más, minthogy valóban megbíztuk ezzel a munkával. Mindnyájan jól jártunk vele. — Csöbörné is? — Hát, ha őszinték akarunk lenni, az ő fizetése egy kicsit kevesebb lett De hát ő olyan szerény, hogy nem szól semmit. Nincsenek költséges szenvedélyei sem, mint Hupinénak. Nem dohányzik, nem rúzsoz. — Szóval, nem változott semmi a segédmunkási munkakörben. Csal? betöltő ttétek azzal, aki úgyis végezte ezt eddig is. Szegény Csöbörné pedig megszabadult egyik fárasztó kötelességétől, a műhelyírnoki teendőktől. — Hát, sajnos nem egészen így áll. Az új műhelyírnoknővel ugyanis rengeteg bajunk van. Becsavarja magát reggel egy pokrócba, leül és olvas. Vagy horgol. Kenyérért és gyümölcsért futtatja szegény Csöbörnét. Mert ő fáradt, gyenge nő és gyereke van. Sőt, a műhelyírnoki teendőket is Csöbömével intézheti. „Hagyja csak azt a seprést, maga jobban ért hozzá, ezt csinálja, töltse ki ezt a marhaságot adatokkal...” — Hát ezzel jól bevásároltatok. Honnan szedtétek? — Mielőtt mondom, védekezésül csak annyit, hogy valakit ide is kellett találni, nagy hangon ajánlották, és az elv úgyis az volt, hogy lehetőleg a műhelyen belül. — Csak nem a... — Azonkívül mindenki fél a... — Szóval! Mondd meg már, ki az új műhelyímoknő! — Sejtitek már. Hát igen. Hupiné... Gesztelyi Nagy Zoltán ja a diákotthon vezetője. — A nehezebben tanulható tárgyakból rendszeresek a csoportos korrepetálások, egyéni foglalkozások. Hihetetlen előny, hogy mindig „kéznél vannak” a szaktanárok, ami a nem diákotthonban lakóknál nem egészen ilyen egyszerű ... A többségükben hátrányos szociális, családi környezetből jövő tanulók átlagosztályzatai az iskolai és diákotthoni nevelés együttes eredményeként jobbak, mint a városban élő, vagy vidékről bejáró tanulóké. Kevesebb a bukás is. Pedig nem lehet egyszerű a 19 szakmában, 57 osztályban tanuló gyerekek diákotthoni tanulását összehangolni, segíteni. Mindezek mellett ne gondoljuk, hogy a diákotthon egy „tanultató-gépezet”. Jut idő a kikapcsolódásra, a művelődésre, az egyéni érdeklődés kielégítésére is. A diákotthon vezetője sorolja, „hány lány tagja az énekkarnak, az irodalmi színpadnak, a tánckörnek. Nem megőrző — A gyerekek jól érzik itt magukat, számíthatunk rájuk mindenben. Nem mondom, egy kicsit lehetnének kezdeményezőbbek is, de amit ajánlunk, mindent lelkesen megcsinálnak. A három év a diákotthonban — bízunk benne —, nem múlik el nyomtalanul... Jó érzéssel beszél a diákotthonról az iskola igazgatója, Bartha Dénes is: — Jó volt látni, mennyire a sajátjuknak érezték a lányaink a diákotthont. Amikor beköltöztek három évvel ezelőtt, mindenki hozta a cserép virágot, a szülők a cipőjüket is levették — mondja. — A környezet fegyelmező erejét említi, ami a személyiség fejlődésében fontos tényező. Az iskolának 1750 tanulója van, az össz- létszám 11 százaléka él a diákotthonban, még mindig kevesebb a megyei átlagnál. Mégis nagy a fejlődés. — A diákotthon nem megőrző intézmény csupán —, erősíti az igazgató — éppúgy megvannak a nevelési feladatai, mint az iskolának, csak mások az eszközei, lehetőségei. Nekünk a családot is helyettesíteni kell, meghitt kapcsolatra van szükség, a nevelőtanárok és a diákok között. A családtól először elszakadó 14 éves gyermeknek mi vagyunk a legközelebbi támaszai. Az a törekvésünk, hogy ne csak jól képzett szakmunkásokat neveljünk, hanem az általános műveltségben is útravalót kapjanak a fiataljaink. Amit majd — ha dolgoznak —, tovább gyarapíthatnak. Ezt azzal is szeretnénk segíteni, hogy a diákotthoni életet tovább tökéletesítjük, szeretnénk elnyerni a magasabb fokozatot jelentő kollégiumi címet... Páll Géza
