Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-18 / 14. szám
4 Kelet- Magyarország 1983. január 18. n sas és a felkelő nap Jszak-Amerika két nagy országával kapcsolatban Nakaszone japán kormányfő ugyanazon a napom volt vendéglátó és vendég. Hétfőn még tokiói rezidenciájában fogadta Pierre Elliot Trudeau kanadai miniszterelnököt, majd nem sókkal később repülőgépe elindult Washington felé. Vendéglátóként Nakas zónának. összehasonlíthatatlanul könnyebb dolga volt, mint vendégként — immár az Egyesült Államokban — van. Tokiónak Washingtonhoz és a nyugat-európai fővárosokhoz fűződő kapcsolataihoz képest az Ottawához való viszony csaknem felhőtlennek számít. Japán Kanada második legfontosabb kereskedelmi partnere, a két ország áruforgalma tavaly átlépte a nyolcmilliárd dolláros határt. Ráadásul e gazdasági kapcsolatok jellege olyan rendhagyóan különleges (Japán elsősorban nyersanyagot importál Trudeau országából), hogy Kanada, a felkelő nap országával, egyetlen nyugati partnerként, nem deficitet, hanem 1,2 milliárd dolláros többletet mondhat a magáénak. Ugyanakkor a japán—amerikai gazdasági kapcsolatokban az ismert okok miatt az amerikai sas 18 milliárd (!) dollár deficittel a csőrében kénytelen lebegni. Ennek csökkentésére, egyfajta japán „önmérséklet” elérésére az egymást követő washingtoni kabinetek eddig egy sor eredménytelen lépést tettek. Most Ronald Reaganmek a jelek szerint van esélye arra, hogy Tokiótól valódi engedményeket csikarjon ki. Ügy tűnik, az eddigi japán kormányfők közül Nakaszone tartja a legfontosabbnak a japán—amerikai viszony tehermentesítését, akár politikai és anyagi áldozatok árán is. Ha van gondosan előkészített utazás, a hat hete hivatalban lévő japán miniszter- elnök első washingtoni utazása biztosan az. Ami az engedményeket illeti, Nakaszone a következőket vitte utazótáskájában az amerikai fővárosba: 1. közvetlen utazása-előtt pontot tett egy másfél éves vita végére és a Tokióban lefolytatott kétoldalú tárgyalásokon ígéretet tett az amerikai vendégeknek japán hadi- technológiai újdonságok (az alkotmány által egyébként tiltott) átadására. 2. Első újévi sajtóértekezletén olyan vám- és egyéb intézkedéseket jelentetett be, amelyek alkalmasak az amerikai deficit némi csökkentésére. 3. Ütja előtt a kormányfő Nyugat-Európába küldte külügyminiszterét, Abe Sintarót, hogy megpróbálja enyhíteni a japán és a közös piaci gazdasági feszültségeit — ezzel segítő kezet nyújtva a szovjetellenes összefogást szorgalmazó Washingtonnak. 4. Közvetlenül washingtoni látogatását megelőzően Nakaszone maga utazott Szöulba, hogy rendezze kapcsolatait a Washington által a térség egyik stratégiai tkulcsországá- nak tekintett Dél-Koreával. 5. Amerikai partnereinek kilátásba helyezte a fegyverkezést valójában megtiltó alkotmány felülvizsgálatát és ezzel a korábbinál sokkal nagyobb anyagi-katonai terhek vállalását a Csendes-óceán tágabb térségében. .'finnek ellenére a megfigyelők nem jósolnak könnyű tárgyalásokat. Reagan amerikai elnök ugyanis igyekszik majd még többet követelni vendégétől, Kissinger egykori tanítványától, aki viszont tudja: hazájában már az eddigi engedmények is népszerűtlenek, ez pedig az idei „választási esztendőben” csak belpolitikai nehézségeit fokozhatja. Harmat Endre Képtávírón érkezett Repülőgép-katasztrófa. Az ankarai repülőtéren hóviharban próbált meg leszállni ez a török repülőgép, s a betonhoz csapódott, ahol darabokra tört. A halottak száma: 39. Pusztító orkán. Ausztriában, Salzburg környékére, a hidegfront 130 km óra sebességű, pusztító orkánnal tört be. Képünkön: Neualm-Hallein községben ez maradt egy gazdasági épületből. Magyar—csehszlovák tárgyalások Hétfőn Budapestre érkezett Svatopluk Potac csehszlovák miniszterelnök-helyettes. az állami tervbizottság elnöke. Délután megkezdődtek a hivatalos magyar—csehszlovák tárgyalások a két ország közötti gazdasági és tervezési együttműködés kérdéseiről. A magyar delegációt Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke vezeti. Svatopluk Potacot fogadta Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottsága tagja, a Központi Bizottság titkára. Szakszervezeti titkárok találkozója Hétfőn Budapesten, a SZOT szók házában megkezdődött a szocialista országok szakszervezeti központjai nemzetközi titkárainak és osztályvezetőinek háromnapos tanácskozása. A bolgár, csehszlovák, kubai, magyar, mongol, NDK, román, szovjet és vietnami szakszervezetek képviselői a nemzetközi szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseiről folytatnak eszmecserét. A Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára üdvözölte a tanácskozást. Á haderőcsökkentési tárgyalások tíz éve Bécsi keringő Ha egy nemzetközi tanácskozás túlságosan elhúzódik, nem feltétlenül a napirenden szereplő javaslatokkal lehet a baj, hanem mással. így van 1 jPfcfipjjil I u M ,.... jj A marathoni tárgyalássorozat helyszíne, a bécsi Hofburg konferenciaterme. (Foto: UPI — MTI — KS) .ez Bécsiben, a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről folyó tárgyalásokon, amelyek most tíz éve kezdődtek. Egy évtizeddel ezelőtt, 1973 januárjának végén indult meg az előkészítés. A cél olyan értekezlet összehívása volt, amely a katonai értelemben vett Közép-Európá- ban állomásozó hazai és külföldi hadseregek létszámának és fegyverzetének csökkentéséről dönt. Ilyenformán az NSZK, Belgium, Hollandia és Luxemburg, valamint az NDK, Csehszlovákia és Lengyelország területéről lenne szó, a saját haderőkről, illetve az ott állomásozó amerikai, angol, kanadai, a másik oldalon szovjet egységekről. Kezdetben a nyugatiak Magyarországot is be akarták vonni a körbe, de mivel stratégiai NATO „ellentételünk” Olaszország listára kerüléséről, hallani sem akartak — maradt az eredeti összeállítás. Mi is ott vagyunk ugyan Bécsben, de — más NATO és Varsói Szerződés tagállamokkal együtt — csak tanácskozási joggal: se rólunk nem döntenek, se mi nem veszünk részt a_ döntésekben. Fontos emlékeztetnünk még egyszer a kezdet dátumára: 1973, az enyhülés kezdetének, a helsinki csúcstalálkozó előkészítésének az éve, a légkör kedvező a nemzetközi tárgyalások száméira. Már akkor világos volt, hogy a politikai kapcsolatok javulását katonai enyhülésnek kell kiegészítenie, különben veszélybe kerül az egész mű. E feladat egy részét lett volna hivatva megoldani a bécsi konferencia: ritkítani az állományt, katonákat, hadosztályokat kivonni, illetve leszerelni Európa közepén, tehát ott, ahol a világon a legnagyobb erők összpontosulnak, ahol az atomháború veszélye a legnagyobb. Ez lett és maradt az egyetlen olyan tárgyalási fórum, ahol a NATO és a Varsái Szerződés képviselői egy asztalnál ülnek, és főképpen a hagyományos szárazföldi fegyverzet korlátozásán foglalkoznak. Kezdettől e&. átértenek abban, hogy ez a feladat. Miért nem sikerül o megoldás? Itt is, miint másutt, a nyugatiak egyenlőtlen megállapodást kívánnának: több engedményt a Szovjetuniótól, mint amennyit maguk tenni készek. Követelésüket azzal indokolják, hogy a szovjet hadsereg „fölényben van” az európai szárazföldön. Ugyanezt mondják az atomfegyverzetről, a haditengerészetről, holott a két tábor között globális egyensúly áll fenn, azzal a különbséggel, hogy ki az egyik, ki a másik fegyvernemre helyez nagyobb súlyt. A nézeteltérések Bécsben is számosak, de a lényeg a létszámvita: a NATO kétségbe vonja azoknak az adatoknak a hitelességét, amelyeket a Varsói Szerződés képviselői az e térségben állomásozó csapatairól előterjesztettek. A Nyugat szerint a szocialista országoknak százötven-száz- nyolcvanezerrel több katonát kellene kivonni az említett térségből, mint a NATO-nak. Két-három esztendeje, hogy a nemzetközi légkör megromlott. Általánosságban, a nemzetközi helyzet egészét tekintve, négy fő területen kellene kimozdulni a holtpontról: a hadászati fegyverekről folyó szovjet—amerikai tárgyalásokon, a Szovjetunió és az Egyesült Államok tanácskozásán a közepes hatótávolságú rakétákat illetően, a bécsi konferencián és azon az értekezleten, amelynek összehívásáról Madridban vitáznak, és amely a katonai bizalomerősítést mozdítaná elő. E négy téma ösz- szefügg egymással — s döntő a szovjet—amerikai megegyezés lenne. De minden fórumnak külön-külön is van jelentősége: az előrehaladás bárhol kedvezően hat a többire. Ezért foglalkozott a Varsói Szerződés tagállamainak Politikai Tanácskozó Testületé Prágában külön is a bécsi értekezlettel : fontosnak tartanák, hogy egy-két év alatt siker szülessen az osztrák fővárosban. Először a Szovjetunió és az Egyesült Államok fegyveres erőit csökkentsék Közép-Európában, ezután valamennyi résztvevő fagyassza be haderőinek létszámát és fegyverzetének szintjén mindaddig, amíg további megállapodást nem érnek el. A szocialista országok .tehát lehetségesnek és kívánatosnak tartják, hogy számottevően csökkenjenek a haderők Európa szívében. Tatár Imre Pintér István dokumentumriportja: Á veréb is akció „FÁJDALMASAN ÉRINTI" 14. Pedig mindketten közvetlen kapcsolatban álltak a budai várral. Ifjú Horthy Miklós, a kormányzó fia és bizalmasa — ha az emlékiratok e tekintetben nem túloznak — Kádár Gyula baráti köréhez tartozott. Horthy, akinek sejtenie kellett az elkövetkezőket, mégsem figyelmeztette Kádár Gyulát, és ő otthon maradt, nem bújt el. Letartóztatására — ugyanazokban az órákban vitték el Ujszászy Istvánt és Kern Károlyt is — az április 17-ről 18-ra virradó éjszaka került sor. Nem nyitott ajtót a lakása ajtaján előbb csengető, majd dörömbölő gestapósok- nak. Telefonon — két készüléke is volt — egyszerre hívta ifjú Horthy Miklóst és Szombathelyi Ferencet, a hivatalban lévő vezérkari főnököt. Ígéretet kapott, hogy magyar tiszteket küldenek a védelmére. Mielőtt azonban azok megérkezhettek volna, a tucatnyi hitlerista titkosrendőr • már betörte az ajtót, és élhurcolta a magyar hírszerzés és kémelhárítás hivatalban lévő főnökét. Másnap Vessenmayer 99/ 110 186—87. számú titkos táviratában jelentette Ribbent- rop külügyminiszternek: „Winkelmann obergruppen- führerrel (az SS és a birodalmi rendőrség legmagasabb magyarországi főnöke — a szerk.) előzetes megállapodásunk alapján ma éjjel letartóztatták Kádár ezredest és Ujszászy vezérőrnagyot. Én már nyolc nappal ezelőtt kértem Sztójayt, hogy bocsássa cl Kádár Gyulát, amire elvileg ígéretet is kaptam, de az intézkedést akkor akarták végrehajtani, amikor az új vezérkari főnök átvette a hivatalát. További várakozás egyébként nem látszott tanácsosnak, és Winkelmann közlése szerint a két letartóztatott eddigi vallomásai is már kellően igazolják az intézkedés helyességét. Sztójay ma szóba hozta előttem az ügyet, és arra utalt, a kormányzót fájdalmasan érinti, hogy egy még szolgálatban lévő tisztet német szerv letartóztatott. Azt válaszoltam, a megfelelő időpontban be fogjuk bizonyítani a kormányzónak és a magyar kormánynak, flogy hálával tartoznak nekünk, amiért ebben az esetben késedelem nélkül és példamutatóan közbeléptünk”. Hogy Sztójay mit válaszolt, az nem derült ki a táviratból. Mindenesetre figyelemre méltó a Quisling-miniszterel- nök gyors és az ő mércéjével mérve bátor fellépése. Ennek egyik oka talán az lehetett, hogy valamikor, mielőtt Magyarország berlini nagykövetének nevezték ki, ő szervezte meg a VKF/2-t, és ő volt a horthysta hadsereg hírszerző szolgálatának első vezetője. Mint kolléga nehezen viselhette el Ujszászy István és Kádár Gyula letartóztatását, akik végül is utódai voltak és tovább tökéletesítették az ő művét. Sztójaynak Veesenmayer nem tett ígéretet a letartóztatottak szabadonbocsátására —, viszon követelte tőle, hogy segítsen Szentmi klóssy Andor kézrekerítésében, aki ellen a német hatóságoknak „a legsúlyosabb terhelő adatai vannak”, de „mind ez ideig sikerült szervei intézkedései alól kibújnia”. (Később a külügyminiszter volt állandó helyettese is a Gestapo kezére került. Nem élte túl elhurcolását.) Időközben meglehetősen goromba hangnemben folyt a letartóztatott magas rangú magyar tisztek kihallgatása. Kádár Gyulának megparancsolták, hogy írja le részletesen : mit beszélt Szentmiklós- sy Andorral utolsó találkozásuk alkalmával, és egyáltalán azt, amit az amerikai tisztekről tud. „Egy szobába kísérnek, az őr mellettem marad. Most mit csináljak? Azt nem hiszem, hogy szabadon engednek, akármit is írok. Ez nem lehet más, mint kihallgatási trükk.sSzentmiklóssyval megállapodtam. Biztosan kihallgatják, esetleg már kihallgatták. Neki biztosan megvan a külügyi részt illető mondanivalója. Ha nem tartom meg, amit megbeszéltünk, bajt csinálok. írásomat tehát a megállapodás szerint készítem el: parancsot kaptam, azt végrehajtottam, az amerikaiakat letartóztattuk, érkezésüket nekik bejelentettük, és kihallgatás véget átadtuk; az ügy részleteit nem ismerem”. Ilyen kevéssel természetesen nem érhették be a gesta- pósok. A Melinda úti vizsgálati központjukban folytatják a vallatást. Kádár Gyulának nincs oka csodálkozni, hogy váltott kihallgatóik a legkisebb részletekre is kíváncsiak. Inkább az a furcsa, hogy bár — különösen eleinte — meglehetősen goromba a bánásmód, fizikai erőszakot nem alkalmaznak vele szemben. Bármennyire is szakmabeli volt az ezredes, a hitlerista titkosszolgálat- emberei a legprimitívebb trükökkel túl- * jártak az eszén. Elhitte, hogy az amerikaiak mindent bevallottak. És azt is, hogy mindent elmondott az ugyancsak letartóztatott Szombathelyi Ferenc. Csakhogy Szombat- helyi akkor még szabadlábon volt — csak a nyilas hatalomátvétel után, novemberben tartóztatták le őt — és éppen hírszerző szolgálata tisztjeinek vallomására hivatkozva érte el Veesenmayer Horthynál. hogy mentse fel őt a vezérkari főnök tisztje alól, és váltsa fel a megbízhatónak számító Vörös János vezérezredessel. A nyilván hamisított jegyzőkönyvekben minden a valóságnak megfelelően volt leírva. A hitleristák — besúgóik révén — tudták, hogy az amerikaiakkal minden előre meg volt beszélve. S hogy csak azért értesítették a németeket érkezésükről, hogy kijátsszák őket. Egyébként pedig tárgyalni akartak velük Magyarország háborúból való kivezetésről. Kádár Gyula: „Semmi értelmét nem láttam a további húzakodásnak, lényegében a valóságnak megfelelően vallottam.” Veesenmayer április 20-án, vagyis már a letartóztatást követő harmadik napon a nyomozás teljes sikerét jelenthette külügyminiszteréinek. Külön kiemelte: „A letartóztatottak eddig jól vallottak”.
