Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-16 / 13. szám
1983. január 16. Kelet-Magyarország 3 Varrodák, barokk csizma, díszlettár Pillantás a Heti színháznaptárunk, művészeti kritikáink, tudósításaink rendszeresen informálják a közönséget a Móricz Zsigmond Színház életéről, olykor a próbák idegtépő hangulatáról is beszámolhatunk, ám viszonylag kevés szó esik arról, ami a kulisz- szák mögött történik. Pillantsunk most be egy kicsit a színfalak mögé, milyen jelentősebb műszaki, technikai hírekről és egyéb érdekességekről számolhat be olvasóinknak Rohály Miklós, a színház ügyvezető igazgatója. Plusz 2000 négyzetméter — Körvonalakban már az utca embere is láthatja, milyen lesz majd a színházunk — mutat az asztalra kiteregetett tervrajzokra. — A járókelőknek persze még csupasz betonfalak, de nekünk már annak az ígérete, hogy megfelelő körülmények között működhet majd a társulat. Sok türelemmel, megértéssel dolgoztak eddig a művészek és a műszakiak, s ha elkészül a „II. ütem”, akkor országos szinten is a jó feltételekkel rendelkező színházak közé tartozunk majd. A régi, Alpár Ignác tervezte épülethez csatlakozó szárnnyal több mint kétezer négyzetméterrel bővül a színház. Kényelmes társalgót kapnak a művészek, csaknem hét méter magas díszletraktárt a műszakiak — ez megoldja egyik legfőbb gondjukat, hogy a repertoáron lévő darabok díszleteit megfelelő helyen tárolhassák. Korszerű próbatermek készülnek, a kamarateremben pedig stúdióelőadásokat láthat majd a közönség. A bővítéssel felszabadulnak a belső próbahelyek, új helyre kerülnek a varrodák, s a színpad körül csak az előadásokhoz szükséges helyiségek maradnak, például a fodrászat, a kelléktár. Méltó helyet kapnak végre a művészeti, műszaki, szervezési és gazdasági ügyintézők is. Hangos műhelyek Már most biztos, hogy kiváló megoldás volt Nagyszállásra telepíteni néhány hangos műhelyt. Az asztalos, a festő, a lakatos és a kárpitosműhelyek, ahol a díszletek és bútorok készülnek, több évtizedre alkalmasak a feladatra. Nagy érdeklődés kíséri a színészház építését. Kissé megkésve, de végre kijöttek a földből, remélhetően most már megfelelő tempóval készül a hajlék: 30 garzon, hat lakás, a közösségi helyiségekkel. Jelenleg a következő bemutatóra, a Három testőr című möge vígjátékra készülnek művészek és műszakiak. A szabóknak ez lesz az eddigi legnagyobb próbatétel: 65 jelmezt kell megvarrniuk, XIII. Lajos korának stílusában. Színházunk egyik elismerését jelenti, hogy a jelmezek tervezését a szakma egyik leg- kiválóbbja, Mialkovszky Erzsébet vállalta el. Irány: Siófok! Rengeteg külső szakembert foglalkoztatnak, erről mond néhány példát az ügyvezető igazgató. — Most a korhű, magasszárú lehajtott csizma elkészítése okozott nagy gondot, hol találjunk cipészmestert? Olykor egy-egy produkció sikeréért az egész országot bejárjuk, míg szakembert találunk. Biztosan sokan emlékeznek még a múlt szezonban a Búbos vitéz szereplőinek hatalmas báb-fejére, az is különleges igényű munka volt, vagy említhetném az Űri murit, ami speciális pirotechnikai szaktudást igényelt. S végül néhány információ a jövőről: május elején Siófokon, majd Székesfehérváron szerepel a társulat 2—2 Kvantum fantum és 2—2 Pygmalion előadással. Színházunk elsősorban a mienk, szabolcsiaké, de jó tudni, hogy ma már az országban sok helyen számon tartják. Baraksó Erzsébet Mozdony a majorban Egy erőteljes fordítás a reteszen, és már ki is nyílt a mozdony eleje. A masiniszta félreáll a salak útjából, füst csap a levegőbe. A kémény mellett egy vékonyabb csövön vakító fehér gőz sivít, menetkész a lokomotív. Ám mint ahogy az aranyosapáti Űj Élet Termelőszövetkezet majorja nem pályaudvar, ugyanúgy nem indul el már ez az öreg 424-es sem. Neki ez a végállomás. Azért öreg mozdony nem vén mozdony, mégsem az ócskavastelepre került a rozsda táplálékának, hanem olyan feladatot bíztak rá, amely méltó egy ilyen tekintélyes masinához. A termelőszövetkezetben innen kap meleget minden épület, amit fűteni kell. A harisnyagyár munkásnői kellemes melegben dolgozhatnak, sőt a technológiai gőzt is a mozdony fejleszti. A csirketartó épületekben hetvenezer lakónak fűt be. Sorolhatnánk tovább: gépműhely, fékbetétszabályozó gyártóüzem, kétezer négyzet- méter fóliaház — primőr Apátinak, Naménynak (ez utóbbi még terv). A felsorolt helyeken egyébként eddig sem fázott senki, de az öreg mozdony munkába állásával 150 tonna gázolajat takarítanak meg, több mint másfél millió forint értékben. A Szánkár István gondjaira bízott új családtagnak nagy a becsülete. Még épületet is húztak föléje. Na nem éppen túlzott gondoskodásról van szó, egyszerűen minden kalóriát sajnálnak a levegőbe szökni. (és) Egységdabozok— postai csomagokhoz Ugyan ki ne készített volna már postai csomagot? A postai csomagok készítésének megkönnyítésére most a posta — szolgáltatásként — egységdobozok árusítását kezdte meg. A hullámpapírból készült egységdobozokat Nyíregyházán az 1-es és a 2-es, Mátészalkán és Kisvárdán az 1-es postahivatalok árusítják. A dobozokat 30x20x40 centiméteres méretben 6 forintért, a 40x30x20 cm-es méretben 10 forintért árusítják. Üzem — illatfelhőben Hát nem furcsa: kezünkben egyetlen kis papírzacskó, s tenyerünkön a magyar mező minden illata!? Fekete üröm, legyezőfű, kamillavirág, szurokfű, meg vérrehul- ló fecskefű, s a harmatos reggeleket idéző kakukkfű. Tél van, s mi mégis a tavaszi réteken, a nyári mezőkön járunk. Gondolatban csak persze, hiszen most éppen Nagyhalászon vagyunk, a Herbária rétközi gyógynövényüzemében. Kísérőnk, Barati Józsefné helyettes telepvezető számokat, adatokat sorol. Negyvenöt helybéli, főleg asszony dolgozik a kis üzemben, s csaknem százféle növény felvásárlásával, feldolgozásával foglalkoznak. Mi éppen a borsmentaszezon kellős közepébe csöppentünk, szorgos asszonykezek válogatják, csomagolják a száraz leveleket, melyek aztán toroköblítő teaként fejtik ki áldásos hatásukat. A halászi üzemben egyébként évente mintegy kétszáz mázsát dolgoznak fel e gyógynövényből, mely kimondottan rétközi specialitás, hiszen az utolsó levélig Csomagolják az erdők, mezők kincseit (Cs. Cs. felv.) itt termesztik Ibrányban, Ti- szarádon, Nagyhalászon. A megyéből érkezik még az akácerdökben gyűjtött vérre- hulló fecskefű, de a bodza jó része is, míg a fekete üröm és a legyezőfű Zalából, a kamilla Biharból, a csipkebogyó pedig Borsodból. A különböző füvek, virágok feldolgozása mellett itt készülnek a közkedvelt fűszerkeverékek is, mint a tárkony, a majoránna, a bazsalikom, a borsika- meg szurokfű, vagy az őrölt rozmaring, hogy csak néhányat sorol- ■ junk fel a keresettt fűszerkeverékek közül, melyekből tavaly százezer dobozzal értékesítettek. (bg) Fonotéka M a már szinte természetes igény, hogy könyvtárainkban zenehallgatásra is legyen lehetőség, működjenek zenetárak, fanotékák is. Ehhez azonban nem minden könyvtárnak, illetve működtetőjének van pénze. Ezért jelent most különösen nagy segítséget az a központi alap, melyből az Országos Közművelődési Tanács döntése alapján megyénk könyvtárai is részesülnek. Elég szép ösz- szegekről van szó. Könyvtárfejlesztésre 150 ezret kapott Demecser, 50 ezret Székely, 150 ezret Tiszadada, 110 ezret Ti- szaber'cel, 150 ezret Nyírbátor, 100 ezret Nagyhalász. Központi segítséggel fejlesztették Mátészalka, Nagykálló és Biri könyvtárait, a legjelentősebb'támogatásban pedig a vásá- Tosnaményi — 400 ezer — és a megyei könyvtár — 750 ezer forint — részesült. Persze, nem minden helyen a fonotéka kialakítása, fejlesztése a legfontosabb feladat. Kellenek olvasótermek, hírlapböngészésre alkalmas sarkok, gyermekkuckók is, ám az OKT-alapból a legtöbb helyen a lemez- és szalag- tár bővítését, vagy éppen megteremtését szorgalmazzák. A könyvtár valaha szentély volt, kevesek kiváltsága. Ma bárki kedve, ideje, igénye szerint válogathat a lemezpolcon is, Mozarttól a Hungáriáig. Jó szolgálatot tesznek a fonotékák a zenei nevelésben, a műveltség gyarapításában, s abban is, hogy közelebb hozva a könyveket, mind többen váljanak rendszeres olvasóvá. (be) Ha nem jön a tolmács Álci nem tud arabusul... Walkó építőmester — Ha végigsétálok Nyíregyházán, szinte alig van utca, ahol ne látnám azokat a házakat, melyeket az elmúlt hetven év alatt építettem. Sokon még az ötven-hatvan évvel ezelőtt felrakott vakolat is ép ... Így kezdte a beszélgetést Walkó Pál, aki a napokban tölti be kilencvenedik életévét. Az 1910-es évben szabadult mint segéd, 1920-ban már olyan képesítéssel rendelkező mester, aki tervezhet és emeletes házakat is építhet. Bátran vállalkozik, s hamarosan a megyeszékhely ismert és fontos alakja lesz. Ma is élvezet hallgatni ennek a szálfaegyenes, fizikailag és szellemileg friss embernek az emlékezéseit. — Az utolsó munkám nyolcvanéves koromban volt. Fiam, Zoltán tervezte a Sóstói úti társasházat, melynek építését irányítottam. Haragudtak is rám, főleg a vízvezetékszerelők, mert a rossz munkát most sem tűrtem. Mindig adtam arra, hogy ami kikerül a kezemből, az időálló, szép, kifogástalan legyen. Életemben rám soha panasz nem érkezett, munkám miatt soha senki nem reklamált. Walkó építőmester rakta a nyíregyházi rendőrség falait. Restaurált műemléktemplomot, épített családi házat, emeletest, nincs olyan banképület, melyen ne dolgozott volna. Hívták a megyén kívülre is. — Munkámat csak az első világháború szakította félbe. Négy évig voltam katona, az olasz fronton, mint telefonos. A második világégésből korom miatt kimaradtam. De a háború engem is nagyon érintett. Utána mindent a nulláról kellett kezdeni. Amikor a magániparosokra nem a legjobb idők jártak, betonárukat készítettem, mi több, kriptát, sírkövet csináltam. Több mint hatvan évig igyekeztem a legjobban szolgálni a várost és az építkezőket. Asztalán ma is szak- folyóiratok, -könyvek fekszenek. Az egyik címe: Magánépítkezők könyve. Az egyik szerző: Walkó Zoltán. A fia. Állomások, a záhonyi számítóközpont, a debreceni aluljárórendszer és ki tudja, mennyi fontos létesítmény fűződik a nevéhez. — Igen, a fiam követett a pályán, magas szinten. Én is tanultam egész életemben, ezt a példát és a becsületes munkát tudtam neki örökül hagyni. Büszke vagyok rá is, meg leányomra, aki mint kiváló tanító ismert Nyíregyházán. Ha azt kérdezi, hogy boldog vagyok-e, azt mondom egyértelműen, hogy igen. Értelmes életem volt, s hiszem, hogy a munkám adta meg az erőt ahhoz, hogy magas kort érjek meg. Walkó Pál gyakran feltűnik Nyíregyháza utcáin. Sétál, nézeget. Egy történelmi kort megélt ember bölcsességével figyeli a változást. (bürget) Aki nem tud „arabusul”, vagy más idegen nyelven, az külföldön egyszerű turistaként is nehezen boldogul, hát még ha vállalati kiküldöttként fontos üzletkötésre utazik. Az elértések esetenként milliós gazdasági károkat okozhatnak. Nem véletlen, hogy a TIT által szervezett üzemi és városi nyelv- tanfolyamokra mindig van elég jelentkező. Tavaly őszszel csak a megyeszékhelyen negyven csoportban mintegy ötszázan kezdtek el nyelveket tanulni. Több vállalat anyagi áldozatokat is hoz azért, hogy dolgozói elsajátítsák az angol, német, orosz nyelvet. A megye legnagyobb építőipari vállalatánál, a Száév- nél 250 órás intenzív tanfolyam indult az elmúlt év októberében. Ezek, úgymond nem hagyomány nélküliek, hiszen a külföldön elkezdett évek óta tartó építkezések igénylik a nyelvtudó szakembereket. — Néhány éve egy to- vábbkézés során 8 hetes intenzív orosz nyelvtanfolyamon is részt vettem — mondta Gajdos András vállalkozási osztályvezető. — Bár lehetőség volt rá, a munkahelyi feladatok miatt nem tettem le akkor az alapfokú nyelvvizsgát. 1982 februárjában azért iratkoztam be az üzemi oktatásba, hogy gyakorolhassam a nyelvet, gyarapíthassam a szókincsemet. Alkalmazhatom is az ismeretemet a szovjetunióbeli építkezéseken. A hétköznapi beszédfordulatokon kívül a tárgyalásokon a szakkifejezések jó 40 százalékát is megértem. E nélkül nehezebben boldogulnék. A munka, család mellett nem könnyű a tanulás, de megtérül a fáradtság. A líbiai munkavállalás után szervezték meg 1981 elején az angol nyelvtanfolyamot a Száévben. Hetente kétszer, reggel fél 6-kor, még a munkaidő előtt kezdődik a „tanóra”. Fekete András irányító tervező: — Már eddig is hasznát vettem a tanfolyamnak. A líbiai lakótelep tervdokumentációját, műszaki leírását az angol nyelv nélkül képtelen lettem volna elkészíteni. Kintjártamkor a helyszíni egyeztetésen is jól megértettem magam a tárgyalópartnerekkel. Igaz, volt tolmács is, aki a műszaki kifejezéseket elég hitelesen fordította. Egy alkalommal azonban nem tudott eljönni a megbeszélésre, csak a saját fejemre hagyatkozhattam. Bár raj zol- gattunk is, azért sikerült megértetnem magam és a kivitelezés minden lényeges, nyitott kérdését lezárhattuk. Hiába, sosem árthat a nyelvtudás! <rg)
