Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-03 / 1. szám
Kelet-Magyarország 1983. január 3. Uj lakások Záhonyban Záhonyban szép új lakások épülnek a Szabolcs megyei Állami építőipari Vállalat kivitelezésében. Harminckét lakás átadására a közelmúltban került sor. (Elek Emil felvétele) Pótlékemelés nyáron Enyhülnek terhei ? a gyermekes családok A legutóbbi népszámláláskor több mint kétmillió-két- százötvenezer 15 éven aluli gyermeket lajstromoztak a számlálóbiztosok, s a statisztikából kiderült, hogy ezeknek a kiskorúaknak több mint a fele 35 évnél fiatalabb szülőkkel él. A fiatal családok 85 százalékában van gyermek, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a gyermek- neveléssel járó gondok ma döntően a húszon- és har- minc-néhány évesek problémái. Aligha szorul magyarázatra, milyen fontos társadalmi érdek a gyermeknevelés miatti — s az ezzel összefüggő családalapítási — anyagi hátrányok'mérséklése. Csak emlékeztetőül: az előttünk álló években azok a fiatalok érik el a családalapítási kort, akik a hatvanas évek elejei demográfiai hullámvölgy mélypontján születtek. Magyarán ez azt jelenti, hogy a legtermékenyebb korban levő női népesség száma a nyolcvanas évek elején és közepén a hetvenes évek második feléhez képest negyedével csökken, vagyis csaknem százezerrel lesz kevesebb. Ezért fontos továbbra is a gyermekvállalás szociálpolitikai ösztönzése. Ismeretes, hogy az elmúlt években egész sor szociálpolitikai intézkedés látott napvilágot a gyermekes családok helyzetének javítására. Külön említést kíván a gyermekápolási táppénz és a gyermekes anyák pótszabadságának bevezetése, a szociálpolitikai szempontok nagyobb súlyú figyelembe vétele a lakáselosztáskor, a gyorsabb bölcsőde- és óvodafejlesztés, az iskolanapkö- zi-hálózat bővítése, a családi pótlék, az ösztöndíj és a gyermekgondozási segély egyes áremeléskor történő kiegészítése, a három- és több gyermekesek családi pótlékának, majd később az egy- és kétgyermekesek pótlékának emelése, a termelőszövetkezeti családok pótlékának kiegészítése, az egyedülálló kétgyermekes, valamint három- és több gyermekesek pótlékának közelmúltban történt emelése. (Az év közepétől a kétgyermekesek és az eddig jogosult egygyermekesek családi pótlékát gyermekenként havi 110 forinttal felemelik. A fiatal családok és a pályakezdők támogatására az egygyermekesek körében 6 éves korig a 130 forintos jövedelempótlék ennél jóval nagyobb összegű családi pótlékká alakul át.) Mindezekkel együtt azonban — mint arról a Központi Statisztikai Hivatal egy közelmúltban nyilvánosságra hozott tanulmánykötete beszámol —, a háztartások jövedelmének differenciáltsága jórészt nem a kereseti, tehát nem a végzett munka szerinti különbözőségekből, hanem a keresők és az eltartottak arányából származik. A jövedelmi viszonyok alakulása tehát gyakran abból fakad, hogy van-e a családban eltartott gyermek, illetve hány gyermeket nevelnek. Helytálló a megállapítás, különösen, ha tudjuk, hogy a gyermekek fogyasztása a korukkal párhuzamosan emelkedik, ezért a családi pótlék — amelynek összege nem a gyermekek korától függ —, a fogyasztás mind kisebb hányadát fedezi. Ide kívánkozik, hogy a fogyasztás összege a különböző háztartásokban meglehetősen eltérő. Általában megállapítható, az elmúlt évtizedben kevésbé nőtt, mint a felnőtteké. A szakemberek ezt azzal is magyarázzák, hogy a gyermekkorú népességen belül ez idő szerint emelkedik a fiatalok részaránya, akiknek anyagi szükségletei nyilvánvalóan alacsonyabbak az idősebbekénél. Igaz, ez egyben előrevetíti azt is, hogy igényeik esztendőről esztendőre magasabbak lesznek. Az elmúlt három évben hozzávetőleg 450 ezer gyermek született, és háromszáz- ezerre tehető a gyermekgondozási segélyt igénybe vevők száma. Azokban a családokban, ahol az anya gyesen volt, illetve van, nyilvánvalóan csökken a család egy fogyasztóra jutó reáljövedelme. A második gyermek születése után ez a csökkenés némiképp mérséklődik. A gondozási szabadságon levő anya újbóli munkavállalásával, illetve, ha a családban élő gyermek iskolai tanulmányait befejezve aktív keresővé válik, ismét kiegyensúlyozottabbá válik a családok jövedelmi viszonya. Az elmúlt három esztendőben e két utóbbi réteg több mint hatszázezres népességet alkotott. S. I. Vágósertésnél, vágómarhánál Jelentősen emelték a felvásárlási árat Az már korábban ismeretessé vált, hogy a Minisztertanács határozata értelmében 1983. év január 1-i hatállyal a vágósertések felvásárlási (értékesítési) ára élősúlykilónként átlagosan 1,60 forinttal, a vágómarhaárak pedig — ugyancsak átlagosan — 1,— forinttal emelkednek. Vágósertéseknél az áremelésből a nagyüzemekben 98 százalék esik az alapárak és az ugyancsak hatóságilag rögzített időszaki felár növelésére, míg a kistermelőknél 97 százalék jelenik meg az alapárakban. A mezőgazdasági nagyüzemek által vágás utáni minősítéssel értékesített sertések ára az I—IV. minőségi osztályban hasított testtömeg kilónként egységesen 1,70 forinttal emelkedik. Ennél magasabb emelést kapnak a „súly feletti”, valamint a „súly alatti 1-es” kategóriába tartozó sertések és alacsonyabbat a „súly alatti 2-es”-be jutók; A nagyüzemi vágósertések után az év első négy hónapjában fizetett időszaki felár a kétszeresére emdelkedik, tehát annak összege az élősúlyban értékesített állatok után kilónként 1, —forint, hasított kilónként pedig 1,20 forint. A beltartalmi értékkel arányban az átlagosnál magasabb — kilónként 2,— forint — lesz a tenyésztésbe fogott sertések alapára. A kistermelői vágósertéseknél a két alapvető kategóriában (a 95—125 kilogramm közötti, illetve a 125 kilogramm feletti hússertéseknél) az alapáremelés egységesen 1,50 forint kilónként. Vágómarháknál az áremelés a nagyüzemeknél 95 százalékban, a kistermelőknél 100 százalékban alapáremelés formájában jelenik meg. Az alapáremelés — a fajtáknak a hús értéke szerinti megkülönböztetése végett — a vágómarhák egy szűkebb körére nem terjed ki. Ezért nem változik az értékesítési alapára a tiszta vérű holsteln-frlz és a hungarof- riz fajtájú vágómarháknak. Minden egyéb fajtájú, Illetve ke- resztezésű vágómarha alapára l,— forinttal emelkedik. Az I. osztályú egyszer ellett fiatal tehenekre az átlagosnál magasabb alapáremelés jut, s ezzel az árszintjük azonos lesz az extrém minőségű üszőkével. Változatlan marad a feltétele és összege is a kistermelői vágósertések után a több éves szerződéses felárnak, a nagyüzemi sertések utáni nagyüzemi prémiumnak, valamint a mennyiségi felárnak. Ugyancsak nincs változás a vágómarhák utáni nagyüzemi prémiumnál és a mennyiségi felárnál sem. Ezen általános rendező elvek figyelembevételével az 1983. év elejétől érvényes vágóállat-felvásárlási árak a következők: Az élő állapotban minősített sertések alapárai: (forint/kg) 95—125 kg közötti hús- és húsjel- legű 34,00, 125 kg feletti hús- és húsjellegű 31,50, 130 kilogramm feletti zsír- és zsírjeUegű 28,50, 170 kilogramm feletti tenyésztésbe fogott 29,50. VAGOMABHAK ivar- es minőség szerinti arai (Ft/kg) Növendék hímivar Vágómarha Hungarofríz (hungarofríz fajtájú és fajtájú és tiszta vérű tiszta vérű holsteinfríz holsteinfríz vágómarha kivételével) Extrém 40,50 39,50 I. osztály 38,50 37,50 II. osztály 35,50 34,50 III. osztály 32,50 31,50 Vágómarha Hungarofríz (hungarofríz fajtájú és Növendék üsző fajtájú és tiszta vérű tiszta vérű holsteinfríz holsteinfríz vágómarha kivételével) Extrém 37,00 36,00 I. osztály 35,50 34,50 II. osztály 32,50 31,50 III. osztály 29,50 28,50 Felnőtt marha (450 kg felett) I. osztály (egyszer ellett tehén) 37,00 36,00 II. osztály 31,50 30,50 III. osztály 29,00 28,00 A mezőgazdasági termények, állatok és állati termékek áráról szóló 18/1979. (IX. 29.) MÉM—AH sz. rendelet módosításáról szóló 19/1982. (X. 12.) MÉM—AH számú rendelet a következőket mondja ki. „A felvásárló szervezetek az exportnyereséget a mezőgazdasági termelőkkel megoszthatják. A nyereség megosztásához az árhatóságnak az érdekeltekkel egyeztetett állásfoglalása szükséges a rögzített hatósági árformába tartozó mezőgazdasági termékeknél.” A hízott sertés és a vágómarha ebbe az árformába tartozik. Élőexport rendeltetéssel a mezőgazdasági nagyüzemtől vásárolt hús- és húsjellegű hízott sertések termelői árát a hivatkozott árhatósági rendelet — súlykategóriától függetlenül — kilónként 38,— forintban állapította meg. Élőexportra történő értékesítés esetén a kistermelőket a jövő évben is hízott sertéseik után a minőség szerinti alapár, a mennyiségi felár, valamint a több éves felár illeti meg. Egységesen, kilónként 2,— forinttal emelkedett a növendék áUatok védőára. Ennek megfelelően a 25—60 kilogramm közötti súlyú süldők hatósági védőára a jövő év elejétől 36,— forint kilogrammonként, a 25—25 kilogramm közötti súlyú malacoké pedig 40,— forint kilogrammonként. Az állatforgalmi és húsipari vállalatok azonban a jövőben is a hatósági védőárakon felüli áron végzik a növendékser- tés-vásárlást. A kötelezően alkalmazandó legalacsonyabb vételárak a következők: süldő 26—45 kilogramm közötti súlyban 39,00 fo- rint/kllogramm, süldő 46—60 kilogramm közötti súlyban 36,00 forint kilogrammonként, malac 15—25 kilogramm közötti súlyban 46.00 forint/kilogramm, (kan iva- rú malacoknál feltétel az átvételt legalább két héttel megelőző ivartalanítás), ivartalanítás nélkül megvásárolt kan malac 43.00 forint/kilogramm. A továbbtenyésztésre és to- vábbtartásra alkalmas borjú hatósági védőára 42,00 forint/kilogramm, a tényleges vételi árat azonban váUalataink a továbbiakban Is saját hatáskörükben állapíthatják meg az értékesítési lehetőségek figyelembevételével. A vágóborjú védőára kilónként 36.00 forintra emelkedett, és ezt az árat alkalmazzák vállalataink Is a vásárlások során. Ügy emlékszem, hogy műfajunk, a tévékritika eleddig utol nem ért, sőt meg sem közelített nagymestere, a néhai Hámos György írta meg először, hogy a szilveszteri monstre szórakoztató műsor befogadását és megítélését a néző sajátos — a tévéadástól némileg független — hangulata nem kevéssé befolyásolja. Persze, máskor is van ez így, de szilveszterkor bizonyára még inkább. Nos én — egy a sok millió különleges szórakozásra éhes néző közül — nem voltam rosszkedvű ami természetesen magánügy, ám kénytelen vagyok előrebocsátani a mondandóm mindenesetre szándékolt tárgyilagossága érdekében. Inkább a jó szórakozásra voltam hangolódva. Kezdetben nem is csalódtam. A »>• • • jöjj, hazudj valami elfogadhatót”, a vidám szilveszteri meteorológiai előrejelzés szellemesen hangulatos volt, Hajdú Júlia, Herényi Nárcisz és Sugár András jóvoltából. A jókedvű hangütést felfokozta A fele sem igaz! népszerű vetélkedőműsor parádés szilveszteri különkiadása, melyet a rendhagyó vetélkedő közismert, népszerű, színész-előadóművész szereplői és televíziós „nagyágyúi” (Vitray Tamással az élen) szemmel láthatóan maguk is élveztek, s ne feledkezzek meg arról sem, hogy a kitűnő szerkesztőműsorvezető, Vágó István ezúttal különösen elemében volt. Hanem a folytatás, a tulajdonképpeni főműsor már kevésbé tetszett. Már a hagyományos Szuperbola is halványabbnak tűnt a megszokottnál, s a Leopárd és társai angol filmsorozat első epizódja pedig egyenesen lehangolt a vacsoraidőben. No, de majd „a” Hofi! Benne most sem csalatkozhattunk. Eredeti humorú nagy művészünk ezúttal is remekül produkált, igazán szívesen láthattuk-hallhat- tuk. Csakhogy egy személyben mégsem pótolhatta a vidám műfajok reprezentánsainak és az erre a területre kedvvel kiránduló színészeinknek gálafelvonulását a nagy hagyományú szilveszteri tévékabaréban. Szóval, hiányérzetem keletkezett, amit még csak megerősített a Becs—Budapest, Szilveszter ’82, a magyar és az osztrák televízió közös gálaestje, melyben nyoma sem volt az aktualitásnak és a verbális humornak. Elhiszem, hogy koprodukcióban könnyebb és nem utolsósorban olcsóbb egy ilyen műsort összehozni. (Nyilván a közelmúltban bemutatott, jól sikerült Kálmán Imre-est volt az ösztönző próba.) De — nosztalgia ide vagy oda — nehéz két különböző hagyományú ízlésvilágot, nézői fogékonyságot összeegyeztetni, pláne, ha csak az operettesdinél maradunk. Jobb sorsra érdemes színészeinket sajnáltam, a művészi funkciótlanságra kárhoztatott Alfonsót és a többieket. Merkovszky Pál A karácsony és szilveszter közötti néhány napban az ember a szilveszteri hangulatot készítgeti elő, gondolataiban és a cselekedeteivel is, melyekkel megszervezi, hogy jól teljék az óév utolsó napja és estéje. Ha ezt a rádióműsorokra is átfordítjuk, akkor az sül ki, hogy már a szilveszter előtti napokban (szinte önkéntelenül) a vidám műsorokat keressük, azokra szívesebben nyitjuk ki a készüléket és kapcsoljuk be a figyelmünket. Kár pedig, mert ezen a szilveszter előtti héten is több érdekes adás hangzott el. Csak néhányat említek közülük. A Szovjetunió megalakulásának hatvanadik évfordulójára emlékezett az Úton című igen tartalmas műsor. A rugalmasabb gazdálkodás megkövetelte szervezeti átalakítás azzal is jár, hogy gyárak, üzemek önállósulnak. Ez sok új tennivalót, gondosabb körültekintést és természetesen sokkal nagyobb felelősséget tételez fel. Hogyan tudott ezeknek megfelelni két gyár? — ezt tárta a hallgató elé a Felsőbb osztályba léphet?! című riportjában Tarnói Gizella és Vajda Zsuzsa. Egy tényt hadd emeljek ki ebből a műsorból. Igaz ugyan, hogy az önálóság megnöveli a bizonytalansági tényezőket a gazdálkodásban, mert a gyárnak már nem segít (nem segíthet) a tröszti, a nagyvállalati szervezet, mely eddig átvállalt bizonyos terheket a hozzá tartozó, bajba jutott gyártól, gyáregységtől (a többi kárára!). De az is bebizonyosodott, hogy az önállóság és a körülmények, a gazdasági kényszer sarkallta nagyobb felelősség egyrészt jobb, hatékonyabb munkára bírta a dolgozókat és a vezetőket egyaránt. Már a szilveszteri szokásos vidám hangulatot idézte a Nem vicc! című — nem először jelentkező — műsor. Igaz, az ebben elsorolt eseteken csak kínjában tud nevetni nemcsak a kárt szenvedett, hanem a hallgató is. Röviden: az akasztófahumor jegyében került ez az adás szilveszter estére. Olyanokról volt benne szó, mint például, hogy nyithatatlan nyílászárókat (ablakokat) építettek be lakóházakba; vagy hogy egy egérirtásra vállalkozó cég, amikor a megbízó áz elvégzett munka hatástalanságát kifogásolta (mert az irtás után nem kevesebb, hanem több lett az egér), azzal védekezett, hogy „a mostani egereknek a korábbiakkal való azonossága nem bizonyítható”. Volt szó olyanról is, hogy két ember egyhónapos franciaországi tanulmányúton „tanulmányozta” ugyan az egyik vidéki színház részére beszerzendő színpadi (tűzoltást szolgáló) záporszerkezetet, de az azóta se akar működni; vagy hogy ugyanitt alkották meg az ellipszis alakú forgószínpadot (ami természetesen nem is volt képes forogni). Komolyabb téma, hogy a büntetésüket letöltött utógondozottakat egyetemlegesen kizárták a vállalaton belüli (munkaidő utáni) gazdasági munkaközösségben való foglalkoztatás lehetőségéből. Ami mármost a BUÉK — 1983! című kabaréműsort illeti, annak azért hagytam ilyen kevés helyet, mert a jó bornak nem kell cégér. (Még utólag sem!) Azt hiszem, sokan vagyunk, akik előre tudtuk, hogy ismét sziporkázni fog a rádió szilveszteri kabaréja. így is volt. Marton Frigyes és csapata most sem csapta be a várakozó hallgatókat. Aki nem hallotta, feltétlenül kapcsolja be készülékét a január 3-i és 10-i ismétléskor! Nem fognak csalódni! Seregi István 2 fi KÉPERNYŐ ßTim fl nHÍTTÍl MEUETT
