Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-03 / 1. szám

1983. január 3. Kelet-Magyarorezág Korszerűbb vállalat □ hetvenes évek második felében mind nyüván- valobbá vált, hogy ai addigi vállalati szervezet rendszer felépítése, működése nem teremt kedvező feltéte­leket gazdaságpolitika i cél­jaink eléréséhez — miután időközben lényegesen meg­változtak a gazdálkodás kö­rülményiéi. E helyzet megváltoztatásé­ra a Minisztertanács 1980 ele­jén egy tárcaközi szervezetet, az úgynevezett Koordináló Bizottságot hozott létre, amelynek feladata a vállala­ti szervezeti keretek átalakí­tása volt. Fő célja a vállala­tok piaci érzékenységének, reagálóképességének fokozá­sa. A miniszteri umok és a Koordináló Bizottság együtt­működésének és munkájának eredményeként — a három évvel korábbi állapothoz ké­pest — 1982 nyarán már 10 tröszttel és négy nagyválla­lattal kevesebb működött a gazdaságiban. Ezenkívül számos vállalat­ból, trösztből vált le egy vagy több gyáregység, és né­hány kisebb összevonás is történt. Mindennek következ­tében — az összevonásokat is beleértve — 26 korábbi szer­vezet szűnt meg és 167 új vállalat alakult, illetve ala­kul (például az AFIT 15 vál­lalata). Zala megye kivételé­vel mindenhol emelkedett a vállalatok száma, a legjob­ban Heves, Bács-Kilskun, Ko­márom és Hajdú-Bihar me­gyékben. Az új vállalatok többségé­tevékenységének fejlesztését, a vállalati igazgató tanácsok jogkörének növelését és a magasabb vezető állású dol­gozó kiválasztási és kineve­zési gyakorlatának korszerű­sítését hivatottak elősegíteni. A korszerűsítés kétirányú: egyrészt bővül a vállalati bi­zottságok felügyeleti és el­lenőrzési funkciója, másrészt az ellenőrzés és az értékelés tapasztalataira támaszkodva a vállalat működési irányát befolyásoló, orientáló tevé­kenységet fejthetnek ki. A kollektív vállalati veze­tést elősegítő igazgatói taná­csok működésének jogi kere­teit már a vállalati törvény megteremtette. Ennek ellené­re számuk mégis elenyészően kevés volt. A meglévők is elsősorban a vezetők tevé­kenységét segítő véleménye­ző, tanácsadó, döntés-előké­szítő funkciókat láttak el, döntési jogkörrel azonban nem rendelkeztek. Most ez­zel a jogkörrel is felruházzék aiz igazgató tanácsokat. A konkrét vezetői döntésekért természetesen továbbra is az igazgató a felelős, tehát a ta­nács működése nem korlátoz­za az igazgatót a folyamatos vállalatvezetésben. Jelenleg a vállalati igazga­tók esetében az aLaipító szerv egészben, az igazgatók he­lyettesei esetében pedig meg­határozott fontosabb esetek­ben gyakorolja a munkálta­tói ioeokat. Az úi rendelke­nek eddigi működése bizto­sítja, hogy a célnak megfele­lően a módosult szervezeti keretiek kedvezőbb fettétele­kéit teremtetitek a rugalmas alkalmazkodáshoz: a gazdál­kodó egységek közvetleneb­bül érzékelik a környezeti — köztük a piaci — hatásokat, s jól alkalmazkodnak hozzá­juk. Ez lemérhető volt a fo­gyasztók ellátásában is. A szervezeti változásokkal párhuzamosan változott a gazdaságirányító szervek, a vezetők és a dolgozók szem­lélete is. A vállalatok tevé­kenysége komplexebbé vádit, együttműködésük erősödött. Széleseditek a különböző vál­lalatközi együttműködési for­rnák, társuflások, közös válla­latok jöttek létre. Szorosabb lett a vállalatok és a kereske­delem együttműködése, sok vállalat saját üzlethálózatán keresztül közvetlenül is érté­kesíti termékeit — így nap­rakészen tájékozódhat a ve­vők igényeiről. A Minisztertanács a válla­lati önállóság és érdekeltség további fokozását, a belső irányítási, érdekeltségi rend­szer továbbfejlesztését, a munkahelyi demokrácia szé­lesítését kívánta elősegíteni azokkal a közelmúltban elfo­gadott hartározatokkad, ame­lyek 1983. január 1-től a vál­lalati felügyelő bizottságok zések a vezetőkiválasztás tár­gyilagosságénak elősegítését, a személyzeti munka nyilvá­nosságának; demokratizmu­sának fejlesztését szolgálják. Amellett, hogy a jövőben szélesebb körben lehet pályá­zat útján elnyerni a vezetői állásokat, illetve bevezetik a meghatározott idejű vezetői kinevezések gyakorlatát, az­zal is bővül az igazgatók jog­köre, hogy a jövőben helyet­teseik fölött ők gyakorolják a munkáltatói jogikört — s ezzel szélesedik a felelősség megosztása. Ugyanakkor er­re a területre is kiterjed a felügyelő bizottságok hatás­köre, tehát a vezetőkáválasz- tásban erősödnek a demok­ratikus vonások. E zt az igényt fejezi ki az a határozat is, ame­lyet a Minisztertanács, .a SZOT elnöksége és a KISZ KB Intéző Bizottsága együt­tesen fogadott el, s amelynék célja szintén a munkahelyi demokrácia továbbfejleszté­se. Ennek legfontosabb voná­sa az, hogy — bizonyos szűk és meghatározott kör kivéte­lével — valamennyi vezetőre kiterjeszti a különböző, szak- szervezeti fórumok vélemé­nyezési jogát. Ezek az intéz­kedések ismét jelentős lépést jelenítenek a vállalati belső mechanizmusok korszerűsíté­sében. A. T. Az ibrányi Rákóczi Tsz lakatosüzemében 2300 darab Herku­les típusú állófogast gyártanak a Nyíregyházi ELEKTER- FÉM Ipari Szövetkezet megrendelésére. Bihari Béla és Im­re Ferenc a fogasok talpát hegeszti. A tejipari vállalat mátészalkai üzemében naponta 90 zsa túrót készítenek, az egyik művelete a csurgatás. má­Az első... Hallgatom a karácsonyi, az újévi történeteket. Bu­szon, utcán, boltban mesélik egymásnak az emberek. — Lakásszentelőn voltunk az almajtárolával szemben ... — Gyönyörű hízott libát kaptam... — A gyerek a magnónak örült a legjob­ban ... — Szilveszterkor ti- zetketten voltunk... — A lányomék a Tátrába utaz­tak ... Csupa jó hír. örülni kell nekik. Szép év végéről, jó kezdetről tanúskodnak. Ol­vasom a levelet amit a szerkesztőségbe hozott a posta. „Egy szem szaloncu­kor nem sok, annyit se kül­dött a részeges apjuk ...” Mondija a néni az utcán: — Egyedül voltam, és csak sírtam, sírtam ... Dicsekvő srácok között az egyik csak hallgat. Nehezen tudom meg tőle: náluk csak veszeke­dést, családi bajt hozott az ünnep. Csupa rossz hír. Kevere­dik az előzővel. Igen-igen, ilyen az élet. Se az egyik, se a másik önmagában nem teljes, s nem is igaz. Egyenlőségünk egyenet­lenségei ezek. Akinek jó, alig figyel a másikra, aki­nek rossz, haragszik a má­sikra. Anyagi, gazdasági, emberi tényezők kevered­nek körülöttünk. Ünnepkö­rül sűrűsödnek, jobban ész­re is vesszük. A történések lassan egy­re hétköznapibbakká vál­nak. Apránként kísér a jó, s a rossz. Történéseink elcsi­tulnak, s talán má is. Ilyen­kor talán örülünk is, hogy vége az ünnep>eknek ... (bürget) ti Hívjanak bá Á körzeti orvos éjszakája A véletlen úgy hozta, hogy ezen az éjszakán egyetlen egyszer sem költötték fel a körzeti orvost. Tiszakerecseny doktora, Lóránt Szilveszter emléke­zetből sorol olyan időszakokat, amikor egy éjszaka háromszor zörgették meg az ablakát. Magára kapta a ruháját, amikor az asztmás beteg nehezen léleg­zett, saját kocsiján vitte be a naményi kórházba az eszméletlen csecsemőt, világra segítette a tizenéves vajúdó anya gyermekét... Tíz éve, hogy éjjel-nappal ennek a környéknek szenteli az életét, tudományos ér­deklődése is gyakorlati célt szolgál: az öregség tudomá­nyával, lelki, testi bajainak gyógyításával foglalkozik. A napokban jött haza egy ge­rontológiai kongresszusról az NDK-ból. Hazánkat mind­össze néhányon képviselték. A rendelési idő itt csak kép­letes, van, aki órák hosszat is elüldögél a rendelőben, ha a körzetét járja a doktor. Még vasárnap este is be-be- néz valaki. A fiatal doktort arról kérdeztük, milyen az időbeosztása a vidéken élő körzeti orvosnak? Lélegeztetés— száguldó kocsin — Nehéz lenne a nappali rendelést szétválasztani az éjszakai hívásoktól — ma­gyarázza doktor Lóránt Szilveszter. — Látszólag el­lentmondás, mégis igaz, a várható súlyos esetek egy részét már nappal megtu­dom. Hiszen a legtöbb beteg­ség nem egyik pillanatról a másikra tör rá az emberre. A gyerekek általában este lá­zasodnak be, a fogfájás is a késői órákban a kínzőbb. Csak az a furcsa, ha valaki azért jön éjfélkor fogat hú- zatni, mert már két hete sa­jog a foga ... így utólag le­het mondani, hogy egy hívás felesleges, várhattak volna reggelig, de a hozzátartozók soha nem tudják megítélni a panaszról a súlyosság okát. Mindig arra kérem a bete­geket, ha a gyerekeken a leg­kisebb gyanúsat észlelik, hív­janak bármikor... Nem véletlen, hogy tíz év távlatából is azokat az ese­teket idézi fel emlékezete, amikor kisgyereken kellett sürgősen segíteni. Magas láz, fulladásos rohamok miatt ül­tette kocsijába a kilenchóna- pos kislányt és szüleit. Az apa 120 kilométeres sebes­séggel száguldott, Lóránt doktor mesterséges lélegez­tetéssel próbálta életben tar­tani a csecsemőt és még ar­ra is kiterjedt a figyelme, hogy az édesanyát megnyug­tassa ... „Orvos ír, beteg rí?!" Körzeti orvosokról monda­nak szélsőséges eseteket. Né­sen des szomszédolások, l_ vagy éppen vidám mu- latozások ideje volt va­laha a téli este a falvakban. Most majdnem végig lehet mehni a nyírkarászi főutcán, anélkül, hogy egy lélekkel ta­lálkoznánk. Sürvedés után a tévé a nagyvilág. Otthonülőb- bek az emberek, ám a talál­kozás, a jó kis beszélgetés, a közösségben eltölthető szabad idő igénye még nem veszett el. Nosztalgiával emlegetik az öregek a fonókat, fosztóká- kat, a fiatalok meg ehelyett járnak ma klubba, diszkóba. Ki törődik manapság egy ilyen átlagos szabolcsi falu­ban a téli esték hangulatá­val? Kiknek a feladata a fa­lu közösségi művelődési szo­kásainak formálása egy olyan településen, ahol az egyetlen téeszen kívül nincs más je­lentős munkahely? Mennyi pénz jut a tsz-kasszából kul­túrára, s mire fordítják? Jóleső érzés volt az egye­sült nyírkarászi—gyulaházi Béke tsz elnökét, Kiss Mik­lóst hallgatni, amikor ezekről a kérdésekről beszélgettünk. Megosztotta friss ismerősével a gondjait is, felvázolta terve­it is. Egyike ő azoknak a ti­pikus mai vezetőknek, akik megértik, miért hasznos be­fektetés a szellemi tőkét gon­Mert a fiatal jól keres, s nem tud magával mit kezdeni, vagy egy másik példa: milli­ós értékű gépeket kezel a be­tanított munkás. Nekem a kultúra ügye ezért fontos ... Elsők között a megyében itt Karászi esték dozni. Távlatokban gondolko­dik: látja például, hogyan profitál majd valamikor ab­ból a tanfolyamból a gazda­ság, amelyre most ő elküldi, vagy éppenséggel rábeszéli a tsz valamelyik dolgozóját. — Hosszabbak lettek a nap­jaink, itt falun is — magya­rázza — ma már itt is csak nyolc a korábbi 10 órás mun­kanap, s ott van a szabad szombat is. Természetesnek tartom, hogy mint vezető, fe­lelősséget érzek ezért a meg­növekedett szabad időért. Azért, hogy újratermelődik-e a munkaerő, vagy elromlik? is megalakult a tsz oktatási és kulturális bizottsága. A háttérben, még a rendelet megjelenése előtt, anyagi okok munkáltak — minden­képpen el akarták különíteni a kultúrára szánt összegeket. Azóta, ha nem is túl bőkezű­en, ha nem is szórják, de okosan osztják mindenhová, ahová kell. Jól elosztva az idén is meg volt a helye a 300 ezer forintnak. Csak egyetlen jellemző adat — Lengyel László személyzeti vezető veszi sorra azokat, akik az idén valamilyen ok­tatási formában részt vesznek — a tsz-nek minden nyolca­dik dolgozója részt vett ez évben valamilyen szervezett oktatásban. Van, aki ösztön­díjjal az egyetemet végzi, van, aki motorfűrészvizsgát tett, mások a gépi könyvelést sajá­tították el, vagy politikai sze­mináriumot hallgattak. Sokan azért tanulnak es­ténként, hogy a vizsga jól si­kerüljön. Mások azért, mert szeretnék a gazdaság színeit méltóképp képviselni. Például a Tyereskova és a Bánki Do- náth brigád is szépen szere­pelt A mezőgazdaság szocia­lista kultúrája című megyei vetélkedőben. Színház- és mozijegyre is telik a közös kasszából — idén 20 ezer fo­rint jutott rá. Tízezer forin­tért vásároltak szakkönyvet és folyóiratot. Két falu művelő­dési házát támogatja a tsz, s még többet is szívesen adná­nak, ha volna mire, ha érté­kes programokat szervezné­nek. Kedves hagyomány, hogy kirándulni viszik a tsz nyug­díjasait — legutóbb negyven idős ember járt Debrecenben és a Hortobágyon. Nagy örömmel számol be Benkő Miklósné az oktatási és művelődési bizottság elnö­ke, főállásban a pénzügyi cso­port vezetője arról, milyen sikeresek voltak az ismeret- terjesztő előadások, vagy pél­dául a könyvvásár. A TIT- előadások témáit a természe­tes igényekhez igazítják — például a rákkutatás, az egészségvédelem, vagy a nö­vényvédő szerek alkalmazá­sa nagyon sok embert érde­kel. Nyírkárászon, miként a me­gye több más településén, hosszú ideje — itt három éve — nem dolgozik főhivatású népművelő a községi művelő­dési házban. A tsz törekvése és példája — hogy a falusi estéket együtt tölthessék, akiknek ez az igényük, hogy tanulhassanak, akik erre' vágynak, hogy újraéledjenek a régi sikeres amatőregyütte­sek — éppen ezért érdemel figyelmet. Baraksó Erzsébet hány évtizede — különösen faluhelyen — szinte csak a haldoklóhoz hívták az orvost. Az utóbbi időben inkább az a gyakorlat, hogy minden aprósággal szaladnak az em­berek a doktorhoz. Hallani olyan véleményt, hogy a ren­delőben „orvos ír, beteg rí” — utalva e^zel is a túlterhelt körorvosok irigylésre sem­miképp nem méltó helyzeté­re. Tény, ha valamennyi fel­adatának meg akar felelni, alig-alig marad pár perce egy betegre. Már pedig be­tegséget megállapítani, gyógy­szert rendelni, életmódra ne­velni nem lehet röpke má­sodpercek alatt. — Szakmai berkekben is vitatkoznak arról, hogy -mi­lyen a jó körzeti orvos. So­kak szerint legyen hozzáértő belgyógyász. Nem véletlenül szakosodnak többen ebben az irányiban. Más vélemény szerint a körzeti orvos csak továbbítja a betegeket a szakrendelésre. Ma már a specáalizáció olyan mértékű, hogy egyetlen körzeti orvos sem vállalhatja egy kompli­kált betegség feltárását, a gyógyítást kizárólag önmagá­ra. De látom azt is, hogy a rendelőkben megnyugtatást, kedves szót, törődést és időt igényel valamennyi beteg ... Alapellátás és siakosodás Bizonyára lehetetlen meg­felelni minden feladatnak. Pedig a körzeti orvosok vál­lán nyugszik a lakosság alap­vető egészségügyi ellátása. Mint Lóránt doktor is, fi­gyelemmel kíséri születéstől a halálig valamennyi betege életét. Vizsgálja a terheseket, ellenőrzi a csecsemőket, a gyermekeket, tanácsot ad a kismamáknak, lebeszéli a második pohárról a gyomrá­ra panaszkodót, benéz az óvodába, az iskolába, nincs-e valamire szükségük. Tiszaadony és Tiszakere­cseny a világon semmiben nem különbözik a megye sok más falujától. Zajtárói jött ide Lóránt doktor, a diplo­maosztás után már másnap. Körülnézett a faluban és ma­radt. Tíz év után pedig any- nyira megszerették, befogad­ták az itt élők, mintha min­dig a faluhoz tartozott volna a kedves, megfontolt, halk szavú doktor. Előtte soha senki nem választotta ezt a hivatást a családjukban. — Én már körzeti orvos maradok. Vonzódom néhány szakterülethez, mint például a gyermekgyógyászat és a gerontológia, de a szakiroda- lomban is azt keresem, mi az, amit máris alkalmazhatnék a gyógyítás érdekében. Tóth Kornélia

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom