Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-10 / 290. szám
1982. december 10. Kelet-Magyarország 3 Következetesebb anyagi ösztönzést! (2.) A kulcsemberek megbecsülése . Z UTÓBBI EGY- ■ S MÁSFÉL ÉVTI- } ZEDBEN jelentős nivellálódás ment végbe a vállalatvezetők körében, csökkent az anyagi ösztönzés húzóereje. Amíg például az átlagkeresetek 108 százalékkal emelkedtek, addig a felső szintű gazdasági vezetők keresete csak 54 százalékkal nőtt, 1969 és 1980 között. A vezérigazgatók átlagos alapbére jelenleg 2,4-szerese, az igazgatóké 1,8-szorosa a szakmunkások átlagos alapbérének. A vállalati vezetők keresetének átlagosan 30 százaléka a mozgó rész: a prémium, a jutalom és a nyereségrészesedés. Az utóbbi, a nyereségrészesedés a vezetők és a beosztottak közt egységes szabályok szerint kerül szétosztásra. A premizálásban és a jutalmazásban lenne lehetőség a jól és a kevésbé jól dolgozó igazgatók közötti differenciálásra, ám ezzel nem élnek eléggé. Az igazgatók és helyetteseik alapbérét több éven át a jövőben az átlagosnál valamivel gyorsabb ütemben emelik, hogy a nivellálódá- si folyamatot visszafordítsák. A premizálás középpontjába pedig egyértelműen a jövedelmezőség kerül. Megszűnnek a tól-igok és fix szorzókulcsok kerülnek alkalmazásra. így az átlag alatti jövedelmezőségű vállalatok vezetői átlag alatti, az átlag fölötti jövedelmezőségű vállalatok vezetői pedig átlag feletti prémiumban részesülnek majd. Az igazgatók és helyetteseik tevékenységét átfogó (komplex) értékelés alapján jutalmazzák. Az irányító hatóság állapítja meg a jutalmazás konkrét feltételeit, tekintettel a népgazdaság és az ágazat előtt álló feladatokra. A jutalmazás felső határát — a premizáláshoz hasonlóan — 1983-tól eltörlik, hogy az igényelt differenciálásnak a jövőben ne legyenek korlátái. Jutalmazásra felhasználni persze ágazati és tárca szinten csak meghatározott keretösszeget, az alapbérek 15 százalékát lehet. így ahhoz, hogy egyes vezetők az eddiginél több jutalmat kaphassanak, másoknak kevesebbet, vagy semmit sem szabad adni. A FELSŐ VEZETŐK hatékony anyagi ösztönzése a vállalatvezetés színvonalára közvetlenül csak részlegesen hat. A közvetett hatás viszont ezen a szinten igen jelentős. Az első számú vezetők ösztönzése minta, etalon, iránymutató ' a vállalaton belüli döntésekben. Ha a minisztérium személyre való tekintet nélkül bátran differenciálja az igazgatók és helyetteseik prémiumát, jutalmát, akkor feltételezhetően ugyanezt teszik majd az igazgatók is saját hatáskörükben a beosztott vezetőkkel. A felső vezetők alapbéremelése lehetővé teszi a belső vezetők, az alkotó munkát végző egyetemi és főiskolai végzettségű beosztottak kellő anyagi megbecsülését is. Ez azonban vállalati feladat. A termelő tevékenység hatásfoka döntő mértékben attól függ, hogy az innovációs folyamat kulcsfigurája, a műszaki fejlesztő mennyire érdekelt és képes a megrendelő, a vevő fejével gondolkodni, rugalmasan, a piaci kereslethez igazodva cselekedni. A tervező- szerkesztő, a tecnnológiai fejlesztő mérnökök nelyze- tét az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság a közelmúltban megvizsgálta. Megállapította, hogy a három és fél évtizede tartó töretlen jövedelemnivelláló- dási folyamat a beosztott műszaki értelmiséget egyértelműen hátrányosan érintette. A munkás és a műszaki átlagkeresetek aránya 1:3 volt Magyarországon a fel- szabadulást megelőzően. Jelenleg is hasonlóak a kereseti arányok az NSZK-ban vagy Franciaországban. Magyarországon viszont a műszaki dolgozók kereseti előnye a munkásokéhoz képest évről évre csökkent, s a fel- szabadulás előtti 300 százalékos különbség csaknem az egytizedére, 30—40 százalékra apadt. A beosztott mérnök — mondhatnánk, a „függetlenített” műszaki alkotó — 1979-ben 11,6 százalékkal keresett többet, mint egy esztergályos. A nagyobb alapbér és a premizálás szinte kizárólag a vezető beosztásokhoz kötődik, vagyis az anyagi érvényesülés nem az eredményes alkotó munkához, hanem döntően a hierarchián belüli előmenetelhez kapcsolódik. Hovatovább a mindig is alacsony pedagógusjövedelmek szintén megelőzik a mérnökét, különösen, ha a jelentős munka- és szabadságidő-különbségeket is figyelembe vesz- szük. A gazdaság mai helyzetében a műszaki értelmiség jövedelmének általános emelésére nincs mód. A tehetségtől, az alkotókészségtől és főleg a konkrét műszaki-gazdasági teljesítménytől függő anyagi ösztönzésre viszont lehetőséget kell teremteni. Miért ne kereshetne néhány tervező és technológus is a jó üzleten, egy-egy kollektíva boldogulását megalapozó új termék, korszerű gyártási eljárás bevezetésén olyan jelentős összeget, amely az egyéni anyagi helyzetét döntően befolyásolja? Kifejezetten megtermékenyítené a munkát olyan jelentős anyagi tét, amely lelkesítené az alkotót a feladatok megoldásában, az akadályok leküzdésében. É rdemes lenne minden jól értékesíthető, divatos, korszerű és az üzletekből többnyire hiányzó termék vagy a jelentős megtakarítással, minőségjavítással járó technológia bevezetését megalapozó fejlesztésekben az alkotókat eleve — a jelenleginél nagyságrenddel jobban — érdekeltté tenni. A személyes anyagi érdekeltség közvetlenül is kapcsolódhatna a nyereség vagy az árbevétel növeléséhez. A KORMÁNYHATÁROZAT tehát csak az igazgatók és helyetteseik anyagi ösztönzését korszerűsíti. E határozat következetes végrehajtása azonban mintául szolgálhat és kikényszerítheti a gazdasági vezetők egész hierarchiájában és az alkotók körében a következetes differenciálást, az egyén és az irányított kollektíva teljesítményéhez igazodó jövedelemelosztást. Kovács József Fordul a forgácslap a megmunkáló gépsoron. (Jávor László felvétele) Lehet tízmillióval kevesebb ? Képzeljünk el egy fél futballpályányi fedett csarnokot, melynek plafonja majd az égig ér, s mindebben egyetlen gépsor. Igaz akkora, hogy a végét sem látni, s embert is mindössze kettőt. Halk, monoton zúgás. Fent. jó kétemeletnyi magasságban hatalmas tartályokban keverik a gépek a forgácsból és a különböző adalékanyagokból a sárgásbarna masszát, s lent a földszinten előbukkan a forgácslap, hogy a terítőgép után folytassa útját a hőprés felé. A vezénylőpultnál magányos ember álldogál, látszólag unottan szemléli a táblát. Közelebb menve aztán látjuk, szó sincs itt unalomról, milliónyi lámpa villog veszettül, valahol fülsüketítő csörömpölés, aztán megint a már szokásos halk, monoton zúgás. Vékony csík Icíg/ózik Forgácslapgyár, Vásáros- namény. Az ország egyik legmodernebb ERDÉRT-telepe, nem csoda hát, ha egy szót sem értek a hatalmas gépsor kezelőjének, Balogh Dezsőnek a szakmai magyarázatából. — Azt mondja meg inkább, mi történne, ha meghúznám mondjuk ezt a kapcsolót — bökök az egyik karra, ám kezelője félúton megállít. — Ne tegye! — figyelmeztet, s halkabban teszi hozzá: — Leállította volna az egész folyamatot. S most nekünk minden perc drága. — Nem fél itt egyedül? Nevet. — Hát... ha mindenki hozzá akarna nyúlni a vezénylőpulthoz, lenne mitől. De a többség már ügyet sem vet rá, néhányan meg a közelébe sem mernek jönni. A pult mellett a prés gyomrából vékony papírcsík kígyózik elő, rajta végtelennek tűnő számsorok: az áthaladó forgácslap súlyát mutatják. Szép, szép, de vajon megfelelően képzett szakemberek kezelik-e a csodamasinákat? — Ez a szakmám, falemezgyártó vagyok- — mondja Balogh Dezső. — De értek a kazánokhoz is. Univerzális szakemberek Szicsó Béla főmérnök magyarázza : — Az embereket eleve úgy igyekeztünk összeválogatni, hogy több mindenhez értsenek. így nem ritka nálunk, hogy valaki gépen dolgozik, de lakatos, kőműves, vagy esztergályos szakmája is van. Ennek különösen a múlt év őszén és az idén, tavasszal vettük igazán hasznát, mikor szereltük az imént látott nyugatnémet gépsort. — Naményi emberek szerelték ? — A gyártó cég néhány képviselőjének szakmai irányításával szinte az utolsó csavarig. Tulajdonképpen ennek is köszönhetjük, hogy a határidőnél jóval hamarabb végeztünk a munkával,, nem beszélve arról, a tervezett költségekből tízmillió forintot takarítottunk meg. A beruházás a múlt esztendő végén kezdődött, előzményei azonban jóval korábbra nyúlnak vissza. Sokan emlékeznek még talán arra, hogy a naményi gyár gépeit annak idején az egyik, különben jó nevű finn cég szállította, ám a berendezés nem vált be. Szükség volt hát a gépek kicserélésére. Előteremtették a pénzt is, a 107 millió forintot, megegyeztek a nyugatnémet BISON-céggel, s tavaly szeptemberben kezdetét vehette a felújító beruházás. — Tudtuk, hogy milyen szükség van a nálunk gyártott forgácslapra, úgy szerveztük hát a munkát, hogy minél kevesebb legyen a kiesett idő — jegyzi meg a főmérnök —. így az egyik gépsor már januárban, a másik pedig március végén termelt. — Mit tud a felújított üzem? — Évente százezer köbméter forgácslap előállítására képes. Most persze megkérdezheti, az idei termelésünk akkor miért csak 90 ezer köbméter. Éppen az év elején Amikor alig néhány éve elhunyt, ereje teljében távozott. Halála előtt szinte lázas sietséggel igyekezett pótolni mindazt, amit fiatal korában és férfiévei idején a szerencsétlen történelmi körülmények között nem tudott megvalósítani. Élete két utolsó évtizedében egymás után jelentek meg tanulmánykötetei, regényeinek új kiadásai, versei, esszéi — olyan gazdagságban, mint soha azelőtt. Komlós Aladár életműve lezárult. Az irodalomtörténet a Nyugat második nemzedékének kiemelkedő kritikusaként, az Ady Endrét, Babits Mihályt követő új lírai hullám egyik elméleti előkészítőjeként tartja számon, aki irodalomtörténészként a Nyugat líráját előkészítő fél évszázadot, a Petőfi Sándort és Arany Jánost követő költőnemzedék titkait kutatta. Vajda Jánosról, Komjáthy Jenőről, Reviczky Gyuláról írt monográfiát, de talán fontosabbak ennél hosszú, mintegy hat évtizeden át sorjázó tanulmányai, esszéi, vitacikkei, amelyekből az irodalomtörténetírás még nagyon sokáig fog meríteni. is tartó beruházás miatt. Jövőre azonban már a maximumot tervezzük. — Mi változott az új gépek munkába állításával? — Természetesen nőtt a kapacitás. Lehetővé vált a takarékoskodás is, hiszen a korábbi, rendkívül energia- igényes aprítógépeket újakra cseréltük. S még nem szóltunk a javuló minőségről, ugyanis az új, úgynevezett légsodrásos terítőgépek a korábbinál sokkal finomabb megmunkálást tesznek lehetővé, az így készült forgácslap a bútoripar igényeinek is jobban megfelel. Segítség külföldről Pedig gond volt, és van az idén is. Hiába a jól sikerült beruházás, ha zavarok mutatkoznak az anyagellátásban. A legfontosabból, a faforgácsból szerencsére van elég, de a kötőanyag, a gyanta beszerzése akadozik. A balatonfűzfői gyár nem mindig tud eleget tenni szállítási kötelezettségeinek, még szerencse, hogy évek óta példásan jó a kapcsolatuk az egyik szlovákiai, Kassa környéki gyárral, ahonnan mindig pontosan érkezik a nélkülözhetetlen alapanyag. Most is ők segítenek a bajban. — Nem is tudom, képesek lettünk-e volna teljesíteni a megemelt tervet nélkülük — mondja a főmérnök. — Nemrég ugyanis leállt a soproni forgácslapgyár, nekünk kell pótolni az ottani kiesést is. Ügy tűnik, sikerül. Balogh Géza Hányatott sorsú alkotó volt. 1892. december 10-én született a mai szlovákiai területen fekvő Alsósztregován, Madách Imre falujában. Az első világháború idején öt esztendeig katonáskodott, a második világháborúban deportálták, az 50-es évek elején háttérbe szorították, s csak 1956 után bontakozhatott ki ismét. Küzdelmeinek, munkásságának elismeréséül 1973-ban állami díjjal tüntették ki. Pályája végén így vallott életéről: „...nem készültem irodalomtörténésznek. A magam élményét akartam kifejezni, azért írtam verseket, s mint költőt, érthetően izgatott a vers, a másoké is; centrumomban mindig a líra állt, Adyé és társaié, innen mentem előre és hátra, az elődökA vevő bizalma N em többet, hanem jobban — úgy tűnik, ez a dilemmája a megyében dolgozó tanácsi iparvállalatoknak is. Elégedettek lehetnek ugyan, ha csak a termelés növekedését nézik, hiszen az idén 600 millión felül teljesíthetnek, mind a hat vállalatnál megfelelő ütemességgel. Mi több, jelentős túlteljesítés is van egyes cégeknél, mint a Divat Ruházati Vállalatnál. Az elért eredmény miatt sem szégyenkezhetnek. ha csak az egy évvel korábbit veszik alapul. (A tervezetthez képest viszont rosszabbul álltak a háromnegyed éves értékelés szerint.) Csakhogy a változó idők szele mind a termelésben, mind a szolgáltatásban érezteti hatását. A Tiszalöki Faipari Vállalatnál például kénytelenek voltak belenyugodni a termelés csökkenésébe, mert nem volt megfelelő az anyag- és alkatrészellátásuk. Ezek mellett dicsérendő, hogy az exportot megkétszerezték, rugalmasan alkalmazkodtak a piaci igényekhez. Ugyanez mondható el a Driváll-ról, ahol egy újabb kapcsolatteremtéssel francia megrendelésre is szállítottak. Több újságot és könyvet nyomtatott a Nyírségi Nyomda, azonban itt is azon törik a fejüket, hogy a még kihasználatlan kapacitásokat hogyan hasznosítsák. A szolgáltatásban még inkább érződik a piaci helyzet változása. A lakossági javítások kisebbek voltak a tervezettnél a VAGÉP személyautó-karbantartó bázisánál. A Patyolat szolgáltatásait sem vették annyian igénybe, mint amennyire számítottak, s a ruházati szalonoknál is tapasztalható visszaesés. Mindez arra figyelmeztet, hogy az egyes emberek is takarékoskodnak. csakis kiváló minőségű, gyors határidőre megvalósuló munkával lehet megtartani a megrendelőket, netán újakat szerezni hozzájuk. összességében az előirányzottaknak megfelelően alakult a termelés, az export a tanácsi iparvállalatoknál. Ennek köszönhető, hogy jóformán változatlan létszám mellett kilenc hónap alatt 6 százalékkal emelték a béreket. Mindez biztosíték lehet a jövőre. s megerősíti, hogy a feladatok között egyre fontosabb szerepet kap a piackutatás, a minőségi igények jobb kielégítése, a választék bővítése. Ezzel maradhatnak versenyben jövőre is. L. B. hoz és az utódokhoz, Vajda Jánoshoz és az expresszionistákhoz. Szóval bejártam az írói fejlődés természetes, egész útját. így lettem irodalomtörténész”. A XX. századi irodalom- történészek, kritikusok egyik legrokonszenvesebb alakja volt, mert belülről mélyen tudta átélni a költészetet — egyszerre líraian és egyszerre racionálisan. Mindvégig a baloldalon állt. Már idézett vallomásának más helyén írta: „Mi tartott meg? Hűségem vélt igazságaimhoz, valami velem született művészi érzék, és művészi benyomásaim elméletek által el nem rontott közvetlensége”. A hűség — ez volt Komlós Aladár életének, életművének kulcsszava. Gy. L. Á megtartó hűség 90 éve született Komlós Aladár
