Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-24 / 302. szám
Szent-Györgyl Albert professzor (USA) legutóbbi magyarországi látogatása alkalmából a szegedi egyetemen. Még a XIX. század végén útra kelt szatmári és beregi emberek csoportja, hogy szerencsét próbáljon az Újvilágban. Először Amerika egyik északkeleti államában ütöttek tanyát, s csak egy vállalkozó hívására kerekedtek fel, hogy délre, Louisia- nába költözzenek erdőt irtani. Megtették, majd földjükön epret termeltek, meg is szedték magukat, s egy Albany nevű falut vettek birtokba. Itt éltek, sokasodtak. Semmi kapcsolatuk nem volt az Óhazával. Csak 1956. után fedezte fel egy New Orleans- ba szakadt tanítónő a miniatűr szigetként élő magyar közösséget. Beszélték anyanyelvűket, mégpedig pontosan úgy, mint eleik a XIX. században. Kapcsolatba kerültek Magyarországgal, kiharcolták, hogy a federális kormány fedezze a magyar nyelvű oktatás költségeit. Ma Al- banyban magyarul tanul a kis néger nebuló is, hazánkból évente két tanár megy hozzájuk, hogy a gyermekeket s leendő tanítóikat oktassa. A mai, harmadik, negyedik nemzedék ugyan már amerikai, de közel egy évszázad után is őrzi magyarságtudatát. A csodálatosnak mondható történetet Szabó László, a Magyarok Világszövetségének sajtófőnöke mondta el. Tekinthetjük egyféle bevezetőnek is ahhoz, amiből megsejthetjük: miként is alakul a kapcsolat hazánk és azok között, akiket a történelem legkülönbözőbb viharai, békéi és forgószelei sodortak külhonba. A Magyarok Világszövetsége létrehozásának gondolata a húszas évek végén röppent fel, valósággá 1938-ban lett. A kitántorogni és kivándorolni kényszerülők visz- sza-visszanéztek, honvágy- gyal telve a hazára. A második világháború alatt szünetelt a munka, s az utána következő idők sem kedveztek a kapcsolatteremtésnek. A negyvenötösök, a negyvenhe- tesék, majd a kétszázezer 56-os ugyancsak megnövelte a határainkon kívül élők számát. Bőven meghaladta a milliót az óamerikások, a kanadások, az emigránsok száma. — Az igazság az, hogy erre az időre, a hatvanas évek elejére, érdekesen alakult át a kinti magyarság helyzete: Voltak bal- és jobboldaliak, ott volt az 56-iban kimentek olyan serege, melynek ez is, az is idegen volt Ezek az utóbbiak túljutottak az első sokkon, s bár ötvenezren hazatértek, a többi beilleszkedett. Nagyon sokan magas képzettséget nyertek — világosít fel Szabó László —, családot alapítottak. Amikor 1963-ban megjelent az amnesztiarendelet, aggodalmaik oldódtak, s mind jobban kifejezték, hogy valamilyen kapcsolatra vágynak Magyarországgal. Erre az időre esett — s milyen szerencsés egybeesés! —, az a hazai törekvés, hogy telítődjék több tartalommal a világszövetség munkája is, formálódjanak ki azok a módszerek, melyek a haza és a határokon túl élők kapcsolatát erősíthetik. Ebben az időben kezdődtek meg a hazalátogatások. Mostanra állandósult a számuk, évente 120—150 ezer ember jön a világ minden részéről Magyarországra. Jelenleg 1,2 millióra tehető azok száma, akik magyarként külföldön élnek. Az USA-ban 450 ezer, Kanadában és a latin-amerikai országokban 100—100 ezer körül, Ausztráliában 50 ezer, Európában 225 ezer, Izraelben 130 ezer. — A szórványmagyarság helyzete és összetétele alapvetően változott — tudom meg a Magyarok Világszövetségénél —, túlsúlyban vannak a második világháború után kikerültek. A második és harmadik generációnál még fellelhető a magyarságtudat, de bizony gond van az óhaza ismeretével, a nyelvtudással. Elfogytak az egészen jobb- és teljesen baloldali csoportok, a fősúlyt ma a lojális semlegesek alkotják. Mindebből világosan következik, mi is a legfontosabb feladata ma a Magyarok Világszövetségének, amely hivatalos álláspontunkat fejezi ki, ezt váltja valósággá. — Kétségtelen, bogy a legnagyobb igényt az anyanyelvi oktatás iránt tapasztaltuk. A régen kivándoroltak utódai is érdeklődtek, a közelmúlt emigránsaiban pedig elevenen élt, hogy gyermekeinek meg kell tanulmi- ok magyarul is. Így alakult ki az anyanyelvi konferenciák és oktatási formák rendszere — magyarázza Szabó László. Évente 250—300 gyermeket üdültetünk, oktatással egybekötött programokkal a Balaton mellett. Sárospatakon a középiskolás kordáknak rendezünk nyelvi, magyar történelmi, kultúrtörténeti kurzusokat. Debrecenben pedig tanítjuk azokat, akik kint tanítják a nyelvet. Négy kötetből álló, teljesen komplett tankönyvet adtunk ki, kimondottan külföldön élőknek. És bármilyen furcsa, de talán a legsikeresebb az az oktatás, ahol a népi tánc elemeit tanítják, ahol a fiatalok számára megszűnik a nyelvi nehézség. Már hatvanezer példányban juttatjuk el a világba a Magyar Hírek című, kéthetenként megjelenő lapunkat, tervezzük ennek angol nyelvű mellékletét. És itt kell elmondani — tájékoztat a sajtófőnök —, hogy mejelentetünk egy magyarságismereti könyvet. Sürgető iránta az igény. A külföldön élő magyar, ezek leszármazottai tudni akarnak mindent, az országról, büszkék akarnak lenni arra, hogy magyarok. Ez nem mellékes motívum, főleg a második, harmadik generációsok nem ismerik szüleik egykori hazáját, keresik gyökereiket. Figyeljünk bele azokba a nyilatkozatokba, melyeket az anyanyelvi konferencián mondtak el külföldön élő magyarok, tanárok, értelmiségiek. fme, Szabó Éva Angliából: „Sok példát említhetnék arra, hogy amikor a második generációs angliai magyar fiatalok tudomást szereztek egy magyar tánccsoport létezéséről, kimondhatatlan erővel ébredt fel bennük a nemzeti eredetük iránti érdeklődés. Csodáltam ezeket a fiatalokat, hiszen annak ellenére, hogy csak szüleiktől hallottak Magyar- országról, tehát az ország kultúráját, népszokásait alig ismerik, lelkesedésük mégis magasra hágott." Persson Mária Svédországból: „Heti 30 órában tanítom magyar nyelvre a Svédországban élő magyar gyermekeket az általános iskolában és a gimnáziumban. A kivándorolt családok igyekeznek az otthonról hozott szokásokat, nyelvet megtartani. A magyar családokban leginkább magyarul beszélnek, ha mindkét szülő magyar, még akkor is, ha elég jól megtanulják a svéd nyelvet. A leghelyesebb is, ha ezt a nyelvet beszélik, mert az édesanyák szeretetüket legjobban az anyanyelven tudják közölni gyermekeikkel.” Vargha Sándorné, Svájc: „Az én tapasztalataim is olyanok, mint amiket az egyik előző hozzászóló is elmondott, hogy itthon a rokonság, a nagyszülő részéről erősen befolyásolni kell a kint élő családokat, tartani a kapcsolatot velük, mert ha a szülőkben megvan a magyarságtudat és a magyarsághoz való tartozásnak az akarata és ereje, akkor lesz további magyartanulás.” Hosszan sorolhatnék még az örömökről, gondokról, ellentmondásokról szóló nyilatkozatokat, felszólalásokat. Mindben tetten érhető két dolog: a kint élőnek szoros kapcsolatra, a kint születettnek megbízható múltra, gyökérre van szüksége. Ezt mutatja az is, hogy szerte a világon egyesületekbe tömörülnek magyarjaink. A világ- szövetség 150-nel tart kapcsolatot. Míg korábban a jobboldali szervezeteknek volt befolyásuk, mára ez is tűnőben van. Az egyesületek szinte kivétel nélkül a kapcsolattartás legjobb fórumai. Meg is kapják az anyaország Louisiana! pedagógusnő (USA) a debreceni nyelvi továbbképző tanfolyamon. segítségét. Művészcsoportok járják a világot. Ez év első felében 11 európai országban 55 városiban, 57 előadáson léptek fel. Igényes, művészi programjaik, a zene és próza általában kapcsolódik valamilyen kulturális eseményhez, évfordulóhoz. Bartók, Kodály, Arany János emlékét idézték mostanában. Ostoba arisztokratizmus lenne, ha nem küldenének hozzájuk vidám, könnyed, népizenés, magyarnótás műsorokat. Itt hon se szórakozik a többség máson. Külföldön ugyanakkor ezeknek az esteknek a legnagyobb a sikerük. De eljutnak filmjeink is az egyesületekhez, írók, történészek, tudósokpolitikusok találkoznak baráti eszmecseréken kinti honfitársainkkal. Í982. december 24. A haza kinyújtja kezét Megtartó gyökerek i > Amerikai magyar származású üzletemberek a Parlamentben. (Novotta Ferenc felvételei) — Az idén tizenhét egyesületi vezető járt Magyarországon a világszövetség vendégeként. Kiderült: igénylik az ilyen találkozást, a tapasztalatok cseréjét, örülnek a könyveknek, folyóiratoknak, melyek itthonról érkeznek. Kiderül, hogy sokan nagyon is jól tájékozottak a mai magyar helyzetről, de még több kapcsolatra vágynak, főleg a kint születettek magyarsághoz való kapcsolatának megtartása miatt. Nagyon szépen fogalmazta ezt meg Tar Mihály, aki Szabolcs megyéből került Kanadába, s ma Torontó főkertésze — mondja Szabó László. Talán ritkán beszélünk arról, hogy a kapcsolatoknak kettős haszna van. A kint élők számára látható, mit jelent, ha az anyaország gondos figyelemmel segíti törekvéseiket, erősíti magyarságtudatukat. De haszon származik ebből az országnak is. A Magyarok Világ- szövetsége nem egy esetben kezdeményezte kint élő értelmiségiek és gazdasági szakemberek hazalátogatását, így jött Magyarországra 78 amerikai üzletember, akiket a Kereskedelmi Kamara kalauzolt. A Magyar Tudományos Akadémiával karöltve negyven közgazdász járt itthon, köztük lord Balog és lord Káldor Londonból. Decemberben nyílt Budapesten 283 külföldön élő művész Tisztelet a szülőföldnek című képzőművészeti tárlata. A jövő esztendőben orvosok, kutatók érkeznek hazai szim- pozionra. Talán nem kell ecsetelni, milyen 'haszon származhat a kapcsolatokból, a kint élők, s milyen sokszor fontos emberek!, Magyarországról alkotott véleményéből. Köztudott, hogy a Korona hazajuttatásában is fontos szerepet játszott egy amerikai törvényhozó, történetesen gávai születésű politikus fellépése. Alig ismerős tény idehaza, hogy 1980-tól, a világ legkülönbözőbb országaiban működő könyvtárakban az ott dolgozó magyarok — többek között a washingtoni kongresszusi könyvtárban is — speciálisan alakítják ki és kezelik a magyar irodalmi műveket, könyveket. — Hiba lenne, ha nem szólnánk arról, hogy milyen kapcsolataink vannak azokkal az egyházi közösségekkel, melyek a nagyvilágban működnek. Hosszú ideig szinte egyedül ők gondoskodtak a kint élők nyelvi műveléséről, a vasárnapi iskolák révén ők tanították a kint élőket. Szerepük — éppen az emigrációban végbement át- rétegződés miatt — csökkent, de nem elhanyagolható. Három éve a Magyar Püspöki Karral együtt meghívtuk a katolikus, majd 1981-ben a protestáns lelkészek egy csoportját. Náluk is, éppúgy mint az egyesületeknél, alapvető kívánság volt a mai magyar valóság jó megismerése, amit kinti munkájuk alapjának tekintenek — tájékoztat a Magyarok Világ- szövetségének sajtófőnöke, Szabó László. Korántsem lenne teljes a kép, ha nem szólnánk c külföldi magyar irodalomról. Bécsben, Párizsiban. Londonban és Belgiumban van ezek fő központja. Aki valóban irodalmár, az nem publikált sosem a szélsőjobboldali termékekben, bár irányzataik így is eléggé szórtak. Egyre jobban érződik: az itthoni publikálás számukra létkérdés! Rendkívüli örömmel fogadták, amikor Magyarországon megjelent a-Vándorének című kötet, mely az emigráns írók lírai verseinek válogatása. A közeljövőben prózai kötet is készül. — Nálunk is engedett a korábbi merevség és gyanakvás — tudom meg a világ- szövetségben —, s mostanában először a vidéki folyóiratokban, de egyre inkább másutt is megjelennek kint élők művei. Nemrég jelent meg Cs. Szabó László könyve is. Dedinszky Erika Hollandiában élő költő és műfordító már többször adott önálló estet Budapesten. Fontos, hogy sok külföldön élő magyar éppen műfordításaival terjeszti a magyar irodalmat. Rónay Pál Brazíliában portugálra fordította az Ember tragédiáját, Berki- Halász Torontóban Illyés-vá- logatást adott közre. Az emigrációs irodalom része a magyar irodalomnak, eszköze a kötődésnek, segít abban, hogy a nyelv megtartó ereje fennmaradjon. ★ Ma, szerte a világon, elhangzik valahol: Boldog karácsonyt! Trópusi melegben, esős évszakban, ismerős európai közegben, idegen körben, ahol más talán nem is érti. Mondják szép magyarsággal, törve, nehezen betanulva, még tiszta ejtéssel. Amit leírtunk: szára:, realitások. Ami mögötte van: több millió magyar az itthoni legszegényebbétől is valamiben szegényebb élete. ■' Bürget Lajos KH KARÁCSONYI MELLÉKLET
