Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-24 / 302. szám
1982 december 24. Kelet-Magyarország 3 MADE IN SZABOLCS NAP MINT NAP TALÁLKOZHATUNK a bűvös szavakkal : Made in ... (s ezután egy külország neve következik). Ez — mindenki tudja — annyit jelent, hogy a kérdéses produktum szár- I mazási helye nem Magyar- » ország, hanem valahol kül- I földön készítették és im- i port útján lépte át az ál- ’ lamhatárt. Kevésbé talál- i kozhatunk itthon Made in Hungary feliratú termékekkel, viszont külföldi útjaink során számos helyen fellelhetők az ilyen feliratú portékák. S ha netán megyénknek külön export joga lenne, akkor egyre több „Made in Szabolcs-Szat- már”-ral fémjelzett ipari és mezőgazdasági termék jelenhetne meg a szocialista és a tőkés országokban. Mert nem egy gyárunk, vállalatunk öregbíti a keleti országrész hírnevét a világban a különböző piacokon egyaránt eladható termékeivel. Ki ne emlékezne a piros pettyes labdákat gyártó kisüzemre. Negyedszázad alatt felnőtt, hatalmasat fejlődött a gumigyár, s az idén már kétmilliárd forint értékű terméket állítanak itt elő. Nem kis összeg ez. Magában foglal százhatvanezer mezőgazdasági abroncsot, jóval több mint egymillió gumimatracot, több tíz ezer négyzetméter szőnyegpadlót, számtalan kerékpárabroncsot, tömlőt, csuklós autóbuszokhoz harmonikát. A Taurus és Palma márkanév szépen cseng külföldön. Mi sem tanúsítja jobban, mint az, hogy a vállalat termelésének felét határainkon túl értékesíti, aminek zömét a gumiabroncs és kempingáru adja. Nyugat- és Dél-Európa szinte valamennyi országa vásárol a nyíregyházi termékekből, de eljut az áru az Egyesült Államokba, Iránba, Irakba, Algériába, s még Szudánba és Csádba is. Dánia pedig kizárólag Tau- rus-abroncsokra építi mezőgazdaságát. A szocialista országok is szívesen vásárolják a gumigyárban készült termékeket. MÉG FELSOROLNI IS sok az országok neveit. Természetesen ezt a hírnevet az állandó, jó minőséÍ gű gyártmányaival vívta ki a gyár. Egyre azonban nagyon kell vigyázni. A piac könyörtelen, évente mind I nagyobb és magasabb igé- j nyékét kell kielégíteni, új | vállalatok alakulnak és gyárak mennek tönkre a világon, s a legkisebb megingást is kihasználják a kon- kurrens cégek, hogy elsöpörjék a másikat. Ilyen körülmények között kell V ______—________ Futószalagon az uborka a Nyíregyházi Konzervgyárban. helytállniuk a szabolcsi üzemeknek is. Eddigi munkájuk alapján persze a gumigyáriak a nívó felső szintjén állnak, csakúgy, mint a konzervgyár. Széles piaci kapcsolata van az élelmiszer-ipari üzemnek a szocialista és tőkés országokkal. Enélkül elképzelhetetlen lenne a termelésük, hiszen az értékesített termékek háromnegyedét exportálják. Ez pedig hatvanezer tonna konzer- vet, almasűrítményt: jelent. A legnagyobb vásárló a Szovjetunió, s a termékskála a borsótól, a zöldbabtól a lecsón keresztül az uborkáig, a vegyes-darabos savanyúságig, a különféle befőttekig és dzsemekig terjed. A nyugat-európai országok polgárai szintén rendszeres fogyasztói a nyíregyházi konzerveknek, s mindemellett nem egy tengerentúli állam is a vásárlók közé tartozik. A konzervgyár közvetlen kapcsolatot tart fenn a külföldi partnerekkel, személyes kontaktusban állnak. A GYÁRTÁS SORÁN teljesen mindegy: exportra, vagy hazai fogyasztásra készülő terméket gyártanak. A vállalati meó szigorúan bírál. Ennek is köszönhetik, hogy jövőre négy-öt százalékkal növelhetik termelésüket, ezen belül tíz százalékkal a tőkés piacra kerülő termékeik mennyiségét, így a vasúti kocsik, kamionok és hajók a világnak mind a négy égtája felé elviszik a nyíregyháziak, a szabolcsiak kiváló áruit. A sort lehetne folytatni, szerencsére bőven akad jó példa. Nyíregyháza és a vidéki városok, községek gyáraiból, üzemeiből nagyon sok termék külföldön talál vevőre. Nem említettük a HAFE-t, a MOM-ot, a Csepelt, a METRIPOND-ot, az Alkaloidát, hogy csak a nagyobbak neve álljon most itt. Aztán nem szabad kihagyni a felsorolásból az ipari szövetkezeteket, nem beszélve a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről. Közvetlen exportként jut külföldre az alma, a friss gyümölcs, az élő állat, s I rengeteg feldolgozva hagyja el az országot. FIATAL MÉG ennek a megyének az ipara, de annál jelentősebb. Fiatalsága ellenére azonban mindenütt felnőttként kezelik, s méltó a gondolatbeli Made in Szabolcs-Szatmár elnevezésre. Sípos Béla __________________________________/ Gondolatok a gazdálkodásról Kezdjük a kérdést a Papíripari Vállalat rivíregyházi gyáránál. — Meg kell nézni az embernek hogy hová teszi a pénzét. ■— forgatja egy vaskos dosszié lapjait Farkas Szabolcs főenergetikus. — Vonatkozik ez a gyárra is, mert kevesebb lesz a bérfejlesztés. mint az idén, mégis sokkal nagyobb nyereséget kell elérnünk hozzá. Ennek pedig az a legjobb módja, ha csökkentjük a költségeket. Nem mindegy, hogy mennyibe kerül az anyag, az energia. a karbantartás. Ezt bizonyítja az iratcsomó is. Azokat a terveket tartalmazza. amelyek lehetővé teszik hogy a papírgyári kazánokat átállítsák gázfűtésre. A vezetéképítésre a déli ipar- negyed üzemei fogtak össze. — Eddig azzal is eredményt lehetett elérni, hogy a legkorszerűbb takarékossági intézkedéseket bevezettük — folytatódik a magyarázat. — Ma viszont már a takarékossághoz is pénz kell, hiszen a jobb megoldások érdekében át kell alakítani a berendezéseket. A gazdasági számítások viszont azt mutatják, hogy az ilyen pénz hamar megtérül. A papírgyári gázfűtés hétmillió forintos költsége például két év alatt „bejön” az olcsóbb tüzeléssel, s utána már szinte „hasznot” hoz a mai költségekhez képest. — A karbantartást is olcsóbban végezzük. Az a gazdasági munkaközösség, amit alakítottunk, fele költségért végzi el azt, amit külső cégek nehezen és hosszú határidőre vállalnak. S a jó berendezések a biztos üzemmel, a kisebb üzemelési költséggel bizonyítják, hogy a gyári nyereséget ily módon is lehet növelni. — Ügy vagyunk ezzel — mondja Farkas Szabolcs most már az irányító szemével —, hogy először talán elég a meggyőzés, a szép szó a takarékosságra, de egy bizonyos mértéken túl az a jó, ha a dolgozóknál is zsebbevágó kérdés. Lehet jutalmazni és büntetni is, ez hozhatja az erdményt. Két malomkő között Persze, hogy milyenek az eredmények, azt legjobban a pénzügyi szakemberek számolgatják. Különösen azok, A SZENTENCIÁT A LEGKÖNNYEBB KIJELENTENI: NEHEZEBB GAZDÁLKODÁSI KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT ÉLÜNK, TÖBBET KELL TENNI AZONOS EREDMÉNYEK ELÉRÉSÉÉRT. DE MIT MOND AZ. AKI NAP MINT NAP, A SAJAT BŐRÉN ÉRZI UGYANEZT? Ojtozl János Vass János akiknek munkaköri kötelessége a gazdálkodást figyelemmel kísérni, mint Vass Jánosnak, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatósága főmunkatársának. — Volt bajunk az idén a hozzánk tartozó vállalatokkal — ismeri el. —* Akadt olyan cég, amely hiába ért el jó eredményeket, azonban a készleteket nem tudta megfelelően csökkenteni, ezért hitelezési gondokkal küszködött. Pedig a bankosok azok. akiket úgymond, irigyelnek a vállalati pénzügyesek. Hiszen egy-egy nehezebb helyzetbe került vállalatot, szövetkezetét ugyancsak megnéznek, s az elemző munka megállapításai sokszor anyagi következményekkel is járnak. — Túlzás lenne azért azt mondani, hogy a vállalatok ellen vagyunk — tiltakozik Vass János. — Inkább két malomkő között őrlődünk. Segíteni szeretnénk a vállalatoknak, de tudjuk, hogy milyen lehetőségei vannak a népgazdaságnak. Ezért aztán nem baj, ha belelátunk a vállalati „kártyákba”, hiszen a hitelezési irányelvek megkívánják, hogy a rendelkezésre álló pénzt a leghasznosabban költsék el. Mi például abban bizakodunk, hogy a változó szabályzókat a cégek alaposabban megnézik, felkutatják az újabb piaci lehet őségeket. Képesek <x gyors váltósra Talán az új iránti fogékonyság, a kivitelezésben rejlő lehetőségek felkutatása tette leginkább lehetővé, hogy a Nyíregyházi Közúti Építő Vállalat ebben az évben is a jó nyereséggel záró cégek közé tartozik. Ojtozi János igazgatótól könnyű megkérdezni: jó dolog egy ilyen vállalatot vezetni? — Az jó, hogy nem fáj a fejem a vállalati eredmények miatt. Azonban mi is nagy gonddal alakítjuk a tevékenységünket, hogy valóban gazdaságosak legyünk. Ennek jele, hogy már előre felmérték, az útépítő gépek 1983-ban kevésbé lesznek kihasználva. Ezért vállalnak újabb munkákat, sikeresnek bizonyul a hídépítés, bekapcsolódnak a közműépítésbe is. Vagyis konkur- renciát jelentenek az építőiparon belül. — Azért jönnek hozzánk a megbízással, mert a munkánkkal elégedettek — vélekedik az igazgató. — Ha fez konkurrencia, akkor tegyék így másófe is. Bennünket :<a szakma változásai „megráfi- gattak” az utóbbi időben, de olyan műszaki gárdánk van, olyan munkások dolgoznak nálunk, akik képesek a gyors váltásra. Mert mi az embeft sem időre nézzük, hanem teljesítményre, rnijgpségrjg. S ha gondja, baja van, akkor azonnal rendelkezésére állunk. Gyors váltás és megfontolt alkalmazkodás. Talán nehezen összeegyeztethető a kettő, de valahogy így szükséges gondolkozni ahhoz, hogy jövőre is „jól fusson a szekér”. S akkor már nem kérdés, hogy hová tesszük a pénzt, hiszen jó célok mellett csak a még jobb sorrendet szükséges meghatározni a felhasználáshoz. Lányi Botond Közérzet ‘82 — Hogy érzi magát 1982. karácsony táján? — ezt a kérdést tettük fel három ismert embernek: egy művésznek, egy tudósnak és egy politikusnak. Schmidt Sándor fafaragó népi iparművész: — Nagyon jól érzem magam. Végre, négyévi kemény munka után befejeztem Vásárosnaményban házam építését, magánerőből, saját műteremmel. A beköltözés után ebben a házban már valóban olyan tevékenységet folytathatok, amilyet elvárnak tőlem, de amilyet elsősorban magamtól várok el. — Politikával nem foglalkoztam sosem. Újabban viszont egyre többet olvasom az újságokban a politikai oldalakat is. Mi lehet ennek az oka? Talán, hogy a ma egyre jobban érdekel. A művész dolga szerintem az, hogy alkosson! Engem a világban most tapasztalható nyugtalanság még inkább arra sarkall, hogy a szépséget, a harmóniát közvetítsem az embereknek. — Nagy szerencsém, hogy a „szelíd” fával, olyan anyaggal dolgozom, amely gondolataim kifejezésére a leginkább alkalmas. Nem véletlen —, hogy én állandóan életfákat faragok. A rozet- ták, a forgók, a napot — magát az életet szimbolizálják — és én nagyon szeretek élni. Dr. Göőz Lajos főiskolai tanár: — Köszönöm, jól vagyok. “Jól érzem magam itt a nyíregyházi főiskolán, s a városban. Nyolc éve jöttem el a Geofizikai Kutató Vállalattól. Azelőtt is volt kapcsolatom a megyével — a nyírbátori járásban vettem részt szénhidrogének szeizmikus kutatásában. Amikor idejöttem, az ország kilencedik legnagyobb távcsöve egy raktárban kallódott. Ha gyors leltárt készítek? Megcsináltuk a csillagdát. Aztán, két éve Japánba hívtak meg tanulmányútra, most szeptemberben Angliában és Északírországban tartottam előadásokat, most Angliába kérnek tőlem szakcikket, jegyzetem egységes főiskolai tankönyv. — Mit szeretek itt? Azt, hogy friss, új a szellem, nem kötik meg mereven a kezemet, itt mindenütt támogatást kaptam. Ilyesmi is befolyásolja a közérzetet. — Tudósnak nem nevezném magam, de tény, hogy komoly tudományos munkákban is részt vesznek a főiskola oktatói és hallgatói. Én az alternatív energiákkal foglalkozom — nap, víz, szél, biomassza. Hatalmas perspektívákat ígérnek a kutatások, nem kidobott pénz, amit ráköltünk. Például az alacsonyabb hőfokú vizeket, a napenergiát is jobban lehetne hasznosítani. Itt Szabolcsban is fúrtunk, jó eredménnyel, s érdemes lenne jobban figyelni erre a témára. Ugyancsak szemléletváltoztatásra lenne szükség, hogy jobban munkára fogjuk a napenergiát. — Viccesen szokták kérdezni a szélenergia-kutatások miatt: tudom-e, hogy merről fúj a szél? Igen, néha tudom. De félre a tréfát — bízom abban, hogy a következő években a gazdasági helyzetünk is lassan egyensúlyba jut — s ez kihat majd jobban közérzetünkre, az egész költségvetésre, a kutatások támogatására is. Ami pedig a világot illeti: optimista vagyok. Hiszek a józan észben. Dr. Milei Lajos, a megyei oktatási igazgatóság politikai gazdaságtan tanszékének vezetője: — Sokszor hívnak előadónak pártnapokra, legutóbb szakszervezeti aktivistáknak tartottam előadásokat a megyében. Tanár vagyok, vagy politikus ? Politikai munka ez a javából, kivált, ha azt is hozzávesszük, hogy lejárt már a régi tanárok kora, akik egyszer megtanulták a témájukat, s azt ismételgetik folyton. A legutóbbi előadásokon a következő kérdéseket tették fel: bérpolitika, életszínvonal, az áremelések okai, a pénzügyi szabályozók, jövőváltás és tudatváltás összefüggései, a butikok stb. És ezekre válaszolni kell. — Hogy vagy? — kérdezzük sokszor egymástól. Ha nekem erre valaki azt feleli : kiválóan, nincs semmi baj, akkor én nyugtalan vagyok. Mert gyanús, ha nincs problémája. Általában annak nincsenek munkahelyi konfliktusai, akinek javaslatai sincsenek, s a megújítást szolgáló öteletei, melyekért érdemes küzdeni. És akkor is ideges vagyok, ha valaki azt hiszi, hogy ma még mindig lehet ugyanúgy dolgozni, mint eddig,- s még szándéka sincs arra, hogy változtasson, változzon. — Nem festeném rózsaszínűre a felhőket, de nem érzem olyan rossznak a helyzetet, mint ahogy azt néha egyesktől hallani. Mert mikor nem mondtuk azt, hogy nehéz? Nem a több munkán van a hangsúly, hanem a végzett munka új minőségén. Baraksó Erzsébet HOL AZ ÁRU Farkas Szabolcs Hová tesszük a pénzt ?
