Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-17 / 296. szám
2 Kelet-Magyarorszag 1982. december 17. Elfogadták a jövő évi költségvetést (Folytatás az 1. oldalról) vállalkozások kibontakozásának. A közlekedésben és a hírközlésben fokozott figyelmet kell fordítani a minőség javítására, a személyszállításban a pontos „menetrendre” a kulturáltságra, az áruszállítási igények rugalmasabb kielégítésére. Ez utóbbi természetesen nemcsak a közlekedés, hanem a termelők, kereskedők feladata is. Minden vállalattól — kicsitől és nagytól egyaránt — elvárjuk, hogy a nehéz világpiaci körülmények ellenére elősegítse gazdaságos exportjának növekedését. Ez nem csupán a mai devizális gondok leküzdésének feltétele, hanem egész gazdaságunk dinamizálásának legfőbb eszköze. Az exportvállalkozási, a fővállalkozási forma, a rendszerexport sokat tehet azért, hogy termékeink és a magyar munka jó hírnevét minden piacon megalapozzuk. A megfelelő áruellátás nem csekély felelősséget ró a kereskedelmi és szolgáltató vállalatokra is, jobb munkájuk mellett szervezetük továbbfejlesztését igényli. Annál is inkább, mert tudjuk, hogy a jelenlegi körülmények között a lakosság érzékenyen reagál a minőség, a kínálat az áruellátás hiányosságaira. Az élet azt bizonyítja, hogy számítani kell olyan körülményekre, amelyek nem tűrik meg, hogy a gazdaságirányítás passzív maradjon. Ha a szabályozók ennek nyomán elszakadnának a reális feltételektől, követelményektől, akkor a hatásukat gyorsító, azokra rásegítő operatív intézkedések szerepe szükségszerűen tovább növekszik. De a váratlan, nehéz problémákat nem intézhetjük el pusztán — az egyébként szükséges és indokolt — rendkívüli állami intézkedésekkel. Ezek adott esetben szükségesek, de nem mentenek fel a tartós hatású intézkedések alól. Ezért kell a pénzügyi szabályozás szelektív ösztönző és korlátozó vonásait lankadatlanul erősíteni. Azok a mégoly korlátozó intézkedések is, amelyek jobb munkára serkentenek, új, hatékony folyamatokat indítanak meg, erősítik a teljesítményeken alapuló differenciálást. S ezek minden bizonnyal a szabályozó rendszer tartós alapjai lesznek 1984-re és 1985-re is. Azokon, amelyek nem késztetik a gazdaságos vállalatokat, a piacon is elismert többletteljesítménnyel kirukkoló kollektívákat további fejlődésre, sőt módot adnak a közepeseknek a tartós fennmaradásra — várhatóan a továbbiakban is változtatnunk kell. Gondosan mérlegeljük tehát az egyensúly gyors javításából fakadó, esetenként a kényszerű alkalmazkodás jegyeit magán viselő lépéseket és az érdekeltség, a szervezetek rendszeres . fejlesztését szolgáló, a jövőre felkészítő követelményeket egyaránt. A vállalatok ma az 1983-ra érvényes szabályozók ismeretében készülnek a jövőre. A szabályozók módosításainak egyik jellemző vonása, hogy fokozottan elismerik — egyebek közt az árképzésben — az exportteljesítményeket, a külkereskedelmi érdekeket. Másik jellegzetes vonásuk az, hogy — a változtatás választott módszerével — a tiszta jövedelem nagyobb központosítására irányuló lépések szándékaink szerint -hosszabb távon jobban kedveznek az eredményesebben dolgozó vállalatoknak, mint eddig. Kedvezőbbek lesznek a feltételeik a keresetek növelésére, és a szigorúbb követelmények mellett is nagyobb lehetőségük lesz ahhoz, hogy fejlesztési forráshoz jussanak. Miközben egészében A költségvetés tervezett bevételei 1983-ban 523 és fél milliárd forintot tesznek ki, míg a kiadások összege 533,7 milliárd forint. A hiány 10,2 milliárd forint, az ideinél kisebb. A bevételeket és kiadásokat alapjában két tényező határozza-meg.. Egyfelől a vállalatoktól származó bevételek, másfelől a költségvetési intézményekre és a pénzbeli társadalmi juttatásokra fordított kiadások. A vállalatoktól származó tiszta — tehát a támogatásokkal csökkentett — bevételek előirányzata arra épül, hogy a népgazdaság összes jövedelme folyóárakon számítva az ideihez hasonlóan 7 százalékkal növekszik. A keresetkiáramlás üteme mérséklődik és így a tiszta jövedelem 11 százalékos emelkedésére számítunk. A tiszta jövedelemből a költségvetésbe befizetett összeg aránya 1 százalék- ponttal nagyobb lesz az ideinél; ez szükséges ahhoz, hogy a hiányt csökkentsük. A jövedelem képződésére és terv szerinti elosztására nagy hatással van a szabályozók, köztük a pénzügyi szabályozók. Szerepüket akkor töltik be, ha az objektív követelményekhez igazodnak, legyenek azok számunkra kedvezőek, vagy kedvezőtlennek tűnők. a pénzügyi szükségszerűen korlátozzuk a fejlesztés forrásait, továbbra is kezdeményezzük a konvertálható exportárualapok növelését, az energia ésszerű felhaszná-lását, az anyagtakarékosságot szolgáló beruházásokat. , A vállalati befektetéseket kívánja hatékonyabbá tenni áz a lehetőség, hogy a vállalatok a jövőben az érdekeltek közötti szabad megállapodás alapján saját forrásaikat nemcsak saját vállalatuknál, hanem — az eddigieknél rugalmasabban, kötetlenebbül — más vállalatoknál kínálkozó kedvező fejlesztésekre is befektethetik. Emellett a vállalatok a pénzintézetek közreműködésével kibocsátott és vállalati fejlesztési forrásokból vásárolható kötvényekkel szintén növelhetik beruházási lehetőségeiket. A gazdasági Szabályozás javítása mellett a vállalati gazdálkodást a vállalati irányítás, vezetés tökéletesítése és a szervezeti réndszer nagyobb rugalmassága is képes elősegíteni. A vállalati szervezet, méretek és funkciók alakításának folyamata tovább halad, erősítjük a nagy- vállalaton belüli önálló elszámolás, a belső érdekeltség rendszerét is. Emellett további lépéseket teszünk az irányban, hogy folyamatosan megreformáljuk a vállalatok felügyeletét és vezetését. A vállalati felügyelő bizottságok, illetőleg igazgató tanácsok tágabb körű, új funkciókat kapnak. Sok nagyvállalatnál olyan felügyelő bizottság működik majd, amely a minisztériumtól átveszi a felügyeleti ellenőrzés szerepét és előremutató, véleményező feladatot is el fog látni. Elsősorban a több gyárból álló nagyvállalatoknál, a vezetés kollektív testületéként döntési joggal felruházott igazgató tanácsok fognak működni. Ezeknek — az igazgató gyakorlati vezetői felelősségét nem korlátozva — a vállalati stratégia kialakításában lesz elsősorban szerepük. A vezetőkiválasztásban bővül az igazgatók jogköre, helyetteseiket ezentúl ők nevezik ki. Bővült a nyilvános pályázatok szerepe a vezetőkiválasztásban. Ez nem helyettesíti a káderfejlesztési terveket. Ezekre mindenütt szükség lesz, de indokolt, hogy az e tervekben szereplő jelöltek is adott esetben pályázaton bizonyítsák rátermettségüket. Ugyancsak kedvező hatást várunk attól, hogy bővül a meghatározott időre szóló kinevezések köre. Ez a jelenleginél kedvezőbb feltételt teremthet arra, hogy a vezetők időszakosan érdemben értékeljék és adott esetben segítsék az indokolt kádercserék könnyebb lebonyolítását. A vállalati teljesítmények és jövedelmek szorosabb összekapcsolása egyidejűleg indokolttá teszi, hogy a vállalati kollektívák, minden vállalati vezető, kinevezéséről, tevékenységéről véleményt mondhassanak, legyen az akár az igazgató is. Az év elején megjelent rendeletek nyomán egyre több kisvállalkozás indult meg az új formák szerint. Mintegy 80 százalékuk a szocialista gazdálkodási szervezetek kereteiA felsorolt és egyéb intézkedések tanúsítják: a vállalatok számíthatnak arra, hogy az irányítási rendszert a következő években is továbbfejlesztjük. Tovább folyik az a munka, amely arra irányul, hogy a vállalkozásszerű gazdálkodás mindenütt erősödjék, kiépítsük a vezetők egészségesebb kiválasztásának feltételeit, hogy a vállalati döntésekben szerepet játszó különféle érdekek egészségesebben jelenjenek meg, illetve érvényesüljenek. Ehhez egyfelől határozott, a teljesítményeket megkövetelő és elismerő szabályozásra lesz mindig szükség, másfelől arra, hogy a körülmények változása miatt olykor ki nem iktatható átmeneti megoldásokat, de nem objektív követelményeket a vállalatok valóban átmenetinek tekintsék és ne álljanak le lehetőségeik kihasználásában. A fokozódó követelmények következményeit tudomásul kell vennünk az állami költségvetési intézmények gazdálkodásában is. A költségvetési intézmények előirányzatai két követelményt kívánnak kielégíteni. Először: a költségvetési intézmények kiadásai ne nőjjenek gyorsabban a változó felhasználható jövedelemnél; ezen belül érvényesüljön 1983-ban is végrehajtjuk a hatodik ötéves tervben kiemelt társadalmi fontosságú feladatokat. A költségvetés tartalmazza a lakásgazdálko- -dás és lakásépítés rendszerére vonatkozó határozatok pénzügyi kihatásait. Azt is előirányoztuk, hogy nagymértékben növeljük a lakásépítés céljaira nyújtott hiteleket és ennek alátámasztására a lakossági takarékbetétek feltételeit is vonzóbbá tesszük. Bővül annak a támogatásnak a köre is, amellyel a vállalatok segíthetik dolgozóik lakásépítését. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a hatodik ötéves tervidőszakban elkészüljön a tervezett 370—390 ezer lakás. A lakásépítésekhez szükséges terület-előkészítési feladatok ellátásában fontos előrelépés, hogy a tanácsok már az idén szabad kezet kaptak a tanácsi célcsoportos beruházásokhoz kapott állami támogatásaik felhasználásában. Ennek nyomán a tanácsok a közvetlen lakásépítkezés helyett az előkészítési feladatokra csoportosítottak át mintegy kétmilliárd forintot. Ez nagyban segíti a tervezett lakásszám megépítését A lakáscserék előmozdítását szolgálják a cserével járó illeték mérséklésére vonatkozó rendelkezések is. Az általános iskolai tantermek számának gyarapítása a tanácsok és a lakosság áldozatos és sok helyen ötletes munkája nyomán a terv szerint valósul meg, néhol ben működik és segíti eredményesebben kihasználni a vállalati, szövetkezeti eszközöket. A tapasztalatok arra mutatnak, hogy e folyamat egészében jól alakul; igazán pozitív társadalmi és gazdasági hatása viszont akkor lesz, ha a vállalat jól szervezett, s a teljesítmények és jövedelmek összhangjáról következetesen gondoskodnak e kisvállalkozási formák kialakításakor. Szeretném azonban ugyanakkor megerősíteni azt az álláspontunkat, hogy a kisvállalkozások lehetősége egy pillanatig sem alternatívája a nagyvállalati gazdálkodásnak, és a vezetés javítására tett lépések mutatják, hogy a fejlődést továbbra is elsősorban a vállalatok és szövetkezetek jobb működésére kívánjuk alapozni. a hatodik ötéves tervben kiemelt három társadalmi program — a lakásellátás, az általános iskola és az egészségügy — fejlesztésének elsőbbsége. Másodszor: a költségvetési intézmények feladataikat a lehető legnagyobb észszerűséggel és takarékossággal lássák el, tevékenységüket olyan igények, követelmények szerint végezzék, mint amilyeneket ma a vállalatokkal szemben támasztunk. A költségvetési intézmények kiadásai 1983-ban ösz- szességükben 4,5—5 százalékkal nőnek. Nagyfokú takarékossággal az intézmények jól elláthatják legfőbb funkcióikat és dolgozóik bére a népgazdaság egészére tervezett ütemben növekedhet. A takarékosság azonban nem merülhet ki a fényűzési jellegű, vagy nélkülözhető kiadások megszüntetésében, hanem az intézményi és gazdálkodási rendszert ésszerűsíteni is kell mindenütt, ahol erre mód van. Nem a tavalyi előirányzat, hanem a funkciók legész- szerűbb ellátása a jövő évi kiadások objektív mércéje, s ehhez adott esetben a megszokottól eltérő megoldásokat kell követni. Hasonló magatartást várunk a társadalmi szervektől is. túl is haladja azt. A legtöbb településen elérhető, hogy a tanulók számának gyors növekedése miatt ne romoljék az ellátás minősége. Az egészségügyben a kórházi ágyak száma 1981 és 1983 között a tervezett ütemben gyarapodik és a jövő év végére eléri a százezret. A más vonatkozásban itt-ott mutatkozó elmaradást eddig nem pénzhiány okozta. Tény azonban, hogy bizonyos szakmai fejlesztésekre a tervezettnél csak kevesebbet fogunk tudni fordítani. Az intézmények hatékony gazdálkodását jobb gazdálkodási, érdekeltségi rendszerrel kívánjuk elősegíteni. Fokozódik szerepük bevételeik meghatározásában, a rendelkezésre álló források átcsoportosításában. A hatékonyabb munkát segíti az egészségügyi, az oktatási és a kulturális intézmények körében megindult integráció is, mindenütt, ahol megfontoltan és ésszerűen valósítják meg. örvendetes például, hogy a gazdasági-műszaki ellátó és szolgáltató szervezetek egyre több helyen vállalnak át gazdasági és ügyviteli teendőket az intézményi vezetők operatív feladatai közül, örvendetes jelenség, hogy például a nagy értékű műszerek közös használata tért hódít az Ipari Minisztérium, az Egészségügyi Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia irányította intézményekben. Hasonló eredmény az is, hogy a Belkereskedelmi Erősíteni kell szabályozás ösztönző vonásait Ésszerűsíteni kell az intézményi gazdálkodási rendszert Kiemelt feladat a lakásgazdálkodás és -építés és az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium a kormány intencióiból kiindulva öntevékenyen módosította irányítási és szervezeti rendszerét. Hasonló előkészületek folynak a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumban is. A módosítások nyomán az irányító munkában erősödik a közgazdasági szemlélet, fokozódik a vállalati önállóság, és csökken az irányításban foglalkoztatottak száma. Indokolt és indokolt lesz bizonyos költségvetési, de szolgáltató- jellegű intézmények vállalattá alakítása is. Növekednek az egészségügyi, az oktatási és kulturális kiadások Az intézményi kiadások közül az egészségügyi, az oktatási és a kulturális kiadások továbbra is az átlagosnál gyorsabban, több mint 6 százalékkal növekednek az idei várható színvonalhoz képest; s ezáltal mód lesz rá, hogy mintegy 800 kórházi ággyal, 2100 bölcsődei, 8000 óvodai férőhellyel és 1100 általános iskolai tanteremmel bővülő intézményhálózatot működtessünk. A költségvetési feladatok között megfelelő szinten előirányozzuk a védelem kiadásait is, amelyekre az ideihez képest 4 százalékkal fordítunk többet. A szorosan vett igazgatási kiadások két és fél százalékkal emelkednek. Az intézmények zöme a lakossággal szoros kapcsolatot tartó tanácsok irányítása alatt áll, az intézményi kiadások kétharmadával a tanácsok gazdálkodnak. Ebből adódik nagy politikai felelősségük, de egyben az a lehetőségük, is, hogy — miként a múltban is — megfelelően kiaknázzák a társadalmi összefogásban rejlő lehetőségeket. Ezzel némileg bővíthetik is eszközeiket. Ez a munka akkor igazán eredményes, ha a tanácsok nyílt város- és községpolitikát folytatnak, ha terveiket megismertetik a lakossággal, és azok végrehajtásában is a lakosságra támaszkodnak. Nyugdíjakra és egyéb társadalombiztosítási kiadási célokra a jövő évben 106,9 milliárd forintot irányzunk elő, kilenc százalékkal többet az ez évi kiadásnál. Ez az összeg fedezi az eddigi kötelezettségeinkkel járó növekvő kiadásokat, és lehetővé teszi, hogy az év derekától a kétgyermekesek és az eddig jogosult egygyermekesek családi pótlékát gyermekenként havi 110 forinttal felemeljük. A fiatal családok és a pályakezdők támogatására az egygyermekesek körében 6 éves korig a 130 forintos jövedelempótlék ennél jóval nagyobb összegű családi pótlékká alakul át. Szeptember elsejétől emelni tervezzük a kis nyugdíjjal bíró, régen nyugdíjazottak ellátását is. Az erre rászoruló idős, vagy egészségileg súlyosan károsult kis jövedelmű háztartásoknak, főként egyedülállóknak a megsegítésére a második féléviben növelni tudjuk a tanácsok szociális segélykeretét is. A társadalmi juttatások növeléséből adódó kiadások fedezetét azonban részben más jövedelmek átcsoportosításával tudjuk előteremteni. Ezért egyes szervek költségvetési támogatását mérsékelnünk kell, illetőleg ezek befizetési kötelezettségét növelni, és növelnünk kell a hétezer forint feletti keresetek után fizetendő nyugdíjjárulékot is. Mindenütt meg kell találni a célravezető utat A családi pótlék szélesebb körű emelése mellett meg fog szűnni az 1952-ben bevezetett gyermektej-árkedvez- mény, amely csak néhány városban volt eddig megvalósítható, tehát a kisgyermekeknek csak kisebb hányadát szolgálta, míg a felemelt pótlékot minden jogosult kapja. A felhalmozási kiadások jövőre az idei színvonalon maradnak a költségvetésben. Ezeket egyébként az előző évben nagymértékben, 1979- hez képest egyharmadával csökkentettük, és e kiadásoknak ma majdnem a fele lakásépítési és tanácsi beruházás. Állami nagyberuházás a jövő évben nem kezdődik, jelentős esemény lesz azonban a paksi atomerőmű első gépegységének üzembe helyezése. A költségvetés tervezett — 10,2 milliárd forintos — hiánya nem kis ösz- szeg, de nem éri el a költség- vetési kiadások 2 százalékát. S ez a mai nehéz időkben kiállja a nemzetközi összehasonlítás próbáját. De hogy mégsem hangsúlyozhatjuk eléggé a takarékosságot, annak több nyomós oka van. Egyrészt: az előirányzatokat csak megfelelő takarékossággal tudjuk úgy megvalósítani, hogy közben az állami kötelezettségeket színvonalasan ellássuk. Másrészt: más országoktól eltérően nem számolhatunk azzal, hogy a költségvetési hiány fedezésére külföldi hiteleket veszünk fel. Korlátozott. 7—8 milliárd forint mértékű lehet a tartós, a kötelező vállalati betétek alapján jegyezhető, és idén először alkalmazott kötvény- kibocsátás, illetve az ebből származó bevétel. Ezért a végrehajtás során a költség- vetési hiány lehetőség szerinti további csökkenése mindenképpen indokolt célkitűzés. Az 1983. évi terv és költségvetés igényes feladatokat tükröz. Megköveteli, de meg is engedi minden embernek, minden közösségnek, hogy osztozzon saját korának cselekvéseiben, hiszen a teljesítmény, a költség, a szervezettség olyan fogalmak, amelyeket minden dolgozó a maga területén cselekvőén befolyásolhat. Az elmúlt évek világgazdasági hatásainak hazai tapasztalatai rávezettek bennünket arra, hogy nem szabad a sokszor látszólag könnyebb úton haladnunk. Mindenütt meg kell találni a célravezető utat, még ha az rögös is. A vállalatoknál például úgy, hogy a demokratikus jogok és kötelezettségek szélesebb körű érvényesítésével, igényes vezetéssel és bátrabb vállalkozókészséggel jobban összhangba hozhatók legyenek mai követelményeink és holnapi óhajaink. A tanácsoknál az ügyintézés lelkiismeretes, öntevékeny és emberi legyen, hiszen ez az igény erősödik. A kisvállalkozás, a magánerőből történő lakásépítés és a településfejlesztés sokszor gondos mérlegelést követel a tanácsi munkában. A központi irányító szervek átfogóan felelősek az előrelátó, a hatékonyabb irányító munkáért. Van tehát ok és van tér az újszerű gondolkodásra és cselekvésre, de élni kell vele. Sok segítséget várunk ehhez a társadalmi szervektől. A Magyar Népköztársaság 1983-ra összeállított költség- vetése szintén ezeket a szándékokat tükrözi — mondotta befejezésül a miniszter, kérve az országgyűlést, hogy a költségvetést vitassa meg és fogadja el. Hetényi István pénzügyminiszter expozéját vita követte, majd interpellációra került sor. Ezzel véget ért az országgyűlés téli ülésszaka.
