Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-17 / 296. szám

Losonczi Pál, Németh Károly és Lázár György az ülésteremben. Ai államháztartás az országgyűlés előtt Csütörtökön összeült az országgyűlés. A Parlament üléstermében helyet foglaltak Lo­sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, valamint az MSZMP Politikai Bizottságának más tag­jai. Jelen volt a Központi Ellenőrző Bizott­ság elnöke, ott voltak a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai, továbbá — az emeleti páholyokban — a budapesti diplo­máciai képviseletek vezetői és tagjai. A téli ülésszakot Apró Antal, az ország- gyűlés elnöke nyitotta meg, majd legfelső törvényhozó testületünk tudomásul vette a Népköztársaság Elnöki Tanácsának a leg­utóbbi ülésszak óta hozott törvényerejű ren­deletéiről szóló jelentését. Ezt követően a képviselők elfogadták az ülésszak napirend­jét: 1. A Magyar Népköztársaság 1983. évi költ­ségvetéséről szóló törvényjavaslat; 2. Interpellációk. Ezután — a napirendnek megfelelően — Hetényi István pénzügyminiszter terjesztette elő a jövő évi állami költségvetésről szóló expozét. HITÉNYI ISTVÁN: Javítsuk népgazdaságunk egyensúlyát Tisztelt országgyűlés! _ Az 1983. évi állami költség- vetésről szóló törvényjavaslat a Magyar Szocialista Mun­káspárt XII. kongresszusán és a VI. ötéves tervben megfo­galmazott politikai és gazda­sági célokat szolgálja. A pénzügyi szabályozás, az in­tézmények pénzellátása, a költségvetési hiány tervezett csökkenése mind segítenek albban, hogy a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának a közel­múltban jóváhagyott határo­zata megvalósuljon. Javítsuk népgazdaságunk egyensúlyát, megszilárdítsuk életszínvo­nalpolitikai vívmányainkat — ebben számítunk arra, hogy a termelés hatékonysága to­vább javul, kibontakozik a társadalmi méretű takarékos­ság. Ez az év a gazdálkodás nemzetközi feltételeit tekint­ve egyáltalán nem kényezte­tett el, sőt váratlan nehéz feladatok elé is állított ben­nünket. Kizárólag a folyama­tos és a társadalom legszéle­sebb rétegeiben kifejtett erő­feszítéseknek köszönhető, hogy a körülményekhez mér­ten meg tudtuk valósítani a terv alapvető feladatait. És ez az összes gond ellenére nem kis eredmény. Mert mit látunk a világban? Azt, hogy a fejlett tőkés országok gya­korlatilag stagnáló, pangó gazdaság és rekordméretű munkanélküliség gondjai közt őrlődnek. Egy sereg fejlődő ország fi­zetőképtelenné vált vagy an­nak határán imbolyog. S minden szocialista ország nagy erőfeszítéseket tesz, hogy gazdasági feladatait si­kerrel megoldja. A világszer­te csökkenő kereslet, az erő­södő nemzetközi protekcio­nizmus és a nemzetközi pénz­ügyi zavarok a mi gazdasá­gunkat sem kímélik. A terve­zettet meghaladóan kellett ja­vítani idén a külkereskedel­mi egyenleget és a termelés­nek csak kisebb hányada szolgálhatta a belföldi fel­használóst, mint ahogy azt eredetileg terveztük. Ezért — miközben a nemzeti jövede­lem, ha szerény mértékben is, de tovább növekszik — a bel­földi jövedelemfelhasználást valamelyest csökkenteni kel­lett. Év közben számos, nem Hetényi István pénzügyminiszter expozéját mondja. (Kelet- Magyarország teiefotó) helyeselt intézkedést kellett hozni — 1981 végére ugyanis a belföldi felhasználás a tel­jesítményekhez képest a ter­vezettnél jobban növekedett és a tervezéskor az említett nemzetközi körülményeket sem lehetett minden vonatko­zásiban előre látni. A tétlen­ség mindenképpen megenged­hetetlen lett volna. És szük­ség volt évközi lépésekre ak­kor is, ha némely intézkedés elég erélyesnek tűnt, vagy esetenként átmeneti lokális zavart, nehézséget is okozott. Végső sorban azonban ezek az intézkedések tették lehe­tővé, hogy fenntartsuk az or­szág fizetőképességét, a ter­melés alapvető folyamatossá­gát, a kielégítő áruellátást. A lakosság fogyasztása előrelát­hatólag mintegy fél százalék­kal tovább növekszik, a reál­bér, illetve az egy személyre jutó reáljövedelem az 1980., illetve 1981. évi színvonalon áll. A lakosság életszínvonalá­val legközvetlenebbül össze­függő lakásépítési, egészség­ügyi, oktatási feladatokat eb­ben az évben teljesítjük, a költségvetés kiadásai a ter­vezettnek megfelelően ala­kulnak. Mindez azt mutatja, hogy az életszínvonal védel­dítottunk ez év folyamán is. Ezek az erőfeszítésék segítet­ték a költségvetési egyensúly megszilárdítását. A hiány várhatóan a tervezettnél két- hárommilliárd forinttal ki­sebb lesz. Idei tapasztalataink arra intenek, hogy az eddiginél is körültekintőbben kell vizsgál­nunk a jövő évi gazdálkodási feltételeket, és a jelek szerint a világgazdaságban lényeges kedvező változásokra a jövő évben sem számíthatunk. Saj­nos az a tapasztalatunk, hogy a népgazdaság fejlődési felté­teleinek romlása időnként na­gyobb, mint a teljesítmények számításba vehető, illetve tényleges javulása. A nemzeti jövedelem növe­kedési üteme a VI. ötéves terv első éveiben elmarad a tervezett előirányzattól, ugyanakkor a nemzetközi gazdasági körülmények azt követelik, hogy a külkereske­delmi egyenleget már jövőre olyan mértékben állapítsuk meg, ahogyan azt eredetileg 1985-re terveztük. Ebiből le kell vonnunk a megfelelő kö­vetkeztetéseket a terv és a költségvetés összeállításakor. A jövedelmek legyenek jobban összhangban a teljesítményekkel Gazdasági adottságaink nyomán ezért 1983-ban el­sőbbséget kell adni annak, hogy nemzetközi fizetőképes­ségünket fenntartsuk, külke­reskedelmi egyenlegünket to­vább javítsuk. Folytatnunk kell a termelés korszerűsíté­sét, az exportképesség növe­lését célzó erőfeszítéseket. Mérsékelni kell a belföldi - felhasználást, mindenekelőtt a felhalmozásban és bizonyos államai kiadásokban. A gaz­dálkodási feltételeket úgy kell módosítani, hogy a jö­vedelmek jobb összhangban legyenek a teljesítményekkel, a legfőbb gazdasági célok megvalósításához nyújtott hozzájárulással. Széles körben kell kibonta­koztatni a társadalmi méretű takarékosságot mind a mun­kaerő és anyagfelhasználás, mind a beruházások és a köz­kiadások terén. Biztosítanunk kell a vásárlóerővel össz­hangban álló áruellátást és tovább kell fejleszteni a la­kásépítést, az egészségügyi és az oktatási hálózatot. A felsorolt követelmények­nek megfelelő fejlődés mesz- szemenően az exportképesség javításának függvénye lesz. A terv szerint a rubelviszony- latú kivitel a következő év­ben 7—8 százalékkal, a be­hozatal 1—2 százalékkal nö­vekszik. A nem rubelviszony- latú export volumene 6 szá­zalékkal növekszik, az import pedig 1—2 százalékkal csök­ken. Azzal is számolva, hogy a termelés hatékonysága nö­vekszik, a nemzeti jövedelem fél-egy százalékos növekedé­sét tervezzük és a belföldi felhasználás az idei színvo­nalnak 96—97 százaléka lehet. Elsősorban a felhalmozás csökken, a beruházások csök­kenése mintegy 10 százalékos. A lakosság fogyasztása az idei színvonalhoz képest fél- egy százalékkal fog mérsék­lődni. A fogyasztás és a la­kosság egy személyre jutó re­áljövedelme 1983-ban így is meghaladja, illetve eléri az 1980. évi színvonalat, a re­álbér azonban nem éri el azt. Az életszínvonal tervezésekor figyelmet fordítunk a társa­dalmi rétegek eltérő gazda­sági és szociális helyzetére. A fogyasztói árak színvonala várhatóan 7,5 százalékkal nő, a terv azonban az alapvető fogyasztási cikkékre vonat­kozó árintézkedést nem tar­talmaz és az árszínvonal-nö­vekedés nagyobb része az idén végrehajtott árintézke­dések hatásából adódik. Az átlagbérek tervezett nö­vekedése 3,5—3,8 százalék, de ez semmiképpen sem lehet mindenkire kötelező egysé­ges szabály. A vállalatok, egyének keresetalakulása a teljesítményektől függ; a ke­reset nagyobb teljesítmény mellett nagyobb, de kisebb teljesítmény, kisebb javulás esetén kisebb mértékben nő­het, kell növekedjék mint az átlag. A népgazdasági terv sze­rint 1983-ban az ipari terme­lés egy-két százalékkal, a me­zőgazdasági termelés pedig két-három százalékkal növek­szik. A százalékszámok mö­gött nagyon nagy követelmé­nyek állnak. A termelési szer­kezet korszerűsítése, a termé­kek minőségének, műszaki színvonalának javítása, a szállítási határidők betartá­sa eddig sok kívánnivalót hagyott maga után, és ezért tudtuk csak részben ellensú­lyozni a külgazdasági ■ feltéte­lek kedvezőtlen hatását. Ezért nem hangsúlyozhatjuk elég­gé: mennyire fontos, hogy a jövő évre tervezett termelés- növekedés e követelményeket tekintve kedvezőbben alakul­jon és fajlagosan kisebb anyag- és energiafelhaszná­lással, jelentősebb költség­megtakarítással járjon együtt Az ipari termelés növeke­dését csak az alapozhatja meg, hogy a kivitelt tovább növeljük. S bár az idén is akadtak jó eredményeket fel­mutató vállalatok — hiszen például két számjegyű száza­lékos exportnövekedést ért el a MEDICOR, az Öntödei Vál­lalat — jövőre a vállalatok­nak ezt a körét mindenkép­pen szélesíteni kell. Emellett a vállalatok új értékesítési és termelési lehetőségeket talál­hatnak a gazdaságos import­helyettesítés terén is. A fej­lődés mindenképpen differen­ciált lesz a vállalatok között, s meg kell gyorsítanunk azt a munkát, amely a tartósan veszteséges, alaphiányos vagy alacsony jövedelmezőségű vállalatok termelését gazdasá­gossá teszi, vagy pedig az ilyen termelést érzékelhetően korlátozza. A gazdaságtalan termelés támogatását min­denképpen csökkentenünk kell. Javítani kell a mezőgazdasági termelés hatékonyságát A jövő évi mezőgazdasági és élelmiszeripari termelési terv teljesítését az teszi na­gyon igényes feladattá, hogy ez az idei sikeres munkára, a tervet idén túlszárnyaló szín­vonalra épül. És nemcsak a mindenkitől és nem mindig mere megfelelő figyelmet for­Tanácskozik az országgyűlés téli ülésszaka. (Kelet-Magyarország teiefotó) termelés mennyisége növeke­dik: itt is szükség van rá, jobban, mint valaha, hogy a termelés hatékonyságát javít­suk. Mint ahogyan az idén is, jövőre is nagy feladat hárul az ágazatra — nagyüzemre és háztáji gazdaságra egyaránt — az exportban és a kiegyen­súlyozott hazai ellátásban. Az idén több mezőgazdasá­gi termék eladása — annak ellenére, hogy a kormány igyekezett segíteni a kereslet és kínálat összhangjának megteremtését — bizonyos piaci korlátokba ütközött. Eb­ből a távlatokat tekintve kö­vetkeztetéseket kell levonni, mind a termeléspolitikára, mind pedig az értékesítési munkára vonatkozóan. 1983-ban az igényekhez va­ló igazodás és a költséggaz­dálkodás terén növekvő fel­adat hárul az építőiparra. 1982-ben a budapesti lakás­építések kivételével már mu­tatkoznak jelei az előrelépés­nek. E folyamatot azonban fel kell gyorsítani és ebben jelentős szerepe lehet a ver­senyfeltételeknek megfelelő (Folytatás a 2. oldalon XXXIX. évfolyam, 296. szám AB A: 1,40 VOBINT 1982. december 17., péntek : Elfogadták a Jövő évi költségvetést

Next

/
Oldalképek
Tartalom