Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-16 / 295. szám
1982. december 16. Kelet-Magyarország 3 Az ember minősége □ fogalom: minőség köznapi szóhasználatunkban már-már magne- tikus tapadással kötődik néhány kategóriához; a szó így hát elsősorban gyártmányok, termelési folyamatok képzetét idézi fel. Természetesen nem alaptalanul, hiszen bizonyítani sem kell, hogy a minőség javítása, méghozzá lényeges és gyors javítása egész fejlődésünk kulcskérdése. Közhely bár — annyiszor ismételjük —, mégis szükséges újra és újra szólnunk arról, hogy enélkül nem növelhető tervszerű mértékben az élet- színvonal. Azért sem, mert egyazon termék más-más minősége nagymértékben befolyásolja a reáljövedelmet, másrészt mert elemi feltétele ez világpiaci pozíciónk erősödésének. Mindez kétségtelen, ám a fogalom még gazdasági jelentéstartalmában sem— szűkíthető csak erre. Ritkábban esik szó ama összefüggésről, amit nagyjában-egészében így fejezhetünk ki: az ember minősége. Pedig alighanem elsősorban ettől függ az ösz- szes többi követelmény teljesítése. Ettől, hogy milyenek vagyunk, hogyan élünk, mi-" ként dolgozunk, egészében véve: milyen a viszonyunk önmagunkhoz és a világhoz. — Valóban — milyen is? Nem tudományos értekezést jegyzek ide — noha a tudománynak is bőven van közlendője e témáról — sem statisztikai adatokra, sem szociológiai felmérésekre nem hagyatkozom tehát. Inkább afféle tűnődés ez, néhány él- mény, tapasztalás felidézésével. Nemrég ifjúsági klubban gazdaságpolitikáról beszélgettem ipari tanulókkal, fiatal szakmunkásokkal. Életkorukhoz képest meghökkentően széles skálában kérdezősködtek; szó esett a tőkés gazdasági válságról, a KGST- integráció fejlődéséről, sőt, olyan elvontnak tűnő témáról is, mint, hogy a tudományos-technikai forradalom, általában az irányítás bonyolultsága. Hiba lenne túlzottan kiterjeszteni egy ilyen beszélgetés tanulságainak érvényességi körét. Az eszmecsere mégis jelezte azt a minőségi változást, fejlődést, amely munkásosztályunkat, ifjúságunkat az elmúlt évtizedekben átalakította. Sok efféle példa említhető annak az alaphelyzetnek igazolásául, hogy a munkás- osztály műveltségi színvonala, szakképzettsége, iskolázottsága, politikai felkészültsége olyan mértékben gyarapodott, amit méltán állíthatunk sok más nagy eredményünk mellé. Gyakraft hivatkozunk arra, hogy az új gyárakkal ; szocialista városokkal, a mezőgazdaság korszerűsítésével átrajzoltuk az ország térképét. Azt sem fölösleges hozzátennünk, hogy közben a mindezt megvalósító ember minősége is változott. A minap megyei szintű találkozáson egy húszéves fiatalember szenvedélyes felszólalását hallgattam. Türelmetlenül sorolta közéletünk, társadalmunk nem egy hibáját: a munkahelyi szervezetlenséget, a harácsolást, a spekulációs jövedelmeket, a kispolgári önzést, a kétes eredetű villákat, luxusnyaralókat, hozzátéve, hogy közben sokan élnek még nagyon csekély jövedelemből, rossz lakáskörülmények közepette. Akik hallgattuk a felszólalást, pontosan éreztük: a felszólaló nem írja mindezt a szocialista társadalom számlájára, nyilvánvaló volt, hogy éppen a szocializmus erkölcsi normái nevében kéri számon a hibák elleni következetesebb fellépést. Napjainkban különösképpen előtérbe került a kérdés: kiből lehet vezető. Divatossá vált a szakmai tudás egyoldalú hangsúlyozása. Ezzel szemben az MSZMP XII. kongresszusa is hangsúlyozta: elvi fontosságú követelmény, hogy a párt-, társadalmi, állami szervek vezető tisztségeibe és testületéibe, s általában vezetői funkcióba kellő szómban, megfelelő arányban kerüljenek a termelésben élen járó, a társadalmi tevékenységben kiemelkedő és megfelelően felkészült, tehetséges fizikai dolgozók. Kétségtelen, hogy ezzel a dolgozók többsége — beleértve az értelmiséget is — messzemenően egyetért. Itt- ott mégis hallhatunk olyasmit, hogy vajon nem zöld jelzés ez a laikusoknak, nem higítjuk-e a vezetés szakmaiságát, műveltségét. Élesebben fogalmazva ezt a kérdést: aki az esztergapadnál kiváló munkát végez, vajon megfelelhet-e mondjuk az igazgatói székben? A félreértés nyilvánvaló, hiszen a társadalmi tevékenységben kiemelkedő és megfelelően felkészült, tehetséges fizikai dolgozókról van szó. Azokról tehát, akikben van hajlam, szorgalom, tehetség, rátermettség ahhoz, hogy a munkapadtól elindulva a vezetési ismereteket is megszerezzék. Különben pedig a vezetés mindig többet jelentett a szakma ismereténél. A közelmúltban egy tervezőintézet éléről köztiszteletben álló, Kossuth-díjjal kitüntetett vezetőt kellett leváltani. Ugyanis a kinevezés után csakhamar kiderült, hogy nincs érzéke az emberi kapcsolatokhoz, hogy szakmáján túl más nem érdekli. □ í emberi minőségről tűnődve, gyakran eszembe jut Váci Mihály 1963-ban írt riportjának főhőse, a tizenkét éves szabolcsi tanyai kislány, Erzsiké. Édesanyja analfabéta, a kislány soha nem volt moziban, a városból is csak a disznóvásárt, a piacot, a forgó hintát látta. S a riport mégis felemeli ezt a tizenkét éves gyermekembert, mert csodálatos, ahogyan írni-olvasni tanítja anyját, s milyen felelősséggel dolgozik, hogy zöldséget, gyümölcsöt, tojást vihessenek a piacra. Ki tudhatná mi lett a kislány sorsa, ám annyi bizonyos: ha tanul, ha netán egykor vezető válik belőle, olyan erkölcsi poggyásszal érkezik, amelyet az elsőrendű minőség talán profán, de igaz fogalmával illethetünk. Szükségképpen hangsúlyozzuk manapság mindjobban a munka minőségének követelményét. De ez csak akkor teljesülhet, ha közben az alkotó ember — változásaira, fejlődésére, minőségére — is figyelünk. Földesi József Raktár a rakodáshoz Tovább bővül a Hungarofruct tuzséri telepe. A külkereskedelmi vállalat megrendeléséte a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat egy göngyöleg- és csomagolóanyag- raktárt épít. A mintegy ' 8 millió forintos költséggel készülő csarnok 1600 négyzetméteres rakodóterülete alkalmas lesz arra, bogy a különböző gyümölcsszáUitásokhoz szükséges rakodóeszközőket megnyugtató módon tárolják. A raktárral lehetővé válik az almaszezon Idején a szállító teherautók jobb kihasználása, ugyanis a beérkezett alma- szállítmány lerakása után a következő fuvarhoz szükséges eszközökkel fordulhatnak vissza. A teljesen gépesíthető raktárhoz iparvágány megépítését is tervezik a jövőben. Képünkön: befejezés előtt a raktár építése. (Gaál Béla felvétele) GONDOS BESZÁMOLÓ — NAGY AKTIVITÁS Nyílt légkörben Körzetpolitika a 11-es pártszervezetben Nyíregyházán a régi Szarvas utcán, a KPVDSZ modern vonalú művelődési házában otthonos körülmények között dolgozik a 11-es körzeti pártszervezet. Titkára Hódosán Imre ny. vezérőrnagy immár öt esztendeje. Sajátos a párttagság összetétele. A létszám 103, ebből 100 a nyugdíjas, főleg a fegyveres testületek egykori tagjai. A hatvan éven felüliek száma 32, néhányan már a 70 fölött. A többi aránylag „fiatal”. Nagy mozgalmi múlttal, szellemi energiával rendelkező pártszervezet. Félszáz a közép- és felsőfokú állami iskolai végzettségű. Hatvan azok száma, akiknek középvagy felsőfokú politikai végzettsége van. Személyes példamutatás December elején, a kora esti órákban kellemes körülmények között került sor az év végi beszámoló taggyűlésre, amely csaknem három óráig tartott. Őszinte, nyílt, szókimondó, politikánk mellett kiálló, s a bizalmat erősítő pártfórum volt. Erre ösztönzött a nagy gonddal, körültekintéssel készült, sokoldalú, s a körzetpolitikából és a pártszervezet belső életének elemzéséből kitűnően vizsgázott beszámoló is. Kiderült: a néhány éve még gyengélkedő pártfegyelmet sikerült megerősíteni. Nem fukarkodott a beszámoló sem a személyekre szóló bírálattal, sem az elismeréssel. A pártszervezet szervezeti, cselekvési egységének és körzetre kisugárzó hatásának a tükrében értékelte a beszámoló a párttagság, a pártcsoportok munkáját Igazi önkontroll jellegű beszámolót ismertetett Hódosán elvtárs, szépítgetés nélkül! Objektív mércével mérlegelt eredményeket, gondokat, a körzetben tapasztalható kellemes és kellemetlen jelenségeket is. Ez évben hat taggyűlést tartottak, szólt a pártfegyelem további erősítéséről. Elmondta: még most is akadnak, akik távolmaradtak a taggyűlésekről. Bírálta az olykor tapasztalható közömbösséget. Vita a gondokról Ez évben a pártvezetőség 37 napirendet tárgyalt. Ezek között első helyen a pártszervezett belső életét, tömegkapcsolatát erősítő körzetpolitikai teendők és a lakosságot érintő gondok szerepeltek. Vitát rendeztek a körzetben tapasztalható kereskedelmi gondokról, az ellátottságról, választékról, a nyugdíjasok gondjairól, a szocij-igy hidd el, hogy egy 1 J öltözőből csinálunk orvosi rendelőt. Szombat, vasárnap egész nap véstem, a karom nem érzem, annyi a vezeték. Röntgen, meg mit tudom én micsoda gépek ... És ez már a második szombat. A mesélő folyamatosan emeli a hangját. Hiába no, emberi^yarlóság az ilyen. Büszke a fáradtságára, és szeretné mindenkinek elmondani, hogy aznap milyen sokat végzett. Gazdag az ember, és ha tagadja is, szép belülről. Valahol mindünkben van ilyen képesség a kézműves büszkeségre. — Vasárnap, nem hazu- dok, bevittünk egy üveg bort... Ügy vettük meg hárman. Este ittuk még a végét, mert annyi időre nem álltunk meg, hogy a kajánkat megegyük ... Az evést még elhinnénk valahogy, de hallván, hogy a bor is megmaradt estig, többen is hitetlenkedve nézünk, felháborítván ezzel a meséiét. Bizonykodik is: — Vakuljak meg, hogy igaz ... Nem mondom, utána ittunk.,. Ez már hihetőnek tűnik, de nem győz meg egészen. Az én hősömnek több kell. Becsületesen elfáradt, szeretné hát, ha mind tudnánk, hogy ő olyan villanyszerelő, akinek a kezében ég a munka, ha egyszer úgy istenigazában nekikezd. Jófékételkedés. Egyszeriben érthető lesz mindenki előtt, hogy a nagy fáradtság oka nem az a munka, amit naponta végzünk, amiért fizetés jár, hanem olyan, amiért hoci-nesze fizetnek. És ez persze más. Az emberem érzi a hangulat változását, Izomláz le öröm ez is, megértem, hogy verekszik érte. Még emel a hangján, hogy a távolabb ülők is hallják: — Kint voltak az igazgatóságtól, nem akartak hinni a szemüknek, hogy majdnem készen vagyunk. Még azt nézegették, hogy nem csináltuk-e munkaidőben is? Pedig be se mehettünk olyankor. Ezt úgy vállaltuk fel egybe, húszezer forintért, hárman. A kőművesek meg nyolcvanért, de azok többen voltak. Ök is megcsinálták negyedannyi idő alatt, ahogy ígérték, Tudják, hogy van, ha magának hajt az ember ... A szemekből eltűnik a kihúzza magát, de szisszen is rögtön, hogy lássék rajta a hajtós munka okozta izomláz. Nézik, tisztelik, és ha nem lenne hely a vonaton, talán még azzal is kínálnák. Én hallgatok és álmodozom egy majdani vonatról, ahol sok becsületesen fáradt ember hallgat egy kisimult arcú kipihentet, aki elmondja, hogy egész nap csak tengett-lengett, pihen- tebb, mint reggel volt, amikor felkelt, mert aznap nem a munkahelyén dolgozott, hanem magának, és olyankor ugyebár nem hajt annyira az ember ... Bartha Gábor alizmust a „butikizmustól” féltő helytelen felfogásokról. Pártfórum foglalkozott a kereskedelemmel. Elhangzott: „Furcsa magatartásnak tartjuk, hogy a körzetben működő 45-ös ABC-áruház vezetője kétszeri meghívásra sem jött el a pártvezetőség ülésére.” Hangsúlyozták, még többet szükséges tenniük a tömegpolitika javítása érdekében. Erre utalnak az olykor gyéren látogatott tanácstagi beszámolók és a rendezvények. A beszámolót konstruktív vita követte. Sok hasznosítható észrevétel, javaslat hangzott el. Ezek alaphangja a pártfegyelem további erősítését, a tömegekkel való kapcsolat javítását, a körzetpolitika színvonalának emelését célozták. Zám Béla a nyugdíjas ember érzékenységét jellemezte, mely még szükségesebbé teszi, igényli a körzetben élő párttagok együttlétét. Zsíros János a pártcsoportok munkájának a hatékonyságára tett javaslatot, Károly Vendel kérte a párttagság informálásának a javítását, Csécsi Menyhért a csökkent- látók és a vakok segítését kérte, Kovács György a visz- szásságokról szólt, amelyek a közhangulatot rontják. Ilyen az ABC előtti pavilon — nem tudni kinek az engedélyével! — mely a járdára épült! Ilyen kérdésekben jó lenne, ha a körzeti pártszervezet és népfrontbizottság véleményét is kikérnék az illetékesek. Birtok István hiányolta, miért nem ismertette a pártvezetőség a beszélgetések tanulságait? Fekszi István még a párttagok körében is tapasztalható pesszimista szemlélet, jelenség ellen szólt, Valent Sán- dorné, elismeréssel említette: jólesett az elesett, beteg embereknek amikor a pártvezetőség meglátogatta őket. Gáti József, az információ gyorsaságának, pontosságának 1 és igazságtartalmának fontosságáról szólt. Vasas István javasolta a nyugdíjasok helyzetének felmérését a körzetben. Programot adott Jó programot adó, a feladatokat helyesen megjelölő pártfórum volt. Példa arra: ha egy körzetben igényes a pártvezetőség, s ezt nemcsak igényli, de cselekvőén támogatja is a párttagság, hatékony körzetpolitika segítheti a lakossággal való sokoldalú, bizalmat erősítő kapcsolatunkat. És a sok mozgalmi tapasztalatot, szellemi energiát hasznosan kamatoztathatjuk az emberek, a köz javára. Farkas Kálmán Tanítón PEDAGÖGUSNÖ, KEZÉBEN szürkéskék kiadványnyal lépett ki nemrég a Nyírségi Nyomda ajtaján. > Lelkendezve mesélte: a Pedagógus Továbbképző Kabinet által megjelentetett első osztályos matematika feladatgyűjteményt szeretné továbbsokszorosíttatni osztálya számára. Elmondta, hogy mennyire fontos lenne, ha minden tanítvány kezébe adhatna egy-egy példányt. Olyan lelkesedéssel beszélt a példatár hasznosságáról, szükségességéről, hogy a hallottak alapján a szerző is így nyilatkozott volna: már ezért érdemes volt. Én pedig szóhoz sem jutottam. Nem beszélhettem a feladatgyűjtemény készítésének körülményeiről, a • megjelentetés feltételeiről, nyomdai próbálkozása nem sikerült, a megoldás újabb lehetőségét kereste. Mire a néhány méterre lévő szomszédos iskola kerítéséhez értünk, már megvolt kivitelezhetőnek látszó terve: ipari üzem ismert vezetőjét megkéri, készítsék el stencilen osztálya számára a szükséges példányokat. Az említett feladatgyűjtemény ezer példányban jelent meg, egy-egy eljutott belőle minden szabolcsi iskolába, minden első osztályban tanító nevelő kezébe. A pedagógus igényessége és lelkiismeretessége azonban egy-egy példánynál többet akar. Azt szeretné. ha minden tanítványa rendelkezne a példatárral. A tanítónő próbálkozása azért volt szimpatikus számomra, mert ismételten bizonyította: ma is nagy számban vannak a szó jó értelmében vett megszállott pedagógusok, akik mindent elkövetnek azért, hogy tanítványaik főbbet tudjanak. Akik nemcsak az előírásokban foglaltakat teljesítik, hanem belső meggyőződésből azon túl is fáradoznak az eredményesebb munkavégzés feltételeinek a megteremtésén. A PÉLDA ISMÉT BIZONYÍTOTTA előttem: gyermeket igazán jól nevelni- tanítani csak magas fokú hivatásszeretettel lehet. A pedagógusnő nyomdai próbálkozása így válik közüggyé. Aprónak látszó tettel igazolta: számíthat rá a társadalom, a gyermekek nevelése jó kezekben van. Tóth László
