Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-10 / 264. szám
1982. november 10. KcJ et-Magy a rország 3 megtakarmánynak valót mégis felelőtlenség lett volna vetni. Ahol rugalmasabbak voltak, ott levágták szemnek a siló- kukorica egy részét, így tovább növekedett az egyébként is magas kukoricatermés. A magtárakban sem nagyon marad üres hely, lesz elég abrak. Egyre- másra érkeznek a hírek a kimagasló átlagokról: Nábrádon nyolc tonna, Tiszadadán kilenc tonna felett termett egy hektár kukorica, de lesz aki tíz tonna felett produkál. Az üzemek döntő többsége jól használta ki az- időjárás kegyeit, amit bizonyít a szérűs- kertek kazlainak nagy száma, és nagyot léptek a minőség megőrzésé érdekében is. Ha valahol nincs így, ott a szakmai színvonalban van a hiba. Köny- nyű egyébként ráakadni az ilyenre: ahol a napokban levágták az arasznyi lucernát, ott gondoskodtak arról, hogy a tábla jól menjen a télbe. Ahol nem? Ott hamarabb jöhet majd az eke. □ icséretes dolog, ahogy az idén a gazdaságok a háztáji állomány szükségletének előteremtését segítették. Nagy szükség is volt erre, hiszen a nagyüzemi tehén- és növendékállomány egy részét a kisgazdaságokba helyezték ki. Ezek szervezett ellátása szinte módszertani útmutatóként hatott a háztáji agronómusok kistermelést fokozó tevékenységére. Esik Sándor Új tanműhely Üj tanműhelyt létesítettek a nyíregyházi UNIVERSIL üzemében. Több éves szünet után ismét megkezdődött az üvegipari szakmunkásképzés. Képünkön: Földesi György szakoktató az érettségizett tanulók egy csoportjával foglalkozik. (Elek Emil felvétele) Korrekt szolgáltató S zinte meglepő Nyíregyházán, de a megye más városaiban is, hogy a Szabolcs-Szatmár megyei Távhőszolgáltató Vállalat valóban a nevében megjelölt szolgáltatást tartja fő céljának. A júliustól alakult vállalattal kapcsolatban álló több ezer ügyfél először annak örült meg, hogy pontos, nyomtatott számlát kapott, s nem holmi papírfecniről értesítették a díjakról. Újabban pedig annak a levelesládákba dobott tájékoztatónak örvendezhet, amelyben a vállalat részletes tájékoztatást ad szolgáltatásairól, a díj megállapításáról, beszedésének módjáról, a panaszok ügyintézéséről. Korrekt az alig tízoldalas tájékoztató, mint ahogy eddigi működése során megbízható volt a vállalat ténykedése. Mondhatja bárki, hogy ez így természetes, annál, aki a lakossággal van kapcsolatban. Igaza van, azonban az utóbbi években a sokszor hatósá- gosdit játszó szolgáltatók gyakorta megkérdőjelezték ezt a viselkedési normát. Ezért üdvözölhető a Sza- bolcshő munkamódszere, s nem ártana, ha eljutna más, hasonló cégekhez is ennek a híre. (lb) A Gyapjúfonó és Szövőgyár demecseri üzemében korszerű gépeken dolgoznak. (Jávor László felvétele.) TAGGYŰLÉS ELŐTT A GYAPJÚFONÓBAN 1482 ,*MO Demecserből a világpiacra Nyílt, a hibákat nem takargató beszélgetések előzték meg a november 22-én sorra kerülő jelentős pártfórumot: az év végi beszámoló taggyűlést a Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár demecseri gyárában. E fiatal, mindössze hét esztendős múlttal rendelkező üzem még fiatalabb pártszervezete példás gondossággal készül egy gondokkal terhes esztendő munkája mérlegének elkészítésére. Közösen könnyebb Félszáznál több párttag mondott véleményt a pártvezetőség munkájáról. Sok javaslat, észrevétel, őszinte kritika összegződik a hat pártcsoportban elhangzottakról. Rejka Ferencné, a technológiai osztály fiatal vezetője például azt javasolta, a kollektív vezetést, s az egyszemélyi felelősséget teljesebbé kell tenni a pártvezetőségben. Túl sok teher hárul most a párttitkárra, a reszortfelelősök pedig „munka nélkül” vannak. Ez is oka, hogy nem megfelelő a párt- csoportok irányítása, s nem rendszeres egyes üzemrészekkel a pártvezetőség kapcsolata. Felhívta a gyárvezetés figyelmét: a technológiai fegyelmet és a termelés programszerű gyártását szigorítani szükséges, ha a világpiacon versenyben akarunk maradni. Varga Károlyné fonónőként kezdett, s most minőségi ellenőrként helytálló fiatalasszony arra figyelmeztetett, hogy több fiatal művezető hangja kifogásolható, nem emberséges. Olykor a legszükségesebb felvilágosítással sem szolgálnak egy-egy új1 termékről. Ez pedig nagyon fontos lenne. Közvetlen eszmecsere Sivák Ferenc szövődéi gépmester, gyáralapító mondta: „Sajnos a pártvezetőség egyes tagjainak a személyes kapcsolata nem megfelelő. Többször igényelnék a párttag és a pártonkívüli munkások, hogy megkérdezzék tőlük: mi gondjuk, bajuk, hogyan élnek? Sajnos, ez elmarad.” Figyelmeztetett: feltétlenül javítani kell a kapcsolatot a pártvezetőség, a párttagság és a dolgozók között. Ugyancsak az emberekkel való törődés fontosságára figyelmeztetett özv. Tokárszky Károlyné meós is: „Nem minden esetben kérik ki a termelésirányítók a munkásnők véleményét. Elengedik a fülük mellett a javaslatokat, jelzéseket. Például három helyre is leírjuk, hogy rossz a fonal, az inforlét szorongatta, úgy, mint most ezt a hideg ágat. Kis ösvényre fordulnak, balra, az ág a markában, bokrok közé akad, a karját rángatja. ERDŐBEN — Nem megy szálka a kezedbe? — kérdi a lány. — Ugyan... — feleli, kevés meggyőződéssel. Közben fülel, autózaj hallatszik mesz- sziről, vagy két kilométerről. „Ebben a tempóban húsz perc” — gondolja. Mennek, a zajok 'közelednek. Kutyaugatást hallanak, már a nyakukban liheg, aztán egy árnyék ugrik át az ösvényen, már előttük. — Farkas? — kérdi a gyerek aggódva. — Dehogy, nicsenek itt farkasok! — De ha lenne? — Itt a faág! — Ez igaz — mondja a gyerek megnyugodva. — Még ne dobd el... Egyszerre csak fénycsóva pásztázza a fákat. Aztán autó dudál, A robaj, már közelít. Kiérnek az út mellé. Mint óriás vadállatok izzó szemei világítanak a reflektorok. — Nem nehéz az ág? — kérdi a gyerek. — Nem... — De szálka megy a kezedbe. — Igaz — bólint, és eldobja a gallyat. Rálépnek az útra. A gyerek felnéz. — Te nem féltél? — Én? — kérdez vissza magabiztosan. — És te? — Egy picit. Nagyon picit... De te itt voltál. Már kezdené a szöveget: „Amíg engem látsz ...” Aztán csak megszorítja a gyerek kezét, és fütyülni kezd. Hamarosan már ketten fü- tyürésznek... Speidl Zoltán máció, az intézkedés mégis késik. Ezeken feltétlenül javítani kell.” Lakatos Tibor, a kártolóüzem fiatal kommunista vezetője a pártfegyelem javítását javasolta: Kérte, legyen következetes a pártvezetőség a párttagoknak a politikánk melletti kiállásuk megkövetelésében. Javasolta: a fiatal, tapasztalatokkal alig rendelkező termelésirányítókat segítse jobban a gazdasági vezetés a helyes szocialista vezetési módszerek elsajátításában. Kántor Gábor gyáralapító igazgató elmondta: az alig hétesztendős múltra visszatekintő gyár „befutott” a világpiacon is. Negyedik esztendeje eljutnak termékei a közel-keleti és a tőkés piacokra is. Csaknem 550—660 szak- és betanított munkást neveltek, akiknek 80 százaléka nő. Közülük 150-et a gyár képzett ipari tanulóként. „A beszűkült világpiac megnövelte a minőségi követelményeket. Csak úgy tudunk versenyben maradni, ha mi is emeljük a mércét.” Teljesítmény, minőség „Szigorítottuk a technológiai fegyelmet, a kártolóban, a fonodában és a szövődében kombinált minőségi bérezést vezettünk be. Nem teljesítés esetén levonást alkalmazunk. Jelenleg a fizikaiak 72 százaléka dolgozik teljesítménybérben.” Elmondta: leggyengébb pont a termelés közvetlen irányítása. Kevés a tapasztalt, jó felkészültségű középvezető. Ezen saját nevelésű káderek képzésével javítanak. S bár vannak gondok, e fiatal gyár mérlege pozitív. Tavaly a vállalatnál az I. osztályú szövetek termelésének aránya 97,7 százalék volt. Hasonló volt Demecserben is. Az idén várhatóan 98 százalék körül alakul. Sok munka, kezdeményezés, fáradozás van az 1,7 százalék minőségi növekedés mögött! E színvonal megtartása, és a piaci versenykepesség állandó készenlétet. a változó körülményekhez való rugalmas alkalmazkodást követel. Igyekeznek e kihívásnak megfelelni. Jelentős szerepe van ebben a fiatal munkásgárdának, a kommunisták kollektívájának Demecserben. Kritikus önvizsgálattal készülnek a fiatal gyár még fiatalabb párt- szervezetében a számadást összegző taggyűlésre. Farkas Kálmán Tele tárolók R ég elmúlt Szent Mihály napja, amikor a hagyomány szerint behajtják az állatokat a legelőről, hogy Szént Györgyig az istállókban kapják a takarmányt. Az idei langyos őszön persze senki sem ragaszkodott mereven ehhez a dátumhoz, hisz ezzel is kevesebb abrak fogy, és szénából, szilázsból sem kell any- nyi, mint egyébként. Ez a mennyiség persze nem jelentős, a hosszabbítás haszna inkább az, hogy tovább élvezték jószágaink a levegőt, a napfényt, ami a tej minőségén számokkal mérhető. A legnagyobb nyereség azonban, hogy zavartalanul dolgozhattak a takarmánybetakarító gépek, sűrűbb, jobb állományban csattoghattak a kaszaujjak, száraz úton, gyorsan fordulhattak a szállítójárművek, magasabb beltartalmú alapanyagból, jobb minőségű takarmány készülhetett. Talán az idei tél lesz az, amikor a legkevesebb gazdaságban panaszkodhatnak majd, hogy kevés a takarmány, vagy gyenge a minősége. A betakarítási szezon vége felé megállapítható, hogy a 130 ezer tonna széna- és a 400 ezer tonna lédús takarmány- szükségletre már megvan a fedezet. A pótlásra még ezen felül is rendelkezésre áll a cukorgyárakból a járandóságon felül 80 ezer tonna nyers szelet, a léüzemekből pedig 30 ezer tonna almatörköly. Ez már szinte feleslegnek tűnik, de kevesebb tö□ z erdő sötét, az érdi hideg. November van délután öt óra. Á2 utolsó sétálók lépnek ki a fák közül, amikor ők sétára indulnak. Az apa cigarettára gyújt, s az apró fény árnyakat ugráltat. Egy pillanatra csend veszi őket körül, Csak egy perc az egész, mert az esőház felől férfi- hangok hallatszanak. Az apa odanéz. Látni nem lát semmit, legyint magában: „Eh. csak viháncoló kamaszok...” Mennek pár lépést, az apa megbotlik. Egy jókora faág az, lehajol, dobná is félre, aztán maga sem tudja miért, a markában marad a hideg fa. Egyik kezét a gyerek melegíti, a másikat a fa hűti, Vonszolja az ágat, hullott leveleket húz maga után.. Reccsenést hall jobbról, odafülel, eszébe jut a gyerekkori sátortábor éjjeli őrsége, hallja az akkori neszeket, érzi az akkori borzongásokat, emlékszik, amint a kés nye-
