Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-10 / 264. szám

4 Kelet-Magyarorezág 1982. november 10. Megkezdődött az európai EHSZ- társaságok regionális konferenciája-Kedden Budapesten meg­kezdődött az európai ENSZ- társaságok nyolcadik regio­nális konferenciája. A négy­napos tanácskozáson 24 or­szág 90 delegátusa vesz -részt, s vitatja meg az ENSZ- társaságok feladatait az eny­hülési folyamat kibontakoz­tatásában. összegzik továbbá az 1975-ben Helsinkiben alá­írt biztonsági és együttmű­ködési záróokmány megvaló- . sulásának tapasztalatait. A jelenlévőket Sidney Willner, az ENSZ-társaságok Világ- szövetsége (WFUNA) elnöke üdvözölte, majd méltatta a konferencia jelentőségét. A Magyar EJNSZ-taársaság nevében Simái Mihály elnök köszöntötte a résztvevőket. Szolt hazánknak a felszaba­dulás óta megtett útjáról, ar­ról, hogy az elmúlt évtize­dekben a szocialista építő- . munka eredményeivel pár­huzamosan hazánk nemzet­közi helyzete megerősödött, tekintélye megnőtt, egyen­rangú partnerré vált a tár­gyalóasztaloknál. Az 1950-es évek második felében be­kapcsolódott az ENSZ mun­kájába, s tevékenyen közre­működik a nemzetközi szer­vezet céljainak megvalósítá­sában. Simái Mihály ezután a je­lenlegi nemzetközi problé­mákra utalva kijelentette: a hazai békemozgalom társa- .dalműnk minden rétegét fel­sorakoztatta a béke megőr­zésének, a nukleáris háború elhárításának ügye mögé. Péter János, az országgyű­lés alelnöke, a Magyar Poli­tikatudományi Társaság el­nöke előadásában rámuta­tott: hazánk továbbra is élő kapcsolatokat tart fenn a vi­lág számos országával. Rend­szeresek a kétoldalú eszme­cserék, a közelmúltban pél­dául Brazíliában és Mexikó­ban tartottak értekezletet a politológiával foglalkozó szakemberek. Megbeszélé­seiket a nyugodt, tárgyszerű légkör jellemezte, nem töre­kedtek az ellentétek kiélezé­sére, a feszültség fokozására. — Megelőzhétő-e a nuk­leáris háború? S ha igen, ho­gyan? — tette fel a kérdést Péter János, majd azt a vá­laszt adta: igen, elkerülhető a háború, ha a bizalom hely­reáll, s a kormányok tár­gyalások útján kívánják ren­dezni nézeteltéréseiket. A Helsinkihez vezető útra visz- szatekintve emlékeztetett ar­ra: hat év kellett, mire a budapesti felhívásból valóság lett, s összeültek az európai államok, valamint az USA és Kanada vezetői a finn fő­városban. A mérföldkőként értékelhető konferencia azért jöhetett létre, mert a felek nem vádaskodtak, hanem a megegyezés lehetőségét ke­resték. Oly módon is, hogy rangsorolták a feladatokat: eldöntötték, mi oldható meg azonnal, s mi az, amit ké­sőbbre kell halasztani. Erre van szükség ma is; most, amikor a szovjet—amerikai viszony javítása az elsődle­ges tennivaló — szögezte le. Ezután Antony Curnow, az ENSZ genfi információs köz­pontjának igazgatója tolmá­csolta Perez de Cuellar-nak, az ENSZ főtitkárának üd­vözletét a konferencia részt­vevőinek. Üzenetet intézett a regionális értekezlethez Púja Frigyes külügyminiszter is. Ebben a többi között mél­tatja a WFUNA tevékenysé­gét, azokat az erőfeszítéseit, amelyeket az enyhülés meg­őrzéséért, a folyamat további kibontakoztatásáért tesz. Marek Hagmajer, a WFU­NA főtitkára elmondta, hogy a mostani konferencián olyan alapvető kérdésekre igyekeznek választ találni: melyek a fegyverkezés foko­zódásának okai, hogyan le­folytatás az 1. oldalról) leményekkel próbálják indo­kolni a madridi találkozó egy helyben topogását, sőt fel­használják Lengyelország problémáit enyhülésellenes irányvonaluk erősítéséhez. A lengyel küldöttség veze­tője egyebek között rámuta­tott: az Egyesült Államok ki­fejezetten hasznot akar húzni Lengyelország belső problé­máiból, hogy növelje a nem­zetközi feszültséget. „Az USA kormányának politikáját az jellemzi — emelte ki —, hogy figyelmen kívül hagyja a több, valamint a kétoldalú egyezményeket, és beavatko­zik más államok belügyeibe.” Hangsúlyozta, hogy a lengyel kormány változatlan állás­pontja szerint a lengyel prob­lémákat maguknak a lengye­leknek kell megoldaniuk. „Senki sem diktálhatja Lengyelországnak — szögez­te le —, hogy kivel és miről folyjanak megbeszélések az országban, s azt sem, hogy mi legyen a lengyel parlament által elfogadott törvények tartalma.” A magyar küldöttség veze­tője, Varga István nagykövet a keddi plenáris ülés utolsó, kilencedik szónoka volt. Hangsúlyozta, hogy a magyar küldöttség e találkozót olyan politikai fórumnak tekinti, amelynek fontos szerepe van az európai béke és biztonság megőrzésében, a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok békés egymás mellett élé­sének gyakorlatában, az egyenjogú, konstruktív nem­zetközi együttműködés fej­lesztésében. Ezért a Magyar Népköztár­saság abban érdekelt, hogy az európai biztonság és együtt­működés kérdéseivel foglal­kozó madridi találkozó mun­kája tartalmas és kiegyensú­lyozott záródokumentum el­fogadásával fejeződjék be. A magyar nagykövet a to­vábbiakban azt emelte ki, hetne elejét venni a nukleá­ris világégésnek, miképp le­hetne meghátrálásra bírni a fegyverkezési hajszában ér­dekelt erőket. A főtitkár utalt rá: az utóbbi években a nemzetközi politika szóhasz­nálatából szinte kiveszett az enyhülés kifejezés. Holott nem nélkülözhető, mindentel kell követni, hogy visszaál­líttassák korábbi jogaiba. Csodák persze nincsenek, tet­te hozzá, az óhaj kevés eh­hez. Időre, tetemes energiá­ra és közös tettekre van szükség ahhoz, hogy folyta­tódjék az 1970-es években örvendetesen felgyorsult, majd megtorpant folyamat kibontakozása. A regionális konferencia szerdán folytatja, s várható­an csütörtökön fejezi be munkáját. hogy a nemzetközi légkör az elmúlt időszakban nem ja­vult, hanem romlott. A nem­zetközi kapcsolatokat súlyos konfliktusok, gazdasági vál­ságjelenségek, politikai fe­szültségek terhelik, ezért a párbeszédnek, a tárgyalások­nak mind nagyobb jelentősé­gük van. „Küldöttségünk úgy véli — folytatta —, hogy sürgetően szükséges a kelet—nyugati kapcsolatok légkörének javí­tása, a Helsinkiben elkezdett folyamatok . továbbvitele. Meggyőződésünk, hogy a párbeszédre, a megegyezéshez szükséges politikai akaratra, a közös érdekek felismerésére ma nagyobb szükség van, mint néhány évvel ezelőtt volt” Varga István leszögezte, hogy a Magyar Népköztársa­ság következetesen az enyhü­lés megőrzése és a mindenki számára egyaránt előnyös együttműködés érdekében te­vékenykedik. „Ezért továbbra is kiegyensúlyozott, békés nemzetközi viszonyokra tö­rekszünk, a jó szellemű ér­demi tárgyalások hívei va­gyunk. Arra törekszünk, hogy a madridi záródoku­mentum erősítse meg az összeurópai értekezlet részt­vevőinek szilárd elkötelezett­ségét a helsinki záróokmány valamennyi elvének és aján­lásának szigorú betartására, végrehajtására” — mondotta. Magyar megítélés szerint a semleges és el nem kötele­zett országok záródoku­mentum-tervezete kedvező lehetőséget kínál a találko­zó eredményes befejezésére. A magyar delegáció kész 'konstruktiv szellemben fog­lalkozni azokkal a kérdések­kel, amelyekben még nem jött létre megegyezés. Befejezésül hangoztatta, hogy a magyar delegáció mindent megtesz a madridi találkozó sikeres befejezé­séért. A négy utódjelölt (balról jobbra): Nakaszone, Komoto, Abe és Nakagava. sük Szuzuki külpolitikai problémáit sem: a tavalyi atombotrányt, s az idei, dip­lomáciai csatározásokat szü­lő történelemkönyv-ügyet. Sok vitát váltott ki Szuzuki állítólagos túlzott igazodása is az USA-hoz. Küzdelem a háttérben Szuzuki örökösének kivá­lasztásét az LDP-n belüli hagyományos frakcióharcok teszik szinte követhetetlenül bonyolulttá. Hozzáértő meg­figyelők a hatalomért vívott küzdelem hátterét — persze leegyszerűsítve —, úgy vá­zolják fel, hogy három ko­rábbi kormányfő Szuzuki személyén keresztül volta­képp támogatójával, a leg­nagyobb befolyással rendel­kező frakcióvezérrel, a Lock- heed-botrány miaitt lemon­dott Tanakával fordult köz­vetve szembe. Tanaka fő pártfagöltja az utódlásért csatasorba állt négy jelölt közül a jelek szerint a 64 éves Nakaszone Jaszuhiro, a közigazgatási hivatal vezérigazgatója, ma­ga is a jobboldal felé orien­tálódó politika híve. A vára­kozás szerint — Szuzuki tá­mogatását is élvezve — a leköszönt kormányfő gazda­sági és politikai vonalát vin­né tovább. Fő vetélytársa, a frakcióktól kissé távolabb ál­ló Komoto Tosio, a gazdaság- tervezési hivatal vezérigaz­gatója elsősorban az üzleti körök kedvence, aki az álla­milag is serkentett gazdaság- fejlesztés híve Abe Sintaro külkereskedelmi és ipari mi­niszter (58 évesen már kora miatt is kevéssé esélyes) szin­ten a gazdaság talpraállítá- sát szorgalmazza, ö a Fuku- da-frakció fő jelöltje, s egy­ben Kisi exkormányíő veje. A negyedik jelöltet, Nafcaga- va Icsirót, a tudományos és technológiai hivatal vezér- igazgatóját tekintik a legr jobboldalibbnak, aki nyíltan a fegyverkezés gyorsításáért, s ezzel párhuzamosan az al­kotmány előírásainak felül­vizsgálatáért küzd. A gazdasági gondok még a tőkés világ második hatalmát sem kerülik el. Képünkön: közalkalmazottak tüntetnek a bérbefagyasztás ellen. (Foto: Newsweek—KS) SCHMIDT ATTILA: A tettes őrizetben, a nyomozás folyik Három kis test hever a vi­rágágyásban. A hároméves Anna arcán még így, halálba merevedve is látszik a rémü­let. A hatesztendős Istvánnak csak a lába látszik a virágok között, a hétéves Attila le­hunyt szempillái még vala­miféle kis életet jelezve vil- lódznak. — Vadállat... — Ledobálja a gyerekeit! — Gyilkos ... Még visszhangozzák a mis­kolci lakótelep falai annak a néhány embernek a kiáltása­it, akik tehetetlen szemtanúi­vá váltak a három kistestvér meggyilkolásának. — Kiültette a gyerekeket a tető szélére ... — Sorra ledobálta őket... Zajos méhkassá válik a la­kótelep. De csak hangfoszlá­nyok röpködnek, mozdulni ekkor még alig tudnak. So­kuk számára érthetetlen a hangzavar. Közben a tízemeletes ház kapujában, mint aki esti sé­tára indul, megjelenik az ala­csony, széles vállú, barna férfi: A gyilkos... Egykedvűen a virágok kö­zé szórt gyerekekhez lép: zsebkendővel betakarja Anna merevfehér arcát, s miután látja, hogy Attilának még habzik a szája, megjegyzi: — Hozzanak vizet... Szirénázva érkezik a közel­ben portyázó urh-s rendőrau­tó, talán az utolsó pillanat­ban, mert közben megindul­tak a férfi felé a magukhoz tért emberek. Erkélyekről, ab­lakokból kiáltják: — Ott a gyilkos ... — Fogják meg! A rendőrkocsiból kiugró Horváth őrmester előtt már nem kétséges, mi történhe­tett. A fiatal őrmester az ala­csony férfihoz lép: — Maga tette? Az megvonja a vállát, s még egyszer a három apró­ság felé pillantva feleli: — Én ... Megtehettem. Én vagyok az apjuk... Kattan a bilincs. A járőrtárs, Kovács tizedes máris jelentkezik urh-s tele­fonon. — Itt a hármas, itt a hár­mas ... Sürgős üzenet a köz­pontnak. — Itt a központ. Jelentsen. — Elfogtuk a harmincéves Kohányi Ferencet, aki három kisgyermekét a ház tetejéről ledobta... Varga doktor tíz éve men­tőorvos, sok mindent át­élt... De ez a látvány még őt is bénítja. Szinte szögletesek a mozdulatai, ahogy vizsgál­ja a kis testeket. Kutatja legalább azt a vékonyka szá­lat, ami valamelyik kis áldo­zatot az életbe visszavezet­heti. Az orvos Attilára mutat. Amíg az élettel viaskodó fi­úcska testét beteszik a men­tőautóba, szinte bocsánatkérő mozdulattal mutatja, hogy a másik kettőt már nem viheti el a mentőautó. Amikorra a fehér autó szi­rénázva, óriási sebességgel a kórházhoz érkezik, az orvos halkan mondja: — Nem az ambulanciára ... a prosecturára megyünk. ★ Az időpont: 1981. július 11.-e, este 7 óra 28 perc. A vizsgálattal dr. Gábor Ferenc rendőr alezredest bíz­zák meg. A nagy tapasztala­tokkal rendelkező vizsgáló­tiszttől az osztályvezetője csu­pán ennyit kérdez: — Miben lehetünk a segít­ségedre? A magas, széles vállú, őszü­lő hajú, de igencsak fiatalos mozgású rendőrtiszt egy-két pillanatig töpreng. — Hát, akkor ha kérhetek, élek a lehetőséggel. Adj mel­lém egy fiatal, munkaszerető kollégát. — Ez a legkevesebb, amit megtehetek. De kérlek, vá­laszd ki te a munkatársadat. Kit választasz? — Nem lesz abból sértődés, ha magam jelölöm ki? No, meg nem szeretnék egyetlen fiatalt se akarata ellenére túl­zottan leterhelni. Ugyanis azt hiszem, ebben az ügyben bő­ven lesz mit csinálnunk. — Gondolod? — érdeklődik az osztályvezető. — Igen. Bár egyszerűnek tűnik az ügy. Itt a tettes ... De ez önmagában még kevés. (Folytatjuk) Képviselők dilemmája A klikkek, csoportok bel - harca érthetően megnehezíti az utódlás -kimenetelének megjósolását. Amennyiben -a döntés csak a képviselőkön múlna, kétségkívül érvénye­sülne a Tanaka-frakció túl­súlya. Az LDP szabályzatát kihasználva azonban az el­lenfrakciók Nakaszone há­rom vetélytársának felsora­koztatásával bonyolultabbá tették a helyzetet. Alapszin­ten, a tagság közt ugyanis — a megfontolt, előrelátó tobor­zási politikának köszönhe­tően — Komoto hívei képvi­selik körülbelül 40 százalék­kal a legnagyobb súlyt Márpedig ha a szavazás első menete valóban ezt az .arányt tükrözi, akkor a kép­viselők szorult helyzetibe ke­rülnek. Hiszen ha az elővá­lasztás eredményét figyelmen kívül hagyják, s frakciójuk igénye szerint Nakaszonét hozzák ki győztesnek, ez az LDP tagságára, s szavazótá- iborára rossz hatást gyako­rolna. Ha azonban a postai szavazás- szorosabb ered­ményt hoz, akkor nincs meg­kötve a kezük. Tág tere nyílik tehát a személyi kombinációknak Megoldást bizonyára csak a frakciók közti kiegyezés hoz­hat — emlékezetes, hogy Szuzuki maga is ilyen komp­romisszumos figuraként ke­rült az elnöki székbe. Ám akárki is jusson a helyére, gyökeres változás sem Japán kül-, sem belpolitikájában nem várható. Az utódot ugyanazok a gondok várják; amelybe már Szuzuki bics­kája is beletört... Szegő Gábor m Utódlás - frakcióharcokkal A japán posta átlagos for­galma november 23-án kö­rülbelül egymillió levélle megnövekszik: a több mire három évtizede kormányz: Liberális Demokrata Pár (LDP) tagjai ugyanis ekkoi küldik el voksukat váratla­nul lemondott elnökük, Szu­zuki Zenko kormányfő utód­jának megválasztására. Art örökös a pártelnöki poszttal ígyütt szinte automatikusan megszerzi a miniszterelnöki bársonyszéket is. A tagság négy jelöltre ad­hatja le szavazatát, a győz­test azonban a párt 421 kép­viselője választja ki a leg­több voksot szerzettek közül Kormányfővé nyilvánításá­hoz a parlament rendkívüli ülésszakának összehívásán: is szükség lesz ugyan, de ez — figyelembe véve az LDF biztos többségét — jórészt formális aktusnak ígérkezik. Gazdasági gondok Szuzuki a gazdasági rend­csinálás ígéretével foglalt* el posztját 1980-ban, ígére­teit azonban nem sikerüli beváltania. Japán költségve­tési hiánya rekordnagyságú ra, 23 milliárd dollárra nőtt liamyhuLt a belső kereslet, s súlyos problémákat szült £ japán exportoffenzíva. Évti­zedek óta először csökkeni a külkereskedelmi forgalom (Az igazság kedvéért tegyük hozzá: a gondok természete­sen japán mércével értendők A háromszázalékos gazdasá­gi növekedést, a két-hárorr százalékos munkanélkülisé­get, a négy százalék körül inflációt számos nyugati or­szágban inkább irigyelnék.) Szuzukit azonban ilyer összehasonlítások nem vi­gasztalták: neki a belső el­várások diktáltak. Nem segí­tett, sőt óriási vihart kavart a „pénzügyi szükségállapot’ őszi kihirdetése, a közalkal­mazottak bérérek befagyasz­tása is. Gazdaságélénkítő lé­péseket, adócsökkentést vi­szont nem tervezhetett, hé fenn akarta tartani -a fegy­verkezés növelésének beígéri gyors tempóját S ne felejt-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom