Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-04 / 259. szám
1982. november 4. Kelet-Magyarország 3 Felnőtt diákok SZABOLCSBAN A TANULÁSI STATISZTIKA aligha ad egyértelmű választ arra, csökkent, vagy nőtt a felnőtt diákok tanulás iránti igénye. Az utóbbi három-négy évben ugyanis fokozatosan csökken a felnőttek általános iskoláinak létszáma. 1974-ben 3327, míg ebben az évben már csak 444 felnőtt diák vállalta a munka melletti tanulást. Ez azonban nem biztos, hogy a csökkenő érdeklődést jelzi: az utóbbi hat évben a megyei oktatási szakemberek vizsgálódásai szerint a jó értelmi képességű 35—45 éves emberek zöme pótolta a hiányzó általános iskolai osztályokat. Általában három képzési forma alakult ki. Az egyik a 160 órás intenzív tanfolyam — ahol 10 hónap, egy tanév alatt — két iskolai osztályt végezhetnek el a szorgalmasan tanulók. Ez igen népszerűvé vált, mert rövid idő alatt juttatta gyors előmenetelhez a részvevőket, a munkások szakmai továbbképzését és az általános iskola megszerzését egyaránt jól segítette. Csakhogy sokan nem bírták a valóban erős és jórészt önálló tanulásra alapozott intenzív iramot. Az ő számukra inkább kedvezőbb a 320 órás tanfolyam, amely már a tavalyi iskolai évben a legtöbb érdeklődőt vonzotta. A harmadik, egyben leghagyományosabb felnőtt- képzési forma az általános iskola esti tagozata. HA NEM A TANULÁSI KEDV és érdeklődés csökkent, akkor miért ilyen kevés a felnőtt általános iskolások száma? Ez az az állapot, amikor a rosszban a jó is benne van. Minden bizonnyal azért van így, mert a megyében minden évben, ha csak tized, vagy fél százalékkal is, de mind többen fejezik be eredményesen az általános iskolát. Azok a fiatalok viszont, akik a tankötelezettségi idő alatt nem tudnak megbirkózni ezzel, egy-két év múlva megpróbálkoznak a munka mellett pótolni az elmulasztottakat. Közöttük vannak későn érők, értelmileg gyengébb képességű, vagy rossz családi körülmények között élők is. f Ezért is nehezebb a felnőtt oktatást szervezők dolga, mert a felnőtt általános iskolai követelményrendszer, módszertan nem mindig számol velük. Azzal számol, hogy az itt tanulók élettapasztalatai is felhasználhatók az ismeretek gyarapításában. Valóban az itt tanulók még nem igazában felnőttek, amolyan túlkoros fiatalok, akik ráadásul nem kis kudarc után — bukás, kimaradás — próbálják újra megszerezni alapképzettségüket. S hogy a felnőttek tanulás iránti érdeklődése az utóbbi években áttevődött a középiskolára — a megye 27 iskolájában csaknem ötezer felnőtt tanul — szintén jó jel. Több mint tízszer-tizen- kétszer annyian tanulnak ma már a dolgozók esti, levelező középiskoláiban, mint a felnőttek általános iskoláiban. Az is figyelemre méltó, hogy megfordult az arány, ma már többségük szakközépbe, kisebb részük gimnáziumba jár, s mind népszerűbb a szakmunkásképző utáni 3 éves szakmunkások szakközép- iskolája. A megyében a felnőtt oktatásban részt vevő minden száz tanuló közül 30 ilyen iskolatípusban tanul. Követendő módszert alakítottak ki a nyíregyházi 110-es szakmunkásképző intézetben, ahol a szakmunkások szakközépiskolai osztályait korosztályok szerint < szervezték meg, megteremtve ezzel az árnyalt, egyéni foglalkozás lehetőségeit. A FELNŐTTEK KÖZÉPISKOLÁIRA is jellemző, hogy a diákok többsége — több mint fele — a 25 éven aluli korosztályhoz tartozik. A gyenge előképzettség, a megalapozatlan jelentkezés, a tanulási követelmények lebecsülése, a tanulmányi szabadság csábító hatása, a rossz tanulási módszerek miatt azonban magas a kimaradók aránya. Különösen az első osztályban, ahol a jelentkezők 40— 45 százaléka „lemorzsolódik”, s többségük éppen a legfiatalabbak közül kerül ki. A bukási arány is nagyobb a felnőttek között, mint a nappali tagozaton. ŰJ UTAK, MÓDSZEREK, formák kidolgozásán és meghonosításán dolgoznak megyénkben js a felnőtt oktatás vezető szakemberei. A felnőtt oktatás szervezeti rendjének átalakítását kívánja az ötnapos munkahét is. Kívánatos lenne, ha a közművelődési intézmények a jelenleginél nagyobb részt vállalnának a felnőttoktatásból; konzultációs lehetőségekkel, kötetlen szakköri eszmecserék szervezésével segítenék az önállóan tanuló felnőtteket. Hazai és nemzetközi tapasztalat, hogy az ilyen fajtájú tanulás jobban megfelel a felnőttek életkori sajátosságainak, mint a kötött, iskolai tantermekben zajló ismeretszerzés. Ráadásul az iskolák sem bírnak sokkal többet vállalni a felnőttképzésben a jer lenleginél. Természetesen a vizsgáztatást, a már felkészült 'diákok „megméretését” mindenkor ők végzik, mégpedig egy kissé emelve a követelményeket. Hiszen nem cél, hogy gyenge és hiányos tanulással is minél több felnőtt kapjon általános iskolai, vagy érettségi bizonyítványt. Ezek mögött megfelelő tudás kell, hogy legyen, ez ad rangot a felnőttképzésnek és fogódzót a becsületesen tanuló felnőtt diáknak, hogy hasznát is vegye a tanultaknak. Páll Géza V ____________________________/ A Nyíregyházi Konzervgyár zárógépes tmk-csoportja a folyamatos termelés érdekében rendszeresen karbantarja és ellenőrzi a gépek állapotát. Pataki László és Bálintfi Tamás az üvegzárógépet javítja. (Császár Csaba felvétele) Motorteszter Mátészalkáról A MOM mátészalkai gyárában több mint 50 ezer darab motor- tesztert gyártottak eddig. Most 10 ezer darabot német felirattal NDK és csehszlovákiai exportra készítenek. (Elek Emil felv.) . .............. ~—— ■ ..........................." Hasznos-e a mezgerélés? Az elhullott termény nyomában A TERMÉSÁTLAGOKAT, KÜLÖNÖSEN HA AZOK KIEMELKEDÖ- EK, TÖBB TIZEDESIG KISZÁMOLJÁK, ÉS ÜGY SZEREPELTETIK AZ ELSZÁMOLÁSBAN, A JELENTÉSEKBEN. HOGY MENNYIT HORDANAK BIZTOS HELYRE AZOKRÓL A TÁBLÁKRÓL, AMELYEK MELLETT AZ UTAZÓ ELHAJT, SOK MINDEN FÜGGVÉNYE, DE A VESZTESÉGEK EGYIK ELSŐ FORRÁSÁT MÁR Ö IS LÁTJA. A TARLÓN EMBER HAJLADOZIK, NYAKÁBAN ISZÁK, TEKINTETE FÜR- KÉSZÖN A FÖLDRE MERED. Ö A MEZGERÉLÖ. HÍVJÁK MÉG TALLÓZÓNAK IS, HOL MELYIK JÁRJA, MUNKÁLKODÁSÁNAK EREDMÉNYESSÉGÉRŐL IS ELTÉRŐEK AZ ÉRTESÜLÉSEK. MENNYIRE JELENT EZ PROBLÉMÁT MAGÁBAN A GAZDASÁGBAN? ENNEK JÁRTUNK UTÁNA A KÁLLÓSEM- JÉNI ÜJ ÉLET TERMELŐSZÖVETKEZETBEN. Az aranyból is cseppen el... Volt idő, amikor a mezge- rélést kategorikusan megtiltották tagnak, kívülállónak egyaránt. A fegyveres mezőőr vigyázta a tarlót, amíg le nem tárcsázták. Az aranyból is cseppen el — legyintettek és állandóan napirenden voltak a szabálysértési ügyek. Pedig a régebbi gépek még nagyobb veszteséggel dolgoztak, mint a maiak. A szemlélet azonban úgy látszik megváltozott. Teremi Mihály elnökhelyettes mondja: — Nálunk a legtermészetesebb dolog, hogy az elmaradt terményt hagyjuk összeszedni. Hús lesz abból is. Nincs az a precíz technológia, amely az utolsó cső kukoricáról az utolsó szemet is lehozná a tábláról. A veszteséget természetesen állandóan ellenőrizzük, az normán felül nem emelkedhet. Minket is elgondolkodtattak a kószáló hírek, hogy mennyit lehet összeszedni például napraforgóból, ezért néhány éve iskolásokkal járattuk meg a tarlót, de minimális volt, amit összeszedtek, nem érte meg. A tagjaink nem is járnak. Néhány nyugdíjast lehet találni a határban, egykét disznójának szedeget ingyen takarmányt. Ha valaki 6zekérderéknyit hoz mondjuk kukoricából, az már gyanús, annak szemmel tartjuk az útját. * Előbb a juhok Mezgerélőnézőbe indultunk Kelemen Lajos növénytermesztési főágazat-vezetővel. — Biztosan találunk belőlük — mondta —, nemrég kezdtük meg vágni a tengerit'. — A szépen kelt búzatáblák mellett még sok helyen áll a kukorica. Feltűnnek a kombájnok, beretvál- ják a zörgő sorokat. Az árokparton Papp István mezőőr szemléli, amint egyszerre két gép is üríti a szemet. — Nagy ez a tábla — mondom —, olyan nyugodt, mintha a másik végét nem dézsmálhatnák! — Nem is — hangzik a válasz. — Ha jönnek, innen jönnek ... mutat a háta mögé —, ismerem a járásukat. Amíg le nem vágják, senki sem mehet a táblára. Utána igen. Én nem mennék, nézze meg, alig marad itt valami. Ha egész nap bóklászik, se szed össze többet két zsáknyinál — nem nagy napszám. Ha meg úgy gondolja, hogy az aratatlanban szaporább, rögtön feljelentem. Ezren- kétezren- alul nem hiszem, hogy megússza. — Megbír velük? — Itt kérem én vagyok az úr — húzza meg a puska szíját —, nem mondom, a faluban bátrabbak, de én nem félek tőlük. Négyen vagyunk, szemmel tartjuk a határt. Nincs szerencsénk, sehol egy mezgerélő, így aztán Kelemen Lajossal folytatjuk az alkalmi határszemlét. — Megvannak nekünk a profi mezgerélőink — mondja. — Kétezer anyajuhunk béget szerteszét a határban. Aratástól kezdve egy feladatuk van: össeeseperni amit a gép elhagyott. Nagyjából egy hektár esik egy anyajuhra, így aztán más takarmányt nem is kapnak. Valami szán- tatlan marad tavaszra is, télen azt járják. Túl sokáig nem időzhetnek egy helyen, mert például minden napraforgó után búzát vetünk, így hamarosan jön a szárzúzó, utána az eke. — A juhnyáj mellett fékez a terepjáró, érkezésünket senki sem veszi tudomásul, mármint a jámbor legelészők közül. Egy pillanatra sem húzzák ki az orrukat a csutkából. A számadó Szőke János napcserzett arca tűnik elő a fasorból, kutyája szagolgat bennünket. — Bár tavaszig tartana az ősz — néz végig „csapatán”. Semmi gond nincs ezekkel. Most még finnyásak, csak a szemet kutatják! Nem is talál utánuk egyet sem, télen majd a csuhét is megeszik. — Mezgerélőket nem látott erre? — Na ’iszen! Amit utánunk talál! Elmezgerélt milliók? Nem találtuk tehát nyomát az elmezgerélt millióknak, ami a köztudatban él. Ez természetesen nem jelenti pzt, hogy nem létezik. Egy valamit azonban feltétlenül tisztázni érdemes. Nem illik ez a dallamos szó azokra, akik kocsijukat az út szélén hagyva tömik degeszre zsákjaikat az érintetlen táblán, és Veszélyt szimatolva köd előttem. Vöd- utánam. Ezek És herdálok azok, alfuKfek vezetése, szakmai iránykása aj^tt annyi marad kint a föMbr*, amiből tényleg nagy pénzbeliét csinálni. Végül is találtunk mezgerélőket, történetesen a Bal- kányi Állami Gazdaság egyik kukoricatarlóján. Naivság volt azt hinni, hogy a hivatali autóból kiszálló „jajiste- nem-kicsodát” bevárják. Kereket oldottak, nyilván bűntudatból, pedig szemmel láthatólag nem a lopás fajtából valók voltak. Elkelne az egységes szemlélet, az okos különbségtétel a hasznos mezgerélés, és az üldözendő tolvaj- lás között. Esik Sándor — Volt egyszer, nagyon régen, 1934- ben egy négygyermekes vasutas... — kezdte emlékező beszédét az orvos. (A színhely: €per- jeske, az állomásfőnökség vöiröskeresz- tes alapszervezetének véradó ünnepsége.) ... aki két vonatkocsi ütközője közé szorult, és súlyosan megsérült. A vasutas sérüléseibe... (A jelenlevők, több mint 130-an mind vasutasok, feszültein figyelnek. A példa számukra nem ismeretlen.) ... belehalt. Még ma is élhetne, ha van vér, ha van lehetőség, hogy transzfúzióval megmentsék, de nem volt. A vasutas meghalt. (Csak a vasutas A szó hitele tudja, milyen veszélyes üzem az állomás, az átrakó, a réndező. Aki most itt ül, érzi a mondatok súlyát.) — És ott maradt árván, kölyökkor- ban, négy gyermek. Egy leány, és három fiú. A lány férjhez ment, az egyik fiú vasutas lett, a másik is munkás lett, a harmadikat taníttata az édesanya ... (A közönség ösz- szetételéből: van két negyvenszeres, egy harmincszoros, tizenegy húszszoros, huszonkét tizenötszörös, negyvennyolc tízszeres véradó, öt kiváló véradó szervező.) ... ez a negyedik, akit taníttatott az édesanya: orvos lett. Itt áll önök előtt. Mert az én apám volt, aki 1934-ben, vér hiánya miatt, balesete után, időnek előtte — meghalt. (A kemény vasutasok némán ülnek. A pillanat drámai. Az orvos minden szava, amit a véradás fontosságáról mondott, most kap igazi jelentőséget. Egy személyes sors hitelesíti.) Ezt követően már nem beszél senki. A megindult emberek, sorban, ahogy szólítják őket, mennek az emelvényhez. Átveszik az erkölcsi elismerést jelentő oklevelet. Az állomás- főnökség jutalmát, a munkahely megbecsülését. (A záhonyi átra- kókörzetben ebben az évben ezer vasutas járult önként a vérvevők elé. Karjukat nyújtották. Embertársaik segítésére. Mint' sorstársak, akik értik és tudják: tettük életmentés.) A kisváröai kórház igazgatója, dr. Fekete Imre pedig sorra járja a véradó ünnepségeket, a véradásokat. Mint a negyedik gyerek, akit taníttatott . az édesanya. Orvoslásra és emberségre. Diplomája mellett édesapja fényképe függ. , (borget)
