Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-03 / 232. szám

2 Kelet-Magyarország 1982. október 3. Röpinterjú Lászlóval A KEMÉV üzemi ebédlő­jében jó gulyáslevest és tej­fölös túrós csuszát szolgáltak fel. Ez volt a munkaebéd a hét elején megrendezett ta­lálkozó előtt, melyet a liba­noni és palesztin helyzet jobb megismerésére rendeztek a vállalat fiataljai. A vendé­gek között volt Róbert Lász­ló, az ismert riporter, aki jó néhány műsora révén nép­szerű személyiség lett a tele­vízióban is. A két fogás kö­zött fogtam vallatóra. — Munkád van, nem is ke­vés. Tisztelendők, libanoni riportok... — Van, s nem tréfából mondom: engem a munka él­tet. Ez talán azért van, mert hiszek abban, amit csinálok. Mindig komolyan készülök riportjaimra, s mindig eldön­tőm, hogy mit is akarok mon­dani. Az élet persze kiszá­míthatatlan, gyakorta van szükség arra, hogy az ember improvizáljon. De ez sem tör­ténhet úgy, hogy ne legyek mindig biztos a mondaniva­lómban. — Dicsérőid és bírálóid egyaránt említik, hogy mon­dandódat érzelmesre hango­lod. A kritikusok szerint ez a tárgyilagosság rovására megy, méltatóid ebben látják erényedet. — Az érzelem az ember életének része. Nem hiszem, hogy van hűvös tárgyilagos­ság. Én úgy vagyok ezzel, hogy se a szeretetet, se a gyű­löletet, se a szerelmet, se a haragot nem tudnám nélkü­lözni. Valami nem attól tár­gyilagos, hogy száraz. Én mindig azt akarom, hogy el­higgyék azt, amit én hiszek, hogy a közlendőm, amit megélek valahol, meggyőzze azt, aki látja, hallja vagy olvassa azt. — A program bő, s nyilván sok még a terved ... — Most van befejezés alatt egy libanoni film, amely a baloldalról szól. Még a tragi­kus események, a bejrúti vér­fürdő előtt készült, de mon­dandója csak nagyobb hang­súlyt kapott azóta. A tervezés stádiumában van a Tiszte­lendők folytatása. Ezúttal Közép-Amerika lesz a szín­hely. Aztán tervezek egy fil­met Mitterrandról. Az ebéd véget ér. Elbúcsú­zunk. Sok jó, érdekes Róbert - riport reményében. B. L. A konyhafőnök ajánlata-----------------------—-----------------------------------------------1 Mit fiz Ön vasárnap? Ahány ház, annyi szokás — tartja a mondás. Ebben van is valami, hiszen ahány háziasszonyt megkérdezünk, annyiféle választ kapunk arra, hogy mi a család ked­venc étele, vagy milyen szo­kás szerint főznek. Lakatos Andrásné, a nyír­egyházi Rákóczi utcai barom­fibalt eladója például a ha­gyományos magyar konyha híve. Mint elmondta, őt is bosszantja, hogy az üzletben kevés a csirkeaprólék, bár ez a hiány őt nem érinti. Laka­tosék a sertéshúst kedvelik, s csak ritkán kerül baromfi az asztalra. — A vasárnapi ebédet hagyományosan húslevessel kezdjük. Utána szívesen eszünk például töltött ká­posztát, pörköltöt, vagy töl­tött húst, lehetőleg rizzsel. A menü — hatéves kisfiam ked­véért — süteménnyel fejező­dik be, amit készen vásáro­lunk. Végezetül kólával, vagy szörppel öblítjük le az ebé­det. Nem olcsó mulatság ez, hiszen szombatonként rend­szeresen ötszáz forintot köl­tők az ABC-ben. Bajáik Andrásné, a Nyír­ségi Patyolat Vállalat főmér­nöke zöldségféléket, s könnyű ételeket főz szívesen. — Mivel hét közben az egész család üzemi kosztot eszik, vasárnap különlegessé­geket készítek két iskoláslá­nyom segítségévek Szeretünk kísérletezni a konyhában. So­kat jelent, hogy van egy ker­tünk, ahol a sárgarépától a cukkiniig minden zöldségféle megterem, amire szükségünk van. A hét végi menü levessel kezdődik, de nemcsak hús-, hanem zöldség- és gyümölcs- leveseket is készítünk. A má­sodik fogás nem feltétlenül hús! Viszont szinte sosem hi­ányzik az asztalról a süte­mény. Ezen a hét végén almás tésztát sütök a lányokkal. Simon Istvánné konyhafő­nök irányításával több mint ezer adag étel készül naponta a nyíregyházi piac éttermé­ben. A bélszínből, belsősé­gekből készült, s a tájjellegű ételek mellett kínálnak bir­kahúst, sőt esetenként borjút is. Naponta 18—20 féle fris- sensült, 12—15 féle készétel, 10—12 előétel, tucatnyi salá­ta, jó néhány tészta közül vá­logathatnak a vendégek. Nem hiányzik az étlapról a kony­hafőnök ajánlata sem, melyet sokan rendelnek szívesen. Simonnét arra kértük, java­soljon a háziasszonyoknak egy finom vasárnapi menüt. — Első fogásnak az alföldi húslevest ajánlom. Ezt mar­hahúsból főzzük metéltre vá­gott vegyes zöldséggel, sóval, borssal, delikáttal ízesítve. Ha kész, vágjuk kockára a húst, s tegyük vissza a leves­be. Hosszú kockára vágott (lecske) tésztát főzzünk bele. Ez után adjunk kanászpecse- nyét, amely tarjából készül. A húst szeletenként kiklopfol- juk, s fűszerezett lisztbe mártva zsírban megsütjük. Tálaláskor sült krumplira he­lyezzük, s ez egészet nyakon öntjük csirkemájraguval. Idei vegyes — paprikából, paradi­csomból, káposztából összeál­lított — saláta illik hozzá. Utána csokis almás palacsin­tát kínáljunk. (házi) BÍRSÁG — KÉNYSZERBONTÁS ELŐTT Engedély nélkül épüli ISMÉT AZ ALKOHOL ÖLT Halálos végű kocsikázás A Zsiguli az útpadkán vett lendülettől átugrotta az árkot, aztán a gyalogjárdát, majd körülbelül 7 métert repült, nekicsapúdott egy kerítésnek, kidöntötte az, s amikor a jobb oldali kerekei belesüp­pedtek a földbe, bal oldali kerekei pedig a járdán kipörögtek, a kocsi oldalra borult. A lendület még mindig akkora volt, hogy az oldalára dőlt jármű hétmétemyi területen kidöntötte a kerítést, összegyűrte a drótfonatot, s olyan erővel csapódott neki a háznak, hogy a homlokzat leszakította a gépháztetőt, s szinte lenyírta a kocsi tetejét. Míg a ház homlokzatát szántotta, a kocsi, tovább döntötte vagy IS méternyi hosszon a kerítést, majd amikor tűiért a házon, visszabillent kerekeire, s lendületét vesztve megállt. Aki e sorokat elolvasta, s azt hiszi, hogy a francia Citroen-cég kaszkadőrei mutatták be a jele­netet, téved. Az eset ez év júni­us 5-én történt Balkányban, a Vöröshadsereg út 43. számú ház előtt és annak kárára, aki pedig bemutatta: Szoták János 18 éves debreceni lakos volt. A fiatal fiú — aki a baleset Idején még nem volt 18 éves sem — édesanyja kocsijával ment el udvarolni a Balkányhoz tar­tozó Abapusztára. Este nyolc óra tájban negyedmagával kocsiba ültek és bementek Balkányba szórakozni. Míg ezzel a társa­sággal volt, csak kólát és kávét Ivott, de fél tíz tájban kiment az étterem udvarára, s mielőtt visszatért volna, a söntésben megivott egy fél deci szilvát, az­tán a presszóban összeakadt há­rom barátjával, s velük is meg­ivott egy szilvát, egy korsó sör kíséretében. A következő sör már csak szentjánosáldás volt az erős szilvára, s ettől kedve támadt újabb szórakozása. Háromnegyed 11 lehetett, amikor eredeti társa­ságával átmentek a művelődési házba, de mivel ott semmilyen szórakozásra nem volt mód, be­szálltak a kocsiba, s elindultak Abapuszta felé. A két lány és Szoták barátja hamar észrevették, hogy valami baj van, mert alig tettek meg jó pár métert, a kocsi sebessége 80 és 90 kilométer közé szökött. Nem is állták meg szó nélkül a vad iramot, de a két lány hiába próbálta a sebesség csökkentésé­re rávenni Szotákot, a pálinká- tól-sörtől megbokrosodott fiú nem figyelt rájuk. Barátja, Mák Imre is jobb belátásra akarta bírni, aztán arra kérte: álljon meg, inkább gyalog mennek ha­za, de a kocsi továbbszáguldott. A Vöröshadsereg utcán Szoták gyalogosokat vett észre az úttest jobb oldalára. Balra kapta a kor­mányt, aztán — mivel szembe is jött egy autó — hirtelen vissza­rántotta, de ezt a hjrtelen moz­dulatot a nagy sebesség miatt a Zsiguli már nem tudta követni: nekiment az útpadkának, aztán az történt, amit a bevezetőben már ismertettünk. Amikor a lenyírt tetejű kocsi megállt, Szoták és a két lány ki tudott szállni belőle. Mák Imrét azonban már hárman is alig tudták kiszedni. Kórházba szállí­tották őket, de Mák Imre sérülé­sei olyan súlyosak voltak, hogy a szakszerű orvosi ellátás sem tudta megmenteni életét. Sze­rencsére a két lány és Szoták nyolc napon belül gyógyuló sérü­lésekkel megúszta. A Nyíregyházi Járásbíróság, mint a fiatalkorúak bírósága Szoták Jánost halált okozó ittas járművezetésért 2 év szabadság- vesztésre ítélte és négy évre el­tiltotta a járművezetéstől. Enyhí­tő körülményként értékelték, hogy Szoták eddig mind tanul­mányi, mind munkaköri köteles­ségeinek példamutatóan eleget tett, életvezetése kifej zetten pozi­tív volt, szelíd, józan életű fia­talember. Súlyosbította viszont cselekményét, hogy ittasan ült a volán mögé, s hogy a halálos eredményen túl még két sérültje is volt a balesetnek. Az ítélet nem jogerős. <b. j.) Ébresztő! Oj szolgáltatásával lepi meg reggelente a várost, Nyír­egyházát a tejipar. Autói, melyek a tejet szállítják, kora hajnalban az ébresztés nem könnyű feladatát is ellátják. Az autók vezetői a túráztatással, a szállítók a kannák dobá- lásával igyekeznek az alvókat kizökkenteni a zavartalan álomból — egyre több sikerrel. A • nyári hónapokban a nyitott ablak határozottan nekik kedvezett, de láthatóan a hűvösebb időszakhan, a zárt ablakok ellenére is tudják teljesíteni kötelmeiket. így hát oda jutottunk, hogy évek óta nem sikerül megvalósítani a tej házhoz szállítását, de az ébresztést igen. Vagyis itt a megoldás: keljünk fel tüs­tént, aztán hajnalban irány a tejbolt. A komplex módszer eddig kevés sikert arat. Nem éppen népszerű. Hozzá képest a vekker mennyei muzsika, (bürget) Hefi bosszúságunk Veszteség A véletlen úgy hozta, hogy a héten sokfelé jártam. Vol­tam almáskertben, ahol gon­dos kezek válogatták, osztá­lyozták a gyümölcsöt, hallot­tam panaszkodó főkertészt, aki papíron bizonyította be, hogy ha nem sikerül az al­mának legalább 75—80 száza­lékát exportra értékesíteni, egyszerűen ráfizetnek, mert a hazai piac nem téríti meg még a költségeket se<n. Aztán a léüzemükbe invi­tált, s teherautók platóin mu­tatta: milyen minőségű gyü­mölcsöt dolgoznak fel sűrít­ménnyé, amit vagy megfizet kellőképpen a vevő, vagy nem, de oly mindegy annak a termelőszövetkezetnek, amelyik termésének 34—40 százalékát ilyen célra értéke­síti kilónként 1,60-ért, vagy akár 2,60-ért, megnézheti ma­gát zárszámadáskor. A feldolgozásra váró alma nagy része valóban szép volt, s ha exportálni nem is, de itthon értékesíteni nyugodtan lehetne — mondogatta főker­tész ismerősöm, én meg azon töprengtem el, vajon mennyit érne nekem az ott látott gyü­mölcs, ha egy zöldségboltban raknák a kosaramba.-Nem a főkertészt akartam ellenőrizni, de azért benéztem néhány nyíregyházi zöldség­boltba, ahol a jonatánt és a goldent 7, a húsvéti rozma­ringot 6, a parment pedig 3,50-ért kínálták, ami, gondo­lom, megfelel a mi vásárlói zsebünknek. Úgy alakult programom, hogy vidéki utam utáni na­pon Budapesten jártam. íz­léses kirakatok csábítottak sétára, s volt alkalmam a gyümölcsboltok kínálatát és árait is megszemlélni. Utólag, azt hiszem, kár volt. A ná­lunk 6—7 forintért kínált, a isz-ekben 3,50-ért, 4,50-ért megszerezhető alma ára — ez nem vicc! — 16 forint volt. Számok cikáztak a fejem­ben: vajon mennyiért vették itt azt a 16 forintos almát? Vajon mibe került a fuvaro­zás? És vajon kié lehet a ha­szon? Már-már arra a követ­keztetésre jutottam, hogy nyilván a kereskedelemé, amikor péntek este bemondta a rádió, hogy megszüntették a budapesti ZÖLDÉRT-et. Még jó, hogy nem figyeltem oda különösebben, talán azt is megtudtam volna, hogy veszteséges volt. B. J. Mellesleg Monte-Carlo jutott az eszembe ezen a hé­ten, amikor értesültem a nem mindennapi esetről, amely Sóstón esett meg. Nyilváno­san felpanaszolta az egyik nyíregyházi állampolgár, hogy csúnya játékot űztek vele a sóstói játékteremben. Vendé­geivel tért be ide, hogy próbá­ra tegye a szerencséjét. Jó néhány kétforintost dobáltak be a játékautomatába, ám sehogy sem akartak nyerni. Egyszer aztán megszánta őket az automata és egymás után kezdte kidobálni a két­forintosokat. Boldogságuk azonban csak néhány pillanatig tartott, mert a teremőr odaszaladt és közölte velük, hogy nem nyertek. Játékos kedvű ál­lampolgárunk próbálta mon­dani, már hogyne nyertünk volna, amikor nyertünk, hi­szen íme a gép ontja magá­ból a pénzt. A válasz erre az volt, hogy aznap már volt egy főnyeremény és ilyen csak körülbelül havonta for­dul elő ennél az automatánál, nyilvánvaló, hogy üzemzavar keletkezhetett. Hívta is gyor­san a főnökét a teremőr, aki megerősítette, hogy a gép valóban rossz, a játék nem érvényes, vitának helye nincs. Mellesleg — mint mondtam — nekem ez Monte-Carlót juttatta eszembe, ahol a vi­lághírű kaszinóban is találni egy olyan termet, ahol a tu­risták legalább a szerencse- űzés illúzióját kelthetik. Amikor még véknyabban fo­gott az utazási iroda ceruzá­ja, nekem is szerencsém volt betérni az ottani játékterem­be és megpróbálni a szeren­csét a kis tekerőautomatával. Már majdnem ráment mind a tíz frankom, am|fc- átutazó­ként költőpénznek kaptam, amikor visszanyertem nyol­cat. Hanem a csoportunkkal utazó idősebb hölgy több mint száz frankot nyert egyetlen érmével. Furcsa mó­don ott nem jött a teremőr, nem hívta a főnököt, és nem akarták bizonygatni, hogy hi­bás az automata. Úgy látszik, nekünk még a játékban is fel kell zárkóz­nunk a nemzetközi színvonal­hoz. Sőt, a hazaihoz is, mint például a nyíregyházi pálya­udvari automatánál. Ott az egyik utas szendvicsekre do­bálta be a pénzt, de megle­petésére csak egy összegyűrt szalvétát dobott ki a gép. Neki nem szerencséje, egye­nesen pechje volt. (angyal) Előbb-utóbb megbánja, aki engedély nélkül, vagy az en­gedélytől eltérő módon épít­kezik. A Nyíregyházi Városi Tanács illetékeseinek az utóbbi időben vastagabban fog a ceruzája, ha építésren­dészeti bírságot kell kiszabni. Többször és alaposan meg­bírságolták F. J.-t is, aki a Korányi Frigyes utcán csu­pán gyümölcstároló építésére kapott engedélyt, de padlás­teres, hatalmas lakást épített. A bírságolások alkalmával mindig felszólították, hogy bontsa le építményét, külön­ben hatósági kényszerrel bontják le. Nem hitt a „fe­nyegetéseknek”. Kutya a bejáratnál A törvényeket figyelmen kívül hagyó ember egyszer csak felszólítást kapott, hogy X napon jelenjen meg az en­gedély nélkül épített lakásá­nál, mert azt a rendőrség je­lenlétében az IKSZV munká­sai lebontják. Nem jelent meg, sőt kerítése ajtaját le­lakatolta, kutyáját a bejárat­hoz kötötte. A ház mégis le­bontásra került, mert hatósá­gi tanúk jelenlétében a zára­kat feltörték és a lakásban találtakról leltárt készítettek. F. J. a közeljövőben újabb, — nagyobb összegű — szám­lát kap, mert a bontás költ­ségeit természetesen neki kell megfizetni. A többszöri bírságolás és a bontási kényszer napjának kitűzése jobb belátásra bírta N. K.-t, aki a Bokréta utcán szintén engedély nélkül építkezett. A rendőrség és az IKSZV szakembereinek ér­kezése előtt két nappal le­bontotta a házat. Sok pénze, fáradtsága odaveszett. „Fekete“ területek A városi tanács műszaki osztályán kapott tájékoztatás szerint a szigorú szankciók ellenére emelkedik a szabály­talan építkezések száma. 1979-ben 66, 1980-ban 96, ta­valy már 134 jogellenes épít­kezést könyveltek el a taná­cson. Természetesen a jogel­lenesen építkezők száma en­nél jóval több volt, hiszen nem derítettek fel minden ügyet. A legtöbb szabályta­lanságot a város peremén és a városi tanácshoz tartozó 52 tanyabokorban követik el. Különösen „fekete terület­nek” számít a Csongor utca, a Világostanya és Kisteleki szőlő. Településrészenként más-más módját követik el a szabálytalanságoknak. A vá­ros külső utcáin (sőt néhány belső utcában is) főleg' ga. rázsokat, gépkocsitárolókat építenek engedély nélkül. A fejlesztésre ki nem jelölt tanyákon lakások épülnek a hatóság hozzájárulása nélkül, a tanyabokrokban a gazdasá­gi épületeket toldozgatják- foltozgatják szabálytalanul. A szabályok értelmében a laszonbérelt területeken ma- cimum 12 négyzetméteres ’yümölcstároló építhető, s ;öbben, például a Csongor ut- :án emeletes házakat építe­lek. „Razzia“ várható Jó tudni, hogy az érvényes ogszabály ezt írja elő: „A izabálytalanul végzett építé­li munka folytán keletkezett ■pítmény értékének 10—20 izázalékát kell bírságként űzetni lakóépület esetén. Melléképület esetén 20—30 izázalék, üdülőépület, továb­bá külterületen létesített bár- nilyen rendeltetésű épít- nény esetén 30—40 százalék i bírság”. A városi tanács pénzügyi »ztályán arról kaptunk tá­jékoztatót, hogy a múlt év­ien 436 ezer forint bírság ér­kezett be a tanács számlájá- -a. Idén augusztus 31-ig 422 izer forint. És ebben a ne­gyedévben újabb jelentős bír- iágolásokra lehet számítani, nert a műszaki osztály szak­emberei hamarosan építés- rendészeti bejárást, köznyel- /en szólva razziát tartanak. Slsősorban a „fekete terüle- :ekre” látogatnak el a ta- lács műszaki dolgozói. A városi tanács illetékesei azt szeretnék, ha nem csu­pán a bírságolások miatt tér­népek jobb belátásra az épít­kezők. A tanácsi dolgozók a Hazafias Népfront városi bi­zottságával közösen idén már hét előadást tartottak az épít­kezésekkel kapcsolatos jog­szabályokról. A tanácson a jövőben eredményesebben akarnak hatni a szabálytala­nul építkezők tudatára, és ha másként nem megy, a pénz­tárcájára is... (nábrádi)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom