Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-03 / 232. szám
1982. október 3. Kelet-Magyarország 3 Egy nyíregyházi ház krónikája Otthoi a nyugdíjasnak Nyíregyházán 1980. de* cember 1-én népesült be a város, de a megye is elad nyugdíjasok háza a Csallóköz 11—13—15. szám alatt. Mint neve is elárulja, Idóe emberek találtak itt speciális otthonra. A sokszor emlegetett bérházi zárkózottság, befelé fordulás korántsem jellemző az itteni légkörre. A lakóház tulajdonképpen „intézmény” is, mert amellett, hogy mindenkinek önálló otthont ad, számos gondoskodás részesei lehetnek az itt lakók. Hiszen nemcsak lakásgazdálkodási, hanem szociálpolitikai szempontok is vezérelték az illetékeseket, amikor a nyugdíjasok házának létrehozása mellett döntöttek. A nyugdíjas családok életükről krónikát vezetnek. Története: Szarvas Ernő veterán naplót ajándékozott lakótársainak. Békési András- né keresztszemes borítóval díszítette, s a krónikás szerepét Ambró Ilona Kossuth-dí- jas nyugdíjas pedagógus vállalta. Bevezetőül ezt. írta: „A krónikásnak nincs könnyű dolga. Meg kell láttatnia az utódokkal az idősek első lépéseit az új otthonukban. Látnák csak őket, ahogy gyomlálnak, metszenek, virágot ültetnek, locsolnak, hogy szép legyen a ház környéke ...” Kövessük a kronológiát. 1981 elején megalakult a lakóbizottság, hogy a ház körüli tennivalóknak gazdája legyen. Hiszen kezdetben nem volt még a közelben sem telefon. Nem nyitott az ígért napközi otthon, s a járda is hiányos volt. Nem véletlenül hívták meg tehát a város érdekelt vezetőit első lakógyűlésükre. Az eredmény nem maradt el. 1981. szeptember 1. Megnyílt az öregek napközi otthona, ahol teljes ellátást kaphattak a tagok, akik lehetneK kívülállók is. Ugyanezen a napon a telefon szerelési munkái megkezdődtek, s társadalmi munkában — melynek a ház lakói is részesei voltak — a városi tanács ki- szesei elkészítették a járdát. A napközi otthon eredményesen működik. A társalgóban minden délután összejönnek. Lemezjátszó, televí- zió, újságok, folyóiratok nyújtanak szórakozást. Irodalmi és ismeretterjesztő műsorok tarkítják a programot. Noha a krónika elején ez áll: „...nem szeretjük az öreg szót”, később mégis olvasni: október 26—31. között: „öregek hete”. Rendezvényei igazán korhatár nélküliek voltak. Egyik alkalommal a Rákóczi utcai gyógyszertár szocialista brigádja szaktanácsadást tartott. Átnézték — kérésre — a házi gyógyszer- tárakat, a régi gyógyszereket kiselejtezték. A nyugdíjasház lakóit komolyan érdekli a közélet, a körülöttük folyó élet. Nagy Virágok a ház előtt. érdeklődéssel figyelték a legutóbbi tanácstagi beszámolót, s Zalatnoy Károly párttitkár előadását^ A krónika szinte végtelen, pedig csupán a rövid két év eseményeit regisztrálja. Megnyugvással : békés otthonra találtak a nyugdíjasok. Igaz, az együttélés nem mindig felhőtlen, előfordulnak kisebb súrlódások, hiszen az alkalmazkodás itt is szükséges. Szerencse azonban, hogy e közösségben is vannak olyanok, akik a haragot fel tudják oldani, s a szomorúbb eseményeket másokkal is feledtetni tudják. Soltész Ágnes Percélet Makkban őrzött évszázadok ák “ ■ — .1 i . i. ■ ... ■■ . MUNKABÉR, GÉPKOCSI, TV... __________________________________________________________________________| Helyünk az országban Tartja harmadik helyét Sza- bolcs-Szatmár a maga majd 590 ezer lakosával a megyék közötti sorrendben, örvendetes, hogy egy év alatt 1919- cel többen születtek, mint haltak meg, kedvezőtlen viszont, hogy egy év alatt közel négyezren hagyták el a megyét. Mindez, s még több érdekes szám a közelmúltban megjelent megyei statisztikai évkönyvben található, ahonnan néhány adatot tallóztunk, hogy lássuk, hol a helyünk az országbán. Az ország legfiatalabb megyéjében lakunk — ami a népesség korösszetételét jelenti. Ugyanis az itt élők közül minden negyedik 14 éven aluli. Még mindig itt a legmagasabb az ezer lakosra jutó él- veszületések aránya, azonban a 15,7-es érték már jóval kevesebb a korábbiaktól, hiszen a tavalyi 9272 gyerek születése háromezerrel kevesebb a hat évvel korábbitól. Záhony: Lakásépítés, -átadás Harminckét lakást adott át szeptember 28-án Záhonyban a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat. A szegedi TERVSZÖV tervezte 3, valamint 2,5 szobás nagyon jó elrendezésű lakásokban különösen a tágas előszoba és a konyha nyerte meg a leendő lakók tetszését. Ugyancsak Záhonyban a jövő májusban 24 hasonló lakiás építését fejezik be a kivitelezők. Azokban jelenleg az épületgépészeti munkák készülnek. E két épület esetében érdemes megemlíteni, hogy az ajtókat, ablakokat a SZÁÉV újszerűén, a tervező és a beruházó által is elfogadott vállalati újítás szerint: acéllemezek, facsomagok, továbbá facsavarok segítségével rögzítik, s így azokat erősebb széllökés sem mozdíthatja meg. A SZÁÉV szintén Záhonyban megkezdte a jövő év tavaszán átadandó 4 emeletes, 30 lakásos, a miskolci házgyár elemeiből építendő épület szerelését. E lakások, csakúgy mint az az 56, melyeket már alapoznak, 2, illetve 2,5 szobások lesznek. Az ötvenhat lakásos épület földszintjén cipő-, méteráru, valamint óra-ékszer boltot, és vendéglátóegységet is kialakítanak. A szerelés két műszakban folyik. (cs. gy.) Sajnos a legutolsó helyen kullogunk évek óta, ha az egy lakosra jutó beruházások nagyságát vesszük. A mi alig kilencezer forintunkkal szemben közel kétszeres az országos átlag. A tanácsi beruházásoknál már valamelyest jobb az arány, de itt is csak két megye található mögöttünk. Nem véletlen, hogy számtalan tanácskozáson felvetik a szabolcsi, munkás jobb megbecsülésének igényét. A foglalkoztatottak átlagbére ugyanis az utolsók között van a legtöbb embernek munkát adó iparban, építőiparban és mezőgazdaságban. így az ipar 3557 forintjával szemben országos átlagban 700 forinttal többet keresnek, de Baranyában 4773 forintnál tartanak. A mező- gazdaságban és az építőiparban ötszáz forintos a lemaradás. A közlekedés, a kereskedelem dolgozóinál már kisebb a lemaradás, de még ők is a hátsó bolyban tanyáznak. A mezőgazdaság adatai közül érdemes megemlíteni, hogy ebben a megyében található a legtöbb kert és gyümölcsös, a 70 ezer hektáros mennyiség az országos területnek több, mint tizede, miközben az összes földterület szempontjából csak a negyedik helyen áll a 627 ezer hektáros Szabolcs-Szatmár megye. Az országban itt található a legtöbb szarvasmarha (140 ezer), de a burgonya vetésterülete is ebben a megyében a legmagasabb. Közel negyvenezer személy- gépkocsi található már a megyében, azonban a tízezer lakosra jutó 668-cal az utolsók vagyunk a sorban. (Budapesten például kétszerannyi kocsit tartanak.) A kisebb jövedelem is okozza, hogy itt a legalacsonyabb az egy lakosra jutó kiskereskedelmi forgalom. A közel 24 ezer forinttal szemben Győr-Sopronban 33 ezer forintot költenek. A felzárkózást mutatja, hogy az országos átlag körül van az ezer lakosra jutó épített lakások aránya, ezek ellátottsági szintje is megegyezik az országos adatokkal. Azonban még így is nálunk száz lakásban 321-en élnek, (ez a legmagasabb arány), míg az országos átlag csak 292. Még mindig az utolsó helyen áll a megye a tízezer lakosra jutó 15 orvossal, miközben ennek másfélszerese a vidéki átlag. Az oktatás erőfeszítéseit jelzi, hogy az óvodai ellátás megegyezik az országos átlaggal, az iskolákban az egy tanulócsoportra jutó tanulók száma hasonlóan alakul. S végül egy adat: a televízióelőfizetők száma közel 140 ezer. Ez lényegében azt jelenti, hogy alig van már tv- készülék nélküli .szabolcsi család, (lányi) Tábla az erdő szélén A természetvédelmi hivatal 1977-ben nyilvánította védetté a baktalórántházi erdő 340,9 hektáros területét. Részletek a határozatból: Rendeltetése: védje és tartsa fenn a Nyírségre egykor jellemző természetes gyertyános-tölgyes erdőtípust és őrizze meg a terület sajátos növényvilágát... Biztosítson zavartalan természeti körülményeket a tudományos kutatás és oktatás számára ... A baktalórántházi erdő egy részének védelmét egyrészt növény földrajzi és fejlődéstörténeti adottságai, másrészt gazdaságtörténeti, állományszerkezeti és génmegőrző szerepe indokolják. A homoktalaj megőrizte... A baktai erdészeten László Sándor erdésztechnikus, a téma jó ismerője fogad. Szívesen ad információt arról, miért is van olyan feliratú tábla az erdő szélén, amely génrezervátum meglétét hirdeti. — A lényeg ott keresendő, hogy az Alföld utolsó természetes képe az erdőkkel, lápokkal, kisebb lösz- és homokpuszta foltokkal tarkított erdősztyep volt, amely fokozatosan alakult át kultúrtáj- já. Az egykori növénytakaró klimatikus formációjának maradványfoltjait leginkább a homoktalajok őrizték meg, mert ezek nagyobb mélységben viszonylag több nedvességet tárolnak. Ez a magyarázata, hogy a magyar flóratartomány alföldi flóravidékébe önálló- flórajárásként illeszkedő Nyírség oly jellemző homoki erdőségei változatlan szépségben maradhattak fenn. A hajdani krónikák már az 1500-as években erdőt említenek a baktai tájon. A későbbi időkben az itt gazdálkodók megkímélték ezt, nem engedték a másutt sajnos elterjedt rablógazdálkodást. így maradhatott fenn két erdőtársulás, a homoki gyertyános-kocsányos tölgyes és a hozzá szorosan csatlakozó gyöngyvirágos tölgyes ma még meglehetősen nagy kiterjedésű erdősége, amely Baktalórántházát is magába foglalva Oros—Napkor—Apagy—Levelek—Nyír- kércs vonalon húzódik. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a XVI. század óta erre a területre idegen helyről makkot, csemetét nem hoztak, az itteni faállomány őrzi azokat az ősi genetikai tulajdonságokat, amelyek több száz év óta sértetlenek. Mindezek ismeretében a génkészlet megőrzése érdekében szükséges erdőgazdasági munkákat az Erdészeti Tudományos Intézet szakvéleménye alapján az erdőgazdasági üzemtervben tervezték meg, s gondoskodtak a szakszerű végrehajtásról is. A védett területből alapos felmérések alapján jelölték ki azt a több mint 150 hektárt, amely a génrezervátum. A hét—tíz évenként termő tölgyek makkját itt gondosan összeszedik. Ezt ültetik majd el az idén először, hogy majd 10—15 év múlva, az addig viszonylag nagyra növő csemetékből meglássák, milyen tulajdonságokkal rendelkeznek, hogyan növekszenek. Felszedik a makkot... — A tölgy makkjain kívül gyűjtjük a madárcseresznye, a feketedió, a gyertyán, a hárs magjait is — mondja László Sándor —, mi több, az akácét is. Ezt ólomzárolva adjuk el oda, ahol igénylik. Mert van olyan szerepünk is, hogy a másutt telepítőknek rendelkezésre bocsássunk magokat. Természetes, hogy mind a védett terület, s ezen belül a génrezervátum igen gondos őrzést igényel. Az itteni növényvilág ugyanis egyedülálló. A fákon kívül — tölgy, szil, mezei juhar, madárcseresznye — rendkívüli ritkaság a debreceni csormolya, a szagos müge, a kapotnyak, a menő borzas imola, az erdei varázslófű, az odvas és ujjas keltike, a gumós fogasír, az erdei gombernyő. Kutatók paradicsoma — Erdőnkben a fákat csak akkor vágjuk, ha ennek komoly oka van, ha kidől, ha nagyon és menthetetlenül beteg — tájékoztat az erdészet technikusa — különben számunkra is a hosszú, tíz esztendőre megszabott, tudományosan megalapozott terv a meghatározó. Szívesen látjuk, ha az erdőt tisztelő érdeklődők jönnek, tájékoztatást is adunk. Állandó vendégeink ugyanakkor az egyetemisták, főiskolások. Nyíregyházáról, Szegedről, Debrecenből, Budapestről, Egerből egyre- másra érkeznek, hogy tanulmányozzák a másutt nem látható növényeket, fákat, az itteni egyedülálló flórát. Tudósok, kutatók szívesen töltenek itt időt, ahol minden lehetőséget megteremtünk munkájukhoz. A baktai erdészetnél a védett terület és a génrezervátum sokak szerint még a gazdasági feladatoknál is fontosabb helyen áll. A szakmai munkán kívül a környéken élőknek is igyekeznek bemutatni, filmvetítések, előadások, erdei séták keretében ismertetik az erdő értékét. Szívesen kalauzolnak bárkit, akit a természet érdekel, aki a védő, óvó szándékát kifejezi. A tábla az erdő szélén mérhetetlen kincset jelez. Legyen őrzője minden arra- járó. Bürget Lajos □ rra ébredtem fel, hogy álmodom. Álmodom- mindazt, amit láttam | és hallottam. Áll két ember Nyíregyházán a Kun Béla úton a zöldségesbolt előtt és í nézik a kirakatba kitett búzát, és kukoricát. Azt mondja az árcédula; a búza kilogrammja három forint hetvenkilenc fillér, a kukorica kilogrammja három forint kilencvenöt fillér. Mondja az egyik ember: — Te, én bemegyek veszek egy kilogramm búzát és visszakérek egy fillért. Mondja a másik ember: — Ne hülyülj! Tudod te, mikor volt itt utoljára egy- filléres? — Na és? Ha ezt ide kiírták, akkor lennie kell egy- filléresnek. Csak mi nem tudunk róla ... Szó mi szó,.jó darabig elszórakozott a 'két ember és igazuk is volt, meg nem is. Igazuk volt abban, hogy ez a filléreskedés túlzás, tévedtek viszont ott; hogy mert nincs forgalomban egy- filléres, úgy a fillérnek már nincs jelentősége. Sok fillér sokra megy. Ha például valaki tíz máALOM zsa búzát vesz, úgy a kilogrammonkénti egy fillér már 10 forint, de ha tíz. tonna búzát kér a kedves vevő, akkor az egy fillérek már száz forintra nőnek. És következett az álom. Amire felébredtem. Mert való igaz, az ember általában arról álmodik, ami napközben erősen foglalkoztatja. Egy tonna búzát akartam venni,'hogy megspóroljak száz forintot. Valójában egy kilóra lett volna szükségem, de tudtam, ha egy kilogrammot veszek, lőttek az egy filléremnek, mert evidens az eladó nem há- romhetvenkilencet, de há- romnyolcvanat számol. Én viszont a filléremet juszt sem adom. Különben is ha az eladó 10 torníh búzát ad el kilogrammonként, akkor keres egy százast. Hát rajtam ne keressen. Álmomban én "ezen a- százason úgy elkeskenyedtem, hogy csapkodtam, nyüszítettem, hánykolódtam és kiabáltam. Ordítottam: hol itt az igazság? Erre ébredtem. A kiabálásra. Akkor aztán megnyugodtam. Mit esz a penész — gondoltam — hiszen nekem sem búzára, sem kukoricára nincs szükségem. Rágódjon a baján az, aki tényleg akar vásárolni. Főként egy, vagy két kilogramm gabonát. Seres Ernő B eszélgetek az erdésszel. Mondja: ha most elülteti a makkot, tíz—tizenöt év múlva látja majd. mi lett a magból. Szó nem esik róla, de mindketten érezzük, a gondolatnak súlya van. Olyan mai munkáról szól, ami a jóvöt Ígéri. További gondolkodásra serkent mindez. Oka egy: oly sokan vannak, akik csak a mában tudnak gondolkodni. Sok ember hajtja, hajszolja magát. A most elérhetőért. Sikerért, pénzért, házért. Hogy 10—15 vagy talán még kevesebb esztendő múltán testben és lélekben megroppan? Milyen gyakran olvassuk a hirt, hogy pillanatnyi gazdasági érdekért szennyeznek folyót, tavat, tájat. Hogy holnap vagy azután ez olyan lesz, mint a holdbéli sivatag? Hogy a vízből kihal az é.et? Kevesen teszik fel a kérdést, vajon megéri-e? Sorolhatnék vég nélkül a példákat, melyek a percemberek percéletéről szólnak. Élveteg római elv j-ut az eszembe, amit a Carpe diem! — ragadd meg a mát mondás sűrít magába. Megragadni a mát, hajszával a munkában, kapkodással a szerelemben, pazarlással a termelésben, tucatnyi pohárral a szórakozásban. Amikor a szocializmust célul tűztük ki, makkot ültettünk kis verembe. Tudva tudván, hogy hosszú időre lesz szükség ahhoz, hogy kibújjon, megerősödjék a csemete. Amolyan erdészdolog volt, a bizakodó, hittel teli derülátó munkája. Biztos az is, a türelmetlenség is az ember sajátja. De csak addig, amíg ésszerű. Abban a pillanatban, ha akár a társadalom, akár az egyén életében erőszakkal kívánjuk felfelé ci- bálni a hajtást, a cél, a leendő fa látja kárát. Sokszor mondjuk ma is; jelenünk s jövőnk tervszerű munkát kíván. Ez nem valami közhely. A bölcs türelem, a végzett munkánkban való hit, az erő okos beosztása az egyén s az egyénekből formált társadalom legokosabb taktikája. A ma erőbeosztó, pontos munkája, a ma mértékkel élvezett élet, a ma felelősséggel vigyázott környezet a jövő szolgája. Tőlünk is fogják számonkérni. ■ Mint a ma erdészétől a holnap erdejét, (b)
