Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-25 / 251. szám
1982. október 26. Kelet-Magyarország 3 Példás pedagógus Fürdőző libacsapat Felsősóskút határában. (Császár Csaba felvétele) MENNYIBE KERÜL? Hús és tej a Tiszahátról A Tiszahát mindig jó alkalmat kínált az állattartásra. A rendkívül gyenge talajadottságok mellett, távol a várostól, látszólag eredményes is. KÖRÖD: JÖ KÖVÉR LEGELŐT! A tiszakÓTÓdi Béke Tsz fő- agronómusa jól tájékozott az állattenyésztés dolgaiban is: a tervezett 5,3 milliós termelési értékkel a növénytermesztés és a gyümölcs után a harmadik a sorban az állattenyésztés. A 200 fejőstehén és szaporulata mellett szabadtartásos állataik is vannak. Most a húshasznosítású marhákkal foglalkoznak. A 17 állattenyésztési dolgozó különösen a borjakkal törődik, hiszen ezután kapják az állami támogatást. Idén 45 hektár legelőt telepítenek, jövőre újabb 35-öt szeretnének. A 220 hektár kukorica, a 2523 tonna siló, s 80 hektár vörös- here termése biztosítja a takarmányellátást. Amikor részletesen megtekintjük a ráfordításokat, s a várható bevételt, káderül: közel 1 millióval marad adós az ágazat. Az istállók megvannak, az emberek természetesnek tartják az állattartást, a trágyára szükség van, s hogy mi — mennyibe kerül, ez részben könyvelési téma. Ugyanis például a növénytermesztés jobban jár, ha eladja termelvényeit, mintha átadja a tsz-ben egy másik ágazatnak, ahol csak az önköltséget számolják. Reálisnak H árom lényeges jellemzője van a társadalmi munkának: önkéntes, szabad időben végzik és ellenszolgáltatás nélkül. Tizenegy éve, hogy szigorúan tartják magukat e három követelményhez Pattantyusék Záhonyban. Ez idő alatt megszámlálhatatlan szabad órájukban szombaton és vasárnapon ültek rajzasztalok mellé, fogtak kezükbe tollat, körzőt és vonalzót a szocialista brigád tagjai Záhonyért. Balogh Imre mérnök, a MÁV Beruházási Iroda záhonyi felügyelőségének a vezetője mondta: „Tizenegy éve patronálom a Pattantyús szocialista brigádot. Ez idő alatt sok szép eredményt értünk el. Tíz tagja van a brigádnak, valamennyi fiatal, öt a párttag. Erre a közösségre valóban a társadalmi elkötelezettség és az önzetlen áldozatvállalás a jellemző. Nem is tudom megszámolni, hány szombaton és vasárnapon jöttünk be a hivatalba, hogy időre elkészüljön egy iskola, egy intézmény terve, rekonstrukciója.” Negyedmilliónyi forint értékű tervezői munkát végeztek önkéntesen, szabad idejükben, ellenszolgáltatás nélkül. Megtervezték a záhonyi régi általános iskola központi fűtését, utána az új általános iskola hőközpontját. Áttervezték a napközi főzőkonyháját. Elkészítették a városiasodó határ menti település körzeti orvosi rendelőjének vizsgálóját, váróhelyiségét. Társadalmi munkában végezték el a sporttelep rendezési tervét és elkészítették költségvetését is. Sok szabad órát áldoztak Záhony részleges rendezési tervének elkészítésére. Lőpavi- lon mását vetették papírra az MHSZ-nek. Tiszaszent- márton az egykori tanácsháza általános iskolává alakításának a tervei is őket dicsérik. De lehetne sorolni, mi mindent végzett el ez a szocialista brigád köszönömért. Gondolom, ennyi is elegendő annak bizonyítására, hogy nem érdemtelenül nyerték el már több ízben a kiválóan helytálló szocialista brigádoknak kijáró különböző fokozatokat. Helytálltak a mérnökök, beruházók, tervezők, az adminisztrátorok, a gépírók. Együtt, valamennyien. Érdemes a nevüket megjegyezni. A brigád vezetője: Plesu István gépészmérnök, helyettese Szvák János. A brigád tagjai: Lucza János, Kiss Sándor, Markó Zoltán, Hódor Endre, Vadász József, Czibik Lászlóné, Kovács Istvánné és patronáltjuk Balogh Imre. Tavaly a településfejlesztésben végzett kiváló társadalmi munkájukért a Záhonyi Nagyközségi Tanács emléklappal majd bronzból készült míves emlékplakettel tüntette ki a Pattantyús szociálisa brigádot. Rászolgáltak az elismerésre. F. K. tűnik a főagronómus mondata: „Egyszer az lesz a drága majd ami nem lesz.” CSEKE: BIZTOS PARTNER A SZOVJETUNIÓ A szatmárcsekei Haladás TSz-ben a főállattenyésztő 52 dolgozót irányít: — Az összes árbevétel 22 százalékát adja az állattenyésztés. Az ezerhektáros legelő szinte teljes megújulásra szorul. Ebben a tempóban (évente 50 hektár újítására lehet számítani), 20 év alatt fiatalodik meg a legelő. De akkor meg, már kezdhetjük elölről. Az erőgépekkel is híján vagyunk. Az 1 db MTZ— 82 és a'T 4—K kerti traktor mellett 3 fogat jelenti a „gépi erőt”-t. Mindezeket nehezíti a piaci bizonytalanság. Egyedüli biztos partner a Szovjetunió: minden leszerződött állatot megvesznek. De például tejes bárány nem kell. Pecsenyebórányainkra az NSZK már nem tart igényt, szerencsére a görögök érdeklődnek (2 vagon bárány vár elszállításra). — Az 1730 literes fejési átlagot ugyanazon feltételekkel és állatokkal, adott takarmánybázissal — 3400 literre emeltük. Igaz, az itt dolgozók közel 6 ezer 500 forintot keresnek átlagban. A juhászaiban nem ritka a 7—8 ezer forintos havi kereset sem. KÖLCSE: LÉPNI KELLETT Megyeszerte ismert, hogy szanált tsz a kölesei. Négy évre visszamenőleg minden ágazat veszteséges volt. A húshasznú szarvasmarhánál mindjárt adódott másfél milliós veszteség. Ugyanis a tsz- nek 24 ezer forintos darabonkénti értékben nyilvántartott állatokat 17—18 ezer forintért lehetett eladni. De lépni kellett. A 100 tejhasznosítású szarvasmarhánál a korábbi 2305 literes átlagot 2900 literre növelték. Jelentős az itatásos borjúnevelés; s a -hizlalás. 600 darabot vásárolták fel eddig tagjaiktól. Ők is jól járnak. Helyben vásárolják fel — napi áron — az állatokat. A tsz mindenre kiterjedő támogatást ad a háztájinak. A 2 ezer anyajuh és szaporulata a korábbi 4,2 kg gyapjúval szemben 4,4 kg gyapjút hozott. 62 dolgozó munkája nyomán 400 ezer forint tiszta nyereség várható. 2500 tonna siló-, 500 tonna takarmányrépa és egyéb takarmány biztosítja a téli ellátást. Komoly rekonstrukciót kezdett a Kossuth. Fülesden olyan in- szeminálót építettek, amelyre talán a megyében nincs példa. A növendékállatok is modern körülmények között élnek az istállóban. Az igénytelen (?!) juhok részére több részből álló ólak készülnek; hogy korszerűen, ellenőrizhetően szaporodjanak, hasznosuljanak az állatok. Az emberekkel beszélve, a tsz-ben szétnézve azonban arról is meggyőződtem, hogy a tsz-ben ma is jelentős növénytermesztési és gyümölcstermesztési tevékenység folyik. Ha sikerül bebizonyítani, hogy az állattenvésztés semmivel nem alábbvaló ágazat, mint az előző kettő, akkor hamarabb bebizonyosodik Kölesén is, nem törvény- szerű a Tiszaháton sem, hogy csak mérleghiányosan lehet gazdálkodni. Molnár Károly Haszon vagy szolgáltatás ? SOKSZOR HALLANI PANASZT A KERESKEDŐKTŐL arra, hogy a csü- csütörtöki napokon meghosz- szabbított nyitvatartási idő teher a kereskedőnek, ráfizetés a boltnak. Cseppet sem véletlen: ezek a panaszok ott a leghangosabbak, ahol a meghosszabbított nyitvatartás jószerével csak néhány boltot, áruházát érint, tehát a kisebb városokban. Tény, hogy a vásárlók éppen a kisebb településeken, ahol a forgalom zömét a vidékről bejáró lakosság jelenti. Vásárosnaményban csütörtökön délután öttől hétig járván a boltokat elmondták : a tovább nyitva tartó három üzletben negyvenöt eladó dolgozik csütörtökön. Közülük többen vidékiek, bejárók, akik ha lekésik a késő délutáni autóbuszukat, csak késő este érnek haza. A vidékiek gondján csúsztatásokkal, brigádokon belüli segítségadással könnyítenek. Forgalom alig volt. Az áruházban például — téli időszakot figyelembe véve — kiszámítható, hogy a forgalom a fűtés, világítás költségeit sem fedezi. Rossz lenne hát a rendelet? Inkább csak azt mondhatjuk, hogy — elsősorban a helyben lakók — vásárlóközönség reagált késve a meghosszabbított nyitvatartási időkre. Kulturáltabb, kényelmesebb, egyszerűbb lehetne a vásárlás. Az eladók véleménye szerint a csütörtökök egyetlen előnye, hogy olyankor idejük marad minden vevővel foglalkozni. Kár, hogy ezt a vevők nem fedezték fel. VAN-E JOVOJE a bevásárlócsütörtököknek? Az áfész elnökének véleménye szerint igen. Érdekes, új jelenség, hogy csütörtökönként egyre több a távolabbi helyekről érkező, a városon éppen csak átutazó vásárló. Ahány város, annyiféle árukészlet, ahány áruház, annyiféle kínálat. Ha pedig az így betévedt vásárlók hírét viszik az áruháznak, akkor ezt a jó reklámot is haszonként könyvelhetik! el. Kétségtelen, hogy a meghosszabbított nyitvatartási idő lehet teher is, de mindenképpen jobb szolgáltatást jelent. Reméljük, jelenteni fog egyszer forgalmat is... (hartha) TITÁSZ-TELEP MÁTÉSZALKÁN Mátészalkán, a Jármi úton tíz és fél milliós költséggel a városi TITÁSZ új telepét építi az fiPSZER. Az új szociális létesítményt és műhelycsarnokot a jövő év őszén adják át. (Gaál B. felv.) R ég tudott dolog, hogy a pedagógus nemcsak az átadott, megosztott tudásával tanít és nevel, hanem egész egyéniségével, mentalitásával. Sokszor a személyiségéből eredő, onnan kisugárzó erő nagyobb nevelőhatású, mint az általa közvetített ismeret. Vajon amikor egyre nagyobb feladatokkal kell megbirkózni a nevelőknek, a mostani körülmények kedveznek a kiváló pedagógus személyiségek kibontakozásának? Ha arra gondolunk, hogy minden évben számszerűen is növekszik a megyénkben dolgozó pedagógusok tábora, jelenleg több mint 8800-an dolgoznak az óvodákban, általános, közép- és szakmunkásképző iskolákban, úgy a nagy számok törvénye alapján is joggal lehetünk optimisták. A több közül bizonyára évről évre több lesz a példás pedagógus egyéniség, amely a mindennapos munkában formálódik, természetesen leginkább olyan tantestületekben, amelyek jó közérzetet kölcsönöznek tagjaiknak az alkotó munkához. Az sem mellékes, hogy az iskoláinkban tanító nevelők nagy többsége lényegesen képzettebb — szakmailag és általános műveltségben — mint jó nyolc-tíz évvel ezelőtt. Vannak azonban a kiváló pedagógus személyiség kibontakozása ellen dolgozó tényezők is, melyek egy része országos, sőt világjelenség, de megvannak a megyén belüli tanúságai is. Ezek egyike a pedagógusok egyenlőtlen megoszlása a nagyobb és a kisebb települések között, valamint a ma is gondokat okozó pedagógushiány. A megyében az idei tanévben 218 pályakezdő pedagógus állt munkába. s bár minden iskolában rendben megkezdődött a tanítás, az üres nevelői állások száma meghaladja a 250-et. A MŰVELŐDÉSI SZAKEMBEREK nem becsülik le a hiányt, hisz a be nem töltött állásokat azoknak kell élővé tenni, akik dolgoznak, a saját munkájuk után állnak a „másik” katedrára, ami igaz, hogy jövedelmüket gyarapítja, de néha a végső határig viszi a megterhelést. Ha még azt is hozzászámítjuk a hiányzásokhoz, hogy a jelenlegi tanévben 747 óvónő, tanító és általános iskolai tanár van gyermekgondozási szabadságon, illetve rajtuk kívül még 254-en betegállományban, máris érthetővé válik, miért van olyan nagy szükség az emberi tényező szerepének erősítésére az iskolai életben is. Az oktatási szakemberek mégis derűlátóak, mert az elmúlt évekhez viszonyítva javult a szabolcsi iskolák nevelői ellátottsága, kevesebben mentek el a megyéből, mint korábban. NEM HALLGATHATÓ EL viszont, hogy gyorsult a megyén belüli mozgás, állásváltoztatás. Az új tanév- Den több mint négyszáz pe- iagógus változtatott megyén belül iskolát, illetve községet, várost. Ez a szabolcsi nevelőknek csaknem fél százaléka, és akkor is külön figyelmet érdemel, ha nagyjából minden második úgynevezett tervszerű „munkaerő-átcsoportosítással” került új helyre. Az okok bizonyára sokfélék; közelebb akarnak kerülni a családtagjaikhoz, a jobban felszerelt iskola, a nagyobb városok is vonzzák őket — akár csak a nem pedagógusokat —, de nem egy esetben a rossz iskolai légkör, az egyéniség, a nevelői szabadság és kezdeményezőkészség megnyirbálása is kedvét szegi a szakmai, emberi önbecsülésükre igényesebb emberek nek. Ezért változtatnak ... Felismertük már azt is; a nagy iskolák, ahol nyolcvan-száz, vagy ennél is több pedagógus dolgozik — egymást is alig ismerve — szintén nem kedveznek a személyiség kifejlődésének. Tegyük hozzá, nem törvényszerű, hogy valameny- nyi nagy létszámú tantestületben elszemélytelenedjenek a nevelők. E zekre az okokra is gondolnunk kell — és lehetőleg tenni az elhárításukért — amikor a gyermekek nevelése és a pedagógus személyiségének fejlődése érdekében — azt kívánjuk: minél kevesebb szürke, már-már arc nélküli nevelő dolgozzék iskoláinkban. S minél több markáns egyéniségű tanító, tanár nevelje gyermekeinket, akiket nemcsak tisztelnek, hanem szeretnek is a gyermekek. Páll Géza Pattantyúséit Záhonyban
