Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-20 / 246. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. október 20. Kedvtelés!? K éményseprő, nyugdíjas, lakatos, molnár, tisztviselő, pedagógus ... És nem is sorolom, hiszen majd minden foglalkozás beleférne egy ilyen listába. Különböző képzettségű, szakmájú, érdeklődésű emberek, akiket egy valami köt össze. Szabad idejükben termelnek. Van, aki régi épületeket tett alkalmassá, más fóliát húzott az udvarba, a harmadik fákat ültetett, a negyedik ólakat, dúcokat barkácsolt. A természet szeretete, a növénytermesztés és állattenyésztés alkotó szeretete mindő- jükben ott bujkál. Mondhatni: meghatározóként. Mert egy biztos, nem a hatalmas és gyors haszon csábít, hiszen ez csak legenda. A kistermelő természetesen számít bevételre. A városi körülmények között dolgozó, amint ezt elmondták, tisztes munka után 1200-tól 2500 forintig élvezi munkája tiszta havi hasznát. Jövedelemnek kevés, kiegészítésnek jó. Vagyont szerezni nem lehet vele, de a megszerzéséért folytatott erőfeszítés testedzés is. egy új kultúra megtanulása is, sportos izgalom a sikerért, s igazi öröm, ha valóban sikerül. Ez az egyén oldaláról a kistermelés. Kiderült: enélkül a társadalmi termelés és az ebből fakadó ellátás szegényebb lenne. De nagyon is hiányozna a friss zöldség, a hús, a méz, a gyümölcs! Talán akad még olvasóink között, aki emlékszik: három évvel ezelőtt még szomorúan szóltunk itt e helyen arról, milyen rossz Fehérgyarmat primőrellátása. Ma ott a kistermelő, a Zöldért, a maszek, van verseny, folyik a küzdelem a vevő kedvéért. Nem vitás, kié a főnyeremény. Vagy ott volt a húsügy. Ma több szektor kínál árut. De ha még mesz- szebb nézünk: hányféle termékkel jelentkeznek kistermelőink a világpiacon? A galamb, a nyúl, a méz, másutt a fürj- tojás, hogy csak néhányat említsünk. Jelentős bevétel ez a népgazdaságnak. T eljesen érthető, ha termelőszövetkezet és fogyasztási szövetkezet egyaránt komoly gondot fordít a szakcsoportokba tömörült kistermelő támogatására. Igénylik a szaktanácsot, a szak- irodalmat, a termelést segítő hitelpolitikát, a kiegyensúlyozott árviszonyokat — más szóval a biztonságot. Fehérgyarmaton a jelek szerint időben felismerték ezt, ebből fakadóan is nő a termelési kedv, aminek eredménye a színesedő ellátás, a kifelé történő nagyobb kínálat. Érdemes ügyelni a szabályozókra, ne hassanak oda, hogy egyszer csak már ne legyen érdemes termelni. Mert lehet a kistermelők munka- és természetszeretetére hivatkozni, de csak addig, amíg nem fizetnek rá. S ekkor már nemcsak ők lennének szegényebbek. Kistermelők hasznossága AZ ÉLET KIKÉNYSZERlTETTE, MAJD AZ EREDMÉNY BIZONYÍTOTTA: A HÁZ KÖRÜLI KISTERMELÉS A GAZDASÁG INTEGRÁNS RÉSZE. SE A BELFÖLDI ELLÁTÁS, SE AZ EXPORT NEM LENNE ZAVARTALAN NÉLKÜLE. KEVÉSSÉ ISMERT VILÁGUKBA PILLANTUNK BE. — A korábbi évekhez viszonyítva jelentős változáson, mi több, megújuláson ment át a kistermelés — magyarázza Szakács József, a Fehérgyarmati ÁFÉSZ elnöke. Miután a legtöbb kistermelő olyan szakcsoportban dolgozik, melyet szövetkezetünk támogat, tudjuk: határozott felfutás volt tapasztalható. A piaci igény, a viszonylag kiegyensúlyozott bevételi lehetőség jó irányba hatott. Mikor üzlet a disznó? Lakatos Lajos géplakatos szabad idejében sertésekkel foglalkozik. Szépen kialakított óljaiban 20-nál mindig több disznó hízik. A hajnal a fólia alatt találja Csikai Bélát. (Molnár Károly felvétele) — Igen, hiszen a tapasztalatunk az, hogy 22—23 sertés után képződik csak valami értelmes haszon. A termelési költség nem alacsony, egy zsák malactáp 730 forint, arról nem is beszélve, hogy a minősége nem valami híres. Képzelheti milyen lehet, ha már a népi ellenőrzés is foglalkozott vele. Lényegében arról van szó, hogy egy évben tizenötezer forint tiszta hasznom van akkor, ha 30 állatot adok le. Természetesen a költségekben nem szerepel a napi 2,5—3 órás munkaráfordítás, az állandó készenlét. Lényegében nem is a havi 1000—1200 forint plusz miatt csinálom. Egyszerűen szeretem az állatokat, élvezet is a munka. — A sertéstenyésztők munkája szinte nélkülözhetetlen — győz meg az elnök és Tóth Zsigmond, az ÁFÉSZ főosztályvezetője —, hiszen évente 4,5—5 ezer darabot adnak át, ennek nyolcvan százalékát vághatják ki, ez a városon kívül 26 másik településen javítja az ellátást, s naponta friss húst biztosít az éttermek részére. — Tudom, hogy ez a szövetkezetnek nem nagy üzlet — fejtegeti Lakatos —, hiszen jobb árat fizet, mint az állatforgalmi, Pálfi Gyula az átvevő meg olyan becsületes, hogy az már példátlan, nekünk is folyamatos támogatást adnak. Én azt hiszem, az üzlet az, hogy az ellátás jobb talán, mint másutt. Pangó ágazatok Míg a sertésfronton jó híreket hallunk, addig kiderül: a nutria befulladt, a nyúlte- nyésztés visszaesett, aki csinálja, az is idősebb. Nem túl lelkesítő a méhészek helyzete sem, különösen az idén vannak piaci problémák. Szigeti Bertalan termelési előadó az ÁFÉSZ-nél: — Sajnos, a nutriatenyésztés gesztora 500 kilométerre van, s ez túl nagy táv ahhoz, hogy rendszeres legyen a termelési kapcsolat. Másrészt erre többnyire szürkét tartottak, a világpiac pedig a zsemleszínűt követeli. így aztán ez . az ágazat leépült. A nyúlnál a felvásárlási ár rossz, arról nem is szólva, hogy a költségek ugyanakkor nőttek. A méhészet ügyében úgy hiszem, nálam illetékesebb Karmacsi Bertalan molnár, az egyik legrégibb méhész. — Szerencsére a közvetlen piaci gondot mi nem érezzük, mert a szövetkezet átveszi a mézet. Most. De azt mi is tudjuk, hogy egy rosszabb piaci helyzet, ha állandósul, akkor az nálunk is jelentkezik majd. Kezdem azzal, hogy nagyon drága a termelés. A felszerelések ára a többszörösére ment fel. Azonban még így is megéri. A városban a három szakcsoportban 100 fő működik, a családok száma 1200 körül van, évi termelésünk 5—700 mázsa. Nekem hetven családom van, 20 mázsát adtam le. Évi tiszta hasznom 30 ezer forint körül mozog. Igaz, vállalok bérporzást is, állandó helyem van évek óta, mindez föltétlenül előny. Támogatós a termelőnek — Sajnos teljesen igaz, amit Karmacsi Bertalan mond — világosít fel Szakács József. — Az átvett mézet mi tároljuk, ezzel külön költséget vállalunk. De se ez, se más nem tart vissza attól, hogy támogassuk a kistermelőket. A méhészeket kannával, kedvezményekkel, felszereléssel, előnyös fizetési feltételekkel másokat hasonló előnyökkel. Ezzel elérjük, hogy tartóssá tehetjük a termelési kedvet, a piacbiztonAz oldalt összeállította: Bürget Lajos Nélkülük szegényebbek lennénk ság révén, az árpolitikával másokat is animálunk a termelésre. A szakcsoportokban mi nem a pénzszerzést látjuk, hanem az ellátás segítőjét, ami viszont más csatornán jelentkezik, mint üzlet, s mint politika. — Tanúsíthatom a zöldség- termelők példáján — mondja Csikai Béla —, hogy_ ez igaz. Jelenleg 34-en vagyunk a szakcsoportban, 4000 négyzetméter fólia alatt termelünk. Csupán a munkánk hasznosságának bizonysága: egymilliós értéket adtunk át. Eljutottunk oda, hogy Fehér- gyarmaton Békés megyével egy időben jelenik meg a primőr paprika, paradicsom, retek. Pedig a mi talajunk nem éppen zöidségtermő, s ennek az ágazatnak itt hagyománya nem volt soha. Most már ott tartunk, hogy minden szakcsoporttag koordináltan tartja a kapcsolatot közvetlen a boltokkal, s amit hatkor leszedünk, azt már hétkor frissen kínálják. Minden árunak biztos piaca van. Jómagam 150 négyzetméter fólia alatt termelek. Az egész' évi bruttó bevételem 40 ezer forint, ebből 16—17 ezer a tiszta haszon. A biztonság feltételei Mint látható, Csikai Béla esetében sem a legnagyobb haszon az érdekes — mondja Tóth Zsigmond —, hanem a folyamatos, biztos sűrű krajcár. Az ÁFÉSZ úgy határozta meg a termelői árat, hogy az mindig fogyasztói ár. mínusz 16 százalék. Mennyiségi korlátozás nincsen, mindent megveszünk, ha a minőség jó. Meggyőződésünk — így a főosztályvezető —, hogy ha nem tudjuk ezt a biztonságot garantálni, minden kedvtelés és hobbi ellenére befulladna a kistermelés. — Ennek a kényszere nehezedik a mezőgazdasági szakboltra is — veszi át a szót annak vezetője. Dunoi György. Minden beszerzési csatornát ki kell kutatni, hogy legyen áru. A piaci kényszer hozta azt is magával, hogy a METRIPOND helyi gyárával gyártási szerződést kötöttünk kaszakarikára. Bevált, most máson is gondolkodunk. Persze van hiánycikk is. Kén, kénrúd, kasza, vasvilla, rotációs kapa, szőlészeti felszerelések, permetezőpisztoly — hogy csak néhányat említsek. De ez már messze több, mint amin mi segíteni tudnánk. A bolt így is rekordforgalmat bonyolított az idén, a havi egymillió forint volt az átlag. Hadd tegyem hozzá: ebből közületi vásárlás legfeljebb 20 százalék volt. A kistermelők is dicsérik a boltot. A hiányt ők is ismerik, s néha a leglehetetlenebb házi megoldásokra kényszerülnek. Abba nehezen beletörődünk, hogy minden drágább, de legalább legyen! — fogalmazzák a jogos óhajt. A kép korántsem teljes. Nem szóltunk arról, hogyan váltottak terméket, amikor cikk lett az uborka, nem esett szó a galambászok kedvnövekedéséről, s sok minden másról sem. De talán képet kaptunk arról, hogy milyen körültekintő szervezést, gondos termelést kíván minden, ami ellátásunkat, életünket/ biztonságosabbá teszi. A > rr jovo kertbarátai F hérgyarmaton a két általános iskolában ötszáz felső tagozatos diák kap képzést a gyakorlókertekben. Az egyes iskoláé eddig elég szerencsétlen helyen, majdnem Tunyogmatolcs alatt volt, így megközelítése körülményesnek bizonyult. Se művelni, se őrizni, se a termést betakarítani nem volt egyszerű. Ez a gond most megoldódott, egy 700 négyzet- méteres kert közvetlenül az iskola mellett alakult ki. Az iskolások salátát, hagymát, zöldségféléket termelnek. A kettes iskola tanulói a Béni-gödör mellett munkálkodhatnak. Itt is, mint a másik iskola kertjében fóliasátrakat építettek. Minden munkát a gyermekek végeznek, s megtanulják a veteményezés- től az öntözésig, a szakszerű betakarításig az összes kerti tevékenység titkát. Jellemző az eredményességre: a 2. iskola zöldborsójára vevő volt a Zöldért és az ÁFÉSZ, de hasznosította a napközi konyhája is. A gyakorlókertekben folyó munka és gyakorlati oktatás keretében így válnak a kis iskolások a kertészethez értő emberekké, akik bizonyára felnőtt korukra is megőrzik tudásukat, növényszere- retetüket. Á turbékoló kamion Rendszeresen, pontosan megadott időben jelenik meg a városban a HUNNIACOOP kamionja. Ezt a napot a galambtenyésztők már jól ismerik, ez az az alkalom, amikor madaraikat átadhatják. Az utóbbi időben egyre többen foglalkoznak galambtartással, hiszen beigazolódott: a világpiaci igény hasznos időtöltéssé emeli ezt a tevékenységet. A városban évente 4—500 kilót adnak át. Bármilyen hihetetlen, de ez igen nagy szám, több mint ezer galambot jelent. A turKépfinkön: az átvevő mérlegeli a galambot. békoló áru jó üzlet is, hiszen a súlytól függően 105 és 80 forint körül adnak egy kilóért. Talán a galambtenyésztés az egyetlen terület, amellyel a fiatalok is szívesen foglalkoznak. A várossá válás sem jelent itt akadályt, más állatok tartásával szemben ezt nem tiltják rendeletek. A galamb a jó dollárki- hozatal révén a népgazdaságnak is kimagaslóan jó üzletet jelent. Karesz, a maszek ; liilBSlO Gwoics Az új üzlet. A város legfiatalabb üzletében a legfiatalabb boltos: ifjú Szabó Károly. Vagy ahogy a vevők nevezik: Karesz, a zöldséges. A gépészeti középiskolában érettségizett fiatalember, aki volt átész-dolgozó, a paradicsom- és paprikatermesztésben lelte örömét, s kistermelőből váltott kereskedővé. Megőrizte fóliáit, termelési tapasztalatait, majd felütötte boltját a ruhaipari szövetkezet szomszédságában. Ma már három magánkereskedő található az áfész-boltokon, a zöldért üzleten kívül a városban. Senki sem vonja kétségbe, a konkur- rencia csak a lakosságnak használ. A kínálat jelentősen javult, a választék bővült, s bizony az árakra is Jobban odafigyel mindenki. A fiatal kereskedő elmondta: vevőt ma csak kiváló áruval, figyelmes kiszolgálással, ésszerű árakkal lehet szerezni és megtartani. Amit mond, nein új. Olyan régi igazság, mint maga a kereskedelem. Ami viszont az emberiséggel egyidős.
