Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-05 / 208. szám

1982. szeptember 5. Kelet-Magyarország 3 Szabad a szambát jzaporodtak a szombatokkal kapcsolatos göRcL jaink. A felnőttek már megtalálták az élfoglalt­ságot, de most minden héten szabadok a srácok. Igen, anyuka és apuka pontosan tudja, mivel töltse ezt a napot. Bevá­sárol, piacra megy, ta­karít, mos, autót javít, a kertben barkácsol, el­maradt teendőket pótol, s egy töredék részük: kikapcsolódik. Ez a rea­litás. De mi lesz a gye­rekkel? Teljesen kézenfekvő­én kínálkozik az utca és az udvar (ahol van ilyen), a házi munkák segítése, s az újabban ismét kötelező házifel­adatok megoldása, meg­írása. De ez nyilván még nem minden. Nem­csak erre gondoltak, akik a minden szombat sza­bad szombat gyakorla­tát kínálják. Hát akkor mi? Számításba jöhet­nek az iskolák, ahol le­het programot szervez­ni, de mentsisten, hogy túlszervezetten, főleg ne kötelezően. Nem irigy­lem azokat, akik majd beosztják erre a pedagó­gusokat. Aztán jöhetne a közművelődés. Ahol van művelődési ház, oda lehet gyermek- és ka­maszprogramot szer­vezni, jót is, okosat is. Bár én azt hiszem, prog­ram helyett jobb lenne a lehetőségek kínálása, hadd válasszon a gyer­mek. Ehhez viszont sok fantázia és nem kevés pénz szükségeltetik. Nem lenne rossz ötlet, ha mondjuk a Volán szombatonként kimon­dottan rövid, de szép ki­rándulásokra iránybu­szokat indítana, mond­juk Baktára, á Tisza partjára — olcsón, bár ez is sok lesz a százhúsz százalékos emelés után. Be lehetne vetni a szom­baton álló iskolabuszt, s talán néhány vállalatot is ilyen célra. Hogy ki szervezze? Akinek van rá képessége, kedve, s főleg szereti a gyerme­ket. Ha én TIT lennék, a korai sötétedésre te­kintettel már délután felállítanék egy csomó távcsövet, hadd lessék az eget, s közben kérdésre felelnék. Sorompóba kellene állnia a természetbará­toknak, a turisztikai szakosztályoknak, a sportegyesületek tömeg­sportért felelőseinek, a KISZ-nek. De arra jó lenne ügyelni: ezek a szombatok szabadok, te­hát nem valamiféle kö­tött dologról legyen szó, hanem szabadon válasz­tott, erőtől, kedvtől füg­gő alkalomról. * É s végül a szülői házról. Nem tu­dom mennyire lehet, de valamelyest biztosan lehetséges, az otthoni munkák éssze­rűsítése. így talán több figyelem maradna arra, hogy a gyermek s otthon van, a szülőre, a család­ra vágyik, s szívesen menne velük, ha más­hová nem, de legalább sétálni. Nos, a lecke fel van adva mindenkinek. Sok hivatalos ígérgetés volt* van, lesz. Ha fele ennyi lesz a lehetőség és alkalom, akkor nyer­tünk. Bürget Lajos Új modellek bútorból, ruhából, bőrdíszműből Szabolcsiak a BNY-n Üj lakóházak a városiasodó Fehérgyarmaton. Külterületi körkép — az ellátásról Szabadulni a gondoktól ? A NYÍREGYHÁZA ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ NEM KEVESEBB, MINT 23 BOLTJÁT AKARJA KIADNI SZERZŐDÉSES ÜZEMELTETÉSRE. EZEK KÖZÜL 15 BOLT TANYÁRA, KÜLTERÜLETRE ESIK. A LAIKUSOKBAN, A VÁSÁRLÓKBAN FELMERÜL A GYANÚ: A SZÖVETKEZET SZABADULNI AKAR A GONDOKTÓL. Mert a felkínált üzletekben gondok vannak az ellátással. De vajon milyenek? Ennek néztünk utána kőrútunk so­rán. Nem kapott, nem kapott... Vajdabokorban a 20. sz. boltban négy polc teljesen üres, a hűtőszekrény ajtaja nyitva, tehát az is üres. A boltvezető mondja, hogy ép­pen ma vár töltelékárut. Az üres polcokra vas-edény áru­kat szeretne, de nem kap. A minap rizst kért a nagyker- nél, de nem kapott. Erre Wartburgjával elhajtott a jó- zsavárosi boltba, ott megvett sok kilót, hogy legyen a ta­nyabokrok lakóinak is. A vajdabokori bolt előtt a bevásárlás után Szekeres Andrásné mondja: „Kenyér­re gyakran fel kell iratkozni, mert csak az kap, aki felirat­kozik. Jó lenne, ha gumipert- liért, cipőfűzőért, elemlámpá ért nem kellene bemennünk a városba.” Szabadságbokorban a 19. sz. bolt vezetője panaszkodik, hogy a hűtőszekrénye hetek óta rossz, nem jön a szerelő. De mutatja, hogy feltalálta magát és a szomszéd kocs­mából kölcsön kérte a hűtő­pultot. Furcsállja, hogy a kocsmának két hűtőpultot is vett az ÁFÉSZ, neki egyet sem. Hozzá teszi: hetente 30 kg töltelékárut forgalmaz, de ha hűtőpultja lenne, százat is forgalmazna. Nyírjestanyán az 58. sz. ve­gyes boltban bőven van töl­telékáru a hűtőpultban, friss kóla és sör ládaszámra. Né­hány illatos és friss kenyér is látható a pulton. A boltveze­tő meglepetésünkre mégis pa­naszba kezd. Közli, hogy nem ez a jellemző, csupán szeren_ esés a látogatásunk. (Inkább a vevőknek szerencse ez.) A boltvezető így folytatja: „A most itt látható nem rég ér­kezett sört másfél hónapja rendeltem. " Kenyérből nincs nagy hi­ány, de a kenyereskocsi me­netrendje megbízhatatlan. Akik kenyérre várnak, nem mennek dolgozni a mezőre. Nem rég kértem 200 üveg olajat, de nem kaptam csak 40 üveggel. Az itt látható hűtőt ez év tavaszán kunye- ráltam ki a szövetkezettől.” Az egyik vásárló, Végső László: „Itt van a közelben a telkem, mint sok nyíregyhá­zinak. Itt szeretnék vásárolni gyakran, de tejért most is hiába jönnék”. Szabó János- né, a tanya egyik lakója: „A nyírjesi boltnak a nyitvatar- tása megbízhatatlan, A bolt-- vezető sokszor már kora dél­után hazamegy.” Mindenütt zárva... A város peremén, Borbá­nya szélén a 61. sz. tej- és ke­nyér szakboltban rizs és liszt bőven van, de tejipari ter­mék szinte nincs. Csupán két­féle sajtot mutat a boltveze­tő. Ez szakbolt? Sóstóhegyen az Aranyka­lász soron a bolt régóta zár­va. Meglepődünk, hogy Sós­tóhegy egy másik boltja, a -Nyírség utcai szintén zárva tart — mint a kiírás hirdeti, szabadság miatt. Horváth László is nézi a kiírást, ő is vevő lenne. Hangosan bosz­szankodik, mert ebben a bolt­ban hárman is dolgoznak és furcsa mód egyszerre men­tek el szabadságra. A kisgye­reknek Horváthék néha há­rom kilométerről, néha a vá­rosból hozzák a tejet. „Kiemelten kezeljük...“ Kovács Istvánná, az ÁFÉSZ megbízott kereskedelmi fő­osztályvezetője: — Kiemelten kezeljük a külterületi ellátást. Szövet­kezeti tagjaink többsége ép­pen külterületen él. Kéré­sükre árulunk több ilyen boltban permetszert, mező- gazdasági felszereléseket, töl­telékárut. A szerződésbe ki­adott boltok haszna egyéb­ként sokrétű lehet. A helyi ellenőrző és intéző bizottság továbbra is védi a vevők és a tagok érdekeit. A repülőtér melletti kis boltot pár hó­napja adtuk ki szerződésbe. Azóta a nyitvatartás jobban igazodik a helyi igényekhez és például az előbbi kettő he­lyett ötféle mosóport árul­nak ott. A boltok kiadásától azonban nem várjuk összes gondjaink megoldását. Mint hallottuk, az ÁFÉSZ kiemelten kezeli a külterüle­tek ellátását. Az mégis rossz. Milyen lenne, ha nem kezel­né „kiemelten”? Nábrádi Lajos Még néhány nap, s meg­kezdődik a gyártók és vásár­lók nagy nemzetközi sereg­szemléje, a Budapesti Nem­zetközi Vásár. A hagyomá­nyoknak megfelelően ott lesznek termékeikkel a sza­bolcsi gyárak, szövetkezetek is. Mit visznek, mit mutat­nak be, s mit várnak a BNV- től? — kérdeztük néhány ré;zt vevő szabolcsi üzem ve­zetőjétől. Kun István, a mátészalkai Szatmár Bútorgyár igazgató­ja: — Gyárunk az idén ün­nepli fennállásának harmin­cadik évfordulóját, érthető hát, hogy méltóképpen aka­runk szerepelni a vásáron. Természetesen új termékek­kel jelentkezünk, így többek között bemutatjuk majd a Flóra I. és Flóra II. fantá­zianevű garnitúránkat, az előbbi dolgozószobák, míg az utóbbi lakások berendezésé­re alkalmas. — Visszük a Helena kár­pitozott garnitúra rekamiés és heverős változatát, vala­mint a Sabina ülőgarnitúrát: szekrénysoraink közül pedig kiállítjuk majd a Szamost. Bútorainknak egyre nagyobb hányadát exportáljuk, az arányt azonban még szeret­nénk tovább növelni. Stomp László, a Rakamazi Cipőipari Szövetkezet elnöke: — A szövetkezet jellegze­tes termékei közül összesen mintegy 100 modellt muta­tunk be az őszi vásáron. Töb­bek között harminc különfé­le női csizmát, harminchat női szandált, tizenkétfajta mokasszint, nyolc bokacsiz­mát. Termékeinket az A pa­vilonban lehet majd megta­lálni. Én személy szerint kap­csolataink további szélesedé­sét várom a vásártól. Azaz: a fejlődő tőkés exportunk re­mélhetőleg tovább nő, szocia­lista exportunk pedig tartja majd stabilitását. Bartók Károly, a Gávaven- csellői Vegyesipari Szövetke­zet elnöke: — Termékeinket szintén az A pavilonban találhatják majd meg az érdeklődők. Hogy mit viszünk? Különbö­ző típusú bőröndöket, divat­táskákat, ' akta- és autóstás­kákat, valamint kazetta- és A BNV-re készülnek a Nyír­bátori Ruhaipari Szövetke­zetben. Tiz-tizenöt modellel neveznek be. Képünk ebből ad ízelítőt: egy steppelt női kabát és egy tollas anorák. (E. E. felv.) diplamatatáskákat. Kiállí­tunk ezeken kívül több apró árut is, mint a levél- és pénztárca. A vásárra bel- és külföldi partnereinket is meghívtuk, így kívánjuk fel­kelteni figyelmüket új ter­mékeinkre. Egyre jobban ar­ra törekszünk, hogy az eddig kizárólag külföldi alapanyag­ból készülő termékeinket legalább részben hazai alap­anyagból állítsuk elő. Agházi Gyula, a Nyírség Ruházati Szövetkezet elnöke: — Tizenöt modellel szere­pelünk az idei BNV-n, ezek alkalmi ruhák, aztán a min­denki által viselhető úgyne­vezett szabadidős ruhák és a legutóbbi divat szerint készí­tett nadrágszoknyák, nadrág­ruhák, patentos szoknyák, felsőrészek. Ezeket a szabol­csi szövetkezetek közös stand­ján, az A pavilonban láthat­ják majd az érdeklődők. A vásáron lesz egy nagy ár­tárgyalásunk egy NSZK-beli céggel, 22 ezer darab ruha a tét. B. G. Tölgy-, akác-, eperhordók Kristálytiszta, tükrös, kelle­mes aromájú, jó zamatú bo­rok csak mesterkádárok által alkotott és gondosan kezelt hordókban érlelődnek. Ezért van legalább ilyen híre mesz- sze földön az olyan kádárok­nak, mint a nyíregyházi Dá- vidák. Valóságos kádárdi­nasztia. — Emlékezetem szerint az egész famíliánk kádár volt. Apám, nagyapám, dédapám, az ő apja, nagybátyáim, azok fiai is. Tóniéknál 4 fiú ta­nulta meg a kádármestersé­get, itt nálunk a Széna tér 9. alatt 3, és ki tudja, hány se­géd szabadult évtizedek alatt — sorolja a kádárdinasztia egyik sarja, Dávida István. Hárman maradtak a famí­liából kádárok. Ö, Antal és a fia. — Én már csak másodál­lásban készítek hordókat, in­kább javításokat végzek. Egy- egy régi szép eperfahordót, tölgyet vagy akácot hoznak, mert megkezdődik hamaro­san a szüret, s kell a hordó a nyíri vinkónak és a pálin­kának — említi a mester, aki főállásban a Szabolcs megyei Tejipari Vállalat 60 szakbolt­jában tartja rendben a fabe­rendezéseket. Százéves kádármúlttal ren­delkeznek a Dávidák. Messze földről, még a Hegyaljáról és Budapestről is felkeresték őket egy-egy jó hordóért. Őseik a földbirtokosoknak, Máriapócson a papi pincékbe készítették a hatalmas hor­Kádárdinasztia DÁVIDA ISTVÁN dókat. Igaz, valóban csak kvaterkázni jó a nyíri vinkó, az ezerjó, a rizling, de ked­velte Krúdy is. — Megadták a módját, hogy tisztán kezelt hordók­ban tárolják, mert ezeket nem tartották, nem „érlel­ték”, a tövéről fogyott min­dig a nyíri bor — említi Dá­vida István. — Bornak is pá­linkának is a tölgyfa, az akác és az eperfa a legkivá­lóbb. Az eperfa azért, mert szép színt és zamatot ad a bornak, pálinkának. Az akác meg azért, mert szívós, erős, hosszú élettartamú. No és a tölgyfahordók! Ezek a leghí­resebbek, mert / gyönyörűen ki lehet dolgozni. Egy-egy hordónak az elkészítése már télen megkezdődik. Hasítjuk a tölgyet, szárítjuk legalább egy esztendeig, s ezt követi a pucolás, s a többi művelet — sorolja a hordókészítés fázi­sait a mester. — Sajnos a kádár szakma kihalófélben van, mert nehéz, pedig igen szép mesterség. Egy hordó 25—30 darab 8—10 centis dongákból áll össze. Valamikor kézzel, fejszével hasítottuk, faragtuk, gyalul­tuk. Kézi munka volt az egész — avat a fogásokba. — Jól kiszáradt dongákból ké­szül az igazi hordó. Ebben érlelődik oly zamatossá a jó ízű pálinka, a nyíri vinkó. Legújabb divat a vikend- hordó. Ezek 50—60 literesek. Főleg pálinkának viszik. Ahogy a vikendtelkek szapo­rodnak, s a hobbikertekben szőlőt és szilvafákat ültet­nek, úgy lesz mind kereset­tebb a hordó is. — Ezeknek a pici hordók­nak is éppen úgy meg kell adni a módját, mint a na­gyoknak, egy szemernyivel sincs kevesebb munka velük. Sőt, nagyobb gondosságot, fi­gyelmet igényelnek — mond­ja Dávida István, a híres ká­dárdinasztia egyik utolsó sar­ja. Farkas Kálmán Tarhonyasirató L apunk egyik riportjában olvasom: az egyetemista almatábor egyik részvevője elismeréssel újságolta, hogy tiltakozásuk* ra a tarhonya eltűnt az étlapról. Másnap palacsinta lett he­lyette. Nocsak — mondogatom — ilyen hát az eredményes harc, az ember csak szóra nyitja a száját, s máris megtörténik a nagy metamorfózis: a tarhonyából palacsinta lesz. Mégis keserű a szám. Nem, nem vagyok ingerült, csak nagyon szomorú. Bizonyos köröknél feketelistára került a tarhonya. Szám­űzik, lenézik, megvetik, kiköpik, félretolják. Nosztalgiám lenne? A sok kedves nyári nap emléke, amikor Margit néném szitákon-rostákon át kezével formálgatta a sokféle méretű tarhonyát? Aranysárga tojásból, hófehér lisztből készült tésztából? Nem valószínű, hogy csak ennyi. Válogatunk, válogatnak. Túl jól megy a sorunk. Pedig a tarho­nya nem „szegényétel” csupán. A tarhonya már-már csemege. Hús­sal, kicsit pirítva levesben. Még előkelő étlapokra is felkéredzke- dik, ott úgy hirdetik: pásztortarhonya. Pici golyócskái ellen ágyú­val lőnek, s ő képtelen srétjeit visszatüzelni. Néhány sorom tisztelet a tarhonyának. A száműzött, megvetett ételnek. S általa általában az ételnek. Melyet könnyebb megvetni, mint a rávalót megkeresni. B. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom